Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2014. JÚNIUS 

Túllátsz mások gyengeségein?

Túllátsz mások gyengeségein?

„A test gyöngébbnek látszó tagjai szükségesek” (1KOR 12:22)

1–2. Miért tudott Pál együtt érezni azokkal, akik gyengének érezték magukat?

MINDANNYIAN éreztük már gyengének magunkat. Talán az influenza vagy az allergia olyannyira legyengített minket, hogy a mindennapi teendőinket is nehéz volt ellátni. De tegyük fel, hogy nemcsak egy-két héten át, hanem hónapokon vagy akár hosszabb időn át is így érezzük magunkat. Bizonyára jó érzés lenne, ha ilyenkor mások együtt érzők lennének velünk, nem igaz?

2 Pál apostol tudta, milyen érzés meggyengülni, hiszen gyülekezeti és más jellegű gondok is gyötörték. Nemegyszer érezte úgy, hogy már nem bírja tovább (2Kor 1:8; 7:5). Elgondolkodva azon, hogy hűséges keresztényként mennyi nehézséget élt át, ezt mondta: „Kicsoda gyönge, hogy én ne volnék gyönge?” (2Kor 11:29). A gyülekezet tagjait az emberi testrészekhez hasonlította, és elmondta, hogy „a test gyöngébbnek látszó tagjai szükségesek” (1Kor 12:22). Mit értett ezen? Mit gondol Jehova azokról, akik gyöngének tűnnek? Miért lássuk őket úgy, mint Isten? És ez miért válik a javunkra?

 HOGYAN LÁTJA JEHOVA A GYENGESÉGEINKET?

3. Miért fordulhat elő, hogy lebecsülünk másokat a gyülekezetben?

3 Versengő világban élünk, ahol többnyire a fiatalságot és az erőt dicsőítik. Sokan keresztülgázolnak a gyengébbeken, csak hogy érvényesüljenek. Természetesen tudjuk, hogy ez nem helyes, ám meglehet, hogy észrevétlenül mi is kezdjük lebecsülni azokat – még a testvéreinket is –, akik rendszeresen segítségre szorulnak. Ám megtanulhatjuk Istentől, hogyan lehet kiegyensúlyozott véleményünk azokról, akik gyengének tűnnek.

4–5. a) Mit gondol Jehova az emberi gyengeségről az 1Korintusz 12:21–23 szerint? b) Miért válik a hasznunkra, ha teszünk valamit másokért?

4 Ha megvizsgáljuk Pálnak az egyik szemléltetését, megtudhatjuk, miként gondolkodik Jehova az emberi gyengeségről. A korintusziaknak írt első levél 12. fejezetében arra emlékeztet minket, hogy a kevésbé szép, illetve gyengébb testrészeknek is van szerepük. (Olvassátok fel: 1Korintusz 12:12, 18, 21–23.) Az evolúció néhány támogatója szerint ez nem így van. Csakhogy az anatómiai kutatások során kiderült, hogy az emberi testnek azok a részei, amelyekről egykor azt gondolták, hogy feleslegesek, igazából nélkülözhetetlenek. * Voltak, akik szerint a kis lábujj felesleges, de rájöttek, hogy fontos szerepe van az egyensúlyunk megtartásában.

5 Pál szemléltetéséből kitűnik, hogy a gyülekezet minden tagja fontos. Sátán minden méltóságától megfosztja az embert, Jehova ellenben azt gondolja a szolgáiról, még azokról is, akik gyengébbnek tűnnek, hogy „szükségesek” (Jób 4:18, 19). Ez a gondolat segít abban, hogy ne tartsuk csekélységnek azt, amit a gyülekezetben teszünk, még akkor sem, ha elenyészőnek tűnik az egész világon folyó munkához képest. Előfordult már veled, hogy belekaroltál egy idős személybe, hogy segíts neki? Ez nyilván nagy segítségére volt, és bár lassítanod kellett a lépteiden, téged is jó érzéssel töltött el. Boldoggá tesz minket, ha tehetünk valamit másokért, sőt, türelmesebbek és érettebbek leszünk, és egyre jobban megszeretünk másokat (Ef 4:15, 16). Szerető Atyánk jól tudja, hogy kiegyensúlyozottságra és szeretetre vall, ha egy gyülekezet értékesnek tartja minden tagját, függetlenül attól, hogy ki mire képes.

6. Mire használta Pál a „gyenge”, illetve „erős” szavakat?

6 Pál a korintusziaknak írt levelében érdekes módon akkor használta a „gyenge” és „gyengeség” szavakat, amikor arról írt, hogyan vélekedtek az emberek az első században a keresztényekről, illetve amikor saját magát jellemezte (1Kor 1:26, 27; 2:3). Pál beszélt olyanokról, akik „erősek”, de nem azért, hogy néhány keresztény úgy érezze, felette áll a többieknek (Róma 15:1). Inkább arra utalt, hogy az „erősek”, azaz a tapasztalt keresztények legyenek türelmesek azokkal, akik még nem szilárdultak meg a hitben.

VÁLTOZTATNUNK KELL A GONDOLKODÁSUNKON?

7. Mi miatt történhet meg, hogy nem segítünk annak, akinek szüksége lenne rá?

7 Ha utánozzuk Jehovát, és törődünk a „szegénnyel”, akkor örömet szerzünk Istenünknek (Zsolt 41:1; Ef 5:1). De miért történhet meg, hogy nem segítünk valakin,  aki rászorul? Talán azért, mert rossz véleményünk van róla, vagy zavarban vagyunk, mert nem tudjuk, mit mondjunk, és inkább nem beszélünk vele. Egy testvérnő, Emma *, akit otthagyott a férje, a következőket mondja: „Fáj, ha a testvérek kerülik az embert, vagy nem úgy bánnak vele, mint ahogy a barátaitól várná. A nehézségek idején nagy szükségünk van arra, hogy legyen mellettünk valaki.” Az ókorban élt Dávid király jól tudta, milyen érzés, ha az ember magára marad (Zsolt 31:12).

8. Hogyan lehetünk együtt érzőbbek?

8 Bizonyára együtt érzőbbek leszünk, ha észben tartjuk, hogy drága testvéreink közül néhányan a körülményeik áldozatai. Lehet, hogy rossz az egészségük, a családjuk nem szolgálja Jehovát, vagy depresszióval küzdenek. De ne feledjük, hogy mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe! Az izraeliták Egyiptomban szegények és gyengék voltak. Ezért mielőtt bementek az Ígéret földjére, Jehova figyelmeztette őket, hogy ne keményítsék meg a szívüket. Elvárta tőlük, hogy vegyék emberszámba a szegény testvéreiket, és segítsék őket (5Móz 15:7, 11; 3Móz 25:35–38).

9. Mi az, ami mindennél fontosabb, ha valaki segítségre szorul? Szemléltesd!

9 Ne ítéljünk el másokat, és ne legyünk velük gyanakvóak, ha bajban vannak! Inkább vigasztaljuk őket szentírási gondolatokkal! (Jób 33:6, 7; Máté 7:1). Vegyünk egy szemléltetést: Ha megsérül egy motoros, és beviszik a kórházba, akkor vajon az orvosok azt kezdik firtatni, hogy ő volt-e a hibás? Nem, hanem azonnal ellátják a sebeit. Ehhez hasonlóan, ha egy testvérünk gondokkal küzd, akkor nekünk is az legyen a legfontosabb, hogy megvigasztaljuk a Szentírás alapján. (Olvassátok fel: 1Tesszalonika 5:14.)

10. Miért mondhatjuk, hogy sokszor akik gyengének tűnnek, igazából „gazdagok. . . a hitben”?

10 Ha megállunk egy pillanatra, és átgondoljuk, mikkel küzdenek a testvéreink, akkor talán már nem is tűnnek olyan gyengének. Vegyük például azokat a testvérnőket, akikkel már évek óta ellenséges a családjuk! Némelyikükről talán meg sem mondanánk, mekkora hite és lelki ereje van. És amikor látod, hogy egy egyedülálló anyuka rendszeresen ott van az összejövetelen a gyermekeivel együtt, nem ejt ámulatba a hite és az eltökéltsége? Vagy mit mondjunk azokról a tizenévesekről, akik ragaszkodnak Jehovához, akármilyen rossz hatás éri is őket az iskolában? Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy bár ezek a testvéreink gyengének tűnnek, ugyanolyan „gazdagok. . . a hitben”, mint azok, akiknek jobbak a körülményeik (Jak 2:5).

GONDOLKODJUNK ÚGY, MINT JEHOVA!

11–12. a) Mi segít, hogy Jehova szemszögéből lássuk az emberi gyengeségeket? b) Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova Áronnal bánt?

11 Ha szeretnénk Jehova szemszögéből látni az emberi gyengeségeket, vizsgáljuk meg, mit tett Jehova, amikor néhány szolgája hibát követett el. (Olvassátok fel: Zsoltárok 130:3.) Ha mondjuk ott álltál volna Mózes mellett, mit szóltál volna Áron üres kifogásaihoz, hogy miért készített aranyborjút? (2Móz 32:21–24). Mit gondoltál volna Áronról, amikor a nővérének, Mirjamnak a befolyására elítélte Mózest, mert nem izraelita nőt vett feleségül? (4Móz 12:1, 2). Vagy mit tettél volna, ha azt látod, hogy Áron és Mózes nem adja meg a tiszteletet Jehovának, aki  természetfölötti módon vizet fakasztott Meribánál? (4Móz 20:10–13).

12 Jehova bármelyik esetben azonnal megbüntethette volna Áront. De figyelembe vette, hogy Áron nem volt rossz ember, és elsősorban nem ő volt a felelős a történtekért. Úgy tűnik, Áron hagyta, hogy a körülmények vagy mások befolyásolják. De amikor szembesítették a hibáival, kész volt elismerni, hogy vétkezett, és elfogadta Jehova ítéletét (2Móz 32:26; 4Móz 12:11; 20:23–27). Jehovának az számított, hogy Áronnak erős volt a hite, és hogy megbánta a bűneit. Még évszázadokkal később is azt írták Áronról és a leszármazottairól, hogy félték Jehovát (Zsolt 115:10–12; 135:19, 20).

13. Mit vizsgáljunk meg, ha szeretnénk úgy gondolkodni, mint Jehova?

13 Ahhoz, hogy úgy tudjunk gondolkodni, mint Jehova, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen véleménnyel vagyunk azokról, akik gyengének tűnnek (1Sám 16:7). Mit teszünk például, ha egy tizenéves nem jól választja meg a szórakozását, vagy meggondolatlanul viselkedik? Ne kezdjük el azonnal bírálgatni, hanem inkább gondoljuk át, hogyan tudnánk neki segíteni, hogy érettebbé váljon. Legyünk kezdeményezők és segítőkészek! Ha így teszünk, akkor megértőbbek leszünk, és jobban fogunk szeretni másokat.

14–15. a) Mit tett Jehova, amikor Illésnek inába szállt a bátorsága? b) Mit tanulhatunk abból, ami Illéssel történt?

14 Az is segít más színben látni a testvéreket, ha végiggondoljuk, mit tett Jehova, amikor egy-egy szolgája lehangolt volt. Ilyen volt például Illés. Bátran szembeszállt Baál 450 prófétájával, Jezabel királyné elől azonban elmenekült, amikor megtudta, hogy meg akarja őt öletni. Úgy 150 kilométert ment, míg el nem jutott  Beér-Sebába, majd egy egész napot gyalogolt a pusztában. A tűző naptól kitikkadva leült egy bokor alá, és azt kérte, „hadd haljon meg” (1Kir 18:19; 19:1–4).

Jehova figyelembe vette, hogy Illés mennyire elgyötört, ezért egy angyalt küldött hozzá, hogy megerősítse (Lásd a 14. és 15. bekezdést.)

15 Mit érzett Jehova, amikor letekintett az égből, és azt látta, hogy hű szolgája elkeseredett? Vajon eltaszította magától, amiért lehangolt lett, és inába szállt a bátorsága? Egyáltalán nem! Figyelembe vette, hogy Illés mennyire elgyötört, ezért odaküldött hozzá egy angyalt. Az angyal kétszer is kérlelte Illést, hogy egyen, „mert túl nagy út” vár rá. (Olvassátok fel: 1Királyok 19:5–8.) Arról se feledkezzünk meg, hogy Jehova előbb meghallgatta a prófétát, és segített neki erőre kapni, és csak utána adott neki utasításokat.

16–17. Hogyan követhetjük Jehova példáját?

16 Hogyan követhetjük törődő Istenünk példáját? Ne adjunk elhamarkodottan tanácsot! (Péld 18:13). Jobb, ha előbb együtt érzően meghallgatjuk azokat, akik „kevésbé tiszteletreméltónak” érzik magukat a körülményeik miatt (1Kor 12:23). Csak ezután tudunk nekik úgy segíteni, ahogy arra szükségük van.

17 Gondoljunk például a cikkben már említett Emmára, akit otthagyott a férje, és magára maradt a két lányával. Nagyon egyedül érezték magukat. Hogyan segített nekik néhány Tanú? Emma így emlékezik vissza: „Miután felhívtuk a testvéreket, és elmondtuk, mi történt, 45 percen belül ott voltak nálunk. Velünk együtt sírtak. Az első két-három nap nem hagytak magunkra. Mivel nem ettünk rendesen, és az érzéseink miatt képtelenek voltunk józanul gondolkodni, egy időre magukhoz fogadtak minket.” Erről minden bizonnyal eszünkbe jutnak Jakab szavai: „Ha egy testvér vagy egy testvérnő mezítelen, és nincs meg a napi eledele, valamelyikőtök pedig azt mondja nekik: »Menjetek békével, melegedjetek, és lakjatok jól«, de nem adjátok meg nekik, amikre a testnek szüksége van, mi haszna annak? Ugyanígy a hit is, ha nincsenek cselekedetei, halott önmagában” (Jak 2:15–17). A gyors segítségnek köszönhetően Emma és a lányai végül elég erőssé váltak ahhoz, hogy mindössze hat hónappal a történtek után már kisegítő úttörőként szolgáltak (2Kor 12:10).

AZ EGYÜTTÉRZÉS MINDENKI JAVÁRA VAN

18–19. a) Hogyan segíthetünk azoknak, akik jelenleg valamilyen nehézséggel küzdenek? b) Kinek válik a javára, ha együtt érzők vagyunk?

18 Talán tapasztalatból tudod, hogy idő kell ahhoz, hogy felépüljünk egy betegségből. Ehhez hasonlóan ahhoz is időre van szükség, hogy megerősödjön egy testvérünk, aki hibát követett el, vagy nehézségeket él át. Természetesen ezért neki is tennie kell. Jó, ha tanulmányozza a Bibliát, imádkozik, és eljár az összejövetelekre. De vajon türelmesek leszünk vele, míg vissza nem nyeri az erejét? Kitartunk mellette, és szeretjük őt? Igyekszünk segíteni neki, hogy a gyülekezet értékes tagjának érezze magát, olyan valakinek, akit szeretnek? (2Kor 8:8).

19 Sose feledjük, hogy miközben segítünk a testvéreinknek, olyan örömben lesz részünk, amit csak az élhet át, aki adakozik! Emellett együtt érzőbbé és türelmesebbé válunk. Sőt, a segítőkészségünk másokra is jó hatással van. A gyülekezetben így családias és szeretetteljes lesz a légkör. De ami a legfontosabb, Jehova példáját követjük, aki mindenkit értékesnek tart. Jó okunk van hát arra, hogy megfogadjuk a Biblia buzdítását: „segítsétek a gyengéket” (Csel 20:35).

^ 4. bek. Charles Darwin Az ember származása és a nemi kiválasztás című könyvében azt mondta több szervről is, hogy hasznavehetetlen. Az egyik híve szerint számos „csökevényes szervünk” van, ilyen például a féregnyúlvány és a csecsemőmirigy.

^ 7. bek. A nevet megváltoztattuk.