Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Valóban ellentmond egymásnak a tudomány és a Biblia?

Valóban ellentmond egymásnak a tudomány és a Biblia?

 Valóban ellentmond egymásnak a tudomány és a Biblia?

A GALILEI és a katolikus egyház közötti összeütközés magvait már évszázadokkal Kopernikusz és Galilei születése előtt elvetették. A földközéppontú, azaz geocentrikus világegyetem elméletét az ókori görögök fogadták el, és a filozófus Arisztotelész (i. e. 384—322), valamint a csillagász és asztrológus Ptolemaiosz (i. sz. II. század) népszerűsítette. *

Arisztotelész elképzelését a világegyetemről befolyásolták Püthagorasznak, az i. e. VI. században élt görög matematikusnak és filozófusnak az elgondolásai. Püthagorasz nézetét elfogadva, mely szerint a kör és a gömb tökéletes alakzatok, Arisztotelész úgy gondolta, hogy az egeket egymásban levő gömbök alkotják egy hagyma rétegeinek a mintájára. Mindegyik réteg kristályból van, és a föld van a középpontban. A csillagok körpályán mozognak, a mozgásukat pedig a legkülső gömbből, azaz az isteni erő székhelyéről irányítják. Arisztotelész ezenkívül azt tartotta, hogy a nap és a többi égitest tökéletes, mentes minden hibától, és ezért nem változik.

Arisztotelész nagy elképzelése a filozófia szülötte volt, nem a tudományé. Úgy érezte, hogy a józan ésszel ellenkezne, ha mozogna a föld. A világűr gondolatát is elvetette, mivel azt hitte,  hogy a mozgó föld súrlódásnak lenne kitéve, és ezért megállna, ha nem mozgatná valamilyen állandó erő. Az akkori ismeretek szerint Arisztotelész nézete logikusnak tűnt, és lényegében még mintegy 2000 éven át elfogadott volt. Még a XVI. században is Jean Bodin francia filozófus ezt a népszerű nézetet fogalmazta meg: „Nincs olyan épeszű ember, még ha csupán szemernyi ismerete van is a fizikáról, aki úgy gondolná, hogy a föld nehézkes és esetlen . . . , imbolyog . . . saját középpontja, valamint a nap körül; mivel a legkisebb földmozgás is azt idézné elő, hogy a városok és az erődítmények, a falvak és a hegyek összeomlanának.”

Az egyház átveszi Arisztotelész tanításait

Ami a XIII. században történt Aquinói Tamás (1225—74) katolikus teológus közreműködésével, az további okot szolgáltatott arra, hogy később Galilei összeütközésbe kerüljön az egyházzal. Aquinói Tamás mélységesen tisztelte Arisztotelészt, akire úgy utalt, mint a Filozófusra. Öt éven át igyekezett Arisztotelész filozófiáját egyeztetni az egyházi hitelvekkel. Galilei idejére — írja Wade Rowland a Galileo’s Mistake (Galilei tévedése) című könyvében — „Aquinói Tamás teológiája, mely keveredett Arisztotelész tanaival, a római egyház legfőbb dogmájává vált”. Ne felejtsük el, hogy abban az időben a tudósoknak nem volt független közössége. Az oktatás legnagyobb részben az egyház kezében volt. Vallási és tudományos kérdésekben is rendszerint az egyház volt a döntőbíró.

Minden adott volt ahhoz, hogy az egyház és Galilei nézetei ütközzenek. Még csillagászati megfigyelései előtt Galilei írt egy értekezést a mozgásról. Kétségbe vonta a köztiszteletben álló Arisztotelész sok elképzelését. Ám végül azért idézték az inkvizíció elé 1633-ban, mert állhatatosan hangoztatta a heliocentrikus világképet, és azt, hogy ez a világkép összhangban van a Szentírással.

Védőbeszédében Galilei kijelentette, hogy szilárdan hisz a Bibliában mint Isten ihletett Szavában. Amellett érvelt, hogy a Szentírás egyszerű embereknek íródott, és hogy a nap mozgására tett bibliai utalásokat nem szabad szó szerint értelmezni. Érvelése nem volt eredményes. Galileit elítélték, mert elvetette a Szentírásnak a görög filozófián alapuló értelmezését. A katolikus egyház csak 1992-ben mondta ki hivatalosan, hogy hiba volt Galilei elítélése.

Tanulságok

Mit tanulhatunk ezekből az eseményekből? Először is azt, hogy Galilei nem vonta kétségbe a Bibliát. Ő inkább az egyház tanításait vitatta. Egy író a vallással kapcsolatban megjegyezte: „Úgy tűnik, Galilei esetéből azt tanulhatjuk, hogy az egyház nemhogy túlzottan ragaszkodott volna a bibliai igazságokhoz, hanem éppen hogy nem ragaszkodott hozzájuk eléggé.” Mivel az egyház engedte, hogy a görög filozófia hatással legyen a teológiájára, inkább a hagyománynak engedett, mint hogy kövesse a Biblia tanításait.

Mindez a következő bibliai figyelmeztetést juttatja eszünkbe: „Vigyázzatok: valaki még netán zsákmányul ejt titeket a filozófia és üres megtévesztés által, ami emberek hagyománya szerint, a világ elemi dolgai szerint, és nem Krisztus szerint való” (Kolosszé 2:8).

A kereszténységben még ma is sokan olyan elméletekhez és filozófiákhoz ragaszkodnak, melyek ellentmondanak a Bibliának. Az egyik példa erre Darwin evolúciós elmélete, melyet a Mózes első könyvében levő teremtési beszámoló helyett fogadnak el. Ezzel az egyházak Darwint valójában  modern kori Arisztotelésszé tették, az evolúciót pedig hittétellé. *

Az igazi tudomány összhangban van a Bibliával

Az eddigieknek egyáltalán nem szabad letörnie a tudomány iránti érdeklődést. Sőt, a Biblia arra ösztönöz, hogy tanuljunk Isten alkotásaiból, és ismerjük fel a látottakból Isten csodálatos tulajdonságait (Ézsaiás 40:26; Róma 1:20). Természetesen a Biblia nem állítja magáról, hogy tudományos tankönyv. Inkább feltárja Isten irányadó mértékeit, egyéniségének a vonásait — melyeket nem lehet csupán a teremtésmű vizsgálata alapján megismerni —, valamint az emberekkel kapcsolatos szándékát (Zsoltárok 19:7–11; 2Timóteusz 3:16). Ha azonban a Biblia természeti jelenségekre utal, azt mindig pontosan teszi. Galilei maga mondta: „A Szentírás és a természet is Isten parancsára jött létre . . . A két igazság sosem állhat ellentétben egymással.” Figyeljük meg a következő példákat!

A csillagok és bolygók mozgásánál még alapvetőbb az, hogy a világegyetemben mindent törvények irányítanak, ilyen például a gravitáció törvénye. A legkorábbi nem bibliai utalás a fizikai törvényekre Püthagorasztól származik, aki úgy hitte, hogy a világegyetemet számokkal is meg lehet magyarázni. Kétezer évvel később Galilei, Kepler és Newton végül bebizonyította, hogy a dolgokat ésszerű törvények irányítják.

Jób könyvében olvashatunk a természet törvényeivel kapcsolatos legkorábbi bibliai utalásról. Időszámításunk előtt 1600 táján Isten ezt kérdezte Jóbtól: „Ismered-e az egek törvényeit?” (Jób 38:33). Jeremiás könyve — mely az i. e. hetedik századból származik — úgy utal Jehovára, mint aki „törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak”, illetve aki „az ég és  a föld törvényeit” megalkotta (Jeremiás 31:35; 33:25). Ezeknek a kijelentéseknek a fényében G. Rawlinson bibliamagyarázó ezt jegyezte meg: „Az anyagi világot mindenütt átszövő törvényeket ugyanolyan erőteljesen bizonyítják a Biblia írói, mint a modern tudomány.”

Ha Püthagorasz állításait támpontnak tekintjük, akkor a Jób könyvében olvasható kijelentés ezer évvel megelőzte korát. Ne felejtsük el, hogy a Biblia célja nem egyszerűen az, hogy feltárja a fizikai tényeket, hanem inkább arra szeretne tanítani, hogy Jehova mindennek a Teremtője, vagyis ő az, aki fizikai törvényeket tud teremteni (Jób 38:4, 12; 42:1, 2).

Egy másik példa, melyet megvizsgálhatunk, a vízkörforgással kapcsolatos. Egyszerű szavakkal a víz elpárolog a tengerből, felhőket alkot, csapadék formájában megöntözi a földet, és végül visszatér a tengerbe. A legrégibb nem bibliai utalás erre a körforgásra az i. e. IV. századból származik. Ám a bibliai kijelentések több száz évvel korábbiak. Salamon, Izrael királya például az i. e. XI. században ezt írta: „Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy tovább folyhassanak” (Prédikátor 1:7).

Ehhez hasonlóan i. e. 800 táján Ámós próféta — egy egyszerű pásztor és földműves — azt írta, hogy Jehova „szólítja a tenger vizét, hogy a föld színére öntse azt” (Ámós 5:8). Salamon és Ámós bonyolult szakkifejezések nélkül pontosan — némileg eltérő szemszögből — írták le a vízkörforgást.

Ezenkívül a Biblia úgy beszél Istenről, mint aki ’a semmire függesztette a földet’ (Jób 26:7). Az i. e. 1600-ban — vagyis körülbelül e szavak elhangzásakor — rendelkezésre álló ismereteket tekintve kiemelkedő embernek kellett lennie annak, aki azt állította, hogy egy szilárd tárgyat fel lehet függeszteni az űrben fizikai alátámasztás nélkül. Ahogy már említettük, Arisztotelész elvetette az űr fogalmát, pedig ő több mint 1200 évvel később élt!

Hát nem lenyűgöző látni, hogy a Biblia ilyen pontos kijelentéseket tesz, pedig abban a korban látszólag ésszerű, mégis téves elképzelésekben hittek az emberek? A gondolkodó embereknek ez újabb bizonyítékot ad arra, hogy a Biblia Istentől ihletett. Bölcsen tesszük ezért, ha nem hagyjuk magunkat befolyásolni olyan tanítások vagy elméletek által, melyek ellentmondanak Isten Szavának. Ahogy azt a történelem ismételten megmutatta, az emberi filozófiák, még azok is, amelyek nagy tudású emberektől származnak, népszerűek egy ideig, majd feledésbe merülnek, ellenben „Jehova beszéde megmarad örökre” (1Péter 1:25).

[Lábjegyzetek]

^ 2. bek. Az i. e. III. században a görög számoszi Arisztarkhosz azt feltételezte, hogy a nap a világegyetem középpontja, de nézeteit elvetették, és Arisztotelész elméletét részesítették előnyben.

^ 12. bek. Ezt a témát részletesen tárgyalja Az élet — hogyan jött létre? Evolúció vagy teremtés útján? című könyv 15. fejezete, melynek címe: „Miért fogadják el sokan az evolúciót?” Ez a könyv Jehova Tanúi kiadványa.

[Kiemelt rész/képek a 6. oldalon]

A Protestánsok Szemléletmódja

A protestáns reformáció vezetői is tiltakoztak a napközéppontú világkép ellen. Köztük volt Luther Márton (1483—1546), Philipp Melanchthon (1497—1560) és Kálvin János (1509—64). Luther ezt mondta Kopernikuszról: „ez a bolond a csillagászat egész tudományát kiforgatná.”

A hitújítók bizonyos írásszövegek szó szerinti értelmezésére alapozták érveiket, például a Józsué könyve 10. fejezetében feljegyzett beszámolóra, mely megemlíti, hogy a nap és a hold „nem mozdult”. * Miért voltak ilyen állásponton? A Galileo’s Mistake című könyv ezt azzal magyarázza, hogy bár a protestáns reformáció lerázta magáról a pápai igát, „továbbra is tekintélynek ismerte el” Arisztotelészt és Aquinói Tamást, akiknek a nézeteit „a katolikusok és a protestánsok egyaránt elfogadták”.

[Lábjegyzet]

^ 28. bek. Tudományosan szólva helytelen azt mondani, hogy „napfelkelte” és „naplemente”. De a hétköznapi beszédben ezek a szavak elfogadhatók és pontosak, mivel mi a földről látjuk az eseményeket. Ehhez hasonlóan Józsué sem a csillagászatról beszélt, egyszerűen csak úgy számolt be az eseményekről, ahogyan ő látta azokat.

[Képek]

Luther

Kálvin

[Forrásjelzés]

From the book Servetus and Calvin, 1877

[Kép a 4. oldalon]

Arisztotelész

[Forrásjelzés]

From the book A General History for Colleges and High Schools, 1900

[Kép az 5. oldalon]

Aquinói Tamás

[Forrásjelzés]

From the book Encyclopedia of Religious Knowledge, 1855

[Kép a 6. oldalon]

Isaac Newton

[Kép a 7. oldalon]

A Biblia már több mint 3000 évvel ezelőtt írt a vízkörforgásról