Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2013. AUGUSZTUS 

Szülők, már pici koruktól tanítsátok gyermekeiteket!

Szülők, már pici koruktól tanítsátok gyermekeiteket!

„ÍME, a fiak Jehovától kapott örökség, az anyaméh gyümölcse jutalom” – írja a Biblia (Zsolt 127:3). Érthető hát, miért repes a szülők szíve az örömtől, amikor megszületik a gyermekük.

Ám a szülői szerep komoly felelősség is. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy a gyermekük rendszeresen tápláló ételeket fogyasszon, hogy így egészséges felnőtt váljon belőle. Ahhoz pedig, hogy megszeresse Jehovát, fontos, hogy oktassák, vagyis megismertessék vele Isten Szavának alapelveit (Péld 1:8). Mikor kezdjék el a gyermekük nevelését, és mit tanítsanak meg neki?

 A SZÜLŐKNEK SZÜKSÉGÜK VAN ISTEN VEZETÉSÉRE

Az ókori Izraelben Córa városában élt egy Manoah nevű férfi, aki Dán törzséből származott. Jehova angyala tudatta Manoah meddő feleségével, hogy fia fog születni (Bír 13:2, 3). Ez a hír alighanem végtelenül boldoggá tette az istenfélő Manoahot és feleségét. Ugyanakkor aggasztotta őket, hogy hogyan fognak eleget tenni a szülői feladatuknak. Ezért Manoah így imádkozott: „Bocsáss meg, Jehova! Kérlek, hadd jöjjön el hozzánk újra az igaz Isten embere, akit elküldtél, és oktasson minket, mit tegyünk a születendő gyermekkel” (Bír 13:8). Manoah és a felesége lelkiismeretesen megtanították Isten Törvényét a fiuknak, Sámsonnak, és ez jó eredményhez vezetett. A Bibliából megtudjuk, hogy Sámsont „idővel ösztönözni kezdte . . . Jehova szelleme”. Ennek hatására Sámson, aki Izrael egyik bírája lett, sok hatalmas tettet vitt véghez (Bír 13:25; 14:5, 6; 15:14, 15).

Manoah útmutatást kért Jehovától, hogy hogyan nevelje fel születendő gyermekét

Mikor kezdjék el tanítani a szülők a gyermekeiket? Timóteuszt az édesanyja, Euniké és a nagymamája, Loisz csecsemőkorától fogva tanította Jehováról (2Tim 1:5; 3:15). Tehát még egészen pici volt, amikor tanítani kezdték.

A szülők bölcsen teszik, ha imádkoznak Istenhez vezetésért, és terveket készítenek, hogy a gyermekük nevelését már csecsemőkorában el tudják kezdeni. A Példabeszédek 21:5 kijelenti: „A szorgalmasnak tervei biztosan hasznot hoznak”. A szülők minden kétséget kizáróan felkészülnek a gyermekük születésére. Talán még listát is készítenek arról, mi mindenre lesz szüksége a kisbabának. Ugyanígy azt is fontos megtervezniük, hogyan fogják tanítani a gyermeküket Jehováról. Az a legjobb, ha a gyermekük nevelését már röviddel a születése után elkezdik.

Egy könyv, mely a gyermekek fejlődésével foglalkozik, ezt írja: „A születés utáni hónapokban a gyermekek agya kulcsfontosságú fejlődésen megy keresztül. Ez idő alatt húszszorosára növekszik a szinapszisok, azaz a tanulást lehetővé tevő idegsejtkapcsolatok száma” (Early Childhood Counts—A Programming Guide on Early Childhood Care for Development). Nagyon fontos hát, hogy a szülők már ebben az időszakban is tanítsák a gyermekeiket Jehováról és az alapelveiről.

Egy anyuka, aki általános úttörő, ezt meséli a kislányáról: „Egy hónapos kora óta rendszeresen elviszem magammal a szolgálatba. Bár akkor még nem fogta fel, mi történik körülötte, szerintem nagyon jó hatással volt rá, hogy ott volt velem. Kétéves korában már bátran felajánlott tájékoztatólapokat az embereknek.”

Nagyon jó eredménye lesz annak, ha a szülők már pici koruktól tanítják a gyermekeiket. A szülők azonban tudják, hogy ez nem mindig könnyű.

„MEGVÁSÁROLVA MAGATOKNAK AZ ALKALMAS IDŐT”

A gyermekek tanítása nem egyszerű feladat. A kicsik általában nem maradnak meg sokáig egy helyben, és csak rövid ideig tudnak koncentrálni. Mindenre kíváncsiak, szeretnék felfedezni a körülöttük lévő világot. Hogyan tudják a szülők lekötni a figyelmüket?

Figyeljük meg, mit mondott Mózes az izraelitáknak. Az 5Mózes 6:6, 7 így szól: „Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz.” A „bevés” kifejezés arra utal, hogy a szülőknek újból és újból el kell ismételniük a gyermekeiknek, amit szeretnének nekik megtanítani. A kisgyermekek olyanok, mint a facsemeték, melyeknek rendszeres öntözésre van szükségük. Az ismétlés segít a gyermekeknek a tanulásban, éppúgy, ahogy nekünk, felnőtteknek is.

A szülők úgy tudják megismertetni a gyermekeikkel Istent, ha időt töltenek velük. Ám ebben a rohanó világban ezt nem könnyű megvalósítani. Pál apostol azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy vásárolják meg „az alkalmas időt”, vagyis használják fel bölcsen, hogy a fontosabb tevékenységek ne szoruljanak a háttérbe (Ef 5:15, 16). Hogyan tehetik ezt meg? Egy felvigyázónak, akinek a felesége általános úttörő, ügyesen kell beosztania az idejét,  hogy a gyülekezeti feladatai és a munkája mellett elegendő időt tudjon fordítani a gyermekére. Hogyan szakítanak időt a kislányuk tanítására? Ezt mondja: „Reggelente, mielőtt elindulok a munkába, a feleségemmel olvasunk neki Az én könyvem bibliai történetekről című könyvből vagy a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című füzetből. Lefekvés előtt is mindig olvasunk neki, és amikor prédikálni megyünk, őt is magunkkal visszük. Semmiképp sem szeretnénk elvesztegetni ezeket az éveket.”

„MINT A NYILAK”

A szülőknek kétségkívül az a céljuk, hogy a gyermekeikből felelősségteljes felnőtteket neveljenek. Ám elsődlegesen azért tanítják őket, hogy megszeressék Istent (Márk 12:28–30).

A Zsoltárok 127:4 ezt írja: „Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkor fiai.” A Biblia a gyermekeket a nyilakhoz hasonlítja, melyekkel pontosan kell célozni. Ha az íjász egyszer ellőtte a nyilat, már nem korrigálhat a lövésen. „A nyilak”, vagyis a gyermekek úgyszólván csak rövid ideig vannak a szülők kezében. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők ez idő alatt megismertessék és megszerettessék a gyermekeikkel Isten alapelveit.

János apostol ezt írta azokról, akiknek segített megismerni Jehovát: „Nincs nagyobb okom a hálára ezeknél, vagyis hogy azt halljam, hogy gyermekeim továbbra is az igazságban járnak” (3Ján 4). Hasonló érzéseik vannak a keresztény szülőknek is, ha a gyermekeik „az igazságban járnak”.