Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2014. szeptember

„Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál”

„Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál”

„Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál” (1KOR 15:26)

1–2. Milyen körülmények között élt eleinte Ádám és Éva, és milyen kérdések merülnek fel?

AMIKOR Isten megteremtette Ádámot és Évát, egyáltalán nem volt ellenségük. Tökéletesek voltak, és a paradicsomban éltek. Olyan közeli kapcsolatban voltak a Teremtőjükkel, mint gyermek az apjával (1Móz 2:7–9; Luk 3:38). Isten egy fontos feladattal bízta meg őket. (Olvassátok fel: 1Mózes 1:28.) Meddig kellett ahhoz élniük, hogy teljesítsék a feladatukat? Ahhoz, hogy betöltsék a földet, és uralmuk alá hajtsák, nem kellett örök élet. Ahhoz viszont igen, hogy „[uralkodjanak] minden élő teremtményen, amely a földön mozog”.

2 De miért változott meg ennyire az élet? Miért lett ennyi „ellensége” az emberiségnek, melyek közül a legádázabb a halál? Hogyan fogja Isten megsemmisíteni ezeket az ellenségeket? Vizsgáljunk most meg néhány fontos bibliai részt, hogy megkapjuk a választ ezekre a kérdésekre.

 SZERETETTELJES FIGYELMEZTETÉS

3–4. a) Milyen parancsot kapott Ádám és Éva? b) Mennyire volt fontos, hogy engedelmeskedjenek ennek a parancsnak?

3 Bár Ádám és Éva örökké élhettek volna, nem voltak halhatatlanok. Ahhoz, hogy éljenek, lélegezniük, enniük, inniuk és aludniuk kellett. De az életük legfőképpen azon múlt, hogy milyen kapcsolatban vannak azzal a személlyel, akitől az életüket kapták (5Móz 8:3). Ahhoz pedig, hogy örökké és boldogan éljenek, engedniük kellett, hogy Jehova vezesse őket. Jehova ezt egyértelműen tudtára adta Ádámnak, még Éva megteremtése előtt. Ezt mondta neki: „A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Móz 2:16, 17).

4 Ez a fa azt jelképezte, hogy Jehovának van joga meghatározni, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ádámnak természetesen volt fogalma arról, hogy mi helyes, és mi nem, mivel Isten képmására lett megalkotva, és volt lelkiismerete. A fa azt jelképezte, hogy Ádámnak és Évának mindig szüksége lesz Jehova irányítására. Ha viszont esznek a fáról, azzal valójában azt bizonyítják, hogy maguk akarják meghatározni, mi a jó, és mi a rossz. Isten előre figyelmeztette őket, hogy ennek súlyos következményei lesznek rájuk és a leszármazottaikra nézve.

MIÉRT HALNAK MEG AZ EMBEREK?

5. Hogyan vált engedetlenné Ádám és Éva?

5 Éva tisztában volt azzal, hogy mit parancsolt Isten, mivel Ádám elmondta neki. Majdnem szóról szóra elismételte a parancsot annak a személynek, aki kígyó formájában beszélt hozzá (1Móz 3:1–3). Ez a valaki Isten egyik szellemfia volt, Sátán, az Ördög, akit a hatalom és a függetlenség utáni vágy fűtött. (Vesd össze: Jakab 1:14, 15.) Hazugsággal vádolta meg Istent, hogy elérje gonosz célját. Megnyugtatta Évát, hogy nem fog meghalni, ha függetlenségre törekszik, inkább olyan lesz, mint Isten (1Móz 3:4, 5). Éva hitt neki. Függetlenné akart válni, ezért evett a gyümölcsből, majd rávette Ádámot, hogy ő is egyen (1Móz 3:6, 17). Az Ördög hazudott. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 2:14.) Ádám mégis hallgatott a feleségére. A kígyó talán barátnak tűnt, de Sátán, az Ördög valójában könyörtelen ellenség volt. Tudta, hogy ha Éva megteszi, amit kér, annak végzetes következményei lesznek.

6–7. Hogyan hozta meg és hajtotta végre Jehova az ítéletet?

6 Ádám és Éva önző indítékból lázadtak fel az ellen, akinek az életüket és minden mást köszönhettek. Persze Jehova pontosan tudta, mi miért történt, mégis lehetőséget adott mindhárom lázadónak, hogy kimutassa, mit érez iránta. (1Krón 28:9; olvassátok fel: Példabeszédek 15:3). Mivel az atyjuk volt, biztosan nagyon megbántották. (Vesd össze: 1Mózes 6:6.) Ezután kénytelen volt bíróként fellépni, és érvényt szerezni a szavának.

7 Isten ezt mondta Ádámnak: „azon a napon, amelyen eszel [a jó és rossz tudásának a fájáról], bizony meghalsz.” Több mint valószínű, hogy Ádám egy 24 órás napra gondolt. Miután megszegte Isten parancsát, valószínűleg arra számított, hogy még napnyugta előtt meghal. De nem ez történt. „A nap szellős időszakában” Jehova szólította az emberpárt (1Móz 3:8). Mintha csak  egy bírósági tárgyalást tartott volna, először meghallgatta Ádámot és Évát, hogy megállapítsa a tényeket (1Móz 3:9–13). Majd kihirdette az ítéletet a bűnösök fölött (1Móz 3:14–19). Ha Isten azon nyomban végrehajtotta volna az ítéletet, nem valósult volna meg az emberekkel kapcsolatos szándéka (Ézs 55:11). Habár a halálos ítéletet kimondta rájuk, és azonnal érződött a bűn hatása, Jehova megengedte Ádámnak és Évának, hogy gyermekeik szülessenek, akikre szebb jövő várhat. Isten szemszögéből nézve viszont Ádám és Éva még aznap meghaltak, amikor vétkeztek. És mivel Jehovánál egy nap 1000 év, ebben az értelemben is elmondható, hogy még „azon a napon” haltak meg (2Pét 3:8).

8–9. Milyen hatással van Ádám bűne a leszármazottaira? (Lásd a képet a cikk elején.)

8 Hatással volt Ádám és Éva gyermekeire az, amit a szüleik tettek? Igen. A Róma 5:12 ezt így magyarázza: „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek. . .” Elsőként a hűséges Ábel halt meg (1Móz 4:8). Majd Ádám többi leszármazottja is megöregedett és meghalt. Vajon azért, mert ők is örökölték a bűnt és a halált? Pál apostol ezt mondja: „egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek” (Róma 5:19). Az Ádámtól örökölt bűn és halál így a tökéletlen emberiség kibékíthetetlen ellensége lett, amelytől senki nem képes megszabadulni. Noha nem tudjuk pontosan, hogy Ádám hogyan adta át a bűnt és a halált a leszármazottainak, a hatását érezzük.

9 A Biblia találóan úgy ábrázolja az örökölt bűnt és halált, mint egy „leplet, amely beborítja az összes népet”, és mint egy „szövetet, amely betakart minden nemzetet” (Ézs 25:7). A bűn és a halál fojtogató lepelként nehezedik az emberiségre, vagyis „Ádámban mindenki meghal” (1Kor 15:22). Önkéntelenül is megfordul a fejünkben a kérdés, amelyet Pál is feltett: „Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak?” Képes erre bárki is? (Róma 7:24). *

MEGSEMMISÜL AZ ÁDÁMI BŰN ÉS HALÁL

10. a) Mely bibliaversek mutatják, hogy Jehova meg fogja semmisíteni az ádámi halált? b) Mit tárnak fel ezek a versek Jehováról és a Fiáról?

10 Jehova az, aki meg tud szabadítani minket a haláltól. Ézsaiás, közvetlenül azután, hogy a lepelről beszélt, ezt írta: „Elnyeli a halált örökre, és a legfőbb Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról” (Ézs 25:8). Éppen úgy, ahogy egy szerető apa boldogan segít a bajba jutott gyermekein, és letörli a könnyet az arcukról, Jehova is örömmel fogja megsemmisíteni az ádámi halált. És van valaki, aki segít neki ebben. Az 1Korintusz 15:22 ezt írja: „ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni.” Pál is, miután azt kérdezte, hogy ki szabadítja meg őt, arról beszélt, hogy hálás az Istennek, amiért Jézus Krisztus által ezt megteszi (Róma 7:25). Jehovát a szeretete késztette arra, hogy embert  alkosson, és Jézust is, hogy ebben segítsen neki. Az érzéseik nem változtak meg, amikor Ádám és Éva fellázadt (Péld 8:30, 31). De pontosan hogyan szabadulunk ki a bűn és a halál fogságából?

11. Hogyan segített Jehova az emberiségen?

11 Azért vagyunk tökéletlenek és halunk meg, mert Ádám bűnt követett el, Jehova pedig halálra ítélte (Róma 5:12, 16). A Biblia ezt írja: „e g y vétség következménye mindenfajta ember számára elítélés volt” (Róma 5:18). Hogyan tud Jehova segíteni az emberiségen úgy, hogy közben nem hágja át a saját irányadó mértékeit? A választ Jézus szavaiban találjuk, aki azt mondta, hogy ő azért jött, „hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Jehova első szellemfia, amikor a földön volt, elmondta, hogy mint tökéletes ember váltságul adja az életét. De miért mondható, hogy a váltság minden szempontból igazságos? (1Tim 2:5, 6).

12. Mi volt a megfelelő váltság?

12 Jézus mint tökéletes ember örökké élhetett volna itt a földön, akárcsak Ádám, mielőtt bűnt követett el. Jehova azt akarta, hogy Ádám tökéletes utódai töltsék be a földet. Jézus mélységesen szerette az Atyját és Ádámnak a leszármazottait. Ez indította arra, hogy feláldozza tökéletes emberi életét, amely egyenértékű volt azzal, amit Ádám elvesztett. Jehova ezután feltámasztotta a fiát, hogy szellemszemélyként éljen az égben (1Pét 3:18). A váltság megfelelt Jehova igazságos irányadó mértékeinek, mivel tökéletes élet lett feláldozva tökéletes életért. Ezzel Jézus lehetővé tette Ádám leszármazottainak, hogy örökké élhessenek. Bizonyos értelemben Jézus Ádám helyébe lépett. Pál ezt írta erről: „Így is van megírva: »Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.« Az utolsó Ádám életadó szellemmé” (1Kor 15:45).

Ábel, aki elsőként halt meg, javára fogja fordítani Jézus váltságáldozatát (Lásd a 13. bekezdést.)

13. Mit fog tenni „az utolsó Ádám” a halottakkal?

13 „Az utolsó Ádám” hamarosan „életadó szellemmé” lesz, mert lehetővé teszi, hogy Ádám leszármazottai örökké éljenek. Igen ám, de a többségük már meghalt, ezért fel kell őket támasztani ahhoz, hogy újra élhessenek a földön (Ján 5:28, 29).

14. Hogyan szabadítja meg Jehova Ádám utódait a tökéletlenségtől?

14 Hogyan szabadul majd meg az emberiség az örökölt tökéletlenségtől? Jehova létrehozott egy Királyságot, egy égi kormányzatot, melyben „az utolsó Ádám” fog uralkodni, és azok, akiket kiválasztott a földről. (Olvassátok fel: Jelenések 5:9, 10.) Jézus társuralkodói tudni fogják, hogy milyen érzés tökéletlen embernek lenni. Jézussal ezer éven át fogják segíteni az embereket, hogy tökéletessé váljanak. Erre a saját erőnkből sosem lennénk képesek (Jel 20:6).

15–16. a) Milyen halált kell értenünk az „utolsó ellenség” kifejezésen, és mikor fog megsemmisülni? b) Mit tesz majd Jézus az 1Korintusz 15:28 szerint?

15 A Királyság ezeréves uralmának a végére az engedelmes emberiség megszabadul minden ellenségtől, amellyel Ádám engedetlensége miatt kell szembenéznie. A Biblia ezt írja: „ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni. De ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge, ezt követően azok, akik a Krisztuséi [a társuralkodói], a jelenléte idején. Azután a vég, amikor átadja  a királyságot Istenének és Atyjának, miután semmivé tett minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten. Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál” (1Kor 15:22–26). Igen, az Ádámtól örökölt halál végül meg lesz semmisítve. Jehova örökre el fogja távolítani az emberiséget fojtogató „leplet” (Ézs 25:7, 8).

16 Pál apostol így összegzi az ihletett mondanivalóját: „Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek” (1Kor 15:28). A Fiú uralma ekkorra eléri a célját. Jézus, miután elvégezte a feladatát, visszaadja Jehovának az uralmat, és átadja neki a tökéletes emberi családot.

17. Mi lesz végül Sátánnal?

17 Mi történik majd Sátánnal, aki annyi szenvedést okozott az emberiségnek? A Jelenések 20:7–15 megadja a választ. Sátán lehetőséget kap, hogy még utoljára próbára tegye a tökéletes emberiséget. Majd az Ördög és mindenki, aki követi őt, örökre el lesz pusztítva. Ez a pusztulás jelenti a „második halált” (Jel 21:8). Ez a halál soha nem fog megszűnni, hiszen örökre markában tartja a halottait. Ám a második halál nem ellensége azoknak, akik szeretik és szolgálják a Teremtőjüket.

18. Hogyan lesz végrehajtva a feladat, amelyet Isten Ádámnak adott?

18 Jehova ekkor már méltónak tartja a tökéletes emberiséget arra, hogy örökké élhessen. Többé nem lesz ellenségünk. A feladat, amelyet Ádám kapott, végre lesz hajtva, de nélküle. A leszármazottai örömmel viselik majd gondját a földnek és az állatoknak. Bárcsak sose felednénk, hogy a szeretetéből fakadóan mi mindent tett Jehova azért, hogy megsemmisítse az utolsó ellenséget, a halált!

^ 9. bek. Az Insight on the Scriptures a következőket jegyzi meg azokról a tudósokról, akik azt fejtegetik, hogy miért öregszünk és halunk meg: „Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a Teremtő maga szabott ki halálos ítéletet az első emberpárra, és oly módon hajtotta végre ezt az ítéletet, hogy azt az ember még nem látja át teljesen” (2. kötet 247. oldal [angol nyelven]).