Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2013. JÚNIUS 

Engedjük, hogy Jehova fegyelmezése formáljon bennünket!

Engedjük, hogy Jehova fegyelmezése formáljon bennünket!

„Tanácsoddal vezetsz engem, aztán dicsőségre emelsz” (ZSOLT 73:24)

1–2. a) Mi nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jó kapcsolatban lehessünk Jehovával? b) Miért hasznos számunkra, ha megvizsgálunk néhány példát arra, hogy miként reagáltak egyének és nemzetek Isten fegyelmezésére?

„OLY jó közelednem Istenhez. A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé” (Zsolt 73:28). A zsoltáríró itt az Istenbe vetett bizalmát fejezte ki. Mi alapján jutott erre a bölcs következtetésre? Látva a gonoszok békéjét, először elkeseredett, és így panaszkodott: „hiába tisztítottam meg szívemet, hiába mosom ártatlanságban kezemet” (Zsolt 73:2, 3, 13, 21). Ám amikor bement „Isten dicső szentélyébe”, az ottani környezet segített neki kiigazítania a gondolkodását, és megőriznie a bensőséges kapcsolatát Istennel (Zsolt 73:16–18). Ez az istenfélő férfi egy létfontosságú tanulságot vont le ebből: ha valaki szoros kapcsolatban szeretne lenni Jehovával, akkor elengedhetetlen, hogy Isten népe között legyen, elfogadja a tanácsot, és alkalmazza azt (Zsolt 73:24).

2 Mi is szeretnénk bensőséges kapcsolatban lenni az élő és igaz Istennel. Ehhez nélkülözhetetlen elfogadnunk a tanácsát és a fegyelmezését. Jehova ezek által formál minket, vagyis segít, hogy olyan emberré váljunk, akiben kedvét leli. A múltban Isten irgalmasan megadta a lehetőséget egyéneknek és nemzeteknek egyaránt, hogy javukra fordítsák a fegyelmezést. Az ezekről szóló beszámolókat „a mi oktatásunkra” jegyezték fel a Bibliában, „a mi figyelmeztetésünkre írattak meg, akikhez a világrendszerek vége elérkezett” (Róma 15:4; 1Kor 10:11). Ha alaposabban megvizsgáljuk ezeket a beszámolókat, az segít jobban megértenünk Jehova személyiségét, és megtudhatjuk, hogy hogyan meríthetünk hasznot abból, ahogyan formál minket.

 HOGYAN HASZNÁLJA FEL A HATALMÁT A FAZEKAS?

3. Hogyan szemlélteti az Ézsaiás 64:8 és a Jeremiás 18:1–6, hogy Jehovának milyen hatalma van az emberek felett? (Lásd a cikk elején lévő képet.)

3 Az Ézsaiás 64:8 a következőképpen szemlélteti, hogy Jehovának milyen hatalma van az egyének és a nemzetek felett: „Ó, Jehova, te vagy a mi Atyánk! Mi vagyunk az agyag, te pedig a Fazekas; mindannyian kezed munkája vagyunk.” A fazekasnak hatalmában áll, hogy olyan edénnyé formálja az agyagot, amilyenné szeretné. Az agyag nem mondhatja meg a fazekasnak, hogy mit készítsen belőle. Ugyanez igaz az ember és Isten közti viszonyra is. Nincs jogunk vitába szállni Istennel, éppen úgy, ahogyan az agyag sem vitatkozhat a megformálójával. (Olvassátok fel: Jeremiás 18:1–6.)

4. Vajon önkényesen formálja Isten az embereket, illetve nemzeteket? Magyarázd meg!

4 Jehova úgy formálta az ókori Izraelt, ahogyan a fazekas az agyagot. Ám van egy jelentős különbség. A fazekas bármilyen edényt formálhat az agyagból. De vajon Jehova is önkényesen formálja az embereket és a nemzeteket, egyiket jóvá, a másikat rosszá? A Biblia válasza: nem. Jehova egy igen értékes ajándékot adott az emberiségnek, a szabad akaratot. Nem él olyan módon a korlátlan hatalmával, hogy ne tudnánk használni ezt az ajándékot. Az embereknek maguknak kell eldönteniük, engedik-e azt, hogy a Teremtőjük, Jehova formálja őket. (Olvassátok fel: Jeremiás 18:7–10.)

5. Hogyan él Jehova a hatalmával, ha az emberek visszautasítják, hogy formálja őket?

5 Mi a helyzet akkor, ha az emberek makacsul visszautasítják, hogy a Nagy Fazekas formálja őket? Ebben az esetben hogyan él Isten a hatalmával? Gondoljunk arra, hogy mi történik az agyaggal, ha alkalmatlanná válik arra, hogy azt készítsenek belőle, amire szánták. Nos, a fazekas vagy egy másikféle edényt készít belőle, vagy kidobja az agyagot. Ha az agyag használhatatlanná válik, az általában a fazekas hibája. Viszont Jehova mindig megfelelő módon formálja az embereket (5Móz 32:4). Ha valaki nem formálható, akkor ez mindig az ő hibája, és nem Jehováé. Jehova aszerint bánik az emberekkel, ahogyan ők reagálnak a formálásra. Azokat, akik megfelelő módon reagálnak, hasznos célra formálja. Például a felkent keresztények „az irgalmasság [edényei]”, akiket „tisztes . . . használatra” formál. Viszont azok, akik makacsul ellenállnak Istennek, „a harag pusztulásra méltónak készített [edényei]” lesznek (Róma 9:19–23).

6–7. Miben különbözött Dávid és Saul reagálása a Jehovától kapott tanácsra?

 6 Jehova többek között tanácsok és fegyelmezés által formál. Például vizsgáljuk meg, miként élt a hatalmával, amikor Izrael első két királyát, Sault és Dávidot formálta. Amikor Dávid király házasságtörést követett el Betsabéval, tetteivel kárt okozott magának is, és másoknak is. Jóllehet király volt, Jehova mégis szigorúan megfegyelmezte. Elküldte Nátán prófétát Dávidhoz egy erőteljes üzenettel (2Sám 12:1–12). Hogyan reagált Dávid? Mélységesen megbánta, amit tett, ezért Isten irgalmas volt hozzá. (Olvassátok fel: 2Sámuel 12:13.)

 7 Dáviddal ellentétben az elődje, Saul nem fogadta jól a tanácsot. Jehova egyértelmű utasítást adott neki Sámuel próféta által: pusztítson el minden amálekitát, és az állataikat is. Saul nem engedelmeskedett az Istentől kapott parancsnak. Megkímélte a királyt, Agágot, és az állatok legjavát. Miért? Részben azért,  mert dicsőséget akart magának szerezni (1Sám 15:1–3, 7–9, 12). Ezért Isten elküldte hozzá Sámuelt, hogy tanácsot adjon neki. Saulnak engednie kellett volna, hogy a tanács hatással legyen a szívére, és így Jehova formálja őt. De Saul visszautasította ezt, és megpróbálta igazolni a tettét. Úgy érvelt, hogy az állatokat fel lehet ajánlani áldozatként, továbbá lekicsinyelte Sámuel tanácsát. Jehova elvetette Sault mint királyt, és Saul végleg elveszítette az igaz Istennel ápolt jó kapcsolatát. (Olvassátok fel: 1Sámuel 15:13–15, 20–23.)

Saul lekicsinyelte és elvetette a tanácsot. Nem engedte, hogy Isten formálja őt (Lásd a 7. bekezdést.)

Dávid szívét megérintette a tanács, és elfogadta azt. Ő engedte, hogy Isten formálja. És te? (Lásd a 6. bekezdést.)

ISTEN NEM RÉSZREHAJLÓ

8. Az izraeliták példáját látva, mikor válik a javunkra az, hogy Jehova formál bennünket?

8 Nemcsak egyének, hanem nemzetek is lehetőséget kapnak Jehovától, hogy a javukra fordítsák azt, hogy formálja őket. Miután Isten i. e. 1513-ban kiszabadította Izrael fiait az egyiptomi rabszolgaságból, szövetségre lépett velük. Izrael lett Isten választott népe, és abban a kiváltságban részesült, hogy a Nagy Fazekas formálta őket a korongján. De a nép kitartóan azt tette, ami rossz Jehova szemében, sőt még a környező népek isteneit is imádta. Jehova újra és újra elküldte prófétáit, hogy észre térítsék a népét, de Izrael nem hallgatott rájuk (Jer 35:12–15). Izraelt szigorúan meg kellett fegyelmezni a makacsságáért. „Pusztulásra méltónak készített [edénynek]” bizonyult. Az északi tíztörzs-királyságot elfoglalták az asszírok, a déli kéttörzs-királyságot pedig a babilóniaiak. Ebből egy nagyon fontos tanulságot vonhatunk le. Csak akkor válik a javunkra, hogy  Jehova formál minket, ha megfelelően reagálunk rá.

9–10. Hogyan fogadták a niniveiek Isten figyelmeztetését?

9 Jehova az asszír főváros, Ninive lakosainak is lehetőséget adott, hogy megszívleljék a figyelmeztetést. Jehova így szólt Jónáshoz: „Kelj fel, menj el a nagy Ninive városába, és hirdesd ki ellene, hogy gonoszságuk színem elé jutott!” Ninive méltó volt a pusztulásra (Jón 1:1, 2; 3:1–4).

10 Amikor azonban Jónás kihirdette az ítéletüzenetet „a ninivei emberek . . . kezdték Istenbe vetni hitüket; böjtöt hirdettek hát, és a legnagyobbtól a legkisebbig mindenki zsákruhát öltött”. A király „felkelt trónjáról, levette királyi ruháját, zsákruhát öltött magára, és hamuba ült”. A niniveiek engedték, hogy Jehova formálja őket, és megbánást tanúsítottak. Így Jehova nem pusztította el őket (Jón 3:5–10).

11. Jehova melyik tulajdonságát emeli ki az Izraellel és Ninivével való bánásmódja?

11 Jehovának meg kellett fegyelmeznie Izraelt, noha az a választott népe volt. Ugyanakkor a niniveiek nem álltak különleges kapcsolatban Istennel, ő mégis irgalmat tanúsított irántuk, amikor az ítéletüzenet hatására formálható agyagnak bizonyultak a kezében. Ezek a példák jól mutatják, hogy Jehova „senkivel sem bánik részrehajlóan” (5Móz 10:17).

JEHOVA ÉSSZERŰ ÉS RUGALMAS

12–13. a) Miért változtatja meg Isten a döntését, ha az érintettek engedik magukat formálni? b) Mit jelentett Saul esetében az, hogy Jehova „sajnálatot érzett”? És mit jelentett Ninive esetében?

12 Isten ésszerűségét és rugalmasságát mutatja az, ahogyan formál bennünket. Ez egyértelműen kiderül az olyan esetekből, amikor megváltoztatja bizonyos emberekkel vagy népekkel kapcsolatos döntését azért, mert ők is megváltoznak. A Biblia azt mondja, hogy Jehova sajnálta, hogy Saulnak királyi uralmat adott (1Sám 15:11). Továbbá a niniveiekről azt olvassuk, hogy miután megbánták a bűneiket, és felhagytak a rossz cselekvésével „az igaz Isten sajnálatot érzett a veszedelem miatt, melyről azt mondta, hogy elhozza rájuk, és nem hozta el azt” (Jón 3:10).

13 Amikor a Biblia azt mondja, hogy Jehova „sajnálatot érzett”, valójában arra utal, hogy megváltoztak Jehova érzései valakivel kapcsolatban, vagy megváltoztatta a szándékát. Jehova egykor helyeselte Sault, de később elvetette őt mint királyt. Erre nem azért volt szükség, mert Jehova rossz döntést hozott, amikor kiválasztotta őt, hanem azért, mert Saul hit nélkül cselekedett, és engedetlenné vált. Az igaz Isten sajnálatot érzett a niniveiek esetében, vagyis megváltoztatta a velük kapcsolatos szándékát. Megnyugtató tudni, hogy Jehova, a Fazekas, ésszerű és rugalmas, könyörületes és irgalmas, kész megváltoztatni a döntését, ha a vétkezők megfelelő változtatásokat tesznek.

NE UTASÍTSUK VISSZA A JEHOVÁTÓL JÖVŐ FEGYELMEZÉST!

14. a) Hogyan formál Jehova bennünket napjainkban? b) Hogyan reagáljunk arra, amikor Isten formál minket?

14 Jehova napjainkban elsősorban a Szava és a szervezete által formál bennünket (2Tim 3:16, 17). El kell hát fogadnunk minden tanácsot és fegyelmezést, melyet ily módon kapunk. Függetlenül attól, hogy milyen régen keresztelkedtünk meg, vagy hogy milyen megbízatásaink vannak a gyülekezetben, továbbra is meg kell fogadnunk a Jehovától kapott tanácsokat. Engedjük, hogy Jehova tisztes használatra készített edényekké formáljon minket.

15–16. a) Milyen érzésekkel járhat, amikor a fegyelmezés megbízatások elvesztésével is jár? Mondj példát! b) Mi segíthet megbirkózni a fegyelmezéssel járó fájdalmas érzésekkel?

 15 Hogyan fegyelmez Jehova? Megtanítja nekünk, hogy mit kíván tőlünk, és kiigazítja a gondolkodásunkat. Máskor viszont lehet, hogy erőteljes fegyelmezésre van szükségünk, mert valamilyen helytelenséget követtünk el. Ez utóbbi azzal járhat, hogy elveszítjük néhány gyülekezeti kiváltságunkat. Nézzük Károly * esetét, aki vénként szolgált. Üzleti téren nem volt eléggé meggondolt, és helytelenséget követett el, ezért megfeddték. Hogyan érezte magát azon az estén, amikor az összejövetelen bejelentették, hogy már nem szolgál vénként? „Hatalmas kudarcként éltem meg – mondja. – Az elmúlt 30 évben sok megbízatást kaptam Jehova szervezetében. Voltam általános úttörő, szolgáltam a Bételben, kineveztek kisegítőszolgának, majd vénnek. Nemrégiben még egy kerületkongresszuson is tarthattam előadást. Mindez egy csapásra semmivé lett. Egyrészt szégyenérzet töltött el, és zavarban voltam, másrészt úgy éreztem, hogy nincs többé helyem a szervezetben.”

16 Károlynak változtatásokat kellett tennie. De mi segített neki megbirkózni a fájdalmas érzéseivel? Így magyarázza: „Elhatároztam, hogy megőrzöm a jó szellemi szokásaimat. És ugyanilyen fontos volt az is, hogy a testvérek támogattak, és hogy a kiadványainkban bátorító gondolatokra leltem. Az Őrtorony 2009. augusztus 15-ei számában lévő »Elvesztetted a kiváltságaidat? Tudnál újra szolgálni?« című cikk olyan volt, mint ha levelet kaptam volna válaszként az imáimra. A következő tanács tetszett a leginkább: »addig, amíg kevesebb feladatod van a gyülekezetben, fordíts több figyelmet a szellemiségedre.«” Károly javára fordította a fegyelmezést, és néhány évvel később a következőt mondta: „Jehova újra megáldott azzal, hogy kineveztek kisegítőszolgának.”

17. Hogyan segíthet a kiközösítés egy vétkes személynek? Mondj példát!

17 A Jehovától jövő fegyelmezés egy másik módja a kiközösítés. Megvédi a gyülekezetet a rossz befolyástól, és kulcsfontosságú lehet abban, hogy a vétkes megbánást tanúsítson (1Kor 5:6, 7, 11). Róbert közel 16 éven át volt kiközösítve. A szülei és a testvérei mindvégig szilárdan ragaszkodtak az Isten Szavában lévő útmutatáshoz, nem ápoltak vele kapcsolatot, sőt még csak nem is köszöntötték. Róbertet néhány éve visszafogadták, és egyre erősebb a szellemisége. Mi indította őt arra, hogy ilyen hosszú idő után visszatérjen Jehovához és a népéhez? Az, hogy a családja szilárdan kiállt a bibliai alapelvek mellett. Ezt mondja: „Ha egy kicsit is tartották volna velem a kapcsolatot, csak annyira, hogy megkérdezzék, hogy hogy vagyok, már azzal is megelégedtem volna. Akkor az a vágyam, hogy velük legyek, valószínűleg nem ösztönzött volna arra, hogy visszatérjek Istenhez.”

18. Milyen agyagnak bizonyuljunk a Nagy Fazekas kezében?

18 Talán nekünk nincs szükségünk ilyen erőteljes fegyelmezésre, de vajon milyen agyagnak fogunk bizonyulni a Nagy Fazekas kezében? Hogyan fogunk reagálni a fegyelmezésre? Elfogadjuk a tanácsot, mint Dávid? Vagy elvetjük azt, mint Saul? Jehova, a Nagy Fazekas a mi Atyánk. Sose feledd, hogy „akit szeret Jehova, azt megfeddi, mint apa a fiát, akiben gyönyörűségét leli”. Ezért „a Jehovától jövő fegyelmezést . . . , ne vesd el, feddését meg ne utáld” (Péld 3:11, 12).

^ 15. bek. A neveket megváltoztattuk.