Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2013. augusztus

Megszenteltek benneteket

Megszenteltek benneteket

„Tisztára mostak . . . megszenteltek . . . benneteket” (1KOR 6:11)

1. Mi fogadja Nehémiást, amikor visszatér Jeruzsálembe? (Lásd a képet a cikk elején.)

JERUZSÁLEM lakói fel vannak háborodva. Egy idegen származású, közismerten hírhedt férfit beengednek a templom egyik helyiségébe. A léviták nem tesznek eleget a feladatuknak. A város vénei kereskednek sabbaton, ahelyett hogy példát mutatnának a népnek, és az imádatnak szentelnék ezt a napot. Ráadásul sokaknak idegen származású a házastársa. Ezt látja Nehémiás, amikor nem sokkal i. e. 443 után visszaérkezik Jeruzsálembe (Neh 13:6).

2. Hogyan lettek az izraeliták szent néppé?

2 Izrael népe Isten szolgálatára kötelezte magát. Az izraeliták i. e. 1513-ban örömmel jelentették ki, hogy azt fogják tenni, amit Jehova kér. „Mindazt, amit Jehova mondott, készek vagyunk megtenni” – szólt az ígéretük (2Móz 24:3). Isten ezért megszentelte, azaz a népéül választotta őket, azt akarta, hogy különbözzenek a többi nemzettől. Micsoda megtiszteltetés! Negyven évvel később Mózes erre emlékeztette az izraelitákat: „szent népe vagy Jehovának, a te Istenednek. Téged választott Jehova, a te Istened, hogy a népe legyél, különleges tulajdona minden nép közül, mely a föld színén van” (5Móz 7:6).

3. Milyen volt az izraeliták kapcsolata Jehovával, amikor Nehémiás visszatért Jeruzsálembe?

3 Bár az izraeliták eleinte örültek annak, hogy Isten szent népe lehetnek, a lelkesedésük nem tartott sokáig. Igaz, mindig voltak köztük olyan személyek, akik hűek voltak Istenhez, de általánosságban véve többet adtak a látszatra. Fontosabb volt nekik, hogy szentnek, istenfélőnek tűnjenek, mintsem hogy cselekedjék Isten akaratát. Nehémiás második jeruzsálemi útjára körülbelül száz évvel azután került sor, hogy az istenfélő izraeliták maradéka visszatért Babilonból, hogy helyreállítsa a tiszta imádatot. Amikor Nehémiás megérkezett, azzal kellett szembesülnie, hogy az  izraeliták nem értékelik a Jehovához fűződő különleges kapcsolatukat.

4. Mit fogunk megvizsgálni, ami segíthet, hogy szentek maradjunk?

4 Ahogy Jehova annak idején megszentelte Izrael népét, úgy ma a Tanúiból álló népét is megszenteli. A felkent keresztények és a „nagy sokaság” egyaránt szent, mindannyian Jehova szolgálatának szentelik az életüket (Jel 7:9, 14, 15; 1Kor 6:11). Szeretnénk szentek maradni Isten szemében, és elkerülni, ami az izraelitákkal történt. Mi segíthet, hogy szentek maradjunk, és Jehova méltónak tartson minket a szolgálatára? Négy pontot fogunk megvizsgálni Nehémiás könyvének 13. fejezete alapján: 1. Kerüljük a rossz társaságot; 2. támogassuk Jehova szervezetét; 3. legyen Jehova a legfontosabb az életünkben; 4. éljünk mindig keresztényhez méltón. Nézzük egyenként ezt a négy területet!

KERÜLJÜK A ROSSZ TÁRSASÁGOT!

Hogyan bizonyította Nehémiás a Jehova iránti hűségét? (Lásd az 5–6. bekezdést.)

5–6. a) Ki volt Eliásib és Tóbiás? b) Valószínűleg miért ápolt kapcsolatot Eliásib Tóbiással?

5 (Olvassátok fel: Nehémiás 13:4–9.) Sok olyan hatás ér minket, ami miatt nem könnyű szentnek maradnunk. Példának okáért lássuk Eliásib és Tóbiás esetét. Eliásib volt a főpap, Tóbiás pedig, aki ammonita származású volt, valószínűleg jelentéktelen tisztséget töltött be a Júdea feletti perzsa kormányzatban. Tóbiás és a társai meg akarták akadályozni, hogy Nehémiás és a többi zsidó felépítse Jeruzsálem falait (Neh 2:10). Ammoniták nem léphettek a templom területére (5Móz 23:3). Mégis miért engedett a főpap egy ilyen embert a templom egyik étkezőhelyiségébe?

6 Tóbiás és Eliásib baráti kapcsolatba kerültek egymással. Tóbiás és a fia, Johanán is zsidó nőt vett feleségül, és sok zsidó elismerően beszélt Tóbiásról (Neh 6:17–19). Eliásib egyik unokája feleségül vette Szamária kormányzójának, Szanballatnak a lányát. Szanballat pedig Tóbiás egyik barátja volt (Neh 13:28). Ezek a kötelékek magyarázatot adhatnak arra, miért hagyta Eliásib, hogy hatással legyen rá valaki, aki nem féli Jehovát, és az igaz imádat ellensége. Nehémiás azonban kihajította Tóbiás bútorait az étkezőhelyiségből, mert hűséges volt Jehovához.

7. Mit kell tenniük a felvigyázóknak és mindannyiunknak, hogy Jehova szentnek tartson minket?

7 Mivel Istennek szentelt nép tagjai vagyunk, elsősorban Istenhez kell hűségesnek lennünk. Ha nem ragaszkodunk igazságos alapelveihez, nem fog szentnek tartani minket. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Biblia alapelveit a családi kötelékekre való tekintettel. A felvigyázók mindig Jehova gondolkodásmódjával összhangban cselekszenek, és nem a saját elképzelésük vagy érzéseik szerint (1Tim 5:21). Ügyelnek rá, nehogy olyasmit tegyenek, ami beszennyezné őket (1Tim 2:8).

8. Mit tartsanak észben Jehova szolgái?

8 Ne feledjük, hogy „rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat” (1Kor 15:33). Lehet, hogy némelyik rokonunk nincs ránk jó hatással. Eliásib eleinte jó példát mutatott a népnek, mert teljes mértékben támogatta Nehémiást a város falának újjáépítésében (Neh 3:1). De Tóbiásnak és másoknak a hatására idővel olyasmit tett, amivel beszennyezte magát. A jó társaság helyes tettekre buzdítja az embert, például arra, hogy olvassa a Bibliát, vegyen részt az összejöveteleken és a prédikálómunkában. Szeressük és becsüljük meg azokat a családtagjainkat, akik jótettekre ösztönöznek!

TÁMOGASSUK JEHOVA SZERVEZETÉT!

9. Miért hagyták ott a léviták a megbízatásukat, és kit okolt ezért Nehémiás?

9 (Olvassátok fel: Nehémiás 13:10–13.) Amikor Nehémiás visszatért Jeruzsálembe,  az emberek szinte egyáltalán nem adtak hozzájárulásokat a templomi munkához. A léviták a támogatás hiányában otthagyták megbízatásukat, és inkább a földjüket művelték. Nehémiás a helytartókat okolta a helyzetért. Ezek a férfiak kétségkívül elhanyagolták a feladataikat: nem gyűjtötték be a tizedet, vagy pedig nem juttatták el a templomba (Neh 12:44). Nehémiás megszervezte a tized begyűjtését, és megbízható férfiakat jelölt ki, hogy felügyeljék a templomi raktárakat, és szétosszák az adományokat.

10–11. Mire van lehetősége Isten népe minden tagjának?

10 Mit tanulhatunk a történetből? Arra emlékeztet minket, milyen nagy megtiszteltetés, hogy az értékeinkkel is támogathatjuk Jehova imádatát (Péld 3:9). Amikor adományainkkal hozzájárulunk a prédikálómunkához, igazából azt adjuk Jehovának, ami amúgy is az övé (1Krón 29:14–16). Lehet, hogy úgy érezzük, a hozzájárulásunk túl csekély ahhoz, hogy támogassuk vele Jehova munkáját. De mivel készséggel adjuk, Jehova örömét leli benne (2Kor 8:12).

11 Egy nyolcgyermekes család hosszú éveken át minden héten egyszer vendégül látott egy idős, különlegesúttörő-házaspárt. Az édesanya úgy gondolta, hogy ahol tíz teríték kerül az asztalra, miért ne férne el még kettő. Heti egy étkezést talán csekélységnek gondolunk, ám az úttörők végtelenül hálásak voltak a vendégszeretetért. A család pedig rengeteget merített a társaságukból. Lelkesítő szavaik és buzdító élményeik nagyon jó hatással voltak a gyermekekre. Idővel mindegyikük elkezdte a teljes idejű szolgálatot.

12. Miben mutatnak jó példát a vének és a kisegítőszolgák?

12 Tanulhatunk még valamit a történetből? Ahogy annak idején Nehémiás, úgy ma a vének és kisegítőszolgák is szívükön viselik, hogy minden Jehova útmutatása szerint történjék. A gyülekezet tagjai hasznot merítenek a példájukból. A véneknek Pál apostol is kiváló példa, hiszen támogatta Isten munkáját, és hasznos útmutatást adott a gyülekezeteknek, egyebek közt gyakorlatias javaslatokat tett arra, hogyan gyűjtsék össze az adományokat (1Kor 16:1–3; 2Kor 9:5–7).

LEGYEN JEHOVA A LEGFONTOSABB AZ ÉLETÜNKBEN!

13. Hogyan sértette meg sok izraelita a sabbat törvényét?

13 (Olvassátok fel: Nehémiás 13:15–21.) Ha az anyagiak kötik le a figyelmünket, a Jehovával ápolt kapcsolatunk fokozatosan  a háttérbe fog szorulni. A 2Mózes 31:13 szerint a hetenkénti sabbat arra emlékeztette az izraelitákat, hogy ők Isten megszentelt népe. A sabbatnak az volt a célja, hogy a családok imádatot mutassanak be Istennek, imádkozzanak hozzá, és elmélkedjenek a törvényein. De Nehémiás sok kortársa sabbaton is éppúgy kereskedett, mint a hét többi napján, és elhanyagolta az imádatot. Ezért a hatodik napon sötétedéskor Nehémiás bezáratta a kapukat, így még a sabbat kezdete előtt megakadályozta, hogy bejöjjenek az idegen kereskedők.

14–15. a) Hová vezet, ha túlságosan belemerülünk az üzleti tevékenységekbe? b) Mit jelent bemenni Isten nyugalmába?

14 Mit tanulhatunk Nehémiástól? Azt, hogy résen kell lennünk, mennyire folyunk bele az üzleti tevékenységekbe. Ha nem vigyázunk, teljesen leköthetik a figyelmünket, sőt, kiszoríthatják Jehovát a szívünkből. És ha még élvezzük is a munkánkat, különösen nagy a veszély. Ne feledjük, hogy Jézus szerint nem szolgálhatunk két úrnak. (Olvassátok fel: Máté 6:24.) Nehémiás nem volt szűkében az anyagiaknak, az idejét mégsem arra fordította, hogy üzleti kapcsolatokat építsen ki Jeruzsálemben a tírusziakkal vagy másokkal, hanem testvéreinek a megsegítésén és Jehova nevének a megszentelésén fáradozott (Neh 5:14–18). Hozzá hasonlóan a vének és a kisegítőszolgák a gyülekezetnek szentelik az idejüket és az erejüket, amiért a hittársaik nagyra becsülik őket. Munkájuk eredményeként Isten népének tagjai biztonságban érzik magukat, és szeretet, béke van közöttük (Ez 34:25, 28).

15 Bár a keresztényeknek nem kell megtartaniuk a sabbatot, Pál szerint „hátravan . . . egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára”. És hozzáteszi: „aki bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a saját munkáitól, mint ahogy az Isten is a magáéitól” (Héb 4:9, 10). Bemenni Isten nyugalmába azt jelenti, hogy engedelmesen azt tesszük, ami összhangban van az ő fokozatosan megvalósuló szándékával. Elsőbbséget biztosítunk a családi imádatnak, az összejöveteleknek és a prédikálómunkának? Ha a munkaadónk vagy az üzlettársaink nem tartják tiszteletben, hogy nekünk Jehova az első, határozottnak kell lennünk. Lehet, hogy jelképes értelemben be kell zárnunk a kapukat, és el kell űznünk a tírusziakat, hogy kellő figyelmet tudjunk fordítani az imádatra. Mivel Jehova megszentelt minket, kérdezzük meg magunktól, hogy valóban Jehova szolgálatának szenteljük-e az életünket (Máté 6:33).

ÉLJÜNK MINDIG KERESZTÉNYHEZ MÉLTÓN!

16. Milyen állapotban volt Isten megszentelt népe Nehémiás napjaiban?

16 (Olvassátok fel: Nehémiás 13:23–27.) Nehémiás napjaiban sok izraelita férfi más nemzetből származó nőt vett feleségül. Mikor Nehémiás először ment Jeruzsálembe, aláíratott a város véneivel egy megállapodást, melyben megfogadták, hogy nem kötnek házasságot pogányokkal (Neh 9:38; 10:30). Évekkel később azonban nemcsak azzal kellett szembesülnie, hogy a zsidó férfiak idegen nőket vettek feleségül, hanem azzal is, hogy Isten megszentelt népét már-már alig lehet megkülönböztetni a többi néptől. A gyermekeik nem beszéltek és nem olvastak héberül. Vajon izraelitának vallják majd magukat, ha felnőnek, vagy inkább asdódinak, ammonitának, illetve moábitának? Ha nem ismerik a héber nyelvet, hogy fogják megérteni Isten Törvényét? Hogy fogják megismerni Jehovát, és őt választani Istenüknek azok helyett a hamis istenek helyett, melyeket az édesanyjuk tisztel? Nehémiás  nem tétovázhatott, gyorsan és határozottan cselekedett (Neh 13:28).

Segíts a gyermekednek megszeretni Jehovát! (Lásd a 17–18. bekezdést.)

17. Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek, hogy közel érezzék magukat Jehovához?

17 Nekünk is segítenünk kell a gyermekeinknek megérteni, mit jelent kereszténynek lenni, és azzá válni. Szülők, milyen jól beszélik a gyermekeitek az igazság tiszta nyelvét? (Sof 3:9). Mit mutatnak a szavaik? Isten szelleme van rájuk hatással vagy inkább a világé? Ha úgy látjátok, hogy van min javítani, ne csüggedjetek el. Nem egyszerű megtanulni egy új nyelvet, főleg ha olyan hatások érnek, melyek könnyen elvonják a figyelmünket. A gyermekekre óriási nyomás nehezedik, hogy szegjék meg Isten törvényeit. Ezért fontos, hogy a családi imádaton és minden adandó alkalommal segítsetek nekik megszeretni Jehovát, és közel kerülni hozzá (5Móz 6:6–9). Magyarázzátok el nekik, milyen áldás származik abból, ha nem alkotják Sátán világának a részét (Ján 17:15–17). Próbáljatok a szívükre hatni!

18. Miért a szülők tudnak leginkább segíteni a gyermekeiknek, hogy Jehova szolgálatát válasszák?

18 Végül minden gyermeknek magának kell eldöntenie, hogy Isten szolgálatát választja-e, vagy sem. Ám ha a szülők jó példát mutatnak, ha világosan meghatározzák, mi a helyes, és mi a helytelen, és ha megbeszélik a gyermekeikkel, milyen következményeik lehetnek a tetteiknek, sokat tehetnek azért, hogy a gyermekek helyesen döntsenek. Ők tudnak a legtöbbet segíteni a gyermekeiknek, hogy megismerjék Jehovát, az ő szolgálatát válasszák, és mindig keresztényhez méltón éljenek. Természetesen mindannyiunknak ügyelnünk kell arra, hogy ne veszítsük el a jelképes felsőruháinkat, vagyis a Krisztus követőit jellemző tulajdonságokat és az őket vezérlő elveket (Jel 3:4, 5; 16:15).

„EMLÉKEZZ MEG RÓLAM, ISTENEM, AZ ÉN JAVAMRA!”

19–20. Mit kell tennünk, hogy Jehova ne feledkezzen meg rólunk?

19 Nehémiás egyik kortársa, Malakiás próféta ezt írta: „emlékkönyvet kezdtek írni [Jehova előtt] azokról, akik félik [őt], és azokról, akik gondolnak az ő nevére” (Mal 3:16, 17). Isten sosem feledkezik meg azokról, akik félik őt, és megbecsülik a nevét (Héb 6:10).

20 Nehémiás így imádkozott: „Emlékezz meg rólam, Istenem, az én javamra!” (Neh 13:31). Nehémiás neve mellett a mi nevünk is ott lesz Isten emlékkönyvében, ha kerüljük a rossz társaságot, támogatjuk Jehova szervezetét, Jehova a legfontosabb az életünkben, és mindig keresztényhez méltón élünk. Ezért fogadjuk meg a tanácsot: „Állandóan tegyétek magatokat próbára, vajon a hitben vagytok-e” (2Kor 13:5). Ha ügyelünk rá, hogy szentek maradjunk, Jehova sosem feledkezik meg rólunk.