Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2013. NOVEMBER 

„Legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát”

„Legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát”

„Legyetek . . . józan elméjűek, és legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát” (1PÉT 4:7)

1–2. a) Miért szívleljük meg azt a figyelmeztetést, hogy „legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát”? b) Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

„KÖZVETLENÜL hajnal előtt a legnehezebb ébren maradni” – mondja egy férfi, aki korábban éjszaka dolgozott. Biztosan egyetértenek vele azok, akiknek az éjszakát ébren kell tölteniük. Mi, keresztények valami hasonló nehézséggel nézünk szembe. Sátán uralma olyan, mint egy hosszú éjszaka. Gonosz világának most van a legsötétebb időszaka (Róma 13:12). Milyen veszélyes lenne épp most elaludni, a hajnal közeledtével! Elengedhetetlen, hogy „józan elméjűek” legyünk, és megszívleljük a Szentírásban található figyelmeztetést: „legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát” (1Pét 4:7).

2 Mivel ilyen jelentőségteljes időben élünk, bölcsen tesszük, ha megkérdezzük magunktól: Fontosnak tartom, hogy imádkozzak? Élek az ima „minden formájával”, vagyis változatos az imáim témája? Rendszeresen imádkozom? Másokért is fohászkodom, vagy csak a saját szükségleteimről, vágyaimról beszélgetek Jehovával? Miért van szükség az imára ahhoz, hogy megmentésben részesüljek?

LEGYEN VÁLTOZATOS AZ IMÁINK TÉMÁJA!

3. Milyenfajta imákat mondhatunk?

3 Az efézusiaknak írt levelében Pál apostol arra ösztönöz, hogy éljünk az ima „minden formájával” (Ef 6:18). Amikor imádkozunk, gyakran kérésekkel fordulunk Jehovához, mert szükségünk van a gondoskodására vagy a segítségére, hogy túljussunk valamilyen nehézségen. Ő, az „Ima Meghallgatója” szívesen veszi, ha hozzá fordulunk (Zsolt 65:2). Ám jól tesszük, ha dicsérő, hálaadó és könyörgő imákat is mondunk.

4. Miért dicsérjük Jehovát minél gyakrabban az imáinkban?

 4 Számtalan okunk van rá, hogy dicsérjük Jehovát. Dicséret illeti őt például „hatalmas műveiért” és „nagy voltának bősége” miatt. (Olvassátok fel: Zsoltárok 150:1–6.) A hat versből álló 150. zsoltárban 13-szor kapunk felszólítást arra, hogy dicsérjük Jehovát. Egy másik zsoltáríró így foglalta énekbe az Isten iránti hódolatát: „Napjában hétszer dicsérlek igazságos bírói döntéseidért” (Zsolt 119:164). Jehova valóban méltó rá, hogy magasztaljuk, így hát dicsérjük őt imáinkban „napjában hétszer”, vagyis minél gyakrabban!

5. Miért jelent védelmet a hálaadó ima?

5 A hálaadó imák is fontosak. Pál így ösztönözte a Filippiben élő keresztényeket: „Semmi miatt ne aggódjatok, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt tárjátok kéréseiteket az Isten elé” (Fil 4:6). A védelmünket jelenti, ha szívből hálát adunk Jehovának. Jó, ha erről nem feledkezünk meg, mivel ezekben az utolsó napokban a körülöttünk élő emberek „hálátlanok” (2Tim 3:1, 2). A világot ma a hálátlanság jellemzi, és ha nem vigyázunk, ez a gondolkodásmód ránk is átragadhat. Ha kifejezzük Istenünknek, hogy hálásak vagyunk a jótetteiért, az hozzájárul ahhoz, hogy elégedettek legyünk, és nem leszünk „zúgolódók, olyanok, akik panaszkodnak [a] sorsuk miatt” (Júd 16). Ha a családfők a szeretteikkel mondott imáikba hálaadó szavakat foglalnak, a család minden tagját hálás szemléletre ösztönzik.

6–7. Milyen a könyörgő ima, és mit kérhetünk az ilyen imákban?

6 A könyörgő imák mély érzésekből fakadnak. Mi miatt fordulhatunk könyörögve Jehovához? Például ha üldözést kell elszenvednünk, vagy ha valamilyen betegség miatt a halállal nézünk szembe. Ilyenkor az imáink érthető módon könyörgő szavakkal telnek meg. De van más is, amiért könyöröghetünk Jehovához?

7 Gondoljunk csak arra, mit mondott Jézus a mintaként adott imájában Isten nevéről, Királyságáról és akaratáról. (Olvassátok fel: Máté 6:9, 10.) A világot gonoszság hatja át, a kormányzatok pedig az állampolgáraik alapvető szükségleteiről sem képesek gondoskodni. Így hát minden okunk megvan rá, hogy imádkozzunk égi Atyánk nevének a megszenteléséért, és hogy Királysága vessen véget Sátán uralmának a földön. Könyörögve kérhetjük Jehovát, hogy legyen meg az akarata a földön is, ahogyan az az égben már megvalósult. Tartsuk hát fontosnak az imát, buzgón éljünk az ima „minden formájával”!

„FOLYTON IMÁDKOZZATOK”

8–9. Miért ne ítéljük el Pétert és a többi apostolt, amiért elaludtak a Gecsemáné-kertben?

8 Noha Péter apostol arra biztatta a keresztényeket, hogy legyenek éberek, ne hanyagolják el az imát, legalább egyszer vele is megtörtént, hogy nem tartotta elég fontosnak az imát. Ő volt az egyik apostol, aki elaludt, miközben Jézus a Gecsemáné-kertben imádkozott. „Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok” – kérte tőlük Jézus, ők mégis újra elaludtak. (Olvassátok fel: Máté 26:40–45.)

9 Mielőtt pálcát törnénk fölöttük, vegyük figyelembe, milyen megerőltető nap állt mögöttük: A nap folyamán előkészültek a pászkára, este pedig megünnepelték. Jézus bevezette az Úr vacsoráját, és bemutatta, hogyan emlékezhetnek meg a jövőben a haláláról  (1Kor 11:23–25). Majd „miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére”. Ez az út Jeruzsálem keskeny utcáin át eltarthatott egy darabig (Máté 26:30, 36). Mire odaértek, már jóval éjfél után lehetett. Ha azon az éjszakán mi lettünk volna a Gecsemáné-kertben, valószínűleg mi is elalszunk. Jézus nem ítélte el fáradt apostolait, megértően inkább ezt mondta: „A szellem persze buzgó, de a test gyenge.”

Péter megtanulta, mennyire fontos ébernek lenni, és nem elhanyagolni az imát (Lásd a 10–11. bekezdést.)

10–11. a) Mit tanult Péter abból, ami a Gecsemáné-kertben történt vele? b) Mire ösztönöz téged az, ami Péterrel történt?

10 A Gecsemáné-kertben történtekből Péter sokat tanult. A lecke ugyan fájdalmas volt, de megértette belőle, hogy mennyire fontos ébernek lenni. Útközben Jézus ezt mondta: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotlotok a velem történtek miatt”. Péter hevesen cáfolta Jézus kijelentését: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!” Ám Jézus megmondta, hogy Péter háromszor is meg fogja tagadni. Erre Péter magabiztosan kijelentette: „Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged” (Máté 26:31–35). Minden úgy lett, ahogy Jézus megjövendölte. És miután Péter harmadszor is megtagadta Jézust, összetört, és „keservesen sírt” (Luk 22:60–62).

11 Péternek bizonyára tanulságos volt, ami vele történt, és megértette, hogy nem lehet elbizakodott. Kétségkívül az ima is hozzásegítette ahhoz, hogy leküzdje ezt a rossz tulajdonságát. Nem véletlen, hogy ő adta azt a tanácsot, hogy legyünk éberek, ne hanyagoljuk el az imát. Megfogadjuk ezeket a szavakat? Folyton imádkozunk, vagyis folyamatosan Jehovára támaszkodunk? (Zsolt 85:8). Szívleljük meg Pál apostol figyelmeztetését is: „Következésképpen, aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Kor 10:12).

NEHÉMIÁS VÁLASZT KAPOTT AZ IMÁIRA

12. Miben mutatott szép példát Nehémiás?

12 Nehémiás a perzsa Artaxerxész király pohárnokaként szolgált az i. e. V. században. Az ő példája többek közt abban követésre méltó, hogy buzgón fohászkodott. Napokon át böjtölt és imádkozott Istenhez, mert aggódott a Jeruzsálemben élő zsidókért (Neh 1:4). Amikor Artaxerxész megkérdezte tőle, hogy miért szomorú, és hogy mit tehet érte, „azonnal . . . az egek Istenéhez” fordult (Neh 2:2–4). Mi lett ennek az  eredménye? Jehova meghallgatta őt, és a népe segítségére sietett (Neh 2:5, 6). Milyen hiterősítő lehetett ez az élmény Nehémiásnak!

13–14. Mit tegyünk, hogy szilárd maradjon a hitünk, és ne tudjon minket Sátán elcsüggeszteni?

13 A mi hitünk is erős marad, ha rendszeresen imádkozunk, ahogyan azt Nehémiás is tette. Sátán könyörtelen, és többnyire akkor támad ránk, amikor elgyengülünk. Például ha betegek vagyunk, vagy ha mélységesen elcsüggedünk, úgy érezhetjük, hogy Jehova kevesli azt az időt, amit a szolgálatban tudunk tölteni. Az is lehet, hogy némelyikünket múltbeli események nyomasztanak. Sátán el akarja velünk hitetni, hogy értéktelenek vagyunk. Az érzéseinket veszi célba, hogy meggyengítse a hitünket. De ha éberek vagyunk, és nem hanyagoljuk el az imát, szilárd maradhat a hitünk. Ezért hát „[vegyük] föl a hit nagy pajzsát, amellyel képesek [leszünk] kioltani a gonosznak minden égő nyilát” (Ef 6:16).

Ha éberek vagyunk, és nem hanyagoljuk el az imát, felkészülten fogunk szembenézni a nehézségekkel (Lásd a 13–14. bekezdést.)

14 Ha éberek vagyunk, és nem hanyagoljuk el az imát, ki tudjuk védeni Sátán támadásait, és nem fogunk megalkudni, ha hirtelen próba ér minket. Ne feledjük el, mit tett Nehémiás! Ha próbák és nehézségek érnek minket, azonnal forduljunk Jehovához! Csakis az ő segítségével tudunk ellenállni Sátán kísértéseinek és megőrizni a hitünket.

IMÁDKOZZUNK MÁSOKÉRT!

15. Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak?

15 Jézus könyörgött Péterért, hogy ne fogyjon el a hite (Luk 22:32). Az első században élt, hűséges Epafrász követte  Jézus példáját, és buzgón imádkozott a Kolosszéban élő testvéreiért. Pál ezt írta róla: „mindenkor [küzdött] értetek imáiban, hogy végül teljességben és szilárd meggyőződéssel álljatok az Isten teljes akaratában” (Kol 4:12). Mi is buzgón imádkozunk a világ más részein élő testvérekért? Meg szoktuk említeni azokat, akiket valamilyen természeti katasztrófa sújt? Mikor imádkoztunk utoljára azokért, akik felelősségteljes feladatokat látnak el Jehova szervezetében, vagy azokért, akik a gyülekezetünkben éppen valamilyen nehézséggel küzdenek?

16. Számítanak-e a másokért mondott imáink? Magyarázd meg!

16 A másokért mondott imáink semmiképpen sem hiábavalók. (Olvassátok fel: 2Korintusz 1:11.) Igaz, Jehova nem köteles teljesíteni egy kérést pusztán azért, mert erre sok szolgája többször is kéri. A figyelmét azonban nem kerüli el, ha az imádói együttesen a szívükön viselnek egy ügyet, és tekintetbe veszi őszinte aggodalmukat, amikor válaszol az imáikra. Sose feledjük hát, milyen nagy megtiszteltetés és felelősség, hogy imádkozhatunk másokért! Csakúgy, mint Epafrász, imádkozzunk mi is a testvéreinkért! Így kimutathatjuk, hogy őszintén szeretjük őket, és törődünk velük. Ennek eredményeként mi is boldogabbak leszünk, hiszen „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35).

A MEGMENTÉSÜNK KÖZEL VAN

17–18. Miért jó megfogadnunk a tanácsot: „legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát”?

17 Mielőtt Pál kijelentette, hogy „az éjszaka igencsak előrehaladt, a nappal elközeledett”, ezt írta: „ismeritek az időszakot, hogy itt van már az óra, hogy felébredjetek az álomból, mert a megmentésünk most közelebb van, mint amikor hívők lettünk” (Róma 13:11, 12). Isten megígért új világa hamarosan eljön, és a megmentésünk közelebb van, mint gondolnánk. Ezért nem szabad álomba merülnünk. Ne engedjük, hogy a világ annyira lekösse a figyelmünket, hogy ne maradjon időnk imádkozni Jehovához. Fogadjuk meg a tanácsot: „legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát.” Így, miközben várjuk Jehova napját, „a szent viselkedés és az Isten iránti odaadás [tettei]” fognak jellemezni minket (2Pét 3:11, 12). Az életmódunk azt mutatja majd, hogy éberek vagyunk, és valóban hisszük, hogy ennek a gonosz világnak a pusztulása a küszöbön áll. Ezért hát szüntelenül imádkozzunk! (1Tessz 5:17). Kövessük Jézus példáját, és keressük az alkalmat, amikor magunkban lehetünk, és kiönthetjük a szívünket Jehovának! Ha időt szánunk az imára, egyre közelebb fogjuk érezni magunkat Jehovához (Jak 4:7, 8). Felbecsülhetetlen kincs, hogy kapcsolatban lehetünk vele!

18 A Szentírás kijelenti: „Testének napjaiban Krisztus könyörgésekkel és kérésekkel, erős kiáltásokkal és könnyekkel járult Ahhoz, aki képes kimenteni őt a halálból, és kedvező meghallgatásra talált istenfélelméért” (Héb 5:7). Jézus könyörgésekkel, kérésekkel fordult Istenhez, és mindhalálig hűséges maradt hozzá. Jehova ezért feltámasztotta szeretett fiát a halálból, és halhatatlan égi élettel jutalmazta meg. Mi is hűségesek tudunk maradni égi Atyánkhoz, bármilyen próbák érjenek is a jövőben. Igen, elnyerhetjük az örök élet díját, ha megszívleljük a tanácsot: „legyetek éberek, ne hanyagoljátok el az imát.”