Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2013. JÚNIUS 

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Kik az 1Mózes 6:2, 4-ben említett „igaz Isten fiai”, akik az özönvíz előtt éltek?

A bizonyítékok alapján a fenti kifejezés Isten szellemfiaira vonatkozik. Mik ezek a bizonyítékok?

Az 1Mózes 6:2-ben ez áll: „az igaz Isten fiai felfigyeltek rá, hogy az emberek lányai szépek; és feleségeket vettek maguknak, mégpedig mindazokat, akiket kiválasztottak.”

A Héber Iratokban „az igaz Isten fiai” és „az Isten fiai” kifejezések az 1Mózes 6:2, 4-ben, a Jób 1:6-ban, 2:1-ben és 38:7-ben, valamint a Zsoltárok 89:6-ban fordulnak elő. Kikre utalnak ezek a versek Isten fiaiként?

Az nyilvánvaló, hogy a Jób 1:6-ban szereplő „igaz Isten fiai” kifejezés szellemteremtményekre utal, akik Isten előtt gyűltek össze. Köztük volt Sátán is, aki „[bejárta] a földet” (Jób 1:7; 2:1, 2). Hasonlóképpen a Jób 38:4–7-ben is Isten fiairól olvashatunk, akik lelkendezve kiáltottak, amikor Isten letette a föld szegletkövét. Ők is biztosan angyalok voltak, mivel ekkor Isten még nem alkotta meg az embert. A Zsoltárok 89:6-ban említett „Isten fiai” kifejezés szintén nem emberekre utal, hanem olyan égi teremtményekre, akik Istennel vannak az égben.

Tehát akkor kik az 1Mózes 6:2, 4-ben említett „igaz Isten fiai”? Az előbb megvizsgált bibliai bizonyítékok alapján ésszerűen arra következtethetünk, hogy ezekben a versekben Isten szellemfiairól van szó, akik lejöttek a földre.

Néhányan nehezen tudják elfogadni azt, hogy a szexuális kapcsolat létesítése felkeltheti az angyalok érdeklődését. Jézusnak a Máté 22:30-ban feljegyzett szavai azt mutatják, hogy az égben nincsen házasság és szexuális kapcsolat. Ám alkalmanként az angyalok emberi testet öltöttek, sőt még ettek és ittak is az emberekkel (1Móz 18:1–8; 19:1–3). Ezért ésszerű úgy következtetni, hogy emberi testet öltve képesek lehettek szexuális kapcsolatot létesíteni nőkkel.

A Biblia alátámasztja, hogy néhány angyal pontosan ezt tette. A Júdás 6, 7 a szodomai férfiak bűnét, vagyis azt, hogy természetellenes vágyakat hajszoltak, azoknak az angyaloknak a bűnéhez hasonlítja, „akik nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét”. Az angyalokban és a szodomaiakban az volt a közös, hogy „féktelenül paráználkodtak, és a test után mentek, hogy természetellenesen éljenek vele”. Egy hasonló bibliai leírás az 1Péter 3:19, 20-ban összefüggésbe hozza az engedetlen angyalokat Noé napjaival (2Pét 2:4, 5). Következésképpen a Noé napjaiban engedetlenné vált angyalok helytelen viselkedése hasonló a szodomaiak és gomorraiak bűnéhez.

Ennek a következtetésnek csak akkor van értelme, ha elfogadjuk, hogy az 1Mózes 6:2, 4-ben említett „igaz Isten fiai” angyalok voltak, akik testet öltöttek és erkölcstelen kapcsolatot létesítettek nőkkel.

 A Biblia azt mondja, hogy Jézus „prédikált a börtönben levő szellemeknek” (1Pét 3:19). Mit jelent ez?

Péter apostol azt írja ezekről a szellemekről, hogy „engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban” (1Pét 3:20). Nyilvánvalóan azokra a szellemteremtményekre utalt, akik úgy döntöttek, hogy Sátánhoz csatlakoznak a lázadásban. Júdás megemlített olyan angyalokat, akik „nem őrizték meg eredeti állásukat, hanem elhagyták a maguk megfelelő lakóhelyét”, és azt mondta róluk, hogy Isten „örök bilincsekben, sűrű sötétségben tartja fenn [őket] a nagy nap ítéletére” (Júd 6).

Hogyan váltak engedetlenné ezek a szellemteremtmények Noé napjaiban? Ezek a gonosz szellemek emberi testet öltöttek a vízözön előtt. Ez nem volt része Isten velük kapcsolatos szándékának (1Móz 6:2, 4). Továbbá az angyalok természetellenes dolgot tettek, amikor szexuálisan érintkeztek nőkkel. Isten nem arra alkotta a szellemteremtményeket, hogy ilyen kapcsolatot létesítsenek (1Móz 5:2). A meghatározott időben el fogja pusztítani ezeket a gonosz, engedetlen angyalokat. Ahogyan Júdás megjegyzi, jelenleg „sűrű sötétségben” vannak, mintha börtönben lennének.

Mikor és hogyan prédikált Jézus ezeknek a „börtönben levő szellemeknek”? Péter azt írja, hogy ez azután történt, hogy „megeleveníttetett a szellemben” (1Pét 3:18, 19). Figyeld meg, hogy Péter azt mondja, hogy Jézus „prédikált”. A múlt idő azt sejteti, hogy erre a prédikálásra még azelőtt került sor, hogy Péter megírta az első levelét. Tehát úgy tűnik, hogy valamivel azután, hogy Jézus feltámadt, kijelentette a gonosz szellemeknek, hogy milyen büntetés vár rájuk, teljesen jogosan. Ezzel a prédikálással nem adott semmilyen reménységet nekik. Ez egy ítéletüzenet kihirdetése volt (Jón 1:1, 2). Mivel Jézus sohasem ingott meg a hitében és mindhalálig hűséges maradt, majd feltámadt – és ezzel bizonyossá vált, hogy az Ördögnek nincs hatalma felette –, joggal mondhatta ki az ítéletet a gonosz szellemek fölött (Ján 14:30; 16:8–11).

A jövőben Jézus megkötözi Sátánt és ezeket az angyalokat, és a mélységbe veti őket (Luk 8:30, 31; Jel 20:1–3). Addig is ezek az engedetlen szellemek sűrű szellemi sötétségben vannak, és biztos, hogy végül el lesznek pusztítva (Jel 20:7–10).