Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2014. JÚLIUS 

„Tanúim lesztek”

„Tanúim lesztek”

„[Jézus] ezt mondta nekik: ». . .tanúim lesztek. . . a föld legtávolabbi részéig«” (CSEL 1:7, 8)

1–2. a) Ki a legkiemelkedőbb tanúja Jehovának? b) Mit jelent a Jézus név, és mivel bizonyította Isten fia, hogy a nevéhez méltón él?

AMIKOR Jézus Krisztus bíróság előtt állt, Királyként utalt magára, majd bátran ezt mondta Júdea római kormányzójának: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett.” (Olvassátok fel: János 18:33–37.) Évekkel később Pál apostol őt hozta fel a bátorság példájaként, és azt mondta róla, hogy „mint tanú megtette a kiváló nyilvános kijelentést Poncius Pilátus előtt” (1Tim 6:13). Sátán gyűlölettel teli világában néha nekünk is nagy bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy hű és igaz tanúk legyünk (Jel 3:14).

2 Mivel Jézus zsidónak született, eleve Jehova tanúja volt (Ézs 43:10). Valójában ő volt Isten valaha élt legkiemelkedőbb tanúja. Amikor egy angyal elmondta Józsefnek, Jézus nevelőapjának, hogy a gyermek, aki Máriában fogant, a szent szellemtől van, kijelentette: „a Jézus nevet add neki, mert ő menti meg népét bűneitől” (Máté 1:20, 21). A bibliatudósok általában egyetértenek abban, hogy a Jézus név a héber Jésua névből ered, melyben megtalálható Isten nevének a rövidített formája, és ezt jelenti: ’Jehova megmentés.’ Jehova általa menti meg az emberiséget a bűntől és a haláltól. Jézusnak szívügye volt, hogy eleget tegyen annak, amit az Istentől kapott  neve jelent. Elment „Izrael házának elveszett juhaihoz”, és elmondta nekik, hogy bánják meg bűneiket, hogy visszanyerhessék Jehova kegyét (Máté 10:6; 15:24; Luk 19:10). Mindig buzgón tanúskodott Isten Királyságáról. Márk az evangéliumában ezt írta: „Jézus Galileába ment, prédikálta az Isten jó hírét, és ezt mondta: »Betelt a meghatározott idő, és elközeledett az Isten királysága. Tanúsítsatok megbánást, és higgyetek a jó hírben!«” (Márk 1:14, 15). Jézus bátran leleplezte a zsidó vallási vezetőket is, és ez hozzájárult ahhoz, hogy oszlopra feszítsék (Márk 11:17, 18; 15:1–15).

ISTEN NAGYSZERŰ DOLGAI

3. Mi történt a Jézus halála utáni harmadik napon?

3 Jézust kegyetlenül kivégezték, és csodák csodája, a harmadik napon feltámadt, de nem mint ember, hanem mint halhatatlan szellemi lény (1Pét 3:18). Az Úr Jézus emberi testet öltött, és ezzel bizonyította, hogy újra él. A feltámadásának a napján legalább öt alkalommal jelent meg a tanítványainak (Máté 28:8–10; Luk 24:13–16, 30–36; Ján 20:11–18).

4. Mi történt, amikor Jézus megjelent a tanítványainak, és mivel bízta meg őket?

4 Az ötödik alkalommal Jézus az apostolainak és a velük összegyűlteknek jelent meg. Ez emlékezetes „összejövetel” volt, mivel Jézus „teljesen megnyitotta elméjüket, hogy felfogják az Írások jelentését”. A tanítványai ekkor ismerték fel, hogy az Írásokban meg lett jövendölve, hogy Jézust megölik az ellenségei, de később fel fog támadni. Jézus zárószavaiból egyértelműen kiderül, milyen felelősséggel bízta meg a jelenlevőket: „az ő nevében megbánást fognak prédikálni a bűnök megbocsátására az összes nemzetben, Jeruzsálemtől kezdve”. Majd hozzátette: „tanúi kell hogy legyetek ezeknek” (Luk 24:44–48).

5–6. a) Miért mondta Jézus a tanítványainak, hogy az ő tanúi lesznek? b) Milyen részletet tártak fel Jézus tanítványai Jehova szándékáról?

5 Az apostoloknak tehát nem volt kérdéses, hogy mit értett Jézus azon, amit 40 nappal később mondott. Ekkor jelent meg nekik utoljára, és egyszerű, de határozott szavakkal így szólt: „tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Csel 1:8). De miért fogalmazott úgy Jézus, hogy az ő tanúi lesznek, és nem Jehova tanúi? Mondhatta volna ez utóbbit is, de izraelitákhoz szólt, akik már eleve Jehova tanúi voltak.

Elmondjuk az embereknek, mi Jehova szándéka, ahogyan azt Jézus tanítványai is tették (Lásd az 5. és 6. bekezdést.)

6 Innentől kezdve Jézus apostolai egy újabb részletét tárták fel Jehova szándékának. Olyan szabadításról beszéltek, amely felülmúlta az egyiptomi rabszolgaságból vagy a babiloni fogságból való szabadulást. Jézus Krisztus halála és feltámadása által lehetővé válik, hogy a legszörnyűbb rabságtól szabaduljunk meg: a bűn és a halál rabszolgaságától. Jézus újonnan felkent tanítványai i. sz. 33 pünkösdjén elkezdtek beszélni „Isten nagyszerű dolgairól”, és sokan odafigyeltek rájuk. Jézus az égből, Atyja jobbjáról láthatta, hogy ezrek bánják meg a bűneiket, és hisznek őbenne, aki által Jehova megmentést szerez. Ez összhangban volt azzal, amit Jézus neve jelent (Csel 2:5, 11, 37–41).

„LELKÉT VÁLTSÁGUL ADJA CSERÉBE SOKAKÉRT”

7. Mit bizonyítottak az i. sz. 33 pünkösdjén történt események?

7 Az i. sz. 33 pünkösdjén történt események azt bizonyították, hogy Jehova  elfogadta Jézus tökéletes emberi áldozatát engesztelésül a bűnökért (Héb 9:11, 12, 24). Ahogyan Jézus mondta, ő nem azért jött, hogy „neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Ám a „sokakért” kifejezés nem csak a bűnbánó zsidókra vonatkozott. Isten azt akarja, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön”, hiszen a váltság „a világ bűnét” veszi el (1Tim 2:4–6; Ján 1:29).

8. Milyen méreteket öltött a tanúskodás az első században, és minek volt ez köszönhető?

8 Az első századi tanítványok bátran tanúskodtak Jézusról. Erre nem a saját erejükből voltak képesek. Jehova szent szelleme, azaz ereje ösztönözte őket, hogy lendületesen folytassák a tanúskodómunkát. (Olvassátok fel: Cselekedetek 5:30–32.) Úgy 27 évvel i. sz. 33 pünkösdje után elmondható volt, hogy a jó hír igazságát „az ég alatt levő egész teremtésben” prédikálták, zsidóknak és nem zsidóknak egyaránt (Kol 1:5, 23).

9. A jövendölés szerint mi történt a keresztény gyülekezettel?

9 Sajnos a keresztény gyülekezetbe fokozatosan beszivárogtak a hamis tanítások (Csel 20:29, 30; 2Pét 2:2, 3; Júd 3, 4). Jézus elmondta, hogy a hitehagyás, amelyet Sátán indított, egyre nagyobb tért hódít majd, és háttérbe szorítja az igaz kereszténységet egészen addig az időszakig, amelyet a világrendszer befejezésének nevezünk (Máté 13:37–43). Ez az időszak 1914 októberében kezdődött, amikor Jehova királlyá tette Jézust, hogy uralkodjon az emberiség felett. Ezzel elkezdődtek Sátán gonosz rendszerének az utolsó napjai (2Tim 3:1).

10. a) Melyik dátumról mondták a felkentek, hogy fontos lesz? b) Mi történt 1914 októberében, és ez miből nyilvánvaló?

10 A felkentek már több mint 30 évvel korábban megmondták, hogy 1914 októbere fontos dátum lesz. Mire alapozták ezt? Dániel próféciája szerint egy nagy fát kivágnak, és hét időn át hagyják növekedni (Dán 4:16). Jézus „a nemzetek meghatározott ideje” kifejezéssel  utalt erre az időszakra, amikor a jelenlétéről és a világrendszer befejezéséről jövendölt. 1914-ben Krisztus megkezdte az uralkodását Királyként, és azóta jelenlétének a jele mindenki előtt nyilvánvaló a világban zajló eseményekből (Máté 24:3, 7, 14; Luk 21:24). 1914 óta tehát az is az Isten nagyszerű dolgai közé tartozik, hogy Jézus Király az emberiség felett.

11–12. a) Mit tett a föld új Királya 1919-ben? b) Mi vált nyilvánvalóvá az 1930-as évek közepétől? (Lásd a képet a cikk elején.)

11 Jézus Krisztus, a föld új Királya nem sokkal a trónra kerülését követően hozzáfogott, hogy kiszabadítsa felkent követőit „Nagy Babilon” fogságából (Jel 18:2, 4). Az első világháború utáni évben, 1919-ben lehetővé tette, hogy a követői az egész világon tanúskodjanak arról, hogy az emberek a váltságáldozatnak köszönhetően megmenekülhetnek, és hogy Isten Királysága létrejött. A tanúskodás eredményeként több ezer felkent keresztényt gyűjtöttek még be, hogy majd királyként uralkodjon Krisztussal.

12 Az 1930-as évek közepétől az is nyilvánvaló lett, hogy Krisztus megkezdte a más juhok begyűjtését. Ma már több millióan vannak, és ők alkotják a minden nemzetből származó nagy sokaságot. A felkent keresztények irányításával a nagy sokaság is követi Jézus bátor példáját. Mindenki előtt ismertté teszik, hogy a megmentésüket Istennek és Krisztusnak köszönhetik. Ha kitartóan prédikálnak, és nem adják fel a Krisztus váltságáldozatába vetett hitüket, akkor túlélhetik a nagy nyomorúságot, mely véget vet Sátán világának (Ján 10:16; Jel 7:9, 10, 14).

BÁTORSÁGOT GYŰJTÜNK, HOGY SZÓLJUK A JÓ HÍRT

13. Mit határozzunk el Jehova Tanúiként, és hogyan követhetjük az első századi keresztények példáját?

13 Bárcsak mindig értékelnénk azt a különleges lehetőséget, hogy „Isten nagyszerű dolgairól” és ígéreteiről tanúskodhatunk! Persze a prédikálás nem mindig könnyű. Sok testvérünk olyan helyen szolgál, ahol az emberek közönyösek, gúnyolódnak, vagy akár még üldözik is őket. Mit tehetünk? Azt, amit Pál apostol és a társai tettek. Pál ezt mondta: „bátorságot gyűjtöttünk a mi Istenünk által, hogy szóljuk nektek az Isten jó hírét sok küzdelemmel” (1Tessz 2:2). Soha ne adjuk hát fel! Határozzuk el, hogy hűek leszünk az ígéretünkhöz, melyet akkor tettünk, amikor átadtuk magunkat Istennek! Tűzzük ki célul, hogy kitartunk, miközben Sátán világa halad a  pusztulás felé! (Ézs 6:11). Erre nem vagyunk képesek a magunk erejéből. De kövessük az első századi keresztények példáját, és imádkozzunk, hogy Jehova a szelleme által adja meg nekünk a „szokásosnál nagyobb [erőt]”! (Olvassátok fel: 2Korintusz 4:1, 7; Luk 11:13.)

14–15. a) Mit gondoltak az első században a keresztényekről, de mivel buzdította őket Péter apostol? b) Mi jusson eszünkbe, ha az emberek ellenségesek velünk azért, mert Jehova Tanúi vagyunk?

14 Manapság milliók állítják magukról, hogy keresztények, „de a cselekedeteikkel megtagadják [Istent], mert utálatosak és engedetlenek, és semmiféle jó cselekedetre nem alkalmasak” (Tit 1:16). Ne feledjük el, hogy az első században az igaz keresztényeket sokan, sőt a legtöbben gyűlölték! Ezért írta Péter apostol: „Ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, boldogok vagytok, mert. . . az Isten szelleme nyugszik rajtatok” (1Pét 4:14).

15 Vajon Jehova Tanúit is „Krisztus nevéért” gyalázzák? Igen, mivel arról beszélünk, hogy Jézus Király. Vagyis amikor azért gyűlölnek minket, mert Jehova nevét viseljük, tulajdonképpen „Krisztus nevéért gyaláznak” bennünket. Jézus a következőket mondta az ellenségeinek: „Én az Atyám nevében jöttem, de ti nem fogadtok be engem” (Ján 5:43). Ha tehát legközelebb ellenséges emberekkel találkozol, amikor tanúskodsz, ne ijedj meg, hiszen az ellenségeskedés annak a bizonyítéka, hogy Isten szeret téged, és hogy a „szelleme nyugszik” rajtad.

16–17. a) Mit tapasztal Jehova népe számos helyen? b) Mit határoztál el?

16 Ám azt se felejtsük el, hogy a világban számos helyen sokan csatlakoznak hozzánk! Még olyan területeken is vannak, akik érdeklődéssel hallgatják a megmentés üzenetét, ahol sokszor keressük fel az embereket. Legyünk szorgalmasak, és látogassuk meg őket újra! Ha lehetséges, tanulmányozzuk velük a Bibliát, hogy átadják magukat Istennek, és megkeresztelkedjenek! Milyen érzéssel végzed a tanúskodómunkát? Valószínűleg te is hasonlóan érzel, mint a Dél-afrikai Köztársaságban élő Sarie, aki már több mint 60 éve prédikál. Ezt mondja: „Nagyon hálás vagyok azért, hogy Jézus váltságáldozatának köszönhetően szoros kapcsolatom lehet Jehovával, a világmindenség urával. És boldog vagyok, hogy ismertté tehetem dicső nevét.” Sarie és a férje, Martinus a három gyermekük mellett még sokaknak segített, hogy Jehova imádói legyenek. „Semmi sem nyújt nagyobb megelégedést, mint a tanúskodómunka, Jehova pedig a szent szelleme által megadja az erőt, hogy folytatni tudjuk ezt az életmentő munkát” – mondja Sarie.

17 Akár már megkeresztelkedtünk, akár még előtte állunk, minden okunk megvan arra, hogy hálásak legyünk, amiért Jehova Tanúinak a gyülekezetében lehetünk. Ezért továbbra is tanúskodjunk alaposan! Dolgozzunk azon, hogy szentek maradjunk Sátán istentelen világában! Ha így teszünk, dicsőítjük szerető égi Atyánkat, akinek a páratlan nevét viselhetjük.