Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2013. március

„Nincsen botláskő” azoknak, akik szeretik Jehovát

„Nincsen botláskő” azoknak, akik szeretik Jehovát

„Bőséges békéjük van azoknak, akik szeretik törvényedet, és számukra nincsen botláskő” (ZSOLT 119:165)

1. Hogyan bizonyította egy sportoló, hogy nem adja fel a versenyfutást?

MARY DECKER tizenéves kora elejétől világklasszis futónak számított. Az 1984-es nyári olimpián nagyon esélyesnek tartották arra, hogy megnyerje az aranyérmet a 3000 méteres futás döntőjében. Ám nem jutott el a célvonalig. Megbotlott egy másik futó lábában, és hasra esett a futópályán kívülre. Sérülten és könnyek között kellett levinni őt a versenypályáról. Azonban Mary nem adta fel. Egy éven belül újra versenyezni tudott, és 1985-ben felállította a nők egy mérföldes futásának új világcsúcsát.

2. Milyen értelemben veszünk részt igaz keresztényekként egy versenyen, és mire kell összpontosítanunk?

2 Keresztényekként mi is versenyen veszünk részt, egy jelképes futóversenyen. Ahhoz, hogy nyerjünk, a futásra kell összpontosítanunk. Ez nem rövidtávfutás, melyben a gyorsaság a győzelem kulcsa. És nem is csupán kocogás, melynek során gyakran meg-megáll az ember. Inkább egy maratoni futáshoz lehetne hasonlítani, melyben a győzelemhez elengedhetetlen a kitartás. Pál apostol egy futó példáját hozta fel a korintuszi keresztényeknek írt levelében. Ez a város híres volt az atlétikai versenyekről. Pál ezt írta: „Nem tudjátok, hogy a futók a versenyen mindnyájan futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerhessétek” (1Kor 9:24).

3. Ki nyerheti meg az örök életért folyó versenyt?

3 A Biblia arra szólít fel minket, hogy vegyünk részt ezen a jelképes futóversenyen. (Olvassátok fel: 1Korintusz 9:25–27.) A díj az örök élet, a felkent keresztények számára az égben, a többi résztvevő számára pedig a földön. A legtöbb atlétikai versennyel ellentétben ezen a versenyen mindenki elnyerheti a díjat, aki elindul rajta, és kitartóan végigfutja (Máté 24:13). A versenyzők csak akkor veszítenek, ha nem tartják be a szabályokat, vagy ha nem lépik át a célvonalat. Ezenkívül ez az egyetlen olyan verseny, ahol az örök élet a díj.

4. Mi nehezíti meg, hogy végig tudjuk futni az örök életért folytatott versenyt?

 4 Nem könnyű bejutni a célba. Önfegyelemre és céltudatosságra van szükség ehhez. Csak egyetlen személy, Jézus Krisztus tudott eddig úgy célba érni, hogy akár egyszer is megbotlott volna futás közben. A tanítványa, Jakab azonban ezt írta Krisztus követőinek: „mindannyian sokszor megbotlunk” (Jak 3:2). Mennyire igaz ez! Mindannyian ki vagyunk téve mind a saját tökéletlenségeinknek, mind másokéinak. Ezért időnként előfordulhat, hogy megbotlunk, megingunk, és veszítünk a lendületünkből. Sőt az is lehet, hogy elesünk. De felkelünk, és folytatjuk a futást. Néhányaknak segítségre volt szükségük ahhoz, hogy fel tudjanak állni, és folytatni tudják a versenyt a cél felé. Így hát nem kell meglepődnünk azon, ha időről időre megbotlunk vagy elesünk (1Kir 8:46).

Ha elesel, fogadd el a segítséget, és kelj fel!

FOLYTASD A VERSENYT AKKOR IS, HA MEGBOTLASZ

5–6. a) Milyen értelemben nincsen botláskő a keresztényeknek, és mi segít nekik felkelni? b) Miért nem kelnek fel néhányan azután, hogy megbotlottak?

5 Az, hogy mit teszünk, amikor megbotlunk vagy elesünk, feltárja, hogy milyen személyek vagyunk. Vannak, akik megbotlanak vagy elesnek, de megbánást tanúsítanak, és tovább szolgálják Istent. Mások viszont nem tanúsítanak megbánást. A Példabeszédek 24:16 ezt mondja: „ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni, a gonoszokat azonban elbuktatja a szerencsétlenség.”

6 Jehova nem fogja engedni, hogy azok, akik bíznak benne, elessenek vagy elbukjanak, vagyis olyan megpróbáltatást vagy szellemi visszaesést éljenek át, melyből nem tudnak felépülni. Jehova biztosít minket arról, hogy segíteni fog nekünk felkelni, hogy továbbra is teljes odaadással tudjuk szolgálni őt. Mennyire vigasztaló tudni ezt mindazoknak, akik szívből szeretik Jehovát! A gonoszok viszont nem vágynak arra, hogy felkeljenek. Nem kérik Isten szent szellemének és a népének segítségét, vagy pedig elutasítják, amikor segíteni próbálnak nekik. Ezzel szemben azoknak, akik szeretik Jehova törvényét, nincs olyan botláskő, amely miatt végleg kiesnének az életért folyó versenyből. (Olvassátok fel: Zsoltárok 119:165.)

7–8. Hogyan lehetséges, hogy egy személy elesik, és mégis Isten kegyét élvezi?

 7 Néhányan valamilyen gyengeség miatt – akár többször is – kisebb bűnt követnek el. Mégis igazságosak maradnak Jehova szemében, ha újra és újra felkelnek, vagyis őszinte megbánást tanúsítanak, és továbbra is igyekeznek lojálisan szolgálni őt. Ezt jól mutatja az, ahogyan Isten az ókori Izraellel bánt (Ézs 41:9, 10). A Példabeszédek 24:16, melyet korábban idéztünk, ahelyett hogy a rosszra összpontosítana, vagyis arra, hogy elesünk, inkább a jót hangsúlyozza, vagyis azt, hogy irgalmas Istenünk segítségével felkelünk. (Olvassátok fel: Ézsaiás 55:7.) Jehova Isten és Jézus Krisztus irántunk érzett bizalmát tükrözi, hogy kedvesen arra ösztönöznek minket, hogy keljünk fel (Zsolt 86:5; Ján 5:19).

8 Ha egy futó megbotlik vagy elesik egy maratoni versenyen, még akkor is lehet ideje felállni és végigfutni a versenyt, amennyiben gyorsan cselekszik. Az örök életért folytatott versenyünkben nem tudjuk „azt a napot és azt az órát”, amikor a verseny véget ér (Máté 24:36). Ám minél kevesebbszer botlunk meg, annál valószínűbb, hogy egyenletes sebességgel előre tudunk haladni, versenyben tudunk maradni, és sikerül célba érnünk. Mit tehetünk, hogy ne botoljunk meg?

BOTLÁSKÖVEK, MELYEK GÁTOLHATJÁK AZ ELŐREHALADÁSUNKAT

9. Milyen lehetséges botlásköveket fogunk megvizsgálni?

9 Vizsgáljunk meg öt lehetséges botláskövet: a saját gyengeségeinket, a test kívánságait, a hívőtársaink részéről megnyilvánuló igazságtalanságokat, a nyomorúságot vagy üldözést, valamint mások gyarlóságait. Ha megbotlunk, ne feledjük, hogy Jehova nagyon türelmes hozzánk. Nem fog rögtön illojálisnak bélyegezni minket.

10–11. Milyen gyengeséggel küzdött Dávid?

10 A saját gyengeségeinket ahhoz lehetne hasonlítani, amikor elszórtan kavicsok hevernek az úton. Ha megvizsgálunk néhány eseményt Dávid király és Péter apostol életéből, akkor megfigyelhetünk két ilyen gyengeséget: az önuralom hiányát és az emberektől való félelmet.

11 Dávid király nem mindig gyakorolt önuralmat, ahogy azt a Betsabéval kapcsolatos tettei is bizonyítják. Amikor pedig Nábál sértő válaszával szembesült, nem sokon múlt, hogy meggondolatlanul cselekedjen. Igen, időnként elveszítette az önuralmát, de sohasem hagyott fel azzal, hogy megpróbáljon örömet szerezni Jehovának. Mások segítségével vissza tudta nyerni a szellemi egyensúlyát (1Sám 25:5–13, 32, 33; 2Sám 12:1–13).

12. Hogyan maradt Péter versenyben annak ellenére, hogy megbotlott?

12 Bár Péter az emberektől való félelem miatt időnként megbotlott, és súlyos hibát követett el, lojális maradt Jézushoz és Jehovához. Például mások előtt megtagadta Jézust, az Urát, és nem csupán egyszer, hanem háromszor is (Luk 22:54–62). Később Péter nem keresztényhez illően viselkedett, amikor a nem zsidó hívőkkel úgy bánt, mintha nem lennének olyan értékesek, mint a körülmetélt zsidó keresztények. Pál apostol azonban tisztán látta a helyzetet: a gyülekezetben nincs helye a személyválogatásnak. Péter helytelenül gondolkodott. De mielőtt még a testvérek utánozták volna Péter viselkedését, Pál személyesen, szemtől szemben tanácsot adott neki (Gal 2:11–14). Vajon ez annyira sértette Péter büszkeségét, hogy abbahagyta az életért folytatott versenyt? Nem. Inkább komolyan elgondolkodott Pál tanácsán, alkalmazta azt, és tovább folytatta a versenyt.

13. Hogyan okozhatja a botlásunkat a fizikai gyengeség?

13 Időnként a gyengeséget egy egészségi probléma jelenti. Ez is botláskővé válhat. Akadályozhatja a szellemi előrehaladásunkat, és akár még oda is vezethet, hogy elveszítjük a szellemi egyensúlyunkat, és kifáradunk. Például egy japán testvérnő  17 évvel a keresztelkedése után súlyosan megbetegedett. Annyira lefoglalta az egészségi állapota, hogy szellemileg meggyengült. Idővel tétlenné vált. Két vén meglátogatta őt. Kedves szavaik annyira ösztönzőleg hatottak rá, hogy újra elkezdett járni az összejövetelekre. Így emlékszik vissza: „A testvérek olyan szeretettel fogadtak, hogy könnyekre fakadtam.” A testvérnőnk most újra részt vesz a versenyen.

14–15. Milyen határozott lépésre van szükség, amikor helytelen vágyaink támadnak? Mondj példát!

14 A test kívánságai is sokak botlását okozzák. Amikor ilyenfajta kísértés ér minket, határozott lépést kell tennünk, hogy elmebelileg, erkölcsileg és szellemileg tiszták maradjunk. Gondolj csak Jézusnak arra a tanácsára, hogy jelképes értelemben dobjunk el magunktól mindent, ami a botlásunkat okozhatja, még akkor is, ha ez a szemünk vagy a kezünk. Ez magában foglalja az erkölcstelen gondolatokat és tetteket, melyek miatt egyesek kiestek a versenyből. (Olvassátok fel: Máté 5:29, 30.)

15 Egy testvér, aki keresztény családban nevelkedett, azt írta, hogy amennyire csak vissza tud emlékezni, mindig is homoszexuális hajlamokkal küzdött. Ezt mondta: „Mindig is különcnek éreztem magam. Sehol sem találtam a helyem.” 20 éves korára általános úttörő lett, és kisegítőszolgaként szolgált a gyülekezetben. Majd megbotlott, és súlyos bűnt követett el, ezért a vének a Szentírás alapján feddésben részesítették, és segítséget nyújtottak neki. Az ima, Isten Szavának tanulmányozása, valamint az, hogy a másoknak való segítségnyújtásra összpontosított, segített neki, hogy szellemileg helyreálljon, és folytassa a versenyt. Már évek teltek el, mégis ezt mondja: „Időnként még mindig vannak ilyen érzéseim, de nem engedem, hogy úrrá legyenek rajtam. Megtanultam, hogy Jehova nem engedi, hogy azon felül érjen kísértés bennünket, mint amivel meg tudunk birkózni. Ezért hiszem, hogy Isten úgy gondolja, hogy képes vagyok helytállni.” A testvér végül ezt mondja: „Kitartó küzdelmem az új világban megtérül majd. Nagyon várom már ezt! Addig is tovább fogok küzdeni.” Ez a testvér eltökélte, hogy a versenyben marad.

16–17. a) Mi segített egy testvérnek, aki úgy érezte, hogy igazságtalanság áldozata lett? b) Mire kell összpontosítanunk ahhoz, hogy meg ne botoljunk?

16 A hívőtársaink részéről megnyilvánuló igazságtalanságok is lehetnek botláskövek. Franciaországban egy testvér, aki korábban vén volt, úgy gondolta, hogy igazságtalanság áldozata lett, és megkeseredett. Emiatt nem járt többé összejövetelre, és tétlenné vált. Két vén meglátogatta, és együtt érzően meghallgatták, anélkül hogy közbevágtak volna, amikor elmesélte a történetét, úgy, ahogy ő azt megélte. Buzdították őt, hogy vesse a terhét Jehovára, és kiemelték, hogy az a legfontosabb, hogy Istennek szerezzünk örömet. A testvér kedvezően fogadta a tanácsot, és hamarosan újra tevékeny lett a gyülekezetben, és így ismét versenyben volt.

17 Minden kereszténynek a gyülekezet kinevezett Fejére, Jézus Krisztusra kell összpontosítania, nem pedig tökéletlen emberekre. Jézus, akinek a szemei olyanok, „mint a tűzláng”, mindent a megfelelő nézőpontból tekint, és ezért sokkal több mindenre van rálátása, mint nekünk (Jel 1:13–16). Például előfordulhat, hogy azt gondoljuk, hogy igazságtalanság történt a gyülekezetben, de valójában egyszerűen csak félreértettük azt, ami történt, vagy azt, hogy miért történt. Jézus tökéletesen és a megfelelő időben rendezi a gyülekezetben lévő problémákat. Ezért nem szabad engednünk, hogy bármelyik hittársunk tette vagy döntése botláskővé váljon nekünk.

18. Hogyan tudjuk kiállni a próbákat vagy a nehéz helyzeteket?

18 Két további botláskő lehet a nyomorúság vagy üldözés, valamint a gyülekezetben levők gyarlóságai. Jézus a magvetőről szóló példázatában azt mondta, hogy a szó miatt támadt „nyomorúság vagy üldözés” ahhoz  vezet, hogy egyesek elbotlanak. Az üldözés – jöjjön akár a család, a szomszédok vagy a kormányhatóságok részéről – különösen nagy hatással lehet arra, akinek „nincsen gyökere”, vagyis aki nem mélyült el a szellemi dolgokban (Máté 13:21). Ám ha ügyelünk a szívünk állapotára, a Királyság-mag segít, hogy mély gyökereink legyenek, vagyis megszilárduljon a hitünk. Amikor próbák gyötörnek bennünket, imával kísérve elmélkedjünk a dicséretre méltó dolgokon. (Olvassátok fel: Filippi 4:6–9.) Jehova erejével ki fogjuk állni a próbákat, és nem engedjük, hogy a nehéz helyzetek botláskővé váljanak a számunkra.

Ne hagyd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy végigfusd a versenyt!

19. Mit tehetünk, hogy ne váljon botláskővé számunkra, ha megbántanak bennünket?

19 Sajnos az évek során néhányan hagyták, hogy mások gyarlóságai miatt kiessenek a versenyből. Számukra az vált botláskővé, hogy lelkiismereti kérdésekben másként vélekedtek (1Kor 8:12, 13). Ha valaki megbánt bennünket, vajon engedjük, hogy elmérgesedjen a helyzet? A Biblia arra szólítja fel a keresztényeket, hogy ne ítéljenek többé, bocsássanak meg egymásnak, és ne ragaszkodjanak a jogaikhoz (Luk 6:37). Ha egy lehetséges botláskő kerül az utadba, kérdezd meg magadtól: „Vajon az egyéni ízlésem alapján ítélek meg másokat? Engedem, hogy valakinek a gyarlóságai miatt kiessek az életért folytatott versenyből, noha tudom, hogy a testvéreim nem tökéletesek?” A Jehova iránti szeretet segít eltökéltnek lennünk abban, hogy bárki bármit tegyen is, nem engedjük, hogy az megakadályozzon bennünket, hogy beérjünk a célba.

FUSS KITARTÓAN, ÉS NE BOTOLJ MEG

20–21. Mit határoztál el az életért folytatott versennyel kapcsolatban?

20 Te elhatároztad, hogy végigfutod a pályát? (2Tim 4:7, 8). Ehhez nélkülözhetetlen a személyes tanulmányozás. Végezz kutatást a Biblia és a teokratikus kiadványaink segítségével, elmélkedj az olvasottakon és ismerd fel a lehetséges botlásköveket. Könyörögj szent szellemért, hogy így megkapd azt a szellemi erőt, amelyre szükséged van. Ne feledd, hogy egyetlen futó sincs kudarcra ítélve az életért folytatott versenyben, amiatt, hogy alkalmanként megbotlik vagy elesik. Fel tud állni, és folytatni tudja a versenyt. Sőt a lehetséges botlásköveket a javára fordíthatja azáltal, hogy értékes tanulságokat von le azokból a helyzetekből, melyekben próba alá kerül a hite.

21 A Biblia úgy beszél az örök életért folytatott versenyen való részvételről, mint ami erőfeszítést kíván, és nem pedig úgy, mint ami egy tétlen várakozás. Ez nem olyan, mint amikor felszállunk egy buszra, mely egyszerűen elvisz az úti célunkhoz, a győzelemhez. Nekünk kell végigfutnunk az életért folytatott versenyt. Miközben ezt tesszük, a Jehovától jövő bőséges béke olyan lesz számunkra, mint a hátszél (Zsolt 119:165). Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova már most folyamatosan megáld bennünket, és hogy mindazok, akik végigfutják a versenyt, örökké tartó áldásokat kapnak majd (Jak 1:12).