Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2014. NOVEMBER 

„Isten népe vagytok”

„Isten népe vagytok”

„Egykor nem voltatok nép, most azonban Isten népe vagytok” (1PÉT 2:10)

1–2. Milyen változás állt be i. sz. 33 pünkösdjén, és kik lettek Jehova új népének a tagjai? (Lásd a képet a cikk elején.)

JEHOVA földi népe i. sz. 33 pünkösdjén mérföldkőhöz érkezett. Azon a napon gyökeres változás állt be, mivel Jehova a szelleme által létrehozott egy új nemzetet, a szellemi Izraelt, vagyis Isten Izraelét (Gal 6:16). Isten népének a tagjait azután már nem az azonosította, hogy a férfiak körül voltak metélve, ahogyan az Ábrahám ideje óta szokás volt. Az új nemzet tagjairól Pál ezt írta: „[körülmetéltségük] a szív körülmetéltsége szellem által” (Róma 2:29).

2 Isten új nemzetének első tagjai az apostolok voltak, és több mint száz másik tanítvány, akik egy jeruzsálemi felső helyiségben gyűltek össze (Csel 1:12–15). Kitöltetett rájuk a szent szellem, így Isten szellem által született fiaivá váltak (Róma 8:15, 16; 2Kor 1:21). Ez azt bizonyította, hogy létrejött az új szövetség, melynek Krisztus volt a közvetítője, és amely az ő vére által lépett érvénybe (Luk 22:20; olvassátok fel: Héberek 9:15). Ezek a tanítványok ekkor lettek Jehova új nemzetének a tagjai. A szent szellem segítségével különböző nyelveken tudtak prédikálni, amelyeken azok a zsidók és prozeliták beszéltek, akik a Római Birodalom  különböző részeiről érkeztek Jeruzsálembe egy zsidó ünnepre, melyet hetek ünnepének vagy pünkösdnek neveznek. Hallhatták, amint a szellem által született keresztények az ő anyanyelvükön beszélnek „Isten nagyszerű dolgairól” (Csel 2:1–11).

ISTEN ÚJ NÉPE

3–5. a) Mit mondott Péter a zsidóknak pünkösdkor? b) Hogyan gyarapodott Jehova új nemzete a fennállása első néhány évében?

3 Jehova kiemelkedő szerepet szánt Péter apostolnak abban, hogy lehetővé tegye a zsidók és a prozeliták számára, hogy ennek az új nemzetnek, a keresztény gyülekezetnek a tagjaivá váljanak. Pünkösd napján Péter bátran elmondta a zsidóknak, hogy el kell fogadniuk Jézust, akit oszlopra szegeztek, mivel Isten „Úrrá is, és Krisztussá is tette őt”. Amikor az egybegyűltek megkérdezték, hogy mit tegyenek, Péter így felelt: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek megbocsátására, és megkapjátok a szent szellem ajándékát” (Csel 2:22, 23, 36–38). Aznap mintegy 3000-en csatlakoztak a szellemi Izraelhez (Csel 2:41). Ezután az apostolok lelkes prédikálása további gyarapodást eredményezett (Csel 6:7). Az új nemzet egyre népesebb lett.

4 Később már a szamáriaiaknak is prédikáltak, méghozzá szép eredménnyel. Fülöp, az evangéliumhirdető sokakat megkeresztelt, de ők nem kapták meg mindjárt a szent szellemet. A jeruzsálemi vezetőtestület elküldte Pétert és Jánost ezekhez az újonnan megtért keresztényekhez. Az apostolok „rájuk tették a kezüket, és ők attól fogva kaptak szent szellemet” (Csel 8:5, 6, 14–17). Így ezek a szamáriaiak is a szellemi Izrael szellemmel felkent tagjai lettek.

Péter prédikált Kornéliusznak és a háznépének (Lásd az 5. bekezdést.)

5 I. sz. 36-ban Péter egy újabb csoport előtt nyitotta meg a lehetőséget, hogy csatlakozzon a szellemi Izrael új nemzetéhez. Ez akkor történt, amikor tanúskodott Kornéliusznak, a római századosnak, valamint a rokonainak és a barátainak (Csel 10:22, 24, 34, 35). A Biblia így számol be az eseményekről: „Még beszélt Péter. . ., amikor a szent szellem leszállt mindazokra [a nem zsidókra], akik hallgatták a szót. És ámultak a körülmetéltek közül való hűségesek, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a szent szellem ajándéka a nemzetekből valókra is kitöltetik” (Csel 10:44, 45). Ekkortól tehát körülmetéletlen nem zsidó hívők is a szellemi Izrael új nemzetének a tagjaivá válhattak.

ISTEN NÉPET SZEREZ A NEVÉNEK

6–7. Mit kellett tenniük az új nemzet tagjainak, és milyen mértékben tettek eleget a megbízatásuknak?

6 Jakab tanítvány i. sz. 49-ben, az első századi vezetőtestület egyik összejövetelén  kijelentette: „Simeon [Péter] részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Csel 15:14). Ehhez az új néphez zsidó és nem zsidó származású hívők is tartoztak (Róma 11:25, 26a). Később Péter ezt írta: „egykor nem voltatok nép, most azonban Isten népe vagytok”. Így fogalmazta meg, hogy mi a feladatuk: „»választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait«, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket” (1Pét 2:9, 10). Ezek szerint a világmindenség legfőbb Urát, Jehovát képviselték, aki mellett bátran kellett tanúskodniuk, és akinek a nevét dicsőíteniük kellett az emberek előtt.

7 Az, amit Jehova annak idején a testi Izraelről mondott, a szellemi Izrael tagjaira is vonatkozott: „a [nép], amelyet magamnak formáltam, hogy szólják dicséretemet” (Ézs 43:21). A korai keresztények leleplezték a hamis isteneket, és bátran hirdették, hogy Jehova az egyedüli igaz Isten (1Tessz 1:9). Tanúskodtak Jehováról és Jézusról „mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8; Kol 1:23).

8. Mire figyelmeztette Pál apostol Isten népét az első században?

8 Jehova első századi népének egyik elszánt tagja Pál apostol volt. Pogány filozófusok előtt bátran kiállt Jehova uralma mellett, ezt mondva: „Isten, aki alkotta a világot, és mindent, ami abban van. . . égnek és földnek Ura” (Csel 17:18, 23–25). Pál a harmadik misszionáriusi útja vége felé a következőkre figyelmeztette Isten népének tagjait: „Tudom, hogy eltávozásom után elnyomó farkasok jönnek közétek, és nem fognak gyöngéden bánni a nyájjal, és közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Csel 20:29, 30). A hitehagyás, melyről jövendölt, nyilvánvalóvá vált az első század végén (1Ján 2:18, 19).

9. Mi történt az apostolok halála után Jehova népével?

9 Az apostolok halála után a hitehagyás egyre nagyobb méreteket öltött, és idővel létrejöttek a kereszténység egyházai. A hitehagyott keresztények egyáltalán nem bizonyultak a Jehova nevét képviselő népnek, sőt, számos bibliafordításukból kihagyták Isten nevét. Pogány szokásokat vettek át, és szégyent hoztak Istenre a Bibliával ellentétes tanításaikkal, „szent háborúikkal” és erkölcstelen életmódjukkal. Így Jehovának évszázadokon át csupán néhány hűséges imádója élt a földön, de nem volt szervezett népe.

ISTEN ÚJRA NÉPPÉ SZERVEZI AZ IGAZ IMÁDÓKAT

10–11. a) Miről jövendölt Jézus a búzáról és a gyomról szóló szemléltetésében? b) Hogyan teljesedett be Jézus szemléltetése 1914 után, és mit eredményezett ez?

10 Jézus a búzáról és a gyomról szóló szemléltetésében arról beszélt, hogy a hitehagyás miatt egy ideig szellemi sötétség lesz a földön. Azt mondta, hogy „míg az emberek aludtak”, az Ördög gyomot vetett abba a földbe, ahová az Emberfia korábban búzát vetett. A búza és a gyom együtt nő a világrendszer befejezéséig. Jézus elmagyarázta, hogy a jó mag a Királyság  fiait jelképezi, a gyom pedig a gonosznak fiait. A vég idején az Emberfia elküldi az aratókat, vagyis az angyalokat, hogy válasszák szét a búzát a gyomtól, majd gyűjtsék be a Királyság fiait (Máté 13:24–30, 36–43). Hogyan valósult meg mindez, és hogyan függ össze azzal, hogy Jehovának van egy népe a földön?

11 A világrendszer befejezése 1914-ben kezdődött. Az első világháború alatt a földön élő néhány ezer felkent keresztény, azaz a Királyság fiai jelképesen Nagy Babilon fogságában voltak. Jehova 1919-ben kiszabadította őket, és világossá vált a különbség köztük és a gyom, vagyis az álkeresztények között. Jehova szervezett néppé kovácsolta a Királyság fiait, úgy, ahogyan Ézsaiás megjövendölte: „Vajon világra hoznak-e vajúdva egy országot egyetlen nap alatt? Vagy megszületik-e egy nemzet egyszerre? Mert vajúdni kezdett Sion, és meg is szülte fiait” (Ézs 66:8). Jehova szellemteremtményekből álló szervezete, Sion „megszülte” a fiait, és nemzetté szervezte őket.

12. Mivel bizonyítják a felkentek, hogy ők alkotják ma Jehova népét?

12 A Királyság felkent fiainak tanúskodniuk kell Jehováról, éppen úgy, mint a korai keresztényeknek. (Olvassátok fel: Ézsaiás 43:1, 10, 11.) Ki kell tűnniük a többi ember közül a keresztényi viselkedésükkel, és azzal, hogy prédikálják „a királyságnak ezt a jó hírét. . . tanúságul minden nemzetnek” (Máté 24:14; Fil 2:15). Így már millióknak tudtak segíteni, hogy igazságosak lehessenek Jehova előtt. (Olvassátok fel: Dániel 12:3.)

„VELETEK MEGYÜNK”

13–14. a) Mit kell tenniük azoknak, akik nem tartoznak a szellemi Izraelhez, de szeretnék Jehovát imádni? b) Hogyan lett ez megjövendölve?

13 Az előző cikkben láttuk, hogy az ókori Izraelben idegenek is imádhatták  Jehovát, de csak akkor, ha csatlakoztak a népéhez (1Kir 8:41–43). Ma is hasonló a helyzet: azoknak, akik nem tartoznak a szellemi Izraelhez, csatlakozniuk kell Jehova népéhez, a Királyság fiaihoz, vagyis Jehova felkent Tanúihoz.

14 Két próféta is jövendölt arról, hogy a vég idején sokan társulnak majd Jehova népéhez, hogy velük együtt imádják őt. Ézsaiás így írt erről: „Sok nép jön el, és ezt mondják: »Jöjjetek, menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő oktatni fog bennünket útjaira, mi pedig az ő ösvényein járunk.« Mert Sionból jön a törvény, és Jehova szava Jeruzsálemből” (Ézs 2:2, 3). Zakariás próféta is megírta, hogy „sok nép és hatalmas nemzet eljön, hogy keresse a seregek Jehováját Jeruzsálemben, és megenyhítse Jehova arcát”. Ezt mondta róluk jelképesen: „mindenféle nyelvű nemzetek közül tíz ember ragadja meg. . . egy zsidó férfi ruhájának szárnyát, és ezt mondja: »Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«” (Zak 8:20–23).

15. Milyen munkában vesznek részt a más juhok a szellemi izraelitákkal együtt?

15 A más juhok a szellemi izraelitákkal tartanak, hogy együtt prédikálják a Királyságról szóló jó hírt (Márk 13:10). Ők is Isten népének a tagjaivá válnak, egy nyájat alkotva a felkentekkel „a jó pásztor”, Krisztus Jézus vezetése alatt. (Olvassátok fel: János 10:14–16.)

HOGYAN LELHETÜNK VÉDELEMRE?

16. Mit tesz majd Jehova a „nagy nyomorúság” utolsó szakaszában?

16 Amikor Nagy Babilon pusztulása után átfogó támadás indul Jehova népe ellen, nagy szükségünk lesz Istenünk védelmére. Ez a támadás elindítja a „nagy nyomorúság” utolsó szakaszát, amikor maga Jehova lép közbe, hogy leszámoljon az ellenségeivel (Máté 24:21; Ez 38:2–4). Ekkor Góg rátámad „a nemzetek közül egybegyűjtött népre”, vagyis Jehova népére (Ez 38:10–12). A támadás hatására Jehova végrehajtja az ítéletét Gógon és a hordáin. Egyértelművé teszi, hogy ő a legfőbb Úr, és megszenteli a nevét. Ezt ígéri: „megismertetem magamat sok nemzet szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ez 38:18–23).

A „nagy nyomorúság” alatt maradjunk szoros kapcsolatban a gyülekezetünkkel (Lásd a 16–18. bekezdést.)

17–18. a) Milyen utasításokat fogunk kapni, amikor Góg Jehova népére támad? b) Mit tegyünk, ha szeretnénk, hogy Jehova minket is megvédjen?

17 Amikor elkezdődik Góg támadása, Jehova felszólítja a szolgáit: „Menj, népem, menj be belső szobáidba, és zárd be ajtóidat magad után. Rejtőzz el csak egy pillanatra, míg elmúlik az ítélet” (Ézs 26:20). Azokban a válságos időkben Jehova életmentő utasításokkal lát el minket, és a belső szobák valószínűleg a gyülekezeteinkkel lesznek kapcsolatban.

18 Ha szeretnénk, hogy Jehova minket is megvédjen a nagy nyomorúság alatt, el kell ismernünk, hogy van egy gyülekezetekbe szervezett népe a földön. Továbbra is ragaszkodjunk ehhez a néphez, és maradjunk szoros kapcsolatban a gyülekezetünkkel. Teljes szívünkből hirdessük mi is, amit a zsoltáríró: „Jehováé a megmentés! Áldásod van népeden” (Zsolt 3:8).