Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2013. JANUÁR 

Hogyan szolgálhatjuk Istent anélkül, hogy bármi miatt bánkódnánk?

Hogyan szolgálhatjuk Istent anélkül, hogy bármi miatt bánkódnánk?

„Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van” (FIL 3:13, Katolikus)

1–3. a) Mit jelent, ha valaki bánkódik valami miatt, és milyen érzéseket válthat ki a bánkódás? b) Mit tanulhatunk Pál példájából?

EGY költő, J. G. Whittier ezt írta: „A kimondott vagy leírt szomorú szavak közül a legszomorúbbak ezek: »Jobb lett volna, ha . . .«” Azokra a dolgokra utalt, amelyeket bánunk, amelyekkel kapcsolatban azt kívánjuk, hogy bárcsak másképp tettük volna azokat. Ha valaki bánkódik valami miatt vagy sajnál valamit, akkor nagyfokú szomorúságot és lelki gyötrelmet érez amiatt, amit megtett, vagy talán elmulasztott megtenni. Mindannyian tettünk már olyat, amivel kapcsolatban azt kívánjuk, hogy bárcsak visszamehetnénk az időben, és másképp tehetnénk. Te mi miatt bánkódsz?

2 Néhányan komoly hibákat, sőt súlyos vétkeket követtek el az életük során. Mások nem tettek olyan rossz dolgokat, de azon tűnődnek, hogy valóban jól döntöttek-e bizonyos helyzetekben. Vannak, akik maguk mögött tudják hagyni a múltat. Mások viszont folyamatosan gyötrődnek a múltjuk miatt, hogy bárcsak másképp tettek volna dolgokat (Zsolt 51:3). Rád melyik igaz? Vajon azt kívánod, hogy bárcsak legalább a mai naptól úgy tudnád szolgálni Istent, hogy ne kelljen bánkódnod semmi miatt? Van valaki, akinek a példája segíthet nekünk így szolgálni? Igen, van, Pál apostol.

3 Pál az élete során egyaránt követett el szörnyű dolgokat és hozott bölcs döntéseket. Nagyon sajnálta, amit a múltban tett, de megtanult arra összpontosítani, hogy minden tőle telhetőt megtegyen Isten szolgálatában. Nézzük meg, mit tanulhatunk a példájából arról, hogy hogyan szolgálhatjuk Istent anélkül, hogy bármi miatt bánkódnánk.

PÁL SZÉGYENTELJES MÚLTJA

4. Milyen szégyenteljes múltja volt Pál apostolnak?

4 Amikor Pál fiatal farizeus volt, tett olyan dolgokat, melyek miatt később bánkódott. Például elszántan  üldözte Krisztus tanítványait. A bibliai beszámoló kijelenti, hogy rögtön azután, hogy István mártírhalált halt, „Saul [későbbi nevén Pál] . . . gyalázatosan kezdett bánni a gyülekezettel. Sorra betört a házakba, férfiakat is, asszonyokat is kivonszolt, és börtönbe juttatta őket” (Csel 8:3). Albert Barnes tudós szerint a „gyalázatosan bánik valakivel” kifejezéssel fordított görög szó „olyan erőteljes kifejezés, amely jelzi azt a hevességet és dühöt, amellyel [Saul] ennek az üldözésnek nekifogott”. Ezért Saul „olyan dühödten támadt az egyház ellen, mint valami vadállat”, ahogy Barnes fogalmazott. Saul buzgó zsidóként úgy hitte, hogy Isten elvárja tőle, hogy eltörölje a kereszténységet. Durva kegyetlenséggel üldözte a keresztényeket „fenyegetéstől és gyilkosságtól lihegve”, „férfiakat és asszonyokat egyaránt” meg akart ölni (Csel 9:1, 2; 22:4). *

5. Minek a hatására hagyott fel Saul Jézus követőinek az üldözésével, és kezdett el Krisztusról prédikálni?

5 Saul Damaszkuszba akart menni, hogy kivonszolja Jézus tanítványait az otthonukból, és Jeruzsálembe hurcolja őket, hogy a dühös szanhedrin ítélkezzen felettük. Ám nem járt sikerrel, mivel útját állta Jézus, a keresztény gyülekezet Feje (Ef 5:23). Amikor Saul Damaszkusz felé tartott, Jézus megjelent neki, és Saul megvakult a természetfeletti fény hatására. Majd Jézus továbbküldte Sault Damaszkuszba, hogy ott várjon további útmutatásra. A történet folytatása jól ismert (Csel 9:3–22).

6–7. Mi mutatja, hogy Pál nagyon is tudatában volt a fájdalmas múltjának?

6 Pál értékrendje megváltozott, amint keresztény lett. A kereszténység ádáz ellenségéből annak buzgó támogatója lett. Később mégis ezt írta magáról: „Ti, természetesen, hallottatok róla, hogyan viselkedtem korábban a judaizmusban, hogy módfelett üldöztem és pusztítottam az Isten gyülekezetét” (Gal 1:13). Idővel, amikor a korintusziaknak, a filippieknek és Timóteusznak írt, ismét utalt a szégyenteljes múltjára. (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:9; Fil 3:6; 1Tim 1:13.) Pál nem volt büszke arra, hogy ilyen dolgokat kellett írnia magáról, de nem is próbált úgy tenni, mintha azok meg sem történtek volna. Nagyon is tudatában volt annak, hogy súlyos dolgokat követett el (Csel 26:9–11).

7 Frederic W. Farrar bibliatudós utalt arra, hogy milyen szerepe volt Saulnak „a kegyetlen üldözésben”. Majd azt írta, hogy csak akkor „érezzük át, hogy mekkora teherként nehezedhetett rá a bűntudat súlya, és hogy milyen gúnyolódásnak volt kitéve az ádáz ellenségeitől”, ha megvizsgáljuk, hogy milyen szörnyű dolgokat tett Pál életének ebben a szomorú időszakában. Amikor Pál ellátogatott az egyes gyülekezetekbe, időnként talán odamentek hozzá olyan testvérek, akik először találkoztak vele, és ilyesmit mondhattak neki: „Szóval te vagy Pál, aki üldözött minket!” (Csel 9:21).

8. Hogyan érzett Pál azzal kapcsolatban, hogy Jehova és Jézus szeretetet és irgalmat mutatott iránta, és mit tanulhatunk ebből?

8 Pál felismerte, hogy csakis Isten ki nem érdemelt kedvessége által volt képes ellátni a szolgálatát. A 14 levelében együttesen mintegy 90-szer említi Istennek ezt az irgalmat tükröző tulajdonságát, többször, mint bármely más bibliaíró. (Olvassátok fel: 1Korintusz 15:10.) Pál szívből értékelte, hogy Isten irgalmasan bánt vele, és igyekezett minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy Isten iránta tanúsított ki nem érdemelt kedvessége ne bizonyuljon hiábavalónak. Ezért az összes apostolnál többet fáradozott. Pál példája világosan  mutatja, hogy ha megvalljuk a bűneinket, és változtatunk az életünkön, Jehova kész megbocsátani még a nagyon súlyos bűnöket is Jézus váltságáldozata alapján. Mennyire megnyugtató ez azoknak, akik nehezen tudják elhinni, hogy Krisztus áldozatának az áldásai személy szerint rájuk is kiterjednek! (Olvassátok fel: 1Timóteusz 1:15, 16.) Jóllehet Pál vadul üldözte Krisztust, ezt írhatta: „az Isten Fia . . . szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20; Csel 9:5). Igen, Pál megtanulta, hogy a múltja ellenére minden tőle telhetőt meg kell tennie Isten szolgálatában, hogy ne legyenek újabb dolgok, melyek miatt bánkódnia kellene majd. Te is megtanultad ezt?

Pál a múltja ellenére megtanult arra összpontosítani, hogy minden tőle telhetőt megtegyen Isten szolgálatában

TE GYÖTRŐDSZ VALAMI MIATT?

9–10. a) Mi miatt bánkódnak Jehova népéből egyesek? b) Miért nem jó folyton a múlt miatt gyötrődni?

9 Tettél olyat, ami miatt most bánkódsz? Előfordult, hogy az értékes idődet és energiádat rossz célokra pazaroltad? Bántottál már meg másokat a viselkedéseddel? Vagy talán valami más miatt bánkódsz? Mit tehetsz ebben a helyzetben?

10 Sokan gyötrődnek valami miatt. A folyamatos gyötrődés azt jelenti, hogy valaki kesereg, bosszankodik, nyugtalankodik, nagyon szorong. Vajon a gyötrődés megold bármit is? Egyáltalán nem! Ez olyan, mintha egy hintaszékben ülnél, és órákon át hintáznál benne, hogy így próbálj meg előrehaladni. Rengeteg energiád venné el, de hiába! Nem jutnál sehova. Ahelyett hogy gyötrődnél, inkább próbálj megtenni minden tőled telhetőt, hogy megoldd a problémát. Kérj bocsánatot attól, akit megbántottál, és próbálj meg kibékülni vele. Igyekezd kerülni azt, ami a helytelen tettedhez vezetett, hogy ezáltal elejét vehesd a jövőbeli problémáknak. Olykor viszont egyszerűen el kell viselnünk a hibáink következményeit. Ám a gyötrődés csak megbénít, és megakadályoz abban, hogy teljes mértékben tudjuk szolgálni Istent. Semmi haszna nincs!

11. a) Hogyan részesülhetünk Jehova irgalmában és szerető-kedvességében? b) A Biblia szerint mit kell tennünk ahhoz, hogy ne érezzük többé vétkesnek magunkat a hibáink miatt?

 11 Néhányan engedik, hogy a múltban elkövetett hibáik elcsüggesszék őket, és emiatt úgy érzik, értéktelenek Isten szemében. Talán úgy érzik, hogy Isten irgalma rájuk már nem terjed ki, mivel túl gyakran letértek a helyes útról, vagy túl messzire mentek. Ám a valóság az, hogy bármit tettek is a múltban, megbánhatják azt, megváltozhatnak, és Isten megbocsátását kérhetik (Csel 3:19). Jehova irántuk is irgalmat és szerető-kedvességet tanúsíthat, mint ahogy már oly sok személy iránt tette. Jehova kedvesen tekint arra, aki alázatos, őszinte és szívből megbánja a vétkét. Ugyanígy tekintett Jóbra is, aki ezt mondta: „bánok mindent porban és hamuban” (Jób 42:6). A Biblia pontosan rámutat, mit kell tennünk ahhoz, hogy ne érezzük többé vétkesnek magunkat a hibáink miatt, és belső békénk legyen: „Aki elfedezi törvényszegéseit, nem lesz sikeres, aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel” (Péld 28:13; Jak 5:14–16). Így hát fontos, hogy megvalljuk Istennek a vétkeinket, imádkozzunk hozzá megbocsátásért, és igyekezzünk helyrehozni a hibánkat (2Kor 7:10, 11). Ha megtettük ezeket a lépéseket, mi is részesülhetünk Jehova irgalmában, aki „bővelkedik a megbocsátásban” (Ézs 55:7).

12. a) Mit tanulhatunk Dávid példájából arról, hogy mit tegyünk, ha rossz a lelkiismeretünk? b) Milyen értelemben érez Jehova sajnálatot, és hogyan segít nekünk ennek ismerete? (Lásd a kiemelt részt.)

12 Az imának nagy ereje van, mivel általa segítséget kaphatunk Istentől. Dávid egy gyönyörű zsoltárban fejezte ki az abba vetett hitét, hogy Jehova meghallgatja az imáját. (Olvassátok fel: Zsoltárok 32:1–5.) Elismerte, hogy belefáradt abba, hogy megpróbálta elnyomni a bűntudatát. Nyilvánvalóan mind lelkileg, mind fizikailag szenvedett annak káros hatásaitól, hogy nem vallotta meg a bűnét, és elvesztette az örömét is emiatt. Hogyan nyert megbocsátást, és tudott megkönnyebbülni Dávid? Egyedül az segített, hogy megvallotta Istennek a bűnét. Jehova válaszolt Dávid imáira és megerősítette őt, hogy folytatni tudja az életét, és azt tegye, ami helyes. Ehhez hasonlóan, ha szívből imádkozol, biztos lehetsz abban, hogy Jehova odafigyel a könyörgésedre. Ha a múltbeli vétkeid miatt gyötrődsz, hozd helyre azokat, amennyire tudod, és hidd el, hogy Jehova megbocsát neked! (Zsolt 86:5).

TEKINTS ELŐRE!

13–14. a) Mire összpontosítsunk most? b) Milyen kérdések indíthatnak minket arra, hogy megvizsgáljuk a jelenlegi helyzetünket?

13 Azt mondják, ahhoz, hogy megértsük az életet, a múltba kell tekintenünk, ahhoz viszont, hogy éljük azt, előre. Ezért ahelyett, hogy a múlton rágódnánk, a jelenre és a jövőre összpontosítsunk. Vajon évek  múlva bánkódni fogunk a mostani döntéseink miatt? Azt kívánjuk majd, hogy bárcsak másképp cselekedtünk volna? Vajon megőrizzük a hűségünket, és így elkerüljük, hogy a jövőben bánkódnunk kelljen majd valami miatt?

14 Ahogy közeledik a nagy nyomorúság, nem akarunk gyötrődni a következő aggasztó gondolatok miatt: „Vajon tehettem volna többet Isten szolgálatában? Miért nem úttörőztem, noha lehetőségem lett volna rá? Mi tartott vissza attól, hogy arra törekedjek, hogy kisegítőszolgaként szolgálhassak? Valóban igyekeztem felölteni az új egyéniséget? Olyan személy vagyok, akit Jehova szeretne az új világban látni?” Ahelyett hogy csak emésztenénk magunkat az ilyen kijózanító kérdések miatt, inkább tartsunk önvizsgálatot, és győződjünk meg arról, hogy most valóban megtesszük-e a tőlünk telhetőt Jehova szolgálatában. Ha ezt nem tennénk, talán úgy élnénk az életünket tovább, hogy később még több dolog miatt kellene bánkódnunk (2Tim 2:15).

SOSE BÁND, HOGY ÁLDOZATOKAT HOZTÁL A SZENT SZOLGÁLAT MIATT!

15–16. a) Milyen áldozatokat hoztak sokan, hogy Isten szolgálata legyen az első helyen az életükben? b) Miért nem kell bánkódnunk azok miatt az áldozatok miatt, melyeket a Királyságért hoztunk?

15 Mi a helyzet, ha valaki áldozatokat hozott, hogy teljes időben szolgálhassa Jehovát? Talán feladtál egy ígéretes karriert vagy egy sikeres vállalkozást amiatt, hogy leegyszerűsítsd az életed, és több időd legyen Jehova szolgálatára. Vagy lehet, hogy egyedülálló maradtál, vagy megházasodtál, de lemondtál arról, hogy gyermeked legyen, hogy részt vehess a teljes idejű szolgálat olyan ágaiban, melyekre egyébként nem lett volna lehetőséged. Ilyen például a Bétel-szolgálat, a nemzetközi építkezések, a körzetmunka vagy a misszionáriusi szolgálat. Vajon bánkódnod kellene ezek miatt a döntéseid miatt, ahogy idősödsz? Vajon azt kellene érezned, hogy szükségtelenül vagy rosszkor hoztad meg ezeket az áldozatokat? Egyáltalán nem!

16 A Jehova iránt érzett mély szereteted ösztönzött ezeknek a döntéseknek a meghozatalára, valamint az az őszinte vágyad, hogy segíts azoknak, akik szolgálni akarják őt. Nem kell úgy gondolnod, hogy jobban jártál volna, ha másképp éled az életed. Mély megelégedettséget nyújthat annak tudata, hogy minden tőled telhetőt megtettél Jehova szolgálatában, amit a körülményeid lehetővé tettek. Ő nem fog elfeledkezni az önfeláldozó életedről. Amikor elnyered majd „a valódi életet”, meg fog jutalmazni téged olyan áldásokkal, melyek messze felülmúlják mindazt, amit el tudsz képzelni! (Zsolt 145:16; 1Tim 6:19).

MIT TEHETÜNK, HOGY KÉSŐBB NE KELLJEN BÁNKÓDNUNK?

17–18. a) Mit tett Pál, hogy később ne kelljen még több dolog miatt bánkódnia? b) Hogyan fogod utánozni Pál példáját?

17 Mit tett Pál, hogy később ne kelljen még több dolog miatt bánkódnia? J. B. Phillips fordításában így olvashatjuk Pál szavait: „A múltat magam mögött hagyom, és kezemet afelé nyújtva, ami előttem van, egyenesen a cél felé tartok.” (Olvassátok fel: Filippi 3:13, 14.) Pál nem emésztette magát a judaizmusban elkövetett helytelen tettei miatt. Inkább minden erejét arra összpontosította, hogy elnyerhesse az örök élet díját.

18 Mindannyian alkalmazhatjuk a Pál szavai mögött rejlő alapigazságot. Ahelyett hogy a múlt miatt emésztenénk magunkat, amin már úgysem tudunk változtatni, neki kell feszülnünk az előttünk levőknek. Talán nem tudjuk teljesen elfelejteni a múltbeli vétkeinket, de nem kell folyton vádolnunk magunkat miattuk. Igen, magunk mögött tudjuk hagyni a múltat, a legjobb képességeink szerint tudjuk most szolgálni Istent, és előre tudunk tekinteni a dicsőséges jövőre!

^ 4. bek. Az, hogy ismételten utalás történik rá, hogy Saul asszonyokat is üldözött, azt mutatja, hogy a nők jelentős szerepet játszottak a kereszténység terjesztésében az első században, mint ahogy napjainkban is (Zsolt 68:11).