Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2014. február

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Miért gondolták azt az első századi zsidók, hogy hamarosan eljön a Messiás?

Keresztelő János napjaiban „a nép várakozott, és mindenki így okoskodott szívében Jánosról: »Lehetséges volna, hogy ő a Krisztus?«” (Luk 3:15). Miért gondolták a zsidók, hogy abban az időben jön el a Messiás? Ennek számos oka volt.

Miután Jézus megszületett, Jehova egyik angyala megjelent néhány pásztornak, akik Betlehem környékén őrizték a nyájaikat. Az angyal a következőt jelentette be: „Dávid városában Megmentő született ma nektek, aki Krisztus, az Úr” (Luk 2:8–11). Majd „egy sokaság termett ott az angyallal az égi seregből, és dicsérték az Istent, ezt mondva: »Dicsőség fenn a magasságokban Istennek, és béke a földön a jóakarat emberei között!«” (Luk 2:13, 14). *

Az angyal ünnepélyes szavai arra indították ezeket az alázatos pásztorokat, hogy azonnal útra keljenek Betlehembe. Amikor rátaláltak Józsefre, Máriára és az újszülött Jézusra, „ismertették a beszédet, amelyet e kisgyermek felől mondtak nekik”. Erre „mindnyájan, akik hallották, elálmélkodtak azon, amit a pásztorok mondtak” (Luk 2:17, 18). Az a megfogalmazás, hogy „mindnyájan, akik hallották”, arra utal, hogy a pásztorok nem pusztán Józsefhez és Máriához beszéltek. Miután a pásztorok átadták az üzenetet, hazatértek, „dicsőítve és dicsérve az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták ezeket nekik” (Luk 2:20). Látható tehát, hogy a pásztorok lelkesen megosztották a jó hírt, melyet Krisztusról hallottak.

Összhangban a mózesi törvény előírásával, Mária elvitte az elsőszülött fiát Jeruzsálembe, hogy bemutassa Jehovának. Anna prófétanő a templomban meglátta őket, és „kezdett hálát adni az Istennek és a gyermekről beszélni mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megszabadítását” (Luk 2:36–38; 2Móz 13:12). Nem kétséges hát, hogy a Messiás megjelenéséről szóló hír még több emberhez eljutott.

Később „keleti vidékekről való asztrológusok jöttek Jeruzsálembe, és ezt mondták: »Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk a csillagát, amikor keleten voltunk, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki«” (Máté 2:1, 2). „Amikor ezt meghallotta Heródes király, izgatottá vált, és vele együtt egész Jeruzsálem, ezért egybegyűjtve a nép minden papi elöljáróját és írástudóját, kérdezgetni kezdte  tőlük, hogy hol kell a Krisztusnak megszületnie” (Máté 2:3, 4). Ez szintén azt mutatja, hogy sokan értesültek arról, hogy megszületett a leendő Messiás. *

A korábban idézett Lukács 3:15-ből kiderül, hogy néhány zsidó azon tanakodott, vajon Keresztelő János-e a Krisztus. János azonban egyértelműen kijelentette: „aki utánam jön, erősebb nálam, akinek saruját sem vagyok méltó levenni. Az majd szent szellemmel és tűzzel fog keresztelni titeket” (Máté 3:11). Alázatos kijelentése biztosan még inkább felcsigázta a zsidók várakozását.

Elképzelhető-e, hogy az első századi zsidók a Messiás eljövetelének idejét a Dániel 9:24–27-ben lejegyzett, 70 hétről szóló prófécia alapján számították ki? Nem kizárt, de nem tudjuk biztosan. Az viszont kétségtelen, hogy Jézus napjaiban ennek a próféciának számos, egymásnak ellentmondó értelmezése létezett, és mindegyik nagyon eltér a jelenlegi magyarázatunktól. *

Az esszénusok, akikről azt feltételezik, hogy egy zsidó szerzetesi közösség tagjai voltak, abban hittek, hogy két Messiás fog megjelenni a 490 év vége felé. Ám azt nem állíthatjuk biztosan, hogy a számításaikat Dániel próféciájára alapozták. De még ha így tettek is, nehéz elképzelnünk, hogy a zsidók többségét egy ilyen elszigetelt közösségnek a számításai befolyásolták volna.

Az i. sz. II. században néhány zsidó úgy vélte, hogy a 70 hét az első templom lerombolásakor, i. e. 607-ben kezdődött, és a második templom elpusztításakor ért véget, i. sz. 70-ben. Mások úgy gondolták, hogy a 70 hét az i. e. II. századra tehető makkabeusi korszakkal egyezik meg. Tehát nem volt teljes egyetértés abban, hogyan számítsák ki a 70 hetet.

Ha az i. sz. I. században helyesen értelmezték volna a 70 hétről szóló próféciát, akkor az apostolok és más I. századi keresztények biztosan felhozzák bizonyítékként annak alátámasztására, hogy a megígért Messiás a megfelelő időben jött el, méghozzá Jézus Krisztus személyében. Azonban semmi nem támasztja alá, hogy az akkori keresztények így tettek.

Egy másik szempontot is lényeges figyelembe vennünk. Az evangéliumok írói többször is utaltak arra, hogy a Héber Iratok bizonyos próféciái beteljesedtek Jézus Krisztuson (Máté 1:22, 23; 2:13–15; 4:13–16). Ám egyikük sem kapcsolta össze a 70 hétről szóló próféciát Jézus megjelenésével.

Összegezve: nem tudunk bizonyítékokat felsorakoztatni amellett, hogy Jézus napjaiban a nép helyesen értelmezte a 70 hétről szóló próféciát. Ugyanakkor az evangéliumokból egyértelműen kiderül, miért gondolták azt az emberek, hogy hamarosan eljön a Messiás.

^ 4. bek. A Biblia nem írja, hogy az angyalok énekeltek Jézus születésekor.

^ 7. bek. Talán felmerül bennünk a kérdés, hogy miért hozták összefüggésbe az asztrológusok a zsidók királyának megszületését azzal a csillaggal, melyet keleten láttak. Lehetséges, hogy akkor hallottak Jézus születéséről, amikor átutaztak Izrael földjén.

^ 9. bek. A 70 hétről szóló prófécia jelenlegi értelmezése a Figyelj Dániel próféciájára! című könyv 11. fejezetében található.