Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2006. NOVEMBER 

Mindig fogadd el a Jehovától jövő fegyelmezést!

Mindig fogadd el a Jehovától jövő fegyelmezést!

’A Jehovától jövő fegyelmezést ne vesd el’ (PÉLDABESZÉDEK 3:11)

1. Miért kell elfogadnunk az Istentől jövő fegyelmezést?

SALAMON, az ókori Izrael királya rámutatott, hogy miért tesszük jól, ha elfogadjuk az Istentől jövő fegyelmezést. Ezt mondta: „A Jehovától jövő fegyelmezést, ó, fiam, ne vesd el, feddését meg ne utáld, mert akit szeret Jehova, azt megfeddi, mint apa a fiát, akiben gyönyörűségét leli” (Példabeszédek 3:11, 12). Igen, égi Atyád azért fegyelmez téged, mert szeret.

2. Mi a „fegyelmezés” szó meghatározása, és hogyan részesülhet valaki fegyelmezésben?

2 A „fegyelmezés” szó testi fenyítésre, helyreigazításra és tanításra utal. Pál apostol ezt írta: „egyetlen fegyelmezés sem látszik pillanatnyilag örvendetesnek, hanem elszomorítónak; ámde utólag békés gyümölcsöt, azaz igazságosságot terem azoknak, akik általa megedződtek” (Héberek 12:11). Ha elfogadod az Istentől jövő fegyelmezést, és alkalmazod a kapott tanácsot, az segíthet, hogy becsületesen élj, és közelebb kerülj a szent Istenhez, Jehovához (Zsoltárok 99:5). A helyreigazítás jöhet a hívőtársaktól, a keresztény összejöveteleken tanultakból, valamint Isten Szavának és a „hű sáfár” kiadványainak a tanulmányozásából (Lukács 12:42–44). Mennyire hálás lehetsz, amikor ily módon felhívják a figyelmedet valamire, amiben kiigazításra szorulsz! De milyen fegyelmezésre van szükség, ha valaki súlyos bűnt követ el?

Miért közösítenek ki némelyeket?

3. Mikor kerül sor kiközösítésre?

3 Isten szolgái tanulmányozzák a Bibliát és a keresztény kiadványokat. Jehova irányadó mértékeiről  beszélnek az összejöveteleiken, valamint a körzet- és kerületkongresszusaikon. A keresztények tehát tudják, mit vár el tőlük Jehova. Kiközösítésre csak akkor kerül sor, ha a gyülekezet valamelyik tagja nem tanúsít megbánást, és továbbra is súlyos bűnt gyakorol.

4—5. Milyen szentírási példát láthatunk a kiközösítésre, és miért kapott buzdítást a gyülekezet arra, hogy fogadja vissza a férfit?

4 Vizsgáljunk meg egy szentírási példát a kiközösítésre. A korintuszi gyülekezet megtűrt egy ’olyan paráznaságot, amilyen még a nemzetek között sem volt, hogy tudniillik egy bizonyos férfinak olyasvalakije volt, aki az apjának a felesége’. Pál felszólította a korintusziakat, hogy ’adják át az ilyet Sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megmenekülhessen’ (1Korintusz 5:1–5). Amikor a bűnöst kiközösítették, és ezáltal át lett adva Sátánnak, újra az Ördög világának részévé vált (1János 5:19). Az eltávolítása megszüntetett egy gonosz testi befolyást a gyülekezetben, és megőrizte a gyülekezet ’szellemét’, vagyis uralkodó tulajdonságát, amely Isten szemléletmódját tükrözi vissza (2Timóteusz 4:22; 1Korintusz 5:11–13).

5 Nem sokkal ezután Pál arra buzdította a korintuszi keresztényeket, hogy fogadják vissza a helytelenül cselekvőt. Miért? Azért, hogy az apostol szavai szerint ’túl ne járjon az eszükön Sátán’. A vétkes nyilvánvalóan megbánta tettét, és megtisztította az életét (2Korintusz 2:8–11). Ha a korintusziak nem fogadták volna vissza a bűnbánó férfit, Sátán túljárt volna az eszükön abban az értelemben, hogy olyan kemények és könyörtelenek lettek volna, amilyennek az Ördög akarta volna látni őket. Nagyon valószínű, hogy hamarosan ’megbocsátottak’ a bűnbánó férfinak, és ’megvigasztalták’ őt (2Korintusz 2:5–7).

6. Mi lehet az eredménye a kiközösítésnek?

6 Mi az eredménye a kiközösítésnek? Tisztán tartja Jehova szent nevét a gyalázattól, és megvédi népe jó hírnevét (1Péter 1:14–16). Az, hogy a megbánást nem tanúsító helytelenül cselekvőt eltávolítják a gyülekezetből, védelmezi Isten irányadó mértékeit, és megőrzi a gyülekezet szellemi tisztaságát. Ezenkívül a megbánást nem tanúsító személyt is észhez térítheti.

Miért küldött útmutatást Pál apostol a korintusziaknak a kiközösítéssel kapcsolatban?

A megbánás létfontosságú

7. Milyen hatással volt Dávidra az, hogy nem vallotta be törvényszegéseit?

7 A súlyos vétket elkövetők közül a legtöbben valódi megbánást tanúsítanak, és nem közösítik ki őket a gyülekezetből. Természetesen az őszinte megbánás nem feltétlenül jön könnyen. Figyeld meg Izrael királyának, Dávidnak a példáját, aki a 32. zsoltárt szerezte. Ez az ének feltárja, hogy Dávid egy ideig nem vallotta be súlyos bűneit, melyek valószínűleg Betsabéval voltak kapcsolatosak. Ennek az lett a következménye, hogy a bűnei miatt érzett gyötrelem kiszívta az életerejét, ahogy a tikkasztó nyári hőség kiszárítja a fákat. Dávid fizikailag és elmebelileg egyaránt szenvedett, de amikor ’megvallotta törvényszegéseit, Jehova megbocsátott’ neki (Zsoltárok 32:3–5). Majd Dávid így énekelt: „Boldog ember az, kinek Jehova nem számít fel vétket” (Zsoltárok 32:1, 2). Milyen csodálatos lehetett tapasztalnia Isten irgalmát!

8—9. Miből látható a megbánás, és mennyire fontos ahhoz, hogy egy kiközösített személyt vissza lehessen fogadni?

8 Világos tehát, hogy a vétkezőnek megbánást kell tanúsítania, ha irgalmat szeretne nyerni. Ám sem a szégyenérzet, sem az attól való félelem, hogy a bűn kiderül, nem egyenlő a megbánással. A bűnbánat azt jelenti, hogy valaki változtat a gondolkodásán a helytelen viselkedést illetően, mivel sajnálja a történteket. A bűnbánó személynek ’megtört, összetört a szíve’, és szeretné ’helyrehozni a helytelenséget’, amennyire az lehetséges (Zsoltárok 51:17; 2Korintusz 7:11).

9 A megbánás nagyon fontos feltétel ahhoz, hogy valakit vissza lehessen fogadni a keresztény gyülekezetbe. A kiközösített személy nem kerül visszafogadásra automatikusan egy bizonyos idő eltelte után. A visszafogadása előtt a szívállapotának óriási változáson kell átmennie. Fel kell fognia bűnének súlyosságát, és hogy  mekkora szégyent hozott Jehovára és a gyülekezetre. A vétkesnek bűnbánatot kell gyakorolnia, buzgón imádkoznia kell megbocsátásért, és meg kell felelnie Isten igazságos követelményeinek. Amikor a visszafogadását kérelmezi, bizonyítékát kell adnia, hogy megbánta a bűnét, és ’megbánáshoz illő cselekedeteket visz véghez’ (Cselekedetek 26:20).

Miért kell bevallani a helytelenséget?

10—11. Miért ne próbáld rejtegetni a bűnödet?

10 Némelyik vétkes talán így érvel: „Ha bárkinek is beszélek a bűnömről, lehet, hogy zavarba ejtő kérdésekre kell majd válaszolnom, és esetleg még ki is közösítenek. Ha viszont hallgatok, mindezt elkerülhetem, a gyülekezet pedig semmit sem fog megtudni.” Ez a fajta gondolkodás figyelmen kívül hagy néhány fontos szempontot. Melyek ezek?

11 „Jehova irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban, megőrzi szerető-kedvességét ezeríziglen, megbocsát vétket, törvényszegést és bűnt.” „Megfelelő mértékben” azonban helyreigazítja a népét (2Mózes 34:6, 7; Jeremiás 30:11). Hogyan is nyerhetnéd el Isten irgalmát, ha súlyosan vétkeznél, és aztán megpróbálnád elrejteni a bűnödet? Jehova tisztában van azzal, amit teszel, és nem hagyja figyelmen kívül a helytelenségeket (Példabeszédek 15:3; Habakuk 1:13).

12—13. Mi történhet, ha valaki megpróbálja elrejteni a helytelenségét?

12 Ha súlyos bűnt követtél el, a vétked beismerése által visszanyerheted a tiszta lelkiismeretedet (1Timóteusz 1:18–20). De ha nem vallod be a bűnödet, a lelkiismereted beszennyeződhet, és talán további bűnöket fogsz elkövetni. Ne feledd, hogy nemcsak egy másik ember vagy a gyülekezet ellen vétkeztél, hanem Isten ellen. A zsoltáríró így énekelt: „Jehova — az egekben van trónja. Szemei látják, ragyogó szemei megvizsgálják az emberek fiait. Jehova megvizsgálja az igazságosakat is, a gonoszokat is” (Zsoltárok 11:4, 5).

13 Jehova nem áldja meg azokat, akik eltitkolják súlyos bűnüket, és megpróbálnak a tiszta keresztény gyülekezetben maradni (Jakab 4:6). Ha tehát bűnbe estél, és szeretnéd azt tenni, ami helyes, ne habozz őszintén megvallani a vétkedet. Máskülönben rossz lesz a lelkiismereted, különösen olyankor, amikor ilyen súlyos bűnökkel kapcsolatos tanácsot olvasol vagy hallasz. Mi történne, ha Jehova megvonná tőled a szellemét, ahogy Saul királlyal tette? (1Sámuel 16:14). Isten szelleme nélkül talán még súlyosabb bűnöket követnél el.

Bízzál a hűséges testvérekben!

14. Miért kövesse a Jakab 5:14, 15-ben levő tanácsot a helytelenül cselekvő?

14 Mit tegyen hát az a vétkes, aki megbánta a bűnét? „Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt” (Jakab 5:14, 15). A vének felkeresése az egyik módja annak, ahogyan valaki „megbánáshoz illő gyümölcsöt” tud teremni (Máté 3:8). Ezek a hűséges és kedves férfiak ’imádkoznak majd fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében’. Mint a fájdalmat enyhítő olaj, Biblián alapuló tanácsuk vigaszt fog nyújtani mindazoknak, akik igazán megbánják bűnüket (Jeremiás 8:22).

15—16. Hogyan követik a keresztény vének azt a példát, amelyet az Ezékiel 34:15, 16-ban feljegyzettek szerint Isten állított elénk?

15 Pásztorunk, Jehova, szerető példát állított elénk, amikor megszabadította a zsidókat a babiloni fogságból i. e. 537-ben, a szellemi Izraelt pedig ’Nagy Babilonból’ 1919-ben (Jelenések 17:3–5; Galácia 6:16). Így megvalósította ígéretét: „Én fogom legeltetni juhaimat, és én pihentetem meg őket . . . Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a gyengélkedőt megerősítem” (Ezékiel 34:15, 16).

16 Jehova legeltette jelképes juhait, biztonságban megpihentette őket, és megkereste az elveszetteket. A keresztény pásztorok ehhez hasonlóan gondoskodnak arról, hogy Isten nyája szellemileg jól táplált legyen, és biztonságban  érezze magát. A vének megkeresik azokat a juhokat, akik elkóboroltak a gyülekezettől. Ahogy Isten ’bekötözte a sérülteket’, a felvigyázók ’bekötözik’ azokat a juhokat, akik mások szavai vagy a saját tetteik miatt megsérültek. És ahogy Isten ’megerősítette a gyengélkedőt’, a vének is segítenek azoknak, akik szellemileg beteggé váltak, feltehetően azért, mert valamilyen helytelenséget követtek el.

Hogyan segítenek a pásztorok?

17. Miért forduljunk bátran a vénekhez szellemi támogatásért?

17 A vének örömmel alkalmazzák a következő tanácsot: ’továbbra is tanúsítsatok irgalmasságot, és ezt félelemmel tegyétek’ (Júdás 23). Némelyik keresztény nemi erkölcstelenséget követ el, és ezáltal súlyosan vétkezik. De ha valóban megbánja bűnét, irgalmas és szeretetteljes bánásmódra számíthat a vének részéről, akik készek neki szellemi segítséget nyújtani. Önmagát is beleértve Pál ezt mondta ezekről a férfiakról: „Nem mintha urak lennénk a hitetek fölött, hanem munkatársak vagyunk az örömötökre” (2Korintusz 1:24). Ezért hát mindig bátran fordulj hozzájuk szellemi támogatásért!

18. Hogyan bánnak a vének vétkező hívőtársaikkal?

18 Miért bízhatsz meg a vénekben még akkor is, ha súlyos bűnt követtél el? Mert ők elsősorban Isten nyájának pásztorai (1Péter 5:1–4). Egyetlen szerető pásztor sem bünteti meg az engedelmes bárányt, amely fájdalmasan béget, mert megsebezte magát. Amikor tehát a vének egy vétkező hívőtársuk ügyével foglalkoznak, azt nem úgy fogják fel, mint egy bűntényt, amelyért megtorlás jár, hanem úgy, mint egy olyan bűnt, amely után szellemi helyreállítás következik, amennyiben ez lehetséges (Jakab 5:13–20). A véneknek igazságosan kell ítélkezniük, és ’gyengéden kell bánniuk a nyájjal’ (Cselekedetek 20:29, 30; Ézsaiás 32:1, 2). Mint minden más kereszténynek, a véneknek is ’igazságosságot kell gyakorolniuk, szeretniük kell a kedvességet, és szerényen kell járniuk Istennel’ (Mikeás 6:8). Az ilyen tulajdonságok nélkülözhetetlenek, amikor olyan ügyekben hoznak döntést, amelyek azoknak az életét és szent szolgálatát érintik, akik Jehova „legelőjének juhai” (Zsoltárok 100:3).

Miként az ókori pásztorok, a keresztény vének is ’bekötözik’ Isten megsérült juhait

19. Milyen gondolkodásmód szerint próbálnak a keresztény vének helyreigazítani másokat?

19 A keresztény pásztorokat a szent szellem nevezi ki, ők pedig keresik annak vezetését. „Ha valami hibás lépést tesz is egy ember, mielőtt  tudatában lenne annak”, azaz nem is sejti, hogy veszélyben van, a szellemileg képesített férfiak megpróbálják „helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében” (Galácia 6:1; Cselekedetek 20:28). A vének szelíden, ám az isteni irányadó mértékekhez szorosan ragaszkodva próbálják helyreigazítani a gondolkodását, ahogy egy körültekintő orvos is óvatosan teszi helyre a törött végtagot, hogy elkerülje a szükségtelen fájdalmat, de mégis megoldja a problémát (Kolosszé 3:12). Mivel a vének az ima és a Szentírás segítségével döntik el, hogy irgalmat tanúsítsanak-e, a döntésük Isten nézőpontját fogja visszatükrözni (Máté 18:18).

20. Mikor kell bejelenteni a gyülekezetnek, hogy valaki feddésben részesült?

20 Ha egy bűn széles körben ismert vagy kétségtelenül ismertté fog válni, helyénvaló lehet egy bejelentést tenni, hogy megvédjék a gyülekezet hírnevét. Bejelentés akkor is elhangzik, ha valamire fel kell hívni a gyülekezet figyelmét. Azt, aki bírói feddésben részesült, a szellemi felgyógyulása közben egy olyan személyhez lehetne hasonlítani, aki épp felépül egy sérülésből, amely átmenetileg korlátozza a tevékenységét. Nagyon valószínű, hogy jót tenne a bűnbánó vétkesnek, ha egy ideig hallgatna, és nem szólna hozzá az összejöveteleken. A vének intézkedhetnek, hogy valaki tanulmányozza vele a Bibliát, és így megerősödhessen abban, amiben gyenge, hogy újra ’egészséges lehessen a hitben’ (Titusz 2:2). Mindez a szeretet szellemében történik, és nem az a célja, hogy a helytelenül cselekvő büntetést kapjon.

21. Hogyan lehet kezelni némelyik helytelenséget?

21 A vének sokféleképpen nyújthatnak szellemi segítséget. Tegyük fel például, hogy egy testvér, akinek korábban gondja volt az alkohollal, egy-két alkalommal túl sokat iszik, amikor egyedül van otthon. Vagy valaki, aki már hosszú ideje leszokott a dohányzásról, titokban újra rágyújt egyszer-kétszer gyenge pillanataiban. Noha imádkozott, és úgy gondolja, hogy Isten megbocsátott neki, keresnie kell egy vén segítségét, hogy az ilyen bűn ne váljon rendszeressé. Egy vagy két vén kezelheti a helyzetet. A vének azonban értesíteni fogják az elnöklőfelvigyázót, mivel lehet, hogy más szempontokat is figyelembe kell venni.

Továbbra is fogadjuk el az Istentől jövő fegyelmezést!

22—23. Miért fogadjuk el továbbra is a Jehovától jövő fegyelmezést?

22 Ahhoz, hogy Isten helyeslését élvezze, minden kereszténynek komolyan kell vennie a tőle jövő fegyelmezést (1Timóteusz 5:20). Így tehát fogadj meg bármely helyreigazítást, amelyet akkor kapsz, amikor tanulmányozod a Szentírást és a keresztény kiadványokat, vagy tanácsot hallasz Jehova népének az összejövetelein, valamint a körzet- és kerületkongresszusain. Továbbra is buzgón cselekedd Jehova akaratát. Ha így teszel, az Istentől jövő fegyelmezés segíteni fog felépíteni magad körül egy szellemi sáncot — egy erős, falhoz hasonló védművet — a bűn ellen.

23 Az Istentől jövő fegyelmezés elfogadása által megmaradhatsz Isten szeretetében. Igaz, némelyeket el kellett távolítani a keresztény gyülekezetből, de ennek nem kell veled is megtörténnie, ha ’megóvod a szíved’, és ’bölcsen jársz’ (Példabeszédek 4:23; Efézus 5:15). Ha pedig jelenleg épp ki vagy közösítve, miért ne tennél lépéseket a visszafogadásod érdekében? Isten azt akarja, hogy mindenki, aki átadta magát neki, hűségesen és „szívbeli örömmel” imádja őt (5Mózes 28:47). Örökké így tehetsz, ha mindig elfogadod a Jehovától jövő fegyelmezést! (Zsoltárok 100:2).