Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2014. december

Tartsunk össze, ahogy közeleg a vég!

Tartsunk össze, ahogy közeleg a vég!

„Egymáshoz tartozó tagok vagyunk” (EF 4:25)

1–2. Mit vár el Isten a fiatal és az idős szolgáitól egyaránt?

FIATAL vagy? Akkor biztos lehetsz benne, hogy Jehova világméretű gyülekezete téged is nagyra értékel! Milyen buzdító látni, hogy világszerte sok fiatal keresztelkedik meg, és csatlakozik Jehova önátadott szolgáihoz!

2 Fiatalként valószínűleg a veled egykorúakkal szeretsz időt tölteni. A legtöbben szívesen vagyunk együtt a saját korosztályunkhoz tartozókkal. Viszont Isten azt szeretné, hogy az imádói az életkoruktól és a neveltetésüktől függetlenül egységesek legyenek. Pál apostol azt írta, hogy Istennek az az akarata, „hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Tim 2:3, 4). A Jelenések 7:9 úgy beszél Isten imádóiról, mint „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” való emberekről.

3–4. a) Mi jellemző manapság sok fiatalra? b) Hogyan gondolkodjunk az Efézus 4:25-tel összhangban?

3 Jehova fiatal szolgái merőben mások, mint általában a fiatalok. Sokan azok közül, akik nem szolgálják Jehovát, énközpontúak, és csak magukra gondolnak. Néhány kutató úgy véli, hogy még soha nem voltak annyira önzőek a fiatalok,  mint napjainkban. A beszédük és az öltözködésük azt mutatja, hogy nem tisztelik az időseket, és azt gondolják róluk, hogy „le vannak maradva”.

4 Mivel ez a szemléletmód nagyon elterjedt, Jehova fiatal szolgáinak küzdeniük kell, hogy ne legyen hatással rájuk, és Istennek tetszően tudjanak gondolkodni. Pál apostol már az első században is fontosnak tartotta, hogy emlékeztesse a hívőtársait arra, hogy kerüljék azt a szellemet, amely „az engedetlenség fiaiban munkálkodik”. (Olvassátok fel: Efézus 2:1–3.) Dicséret jár azoknak a fiataloknak, akikre nem jellemző ez a gondolkodásmód, és akik törekednek rá, hogy minden testvérrel egységben legyenek. Ez a hozzáállás összhangban van Pál szavaival, miszerint „egymáshoz tartozó tagok vagyunk” (Ef 4:25). Ahogy közeledünk ennek a régi világnak a végéhez, egységünk megőrzése egyre fontosabbá válik. Nézzünk meg most néhány példát a Bibliából, melyek arra fognak ösztönözni minket, hogy tartsunk össze, és legyünk egységesek.

ÖSSZETARTOTTAK

5–6. Mit tanulhatunk abból, ami Lóttal és a családjával történt?

5 A múltban Jehova védelmet nyújtott a népének a nehézségek idején, ha egységesek voltak, és segítették egymást. A következő bibliai példákból sokat tanulhatnak Isten ma élő szolgái, fiatalok és idősek egyaránt. Nézzük meg először, hogy mi történt Lóttal!

6 Lót és a családja veszélybe került. Jehova arra készült, hogy elpusztítja Szodomát, azt a várost, ahol laktak. Az angyalok sürgették Lótot, hogy hagyja el a várost, és meneküljön a hegyekbe. Ezt mondták neki: „Mentsd a lelkedet!” (1Móz 19:12–22). Lót és a két lánya engedelmeskedett, és elhagyták a várost. De sajnos nem minden hozzátartozójuk ment velük. Lót leendő vejei, akik feleségül akarták venni a lányait, Szodomában maradtak. Nem vették komolyan azt, amit az idős Lót mondott, „úgy tűnt [nekik], mintha tréfálkozna”. Az életükkel fizettek ezért! (1Móz 19:14). Csak Lót és a lányai menekültek meg, mert ők összetartottak.

7. Hogyan segítette Jehova azokat, akik összetartottak az Egyiptomból való szabaduláskor?

7 Vegyünk egy másik példát! Amikor az izraeliták elhagyták Egyiptomot, nem oszlottak kisebb csoportokra, hogy külön utakon menjenek. Amikor Mózes „kinyújtotta kezét a tenger fölé”, és Jehova kettéválasztotta a tengert, Mózes nem egyedül vagy csak néhány izraelitával kelt át rajta. Az egész nép együtt ment, Jehova pedig megvédte őket (2Móz 14:21, 22, 29, 30). Egységesek voltak, és „sok elegy nép”, azaz nem izraelita is velük tartott (2Móz 12:38). Elképzelhetetlen, hogy néhányan, talán fiataloknak egy csoportja, külön ment volna, olyan úton, ami nekik jobban tetszett. Milyen ostobaság lett volna, ha emiatt nem részesülnek Isten védelmében! (1Kor 10:1).

8. Hogyan mutatkozott meg Isten népének egysége Josafát napjaiban?

8 Josafát király napjaiban egy hatalmas és félelmetes sereg készült megtámadni Isten népét (2Krón 20:1, 2). Az izraeliták bölcsen tették, hogy nem a saját erejükben bíztak, hanem Jehovához fordultak segítségért. (Olvassátok fel: 2Krónikák 20:3, 4.) Nem külön-külön keresték a megoldást, aszerint hogy kinek mi lenne jó, vagy mihez van kedve. A beszámoló elmondja, hogy „a júdabeliek valamennyien ott álltak Jehova előtt, kicsinyeik, feleségeik és fiaik  is” (2Krón 20:13). Az egész nép, mind a fiatalok, mind az idősek, egységesen Jehovába vetették a bizalmukat, és ő megvédte őket az ellenségtől (2Krón 20:20–27). Ez jó példa arra, hogy hogyan kell Isten népének szembenéznie az ellenállással.

9. Mit tanulhatunk az egységről a korai keresztények példájából?

9 Az első századi keresztényekre is az összetartás volt jellemző. Miután sok zsidó és prozelita csatlakozott hozzájuk, „az apostolok tanításának és az egymással való osztozásnak, az étkezéseknek és az imáknak szentelték magukat” (Csel 2:42). Ez az egység különösen az üldözés idején mutatkozott meg, amikor igazán szükségük volt egymásra (Csel 4:23, 24). Egyetértesz azzal, hogy életbe vágó összetartanunk a nehéz időkben?

TÖREKEDJÜNK EGYSÉGRE JEHOVA NAPJÁNAK KÖZELEDTÉVEL!

10. Mikor lesz különösen nagy szükségünk az összetartásra?

10 Az emberi történelem egyik legsötétebb időszaka előtt állunk. Jóel próféta úgy írja le, mint ami a „sötétség és homály napja” lesz (Jóel 2:1, 2; Sof 1:14). Isten népének akkor különösen nagy szüksége lesz az összetartásra! Emlékezzünk, mit mondott Jézus: „Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz” (Máté 12:25).

11. Hogyan alkalmazhatjuk napjainkban Isten népére azt, amit a Zsoltárok 122:3, 4 ír? (Lásd a képet a cikk elején.)

11 Hogy milyen szoros összetartásra lesz szükség az előttünk álló viszontagságos időkben, azt jól szemléltetik az ókori Jeruzsálemben épült házak. Olyan közel építették őket egymáshoz, hogy a zsoltáríró szavai szerint Jeruzsálem olyan volt, „mint egy egybeszerkesztett város”. A lakói így segíteni tudtak egymásnak a bajban, és meg tudták védeni egymást. A szorosan egymás mellé épült házak azokat az alkalmakat is eszébe juttatták a zsoltárírónak, amikor „Jah törzsei” felmentek Jeruzsálembe, hogy egységes népként mutassanak be imádatot. (Olvassátok fel: Zsoltárok 122:3, 4.) Már most is, és a jövőben is szükségünk lesz arra, hogy olyan egységesek legyünk, mintha „egybe lennénk szerkesztve”.

12. Hogyan élhetjük majd túl az Isten népe elleni támadást?

12 Miért lesz szükség összetartásra a jövőben? Ezékiel könyvének a 38. fejezete arról jövendöl, hogy „Magóg földjének Gógja” megtámadja majd Isten népét. Amikor erre sor kerül, nem engedhetjük, hogy bármi is megbontsa az egységünket. Nagy hiba lenne azt gondolni, hogy Sátán világa védelmet fog nyújtani nekünk. Sokkal inkább arra lesz szükségünk, hogy összetartsunk a hittestvéreinkkel. Persze az, hogy egy közösséghez tartozunk, még nem garantálja a megmentésünket. Jehova és a Fia azokat fogják megmenteni, akik segítségül hívják Jehova nevét (Jóel 2:32; Máté 28:20). Vajon ésszerű azt gondolni, hogy azok, akik nincsenek egységben Isten nyájával, és a saját útjukat járják, megmenekülnek majd? (Mik 2:12).

13. Mit tanulhatnak az istenfélő fiatalok azokból a példákból, melyeket eddig megvizsgáltunk?

13 Világos hát, hogy nem lenne bölcs, ha a fiatalok elhatárolnák magukat másoktól, és csak a velük egykorúakkal barátkoznának. Közeleg az idő, amikor függetlenül attól, hogy fiatalok vagyunk vagy idősek, különösen nagy szükségünk lesz egymásra. Igen, most van itt az ideje annak, hogy megtanuljunk együttműködni a testvéreinkkel, és  hogy ápoljuk az egységet, mely létfontosságú lesz az előttünk álló időszakban.

„EGYMÁSHOZ TARTOZÓ TAGOK VAGYUNK”

14–15. a) Miért tanít Jehova összetartásra fiatalt és időst egyaránt? b) Hogyan buzdít minket Jehova az egységre?

14 Jehova segít nekünk abban, hogy „vállvetve” szolgáljuk őt (Sof 3:8, 9). Felkészít minket arra az időre, amikor majd „egyesít mindent a Krisztusban”. (Olvassátok fel: Efézus 1:9, 10.) Az a szándéka, hogy egyesíti imádóit az égben és a földön. Ez minden kétséget kizáróan meg fog valósulni. Hát nem arra ösztönöz ez titeket, kedves fiatalok, hogy együttműködjetek Jehova szervezetével?

15 Jehova már most arra tanít minket, hogy tartsunk össze, hogy a jövőben örökké békében és egységben tudjunk élni. Az Írások újra és újra emlékeztetnek minket, hogy törődjünk egymással, gyöngéd vonzalommal legyünk egymás iránt, állandóan vigasztaljuk és építsük egymást (1Kor 12:25; Róma 12:10; 1Tessz 4:18; 5:11). Jehova jól tudja, hogy nem vagyunk tökéletesek, és emiatt néha nem könnyű összetartanunk. Ezért kér minket arra, hogy „készséggel [bocsássunk meg] egymásnak” (Ef 4:32).

16–17. a) Mi a keresztény összejövetelek egyik célja? b) Mit tanulhatnak a fiatalok Jézustól?

16 Hogy megtanuljunk ragaszkodni egymáshoz, Jehova keresztény összejövetelekről is gondoskodik. Gyakran idézzük a Héberek 10:24, 25 szavait, melyek szerint az összejöveteleink egyik célja az, hogy „figyeljünk egymásra a szeretetre és jó cselekedetekre való ösztönzés végett”. És ahogy közeledünk Jehova napjához, az összejöveteleink egyre fontosabbá válnak. Bátorítanunk kell egymást, „éspedig annál inkább, minél inkább közeledni [látjuk] azt a napot”.

17 Jézus már fiatalon szeretett Jehova imádóinak a társaságában lenni, és ezért jó példa nekünk. 12 éves korában a szüleivel együtt részt vett egy olyan összejövetelen, melyre sokan gyűltek össze, hogy Jehovát imádják. Egyszer csak nyoma veszett. Ám nem a vele egykorú gyerekekkel csavargott. József és Mária a templomban találtak rá, ahol az Írásokról beszélgetett a tanítókkal (Luk 2:45–47).

18. Hogyan erősíti az egységünket, ha imádkozunk egymásért?

 18 Amellett, hogy ápoljuk az egymás iránti szeretetünket, és buzdítjuk egymást az összejöveteleken, úgy is erősíthetjük az egységünket, ha konkrét imákat mondunk a testvéreinkért, ami megerősíti bennünk azt, hogy mennyire fontos törődni velük. Mindezt nem csak az idősebbeknek kell megtenniük. Fiatalok, ti is éltek ezekkel a lehetőségekkel, hogy erősítsétek a kapcsolataitokat a szellemi családtagjaitokkal? Ha igen, akkor nem fogtok kötődni ehhez a pusztulás előtt álló világhoz.

Mindnyájan imádkozhatunk a testvéreinkért (Lásd a 18. bekezdést.)

MUTASSUK KI, HOGY EGYMÁSHOZ TARTOZÓ TAGOK VAGYUNK!

19–21. a) Milyen kiemelkedő módon mutathatjuk ki, hogy „egymáshoz tartozó tagok” vagyunk? Mondj példákat! b) Mit tanultál abból, amit a testvéreink a katasztrófák idején tettek?

19 Jehova népe már most összhangban él a Róma 12:5-ben található alapelvvel: „egymáshoz tartozó tagok [vagyunk].” Ennek bizonyítékát a katasztrófák idején is láthatjuk. Például 2011 decemberében egy trópusi vihar súlyos áradásokat okozott a Fülöp-szigeteki Mindanao szigetén. Egy éjszaka alatt több mint 40 000 lakóépületet öntött el a víz, köztük sok testvérünk otthonát is. A fiókhivatal jelentése szerint „más helyeken élő testvérek már azelőtt küldtek segélyszállítmányt, hogy a segélybizottságok működésbe léptek”.

20 Sok testvért és testvérnőt ért óriási veszteség akkor is, amikor Japán keleti részét egy pusztító erejű földrengés és cunami sújtotta. Voltak, akiknek mindenük odalett. Josikó, aki szintén elveszítette az otthonát, 40 kilométerre lakott a Királyság-teremtől. Ezt mondja: „Nagyon meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy a körzetfelvigyázó és egy másik testvér már a földrengést követő napon a keresésünkre indult.” Mosolyogva még hozzáteszi: „Nagyra értékeltük, hogy a gyülekezet mindent megtett, hogy szellemileg erősítsen minket. Még kabátokat, cipőket, táskákat és pizsamákat is kaptunk.” A segélybizottság egyik tagja így emlékszik vissza: „A testvérek Japán minden részéről egy emberként segítették egymást. Voltak, akik még az Egyesült Államokból is eljöttek segíteni nekünk. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért tettek meg ilyen hosszú utat, ezt válaszolták: »A Japánban élő testvérekkel egy családot alkotunk, és most szükségük van a segítségünkre.«” Büszke vagy arra, hogy egy olyan szervezethez tartozhatsz, mely ennyire törődik a tagjaival? Biztos lehetsz benne, hogy Jehovát megörvendezteti az egységünk!

21 Ha már most dolgozunk az egység megvalósításán, az felkészít minket, hogy az előttünk álló nehéz időkben is egységesek maradjunk, még akkor is, ha megszakad a kapcsolatunk a világ más részein élő testvéreinkkel. Fumikó, aki átélt Japánban egy tájfunt, ezt mondja: „A vég nagyon közel van! Továbbra is segítenünk kell a hívőtársainkat, miközben várjuk azt az időt, amikor már nem lesznek katasztrófák.”

22. Hogyan fog megáldani minket Jehova a jövőben, ha összetartunk?

22 Azok a fiatalok és idősek, akik már most megtanulnak egységben lenni, felkészültek lesznek arra, hogy túléljék ennek a gonosz, megosztott világnak a végét. Isten a jövőben meg fogja szabadítani a népét, ahogy a múltban is tette (Ézs 52:9, 10). Sose feledd, hogy te is a megmentettek között lehetsz, hogyha Isten egységes népével tartasz. Ezenkívül az is a segítségedre lesz, ha hálás vagy a szellemi örökségedért. A következő cikk ezzel foglalkozik.