Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2013. FEBRUÁR 

Semmi se gátoljon meg abban, hogy dicsőségben részesülj!

Semmi se gátoljon meg abban, hogy dicsőségben részesülj!

„Aki . . . alázatos szellemű, dicsőséget szerez” (PÉLD 29:23)

1–2. a) Mire utal a dicsőségnek fordított héber szó? b) Milyen kérdéseket fogunk megvizsgálni ebben a cikkben?

MI JUT eszedbe, ha azt a szót hallod, hogy „dicsőség”? A teremtésmű tündöklő szépsége? (Zsolt 19:1). Vagy az a dicséret és dicsőség, amelyben a rendkívül gazdag, bölcs vagy sikeres embereket részesítik? A Bibliában az a héber szó, amelyet dicsőségnek szoktak fordítani, a súlyosság gondolatát hordozza. Az ókori időkben, amikor a pénz nemesfémből készült, minél nehezebb volt a pénzérme, annál többet ért. A súlyosság gondolatát kifejező szavakat idővel jelképes értelemben is használták, és azt értették alattuk, hogy valami nagyra becsült, nagyszerű, illetve lenyűgöző.

2 Ránk, emberekre nagy hatással lehet mások hatalma, pozíciója vagy hírneve. De mi az, amit Isten keres egy személyben? Nos, a Szentírás beszél egy fajta dicsőségről, melyben Isten részesít embereket. Például a Példabeszédek 22:4 kijelenti: „Az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet.” Jakab tanítvány pedig ezt írta: „Alázzátok meg magatokat Jehova előtt, és ő felmagasztal benneteket” (Jak 4:10). Milyen dicsőségben részesíti Jehova az embereket? Mi gátolhat meg bennünket abban, hogy ilyen dicsőségben részesüljünk? És hogyan segíthetünk másoknak abban, hogy ők is ilyen dicsőségben részesülhessenek?

3–5. Hogyan emel dicsőségre minket Jehova?

3 A zsoltáríró kifejezte az abba vetett bizalmát, hogy Jehova fogja a jobb kezét, és igazi dicsőségre emeli. (Olvassátok fel: Zsoltárok 73:23, 24.) Hogyan emeli dicsőségre Jehova az alázatos szolgáit? Úgy, hogy többféleképpen is tiszteletben részesíti őket. Abban az áldásban van részük, hogy megérthetik az akaratát (1Kor 2:7). Akik hallgatnak a szavára, és engedelmeskednek neki, abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy szoros, személyes kapcsolatot ápolhatnak vele (Jak 4:8).

 4 Továbbá Jehova egy értékes kincset bíz a szolgáira, a prédikálószolgálatot (2Kor 4:1, 7). Ez a szolgálat dicsőséghez vezet. Jehova a következőt ígéri azoknak, akik a prédikálószolgálat által dicsőítik őt, és mások javát szolgálják: „akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem” (1Sám 2:30). Az ilyen személyeknek abban a megtiszteltetésben van részük, hogy jó hírnevük van Jehovánál, és hogy Isten más szolgái is valószínűleg elismerően beszélnek róluk (Péld 11:16; 22:1).

5 Milyen jövő vár azokra, akik Jehovában reménykednek, és megőrzik útját? Ezt az ígéretet kapják: „[Jehova] felmagasztal téged, hogy örököld a földet. Meglátod, amint a gonoszok kivágatnak” (Zsolt 37:34). Nagyon várják már azt az időt, amikor abban a páratlan megtiszteltetésben lehet majd részük, hogy örök életet kapnak (Zsolt 37:29).

„DICSŐSÉGET EMBEREKTŐL NEM FOGADOK EL”

6–7. Miért vonakodtak sokan attól, hogy higgyenek Jézusban?

6 Mi gátolhat meg bennünket, hogy abban a dicsőségben részesüljünk, amelyet Jehova ad? Az egyik ilyen dolog az lehet, ha túl sokat adunk azoknak a véleményére, akik nem élvezik Isten helyeslését. Vizsgáljuk meg, mit írt János apostol bizonyos személyekről, akik hatalommal bírtak Jézus napjaiban: „még az elöljárók közül is sokan hittek [Jézusban], de a farizeusok miatt nem vallották meg őt, nehogy kizárják őket a zsinagógából; mert jobban szerették az emberek dicsőségét, mint magát az Isten dicsőségét” (Ján 12:42, 43). Mennyivel jobban tették volna ezek az elöljárók, ha nem tulajdonítottak volna ekkora jelentőséget annak, hogy mit gondolnak a farizeusok!

7 Jézus a szolgálata során korábban egyértelműen rámutatott, hogy sokan miért nem fogadják be őt, és miért nem hisznek benne. (Olvassátok fel: János 5:39–44.) Izrael nemzete már évszázadok óta várta, hogy eljöjjön a Messiás. Amikor Jézus elkezdett tanítani, néhányan talán felismerték Dániel próféciája alapján, hogy elérkezett a meghatározott idő, hogy megjelenjen Krisztus. Hónapokkal korábban, amikor Keresztelő János elkezdett prédikálni, sokan ezt mondták: „Lehetséges volna, hogy ő a Krisztus?” (Luk 3:15). Most az olyannyira várt Messiás ott volt közöttük, és tanította őket. De a Törvény tanítói nem fogadták el őt. Rámutatva ennek okára, Jézus ezt kérdezte tőlük: „Hogyan is hihetnétek, amikor egymástól fogadtok el dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egyedüli Istentől van, nem keresitek?”

8–9. Szemléltesd, hogyan homályosíthatja el az emberektől jövő dicsőség az Istentől származó dicsőséget.

8 Ahhoz, hogy megértsük, hogyan homályosíthatja el az emberektől jövő dicsőség az Istentől származó dicsőséget, hasonlítsuk a dicsőséget a fényhez. Káprázatos világegyetemünk tündöklően fényes. Emlékszel arra, amikor legutóbb felnéztél az égboltra egy tiszta éjszakán, és többezernyi csillagot láttál? „A csillagok dicsősége” áhítatot kelt (1Kor 15:40, 41). De mit látsz akkor, ha egy jól kivilágított városban nézel fel az égre? Nos, a város fényei miatt szinte alig látjuk a távoli csillagok fényét. Vajon azért, mert az utcák, stadionok és épületek fénye erősebb vagy tündöklőbb, mint a csillagok fénye? Nem. Azért van így, mert a város fényei közelebb vannak hozzánk, és akadályoznak bennünket abban, hogy érzékeljük Jehova teremtésművét. Ha szeretnénk tanúi lenni az éjszakai égbolt csodáinak, valamilyen módon le kell árnyékolnunk a mesterséges fényt, vagy távol kell kerülnünk tőle.

9 Ehhez hasonlóan, ha az emberektől származó dicsőség túl közel áll a szívünkhöz, megakadályozhat minket abban, hogy értékeljük azt a maradandó dicsőséget, amelyet Jehova ad, és hogy erre törekedjünk.  Sokan azért nem fogadják el a Királyság üzenetét, mert félnek attól, hogy mit gondolnak majd róluk az ismerőseik vagy a családtagjaik. De vajon még Isten önátadott szolgáira is hatással lehet az a vágy, hogy emberektől kapjanak dicsőséget? Tegyük fel, hogy egy fiatalember azt a feladatot kapja, hogy egy olyan területen prédikáljon, ahol meglehetősen jól ismerik, de azt még nem tudják róla, hogy Jehova Tanúja. Vajon félelmében meghátrál majd? Vagy mi a helyzet, ha valakit kigúnyolnak a teokratikus céljai miatt? Vajon engedi, hogy azok, akik szellemileg nem annyira tisztán látóak, hatással legyenek a döntéseire? Vagy lehet, hogy egy keresztény súlyos bűnt követett el. Vajon eltitkolja a vétkét, mert fél, hogy elveszíti a gyülekezetben kapott feladatait, vagy mert nem akar csalódást okozni a családjának és a barátainak? Ez utóbbi esetben, ha az a legfőbb célja, hogy helyrehozza a Jehovával ápolt kapcsolatát, akkor „magához [hívja] a gyülekezet véneit”, és a segítségüket kéri. (Olvassátok fel: Jakab 5:14–16.)

10. a) Hogyan homályosíthatja el az ítélőképességünket, ha túlzottan aggódunk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk? b) Miben bízhatunk, ha alázatosan cselekszünk?

10 Lehet, hogy igyekszünk egyre érettebb kereszténnyé válni, egy hívőtársunk mégis gyakran tanácsot ad nekünk. Őszinte észrevételei segíthetnek nekünk, amennyiben nem helyezkedünk védekező álláspontra amiatt, hogy büszkék vagyunk, féltjük a hírnevünket, illetve amiatt, hogy kísértést érzünk arra, hogy igazoljuk a tetteinket. Vagy vegyünk egy másik helyzetet: Tegyük fel, hogy egy hittársaddal együtt dolgozol valamilyen feladaton. Vajon aggódsz amiatt, hogy ki kapja majd az elismerést a jó ötleteidért és a kemény munkádért? Ha a fent említett helyzetek közül bármelyik igaz rád, bízz abban, hogy „aki . . . alázatos szellemű, dicsőséget szerez” (Péld 29:23).

11. Mit lenne helyénvaló éreznünk, amikor megdicsérnek bennünket, és miért?

11 A felvigyázóknak és azoknak, akik ilyen tisztségre törekszenek, szintén óvakodniuk kell attól, hogy az emberektől akarjanak dicsőséget kapni (1Tim 3:1; 1Tessz 2:6). Hogyan reagáljon egy testvér, ha őszinte dicséretet kap egy jól elvégzett feladatért? Valószínűleg nem fog emlékművet emelni magának, mint Saul király (1Sám 15:12). De vajon készségesen elismeri, hogy amit elért, az csakis Jehova ki nem érdemelt kedvességének köszönhető, és a jövőben is csak akkor lehet sikeres, ha Jehova továbbra is megáldja és támogatja őt? (1Pét 4:11). Az, hogy mit érzünk valójában, amikor megdicsérnek bennünket, feltárja, hogy milyenfajta dicsőségre vágyunk (Péld 27:21).

„A TI ATYÁTOK KÍVÁNSÁGAIT ÓHAJTJÁTOK TENNI”

12. Mi akadályozott meg bizonyos zsidókat abban, hogy odafigyeljenek Jézusra?

12 A vágyaink is megakadályozhatnak bennünket, hogy abban a dicsőségben részesüljünk, melyet Isten ad. Előfordulhat, hogy a helytelen vágyai miatt valaki egyáltalán nem akarja meghallgatni az igazságot. (Olvassátok fel: János 8:43–47.) Jézus azt mondta bizonyos zsidóknak, hogy azért nem figyelnek oda az üzenetére, mert az atyjuk, az Ördög kívánságait óhajtják tenni.

13–14. a) A kutatók szerint hogyan dolgozza fel az agyunk az emberi beszédet? b) Mi határozza meg, hogy kire figyelünk?

13 Megeshet, hogy csak azt halljuk meg, amit hallani szeretnénk (2Pét 3:5). Jehova azzal a rendkívüli képességgel teremtett meg minket, hogy ki tudjuk zárni a nemkívánatos zajokat. Állj meg egy pillanatra, és figyeld meg, hányféle hangot hallasz éppen. Valószínűleg sok olyan hang van, amelyre csak most figyeltél fel. Az agyad limbikus rendszere segít, hogy egyetlen dologra tudj összpontosítani, miközben továbbra is sokféle hangot tudsz érzékelni.  De a kutatók megállapították, hogy az emberi beszéd esetén jóval nehezebb ezt megtenni. Ez azt jelenti, hogy ha egyszerre két beszédhangot hallasz, választanod kell, hogy melyikre figyelsz. A választásod attól függ, hogy melyikre akarsz figyelni. Azok a zsidók, akik az atyjuk, az Ördög kívánságait akarták tenni, nem figyeltek Jézusra.

14 A Biblia azt mondja, hogy a „bölcsesség házából” is, és az „ostobaság házából” is kapunk üzeneteket (Péld 9:1–5, 13–17). Mind a bölcsesség, mind az ostobaság folyamatosan „kiált” hozzánk, és ez választás elé állít minket. Melyikre fogunk odafigyelni? A válasz attól függ, hogy melyiket akarjuk meghallgatni. Jézus juhai figyelnek a hangjára, és követik őt (Ján 10:16, 27). „Az igazság oldalán” állnak (Ján 18:37). „Nem ismerik az idegenek hangját” (Ján 10:5). Az ilyen alázatos személyek dicsőségben részesülnek (Péld 3:13, 16; 8:1, 18).

„EZEK DICSŐSÉGET JELENTENEK NEKTEK”

15. Milyen értelemben jelentettek dicsőséget Pál nyomorúságai másoknak?

15 Ha kitartóak vagyunk Jehova akaratának cselekvésében, azzal segítünk másoknak is, hogy dicsőségben részesülhessenek. Pál ezt írta az efézusi gyülekezetnek: „kérlek benneteket, ne adjátok fel az én értetek való nyomorúságaim miatt, mivel ezek dicsőséget jelentenek nektek” (Ef 3:13). Milyen értelemben jelentettek dicsőséget Pál nyomorúságai az efézusiaknak? Azzal, hogy Pál kész volt a próbák ellenére is tovább szolgálni az efézusiaknak, azt bizonyította nekik, hogy keresztényekként súlyos, de egyben a lehető legértékesebb kiváltságaik vannak. Ha Pál feladta volna a nyomorúság idején, vajon nem azt az üzenetet közvetítette volna, hogy a Jehovával ápolt kapcsolatuk, a szolgálatuk és a reménységük nem értékes? Pál a kitartása által azt bizonyította a testvéreinek, hogy minden áldozatot megér Krisztus tanítványának lenni.

16. Milyen nyomorúságot élt át Pál Lisztrában?

16 Gondolj arra, hogy milyen hatása volt Pál buzgalmának és kitartásának. A Cselekedetek 14:19, 20 erről számol be: „Antiókiából és Ikóniumból . . . zsidók érkeztek, és meggyőzve a sokaságot, megkövezték Pált, majd kivonszolták a városon [Lisztrán] kívülre, abban a hiszemben, hogy halott. Mikor azonban a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig Barnabással elindult Derbébe.” Képzeld el, hogy egy napig magadra hagynak abban a hiszemben, hogy halott vagy, majd másnap 100 kilométert kell megtenned, ráadásul a modern közlekedési eszközök nélkül!

17–18. a) Honnan tudhatott Timóteusz arról, hogy Pálnak mit kellett elszenvednie Lisztrában? b) Milyen hatással volt Pál kitartása Timóteuszra?

17 Vajon Timóteusz is ott volt azok közt a „tanítványok” közt, akik segítséget nyújtottak  Pálnak? A Cselekedetek könyvében olvasható beszámoló nem ír erről egyértelműen, de lehetséges, hogy így volt. Vizsgáljuk meg, mit írt Pál Timóteusznak a neki címzett második levelében: „szorosan követted a tanításomat, életmódomat . . . , az olyan dolgokat, amilyenek Antiókiában [a városból való kiűzetés], Ikóniumban [kísérlet a megkövezésre] és Lisztrában [megkövezés] történtek velem, az olyan üldöztetéseket, amilyeneket elviseltem; és mégis mindegyikből megszabadított az Úr” (2Tim 3:10, 11; Csel 13:50; 14:5, 19).

18 Timóteusz „szorosan [követte]” ezeket az eseményeket, és teljesen tisztában volt Pál kitartásával. Ez mély benyomást tett rá, sokat tanult Pál példájából. Amikor Pál ellátogatott Lisztrába, megtudta, hogy Timóteusz példamutató keresztény, „aki jó hírben [áll] a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében” (Csel 16:1, 2). Timóteusz idővel képesítetté vált felelősségteljes feladatok ellátására (Fil 2:19, 20; 1Tim 1:3).

19. Milyen hatással lehet a kitartásunk másokra?

19 Ha mi is kitartóan cselekedjük Isten akaratát, az hasonló hatással lehet másokra, különösen a fiatalokra, akik közül sokan felnőttkorukban Isten igen értékes szolgáivá válnak. A fiatalok egyrészt megfigyelik és megtanulják tőlünk, hogy hogyan beszéljenek a szántóföldi szolgálatban, másrészt azt is a javukra fordítják, hogy látják, hogyan küzdünk meg a nehéz helyzetekkel. Pál „kitartással [tűrt] mindent”, hogy mindazok, akik hűségesek maradnak, „elnyerjék a megmentést . . . örök dicsőséggel együtt” (2Tim 2:10).

A fiatalok értékelik az idős keresztények kitartását

20. Miért keressük továbbra is azt a dicsőséget, amely Istentől van?

20 Ezért hát keressük továbbra is „azt a dicsőséget, amely az egyedüli Istentől van” (Ján 5:44; 7:18). Jehova „örök élettel [fizet] azoknak, akik dicsőséget . . . keresnek”. (Olvassátok fel: Róma 2:6, 7.) Ezenkívül „a jó cselekvésében való kitartás által” arra ösztönzünk másokat, hogy maradjanak állhatatosak, és így örök életet nyerjenek. Ezért semmi se gátoljon meg, hogy abban a dicsőségben részesülj, melyet Isten ad!