Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2014. NOVEMBER 

Legyünk minden tekintetben szentek!

Legyünk minden tekintetben szentek!

„Váljatok szentté egész viselkedésetekben” (1PÉT 1:15)

1–2. a) Mit vár el Isten a szolgáitól? b) Milyen kérdéseket fejteget ez a cikk?

PÉTER APOSTOL ihletés alatt idézett a Mózes harmadik könyvéből. Kiemelte, hogy Jehova a keresztényektől is elvárja, hogy szentek legyenek, mint ahogy az izraelitáktól is elvárta a múltban. (Olvassátok fel: 1Péter 1:14–16.) Szent Istenünk, Jehova a felkentektől és a más juhoktól is elvárja, hogy minden tekintetben szentek legyenek, nem csak néhány területen (Ján 10:16).

2 Ebben a cikkben további szellemi gyöngyszemeket fogunk megvizsgálni a Mózes harmadik könyvéből. Így még jobban megérthetjük, mit kell tennünk ahhoz, hogy Jehova minden tekintetben szentnek tartson bennünket. A következő kérdéseket fogjuk nagyító alá venni: Mit gondoljunk a megalkuvásról? Mit tanít nekünk a Mózes harmadik könyve Jehova uralmának a támogatásáról? Mit tanulhatunk azokból az áldozatokból, melyeket az izraelitáknak kellett bemutatniuk?

SOHA NE ALKUDJUNK MEG!

3–4. a) Miért kell mindig ragaszkodnunk Isten törvényeihez és alapelveihez? b) Miért ne legyünk bosszúállók és haragtartók?

3 Ha szeretnénk Jehova kedvében járni, mindig szilárdan ragaszkodnunk kell a törvényeihez és alapelveihez. Ebben soha ne alkudjunk meg! Bár a mózesi törvény ma  már nincs érvényben, megérthetjük belőle, hogy Isten mit tart elfogadhatónak, és mit nem. Például ezt az utasítást adta az izraelitáknak: „Ne légy bosszúálló, és haragot se táplálj néped fiai ellen; szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Én vagyok Jehova” (3Móz 19:18).

4 Jehova tőlünk is elvárja, hogy ne legyünk bosszúállók, és ne tartsunk haragot (Róma 12:19). Ha figyelmen kívül hagynánk Jehova törvényeit és alapelveit, szégyent hoznánk rá, és az Ördög kedvére tennénk. Ezért még ha szándékosan bántottak is meg bennünket, ne engedjük, hogy a harag felemésszen minket. A Biblia azt mondja, hogy olyanok vagyunk, mint a cserépedények, melyek értékes kincset rejtenek. Ez a kincs a szolgálatunk (2Kor 4:1, 7). A neheztelés viszont olyan, mint egy maró hatású sav, és nem való olyan edénybe, amelyben kincset tartanak.

5. Mi a tanulság abból, ami Áronnal és a fiaival történt? (Lásd a képet a cikk elején.)

5 3Mózes 10:1–11-ben egy szívszorító történet van feljegyezve Áron családjáról. Jehova tüze lesújtott Áron fiaira, Nádábra és Abihura, és megemésztette őket. Mennyire megrendíthette ez Áront és a család többi tagját! És milyen nagy hitpróba lehetett, hogy nem gyászolhatták meg Nádábot és Abihut! Te megőrzöd a szentségedet azáltal, hogy nem tartasz kapcsolatot kiközösítettekkel, legyen szó akár a rokonaidról, akár másokról? (Olvassátok fel: 1Korintusz 5:11.)

6–7. a) Mit vegyünk fontolóra, ha meghívást kapunk egy templomi esküvőre? (Lásd a lábjegyzetet.) b) Hogyan magyarázhatjuk el egy nem Tanú rokonunknak a templomi esküvővel kapcsolatos álláspontunkat?

6 Mi talán nem vagyunk olyan nehéz próba alatt, mint Áron és a családja volt. De mit tegyünk például akkor, ha egy nem Tanú rokonunk meghív a templomi esküvőjére, és felkér valamilyen feladatra? A Szentírás nem tiltja meg, hogy elmenjünk, de vajon vannak olyan bibliai alapelvek, amelyeket figyelembe kell vennünk? *

7 A nem Tanú rokonaink talán nem értik, hogy miért ragaszkodunk Jehova szentségre vonatkozó elvárásaihoz még ilyen helyzetben is (1Pét 4:3, 4). Természetesen nem szeretnénk megbántani őket, de általában az a legjobb, ha kedvesen és nyíltan beszélünk velük az álláspontunkról, lehetőleg jóval az esküvő előtt. Megköszönhetjük nekik a meghívást, és elmondhatjuk, hogy kedves tőlük, hogy gondoltak ránk. Aztán azt is elmondhatjuk, hogy semmiképp sem szeretnénk beárnyékolni ennek a különleges napnak az örömét, és kellemetlen helyzetbe hozni őket és a többi vendéget azzal, hogy nem veszünk részt a vallásos szertartásban. Ez egy lehetséges módja annak, hogy elkerüljük a megalkuvást.

ÁLLJUNK KI A LEGFŐBB ÚR, JEHOVA MELLETT!

8. Hogyan emeli ki a Mózes harmadik könyve, hogy Jehova a Legfőbb Úr?

8 A Mózes harmadik könyve kiemeli, hogy Jehova a Legfőbb Úr. A benne található törvényekről több mint 30 helyen olvashatjuk azt, hogy Jehovától származnak. Mózes elismerte ezt, és engedelmeskedett Jehova parancsainak (3Móz 8:4, 5). Nekünk is mindig azt kell tennünk, amit a Legfőbb Úr, Jehova elvár tőlünk. Noha Isten szervezete segít nekünk ebben, a hitünk időnként akkor kerül próba alá, amikor egyedül vagyunk. Ez történt Jézussal is a pusztában (Luk 4:1–13). Ha mindig az lebeg a szemünk előtt, hogy Jehova a Legfőbb Úr, és  bízunk benne, akkor nem fogunk az emberektől való félelem csapdájába esni, és megalkudni (Péld 29:25).

9. Miért gyűlölik Isten népét szerte a világon?

9 Mivel Krisztus követői és Jehova Isten tanúi vagyunk, világszerte üldöznek bennünket. Ez nem meglepő, hiszen Jézus figyelmeztette a tanítványait: „nyomorúságra adnak titeket, és megölnek benneteket, és gyűlölet célpontjai lesztek minden nemzet előtt az én nevem miatt” (Máté 24:9). Annak ellenére, hogy gyűlölnek bennünket, nem hagyunk fel a prédikálómunkával, és igyekszünk minden tekintetben szentek maradni. De ha becsületes, erkölcsös és törvénytisztelő állampolgárok vagyunk, akkor mégis miért gyűlölnek bennünket? (Róma 13:1–7). Azért, mert Jehovát tartjuk a Legfőbb Úrnak! „Egyedül neki” végzünk szent szolgálatot, és kitartunk igazságos törvényei és alapelvei mellett (Máté 4:10).

10. Milyen helyzetbe került egy testvér, aki nem őrizte meg a semlegességét?

10 Mivel „nem [vagyunk] része a világnak”, nem veszünk részt a háborúkban és a politikában. (Olvassátok fel: János 15:18–21; Ézsaiás 2:4.) Ám Isten önátadott szolgái között voltak olyanok, akik megalkudtak a semlegesség kérdésében. Később a legtöbben megbánták, amit tettek, és helyreállították a kapcsolatukat irgalmas égi Atyánkkal (Zsolt 51:17). De voltak, akik nem mutattak megbánást. Például a II. világháború idején Magyarországon sok testvérünket igazságtalanul bebörtönöztek. Közülük százhatvan 45 év alatti testvért összegyűjtöttek az ország börtöneiből egy városba, és megparancsolták nekik, hogy álljanak be katonának. A legtöbb testvér hűségesen kitartott, de kilencen katonai esküt tettek, és felvették az egyenruhát. Két évvel később az egyikük egy kivégzőosztagba került, mely azt a parancsot kapta, hogy végezze ki a hűséges Tanúkat, akik között ott volt a vér szerinti testvére is! Ám a kivégzésre végül nem került sor.

ADJUK A LEGJOBBAT JEHOVÁNAK!

11–12. Hogyan tekintett Jehova az izraeliták áldozataira, és mit tanulhatunk ebből?

11 A mózesi törvény előírta az izraelitáknak, hogy milyen áldozatokat kell bemutatniuk (3Móz 9:1–4, 15–21). Az áldozatoknak épnek kellett lenniük, mert Jézus tökéletes áldozatára mutattak előre. A Törvény azt is külön meghatározta, hogy hogyan kell bemutatni az egyes felajánlásokat, vagyis áldozatokat. Például azután, hogy egy asszony gyermeket szült, a 3Mózes 12:6 szerint a következőt kellett tennie: „miután letelnek a fiú vagy a lány miatti tisztulásának napjai, vigyen egy első életévében levő fiatal kost égő felajánlásul és egy fiatal galambot vagy egy gerlét bűnért való felajánlásul a találkozás sátrának bejárata elé, a paphoz.” Isten törvénye részletekbe menően előírta, mit kell tenni, mégis sugárzik belőle a szeretet és az ésszerűség. Például, ha egy asszony szegény volt, és nem telt neki juhra, vihetett helyette két gerlét vagy két fiatal galambot (3Móz 12:8). Jehova őt is éppúgy szerette és értékelte, mint azokat, akik drágább felajánlásokat tudtak vinni. Mit tanulhatunk ebből?

12 Pál apostol arra ösztönözte a hittársait, hogy mutassanak be Istennek „dicséretáldozatot” (Héb 13:15). Amikor beszélünk másoknak Jehova szent nevéről, ilyen áldozatot mutatunk be. A siket testvéreink a jelnyelv segítségével dicsőítik Istent. Azok a hittársaink, akik nem tudják elhagyni az otthonukat, levélben vagy telefonon tanúskodnak, illetve a látogatóiknak beszélnek Jehováról. Hogy  mennyit tudunk beszélni másoknak Jehova nevéről, és milyen mértékben tudjuk kivenni a részünket a jó hír hirdetéséből, az az egészségi állapotunktól és a képességeinktől függ. De mindig a tőlünk telhető legjobbat kell adnunk Istennek! (Róma 12:1; 2Tim 2:15).

13. Miért adjunk le munkajelentést?

13 Jehovát önként és szeretetből dicsérjük (Máté 22:37, 38). Jehova szervezete mégis arra kér minket, hogy adjunk le jelentést arról, hogy mennyi időt töltünk a szolgálatban. Hogyan tekintsük ezt? Ha leadjuk a munkajelentésünket, azzal az Isten iránti odaadásunkat fejezzük ki (2Pét 1:7). Persze nem lenne jó, ha kényszerből mennénk többet a szolgálatba, csak azért, hogy nagyobb számokat írhassunk a munkajelentés-papírra. Ha például valaki idősek otthonában él, vagy más módon van korlátozva, még 15 percet is leadhat. Jehova ezt is szívesen fogadja, mert tudja, hogy ezek a testvérek a tőlük telhető legjobbat adják. Látja, hogy szeretik őt, és nagyra értékelik azt a kiváltságot, hogy a tanúi lehetnek. Ahogy a szegényebb izraelitáknak is volt lehetőségük, hogy felajánlást vigyenek Jehovának, úgy ezek a drága testvérek is adhatnak neki valami értékeset. Mindannyiunk munkajelentése hozzáadódik a világméretű jelentéshez, amely alapján a szervezet terveket készíthet a prédikálómunka előmozdításához. Ha erre gondolunk, akkor nem fogjuk tehernek érezni, hogy leadjuk a munkajelentésünket.

A TANULMÁNYOZÁSI SZOKÁSAINK ÉS A DICSÉRETÁLDOZATUNK

14. Miért gondoljuk át a tanulmányozási szokásainkat?

14 Most, hogy megvizsgáltunk néhány szellemi gyöngyszemet a Mózes harmadik könyvéből, talán jobban érted, miért képezi részét ez a könyv is Isten ihletett Szavának (2Tim 3:16). Minden bizonnyal még szilárdabb lett az az elhatározásod, hogy megőrzöd a szentségedet. Jehova elvárja és meg is érdemli, hogy a legjobbat add neki! Ez után a két cikk után talán kedvet kaptál ahhoz, hogy még mélyebbre áss az Írásokban. (Olvassátok fel: Példabeszédek 2:1–5.) Gondold át a tanulmányozási szokásaidat. Kétségkívül azt szeretnéd, hogy Jehova elfogadja a dicséretáldozatodat. Ezért kérdezd meg magadtól: „Vajon a tévé, a videojátékok, a sport vagy a hobbik akadályoznak abban, hogy érettebb kereszténnyé váljak?” Ha így van, akkor hasznos elgondolkodnod azon, amit Pál apostol a hébereknek írt levelében jegyzett le.

Mennyire fontos számodra a Biblia tanulmányozása és a családi imádat? (Lásd a 14. bekezdést.)

15–16. Miért fogalmazott olyan nyíltan Pál a héber keresztényeknek írt levelében?

15 Pál nagyon őszintén fogalmazott a héber keresztényeknek írt levelében. (Olvassátok fel: Héberek 5:7, 11–14.) Nem szépítgette a szavait! Ezt mondta nekik: „eltompultatok hallásotokban.” Miért volt ilyen nyílt és erélyes velük? Pál szavai Jehova szeretetét és törődését tükrözték, hiszen ezek a testvérek tejjel, azaz bibliai alaptanításokkal próbálták életben tartani a hitüket. Valóban fontos  tudni az alaptanításokat, de ahhoz, hogy érett kereszténnyé váljunk, „szilárd eledelre” van szükségünk.

16 A héber keresztényeknek már tanítóknak kellett volna lenniük, de még mindig arra volt szükségük, hogy őket tanítsák. Miért? Mert nem vettek magukhoz „szilárd” eledelt. Tedd fel magadnak a kérdést: „Szívesen foglalkozok mélyebb szellemi igazságokkal, vagy nincs ínyemre, hogy elmélyülten tanulmányozzak és imádkozzak? Ha az utóbbi igaz rám, lehet, hogy nem jók a tanulmányozási szokásaim?” Fontos észben tartanunk, hogy a megbízatásunk nemcsak az, hogy prédikáljunk, hanem az is, hogy tanítsunk és tanítványokat képezzünk (Máté 28:19, 20).

17–18. a) Miért van szükségünk rendszeresen „szilárd eledelre”? b) Hogyan tekintsük az összejövetelek előtti alkoholfogyasztást?

17 Jehova nem szeretne azzal ösztönözni minket a Biblia tanulmányozására, hogy bűntudatot kelt bennünk. Még ha nehéznek találjuk is a tanulmányozást, „szilárd” eledelre akkor is szükségünk van. Akár régóta vagyunk az igazságban, akár rövid ideje, az elmélyült tanulmányozás elengedhetetlen a szentségünk megőrzéséhez.

18 Ahhoz, hogy a viselkedésünk szent legyen, gondosan kutatnunk kell a Szentírást, és azt kell tennünk, amire Isten kér. Áron fiai, Nádáb és Abihu valószínűleg ittas állapotban voltak, amikor „törvénytelen tüzet” ajánlottak fel Jehova előtt. A tettükért az életükkel fizettek (3Móz 10:1, 2). Figyeljük meg, mit mondott ezután Isten Áronnak. (Olvassátok fel: 3Mózes 10:8–11.) Vajon ezek a versek arra utalnak, hogy semmiféle alkoholt nem fogyaszthatunk a keresztény összejövetelek előtt? Gondolkodjunk el a következőkön: A Törvény már nincs érvényben (Róma 10:4). Bizonyos országokban a testvérek szoktak mértékkel alkoholt fogyasztani az összejövetelek előtti étkezések során. A pászka ünnepén négy pohár bort fogyasztottak. Amikor Jézus bevezette az emlékünnepet, arra kérte a tanítványait, hogy igyanak a borból, mely a vérét jelképezi (Máté 26:27). A Biblia elítéli a mértéktelen alkoholfogyasztást és a részegséget (1Kor 6:10; 1Tim 3:8). Ezenkívül sok testvérnek nem engedi a lelkiismerete, hogy alkoholt fogyasszon, mielőtt részt vesz Jehova imádatában, illetve a szolgálatban. Természetesen a körülmények országonként eltérőek lehetnek, de a lényeg az, hogy a keresztények „különbséget [tudjanak tenni] a szent és a szentségtelen között”, hogy így megőrizhessék szentnek a viselkedésüket, és örömet szerezzenek Istennek.

19. a) Hogyan tudjuk élvezetesebbé tenni a családi imádatot és a személyes tanulmányozásunkat? b) Mit határoztál el annak érdekében, hogy szentnek bizonyulhass Isten szemében?

19 Sok szellemi gyöngyszemre lelhetsz még, ha Isten Szavának a mélyére ásol. Vedd jó hasznát a kutatási segédeszközöknek, hogy élvezetesebbé tedd a családi imádatot és a személyes tanulmányozásodat! Növeld az ismeretedet Jehováról és a szándékáról! Húzódj még közelebb hozzá! (Jak 4:8). Imádkozz Istenhez, ahogy a zsoltáríró is tette, aki így énekelt: „Nyisd fel a szememet, hogy láthassam törvényed csodálatos dolgait” (Zsolt 119:18). Sose alkudj meg a bibliai alapelvekben! Készséggel engedelmeskedj szent Istenünk törvényeinek, és légy buzgó „az Isten jó hírének szent munkájában”! (1Pét 1:15; Róma 15:16). Bizonyulj szentnek ezekben a válságos utolsó napokban! Bárcsak mindannyian kiállnánk a Legfőbb Úr, Jehova mellett azáltal, hogy megőrizzük szentnek a viselkedésünket!

^ 6. bek. Lásd az „Olvasók kérdései” rovatot Az Őrtorony 2002. május 15-ei számában.