Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2013. MÁRCIUS 

Vigaszra lelhetsz, és megvigasztalhatsz másokat

Vigaszra lelhetsz, és megvigasztalhatsz másokat

Mivel nem vagyunk tökéletesek, mindannyiunkkal előfordul, hogy megbetegszünk. Sőt, egyeseknek igen súlyos betegséggel kell szembenézniük. Hogyan tudunk megbirkózni az ilyen nehézségekkel?

A családtól, a barátoktól és a hittársaktól kapott vigasz értékes segítség.

Egy barát kedves, szeretetteljes szavai egy nyugtató balzsamhoz hasonlóan gyógyírt jelenthetnek számunkra, és felüdíthetnek bennünket (Péld 16:24; 18:24; 25:11). Az igaz keresztények azonban nem csak azzal törődnek, hogy saját maguk vigaszra leljenek. Igyekeznek „megvigasztalni mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel [őket vigasztalja] az Isten” (2Kor 1:4; Luk 6:31). Antonio, aki kerületfelvigyázó Mexikóban, személyesen tapasztalta ezt.

Amikor megállapították, hogy limfómában, vagyis a vérrák egyik típusában szenved, úrrá lett rajta az aggodalom. Ennek ellenére igyekezett felülkerekedni a rossz érzésein. Hogyan tette ezt? Megpróbált Királyság-énekeket felidézni és elénekelni, hogy a szövegüket hallva elmélkedni tudjon rajtuk. A hangos imádkozás és a bibliaolvasás szintén nagy vigaszt nyújtott neki.

De Antonio elismeri, hogy az egyik legnagyobb segítséget a hittársai jelentették. Ezt mondja: „Amikor a feleségem és én lesújtva éreztük magunkat, megkértük az egyik rokonunkat, aki gyülekezeti vénként szolgál, hogy jöjjön át hozzánk, és imádkozzon velünk. Ez megvigasztalt és megnyugtatott minket. Sőt, a családunk és a szellemi testvéreink támogatásának köszönhetően viszonylag rövid időn belül felül tudtunk kerekedni a rossz érzéseinken.” Antonio nagyon hálás volt, hogy ilyen szeretetteljes és törődő barátai vannak.

A megígért szent szellem egy további segítség a nehézségek idején. Péter apostol azt mondta, hogy Isten szent szelleme ajándék (Csel 2:38). Ez egyértelműen bebizonyosodott i. sz. 33 pünkösdjén, amikor sokan felkenettek szent szellemmel. De valójában mindannyian megkaphatjuk ezt az ajándékot, a szent szellemet. Kérjünk hát bőségesen belőle, hiszen a szent szellem kifogyhatatlan (Ézs 40:28–31).

MUTASSUNK ŐSZINTE ÉRDEKLŐDÉST A SZENVEDŐK IRÁNT

Pál apostolnak sok nehézséget kellett kiállnia, és időnként még a halálhoz is közel került (2Kor 1:8–10). Ennek ellenére nem rettegett betegesen a haláltól. Megvigasztalta annak tudata, hogy Isten támogatja őt. Ezt írta: „Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Kor 1:3, 4). Pál nem esett önsajnálatba. Ehelyett a próbái segítettek neki abban, hogy együtt érző legyen, és így jobban meg tudjon vigasztalni másokat a nehézségek idején.

Antonio a felépülése után folytatni tudta az utazómunkát. Bár korábban is törődött a hittársaival, ezt követően még több erőfeszítést tett a feleségével együtt, hogy meglátogassa a betegeket, és buzdítsa őket. Például egyszer, amikor meglátogatott egy testvért, aki súlyos betegséggel küzdött, megtudta, hogy nem akar járni az összejövetelekre. „Ez nem azért volt, mert nem szerette Jehovát vagy a testvéreket – magyarázza Antonio –, hanem mert a betegsége annyira megviselte őt, hogy feleslegesnek érezte magát.”

Antonio, hogy buzdítsa a beteg testvért, megkérte nemrég egy társas összejövetelen, hogy imádkozzon. Bár a testvér nem érezte magát alkalmasnak erre, beleegyezett. Antonio ezt meséli: „Nagyon szép imát mondott, és utána olyan volt, mintha kicserélték volna. Újra hasznosnak érezte magát.”

Mindannyian átéltünk már kisebb-nagyobb mértékben valamilyen szenvedést. De ahogy Pál mondta, ez segíthet nekünk abban, hogy meg tudjunk vigasztalni másokat a nehézségek idején. Ezért vegyük észre, ha a hittársaink szenvednek, és utánozzuk Istenünket, Jehovát azáltal, hogy vigaszt nyújtunk nekik.