Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2014. MÁRCIUS 

Figyeljünk oda az idős testvéreinkre!

Figyeljünk oda az idős testvéreinkre!

„Legyél figyelmes az idős ember személye iránt” (3MÓZ 19:32)

1. Milyen helyzetben van az emberiség?

JEHOVA soha nem akarta, hogy az emberek megöregedjenek, és fokozatosan elveszítsék az erejüket. Épp ellenkezőleg! Az volt a célja, hogy tökéletesen egészségesek legyenek, és paradicsomban éljenek. Most viszont „az egész teremtés szüntelenül együtt nyög és együtt kínlódik” (Róma 8:22). Milyen szomorú látni, hogy sok idősre pont akkor nem fordítanak kellő figyelmet, amikor több segítségre lenne szüksége (Zsolt 39:5; 2Tim 3:3). Szerinted mit érez Isten, amikor látja, milyen borzalmas károkat okoz a bűn?

2. Miért fordítsanak különleges figyelmet a keresztények az idősekre?

2 Jehova népe örül, hogy idősek is vannak a gyülekezetben. Hasznot merítünk a bölcsességükből, és ösztönzőleg hat ránk a hitük. Sokunkat rokoni szálak fűznek a kedves idős testvéreinkhez. De függetlenül attól, hogy a családtagjaink-e vagy sem, törődünk velük (Gal 6:10; 1Pét 1:22). Mindannyiunk javára válik, ha megvizsgáljuk, hogyan tekint Isten az idősekre. Azt is megbeszéljük, hogy milyen felelőssége van a családtagoknak, illetve a gyülekezetnek.

 „NE TASZÍTS EL ENGEM”

3–4. a) Milyen kérést fogalmazott meg a 71. zsoltár írója? b) Mit kérhetnek Istentől a gyülekezet idősebb tagjai?

3 A zsoltáríró ihletés alatt így könyörgött Istenhez: „Ne taszíts el engem öregkoromban, ha megfogyatkozik erőm, ne hagyj el” (Zsolt 71:9). Ez a zsoltár minden bizonnyal a 70. zsoltár folytatása, amelynek a feliratából kiderül, hogy „Dávidtól” való. Vagyis a Zsoltárok 71:9-ben található kérést nyilvánvalóan Dávid fogalmazta meg. Fiatalon kezdte el szolgálni Istent, és még élete alkonyán sem hagyott fel vele. Mindez idő alatt Jehova sok hatalmas tettet vitt véghez általa (1Sám 17:33–37, 50; 1Kir 2:1–3, 10). Dávid mégis arra érzett indíttatást, hogy azt kérje Jehovától, továbbra is mutasson iránta kedvességet. (Olvassátok fel: Zsoltárok 71:17, 18.)

4 Ma is sokan vannak hasonló helyzetben, mint Dávid. Bár már jó néhány évet megértek, és eljöttek rájuk „a vészterhes napok”, mindmáig dicsérik Istent, amennyire a körülményeik engedik (Préd 12:1–7). Sokuk talán már nem bír annyit tenni, mint korábban, és ez igaz a szolgálatra is. Ám ők is könyöröghetnek Jehovához, hogy időskorukban se feledkezzen meg róluk, és törődjön velük. Ezek a hűséges idős testvérek biztosak lehetnek abban, hogy Isten válaszol az imájukra. Végtére is ugyanazokat a jogos aggodalmakat tárják fel Jehovának, melyekről Dávid is írt annak idején ihletés alatt.

5. Hogyan tekint Jehova a hűséges idős szolgáira?

5 A Szentírásból kiderül, hogy Jehova nagyra becsüli azokat, akik időskorukban is ragaszkodnak hozzá, és elvárja a szolgáitól, hogy figyeljenek oda rájuk (Zsolt 22:24–26; Péld 16:31; 20:29). A 3Mózes 19:32 kijelenti: „Az ősz haj előtt kelj fel, legyél figyelmes az idős ember személye iránt, és féld Istenedet. Én vagyok Jehova.” Vagyis abban az időben, amikor ezeket a szavakat írták, Isten népére komoly felelősség hárult, hiszen törődniük kellett az idősekkel. Ez ma sincs másképp. De tulajdonképpen kinek a felelőssége gondot viselni az idősekről?

A CSALÁDTAGOK FELELŐSSÉGE

6. Miben mutatott jó példát Jézus?

6 Isten Szavában ezt olvashatjuk: „Tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20:12; Ef 6:2). Jézus is rámutatott ennek a parancsnak a fontosságára azzal, hogy elítélte a farizeusokat és az írástudókat, amiért nem akartak gondot viselni a szüleikre (Márk 7:5, 10–13). Ő maga jó példával járt elöl. Amikor a kínoszlopon függött, és már a halálán volt, szeretett apostolára, Jánosra bízta az édesanyját, aki ekkor már valószínűleg özvegy volt (Ján 19:26, 27).

7. a) Milyen alapelvet fektetett le Pál apostol a szülők gondozását illetően? b) Mit fejtegetett Pál a levelében?

7 Pál apostol ihletés alatt azt írta, hogy a keresztényeknek gondoskodniuk kell a háznépük tagjairól. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 5:4, 8, 16.) Vegyük szemügyre, miről írt Pál ebben a fejezetben Timóteusznak. Azt fejtegette, hogy ki jogosult arra, hogy anyagi támogatást kapjon a gyülekezettől. Egyértelművé tette, hogy az idős özvegyekről elsősorban a hívő gyermekeknek, unokáknak és más rokonoknak kell gondot viselni. Így nem kerül szükségtelen anyagi teher a gyülekezetre. Ma is hozzátartozik az Isten iránti odaadáshoz, hogy anyagilag támogatjuk a rászoruló családtagjainkat.

8. Miért nem tesz a Biblia konkrét javaslatokat arra, hogy hogyan kell gondoskodni az idősödő szülőkről?

8 Röviden szólva a felnőtt keresztények felelőssége, hogy anyagilag gondoskodjanak a szüleikről. Noha Pál a  hívő családtagokról beszélt, akkor sem szabad elhanyagolni a szülőket, ha azok nem tartoznak a keresztény gyülekezethez. Az, hogy hogyan gondoskodnak a gyermekek a szüleikről, nagyon eltérő lehet. Nincs két egyforma helyzet. Mindenkinek más és más a szükséglete, az egyénisége és az egészségi állapota. Néhányaknak több gyermekük van, míg másoknak csak egy. Vannak, akik kapnak támogatást az államtól, mások viszont nem. Az is különbözhet, hogy ki mit részesít előnyben. Tehát nem vallana bölcsességre és nem árulkodna szeretetről, ha kritizálnánk azt, hogy ki hogyan igyekszik gondoskodni az idősödő családtagjairól. Jehova pedig minden döntést meg tud áldani, mely a Szentíráson alapul. Ez már Mózes napjaiban is igaz volt, és ma is az (4Móz 11:23).

9–11. a) Milyen helyzet áll fenn néhány családban? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Miért ne adják fel a gyermekek elhamarkodottan a teljes idejű szolgálatot? Mondj egy példát!

9 Igazán akkor nehéz gondoskodni a gyermekeknek a szüleikről, ha távol élnek tőlük. Ha a szüleik egészsége hirtelen megromlik, szükségessé válhat, hogy azonnal hazautazzanak. Előfordulhat, hogy az egyik szülő elesik, eltöri valamijét vagy valamilyen más súlyos dolog történik vele, és szüksége van segítségre. Ennek következtében átmenetileg, de akár hosszabb ideig is segítségre szorulhat. *

10 Azoknak a teljes idejű szolgáknak, akik az otthonuktól távol élnek, talán nagyon nehéz döntéseket kell meghozniuk. A Bételben szolgálók, a misszionáriusok és az utazófelvigyázók kincsnek tekintik és áldásnak tartják a megbízatásukat. Persze, ha a szüleik megbetegednek, az lehet az első gondolatuk, hogy abbahagyják a teljes idejű szolgálatot, és hazamennek, hogy gondoskodni tudjanak róluk. Ám bölcs dolog lenne imában Jehova vezetését kérni, és átgondolni, hogy tényleg erre van-e szükség, illetve hogy ezt szeretnék-e a szülők. Nem lenne jó, ha elhamarkodott döntést hoznának, és feladnák a teljes idejű szolgálatot, ugyanis nem biztos, hogy ez a megoldás. Érdemes a következőkre is gondolni: Lehetséges, hogy a szülők egészsége idővel javulni fog? Vagy esetleg vannak a szülők gyülekezetében olyanok, akik szívesen segítenének nekik? (Péld 21:5).

11 Vegyük két vér szerinti testvér esetét. Mindketten a szüleiktől távol szolgálnak, az egyikük misszionárius Dél-Amerikában, a másikuk pedig a főhivatalban, Brooklynban szolgál. Az idős szüleik segítségre szorultak, ezért a testvérek a feleségeikkel hazautaztak Japánba, hogy lássák, pontosan miben kell segíteni nekik. A misszionáriusként szolgáló házaspár azt fontolgatta, hogy hazaköltözik. Aztán a szülők gyülekezetéből felhívta őket a vének testületének koordinátora, aki elmondta, hogy a vének beszéltek a családjuk helyzetéről, és arra jutottak, hogy szeretnék támogatni őket, hogy folytatni tudják a szolgálatukat, ameddig csak lehetséges. Értékelték a misszionáriusok munkáját, és úgy határoztak, hogy segítenek nekik a szüleik gondozásában. A családban mindenki hálás volt a vének figyelmességéért.

12. Mit vegyünk figyelembe, amikor döntést hozunk az idősödő szülők gondozásának kérdésében?

12 Bárhogy döntsön is egy keresztény család az idősödő szülők gondozásának kérdésében, az a legfontosabb, hogy a döntésük jó fényt vessen Isten nevére. Semmiképpen sem szeretnénk olyanok  lenni, mint Jézus napjaiban a vallási vezetők (Máté 15:3–6). Azt szeretnénk, ha a döntésünk hozzájárulna Jehova és a gyülekezet jó hírnevéhez (2Kor 6:3).

A GYÜLEKEZET FELELŐSSÉGE

13–14. A Szentírás alapján miért mondhatjuk, hogy a gyülekezetnek is szívén kell viselnie az idős testvérek sorsát?

13 Nem mindenki tud úgy segíteni a teljes idejű szolgáknak, ahogy arról az előzőekben beszéltünk. Ám egy első századi példa jól mutatja, hogy a gyülekezetek szívükön viselik a hűséges idős testvérek sorsát. Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy a jeruzsálemi gyülekezetben senki sem szűkölködött. Ez nem azt jelentette, hogy mindenki jólétben élt. Néhányan nyilván szegények voltak, viszont a gyülekezetben „kinek-kinek a szükséglete szerint” szétosztották az eladott javak értékét (Csel 4:34, 35). De később a gyülekezetben egyes özvegyeket elhanyagoltak az eledel naponkénti kiosztásánál. Ekkor az apostolok kijelöltek rátermett férfiakat, akik megszervezték, hogy az özvegyek szükségleteit igazságosan elégítsék ki (Csel 6:1–5). Igaz, ez csak átmeneti helyzet volt, hiszen azok, akik i. sz. 33 pünkösdjén lettek keresztények, az ünnep után csak egy kis ideig maradtak Jeruzsálemben, hogy erősítsék a hitüket. De az apostolok lépése jól mutatja, hogy a gyülekezet segíthet a szükségben lévő tagjainak.

14 Ahogy láttuk, Pál leírta Timóteusznak, hogy az özvegyek közül kik kaphatnak anyagi támogatást a gyülekezettől (1Tim 5:3–16). Jakab, aki szintén írt bibliai könyvet ihletés alatt, elismerte, hogy a keresztényeknek kötelességük gondot viselni az árvákra és az özvegyekre a nyomorúságukban, vagyis ha szükséget szenvednek (Jak 1:27; 2:15–17). János apostol is hasonló gondolatot fejtegetett: „Akinek pedig megvannak e világ létfenntartásra való javai, és látja, hogy a testvére szükségben van, s mégis bezárja előtte gyengéd könyörületének ajtaját, abban mi módon marad meg az Isten szeretete?” (1Ján 3:17). Ha az egyes keresztények felelősek a szükségben levőkért, akkor vajon ez nem mondható el a gyülekezetről is?

Ha baleset történik, milyen segítséget nyújthat a gyülekezet? (Lásd a 15. és 16. bekezdést.)

15. Mi mindent kell figyelembe venni, ha segítségre szorulnak az idősebb testvérek?

15 Egyes országokban az állam nyugdíjról, szociális ellátásról, illetve házi betegápolásról gondoskodik (Róma 13:6). Más országokban nincs ilyen szolgáltatás. Mennyi segítséget kell hát nyújtaniuk  a családtagoknak és a gyülekezetnek, ha egy idős személy szükségben van? Ez az adott körülményektől függ. Ha a hívő gyermekek távol élnek a szüleiktől, talán nem tudnak olyan sok segítséget nyújtani nekik. Hasznos lehet, ha a gyermekek nyíltan beszélnek a szüleik gyülekezetében szolgáló vénekkel, hogy mindenki tisztában legyen a családban fennálló helyzettel. A vének például utánajárhatnak, hogy milyen állami ellátásra jogosultak a szülők, és segíthetnek, hogy meg is kapják azt. Előfordulhat, hogy a szülőknél észrevesznek felbontatlan számlaleveleket, vagy látják, hogy nem megfelelően szedik a gyógyszereiket. Fontos, hogy mindezekről tudjanak a gyermekek. Ha a vének és a gyermekek nyíltak és egyenesek egymással, az segíthet jó megoldást találni. A helyiek gyors segítségének és észrevételeinek köszönhetően sok aggodalmat el lehet kerülni.

16. Mit vállal önként néhány keresztény?

16 A kedves idős testvéreik iránti szeretetből néhány keresztény önként vállalja, hogy áldoz az idejéből és az erejéből, és amennyire tud, segít a rászorulókon. Igyekeznek jobban odafigyelni rájuk. Vannak, akik a gyülekezetből másokkal együtt, talán felváltva viselnek gondot róluk. Mivel a körülményeik nem teszik lehetővé, hogy ők maguk teljes idejű szolgák legyenek, örömmel segítenek az idős testvérek gyermekeinek, hogy azok minél tovább maradhassanak azon az életpályán, amelyet választottak. Milyen szép példát mutatnak ezek a testvérek! Ez persze nem mentesíti a gyermekeket a felelősségük alól.

BÁTORÍTSUK AZ IDŐSEKET KEDVES SZAVAKKAL

17–18. Mi könnyíti meg a gondozást?

17 Mind a segítségnyújtók, mind az idősödő testvérek törekedjenek arra, hogy amennyire csak lehet, mindenkiben kellemes érzések maradjanak az együtt töltött idő után. Mindkét fél igyekezzen arra összpontosítani, ami jó. Sok esetben az időskorral együtt jár a lehangoltság vagy a depresszió. Ezért a segítséget nyújtónak törekednie kell arra, hogy építő dolgokról beszéljen az idősekkel. Dicséretet érdemelnek ezek a drága idős testvérek, hiszen egész életükben hűségesen szolgálták Jehovát! Ő nem feledkezik meg arról, amit tettek, és mi se feledkezzünk meg róla! (Olvassátok fel: Malakiás 3:16; Héberek 6:10.)

18 Az is kellemesebbé teszi a gondozás mindennapjait, ha az idős testvéreknek, illetve a gondozóiknak is van humorérzékük (Préd 3:1, 4). Sok idős figyel arra, hogy ne legyen túlzottan követelőző. Tudják, hogy szívesebben segítenek nekik, és többször látogatják meg őket, ha kellemes légkört teremtenek. Nem ritka ezt hallani azoktól, akik meglátogattak egy idős testvért: „Azért mentem, hogy bátorítsam őt, de igazából ő bátorított engem” (Péld 15:13; 17:22).

19. Milyen reménységet táplál magában fiatal és idős egyaránt?

19 Isten szolgái várva várják azt az időt, amikor a szenvedés a múlté lesz, és végre tökéletes emberként örökké élhetnek. Míg ez el nem jön, merítsünk erőt ebből a reménységünkből. Tudjuk, hogy az Isten ígéreteibe vetett hitünk horgonyként szolgál a nehézségek idején. A hitünknek köszönhetően „nem adjuk fel, hanem még ha a külső emberünk sorvad is, a belső emberünk bizonyosan napról napra megújul” (2Kor 4:16–18; Héb 6:18, 19). De amellett, hogy szilárd a hitünk, mi segíthet még, hogy eleget tudjunk tenni az idős családtagjaink iránti felelősségünknek? A következő cikkben gyakorlatias javaslatokról lesz szó.

^ 9. bek. Hogy milyen lehetőségek jöhetnek szóba, ha a szülők gondozásra szorulnak, arról a következő cikk beszél.