Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Miért jó kibékülni?

Miért jó kibékülni?

 Miért jó kibékülni?

BILL gyűlölte a haldokló Edet. Két évtizeddel korábban Ed olyan döntést hozott, amely Billnek az állásába került, s ez elszakította egymástól a két barátot. Ed most bocsánatot akart kérni, hogy békében halhasson meg. Bill azonban nem volt hajlandó meghallgatni őt.

Amikor csaknem 30 évvel később Bill haldoklott, elmondta, miért nem bocsátott meg. „Ednek nem kellett volna ezt tennie a legjobb barátjával. Egyszerűen nem akartam húsz év után kibékülni . . . Lehet, hogy nem volt igazam, de akkor így éreztem.” *

A személyes nézeteltérések általában nem ilyen tragikus kimenetelűek, de gyakran okoznak fájdalmat, vagy hagynak keserű érzéseket az emberekben. Mi játszódhat le abban a személyben, aki Edhez hasonlóan érez? Felismervén, hogy a döntésével valamit elrontott, rossz lelkiismeret és rendkívüli veszteségérzés gyötörheti. Ugyanakkor fáj neki, ha arra gondol, hogy sértődött társa úgy dobta el a barátságukat, mint valami szemetet.

Az viszont, aki Bill érzéseit osztja, gyanútlan áldozatnak tekinti magát; keserűség és neheztelés őrölheti. Véleménye szerint egykori barátja pontosan tudta, hogy mit csinál, sőt lehet, hogy szántszándékkal ártott neki. Amikor két ember között konfliktus alakul ki, gyakran mindketten  meg vannak győződve a saját igazukról; mindenért a másik a hibás. Következésképpen míg korábban barátok voltak, egyszeriben úgymond háborús felekké válnak.

Hadviselésük fegyverei hangtalanok — az egyikük elfordul, amikor a másik elmegy mellette, és ha egy társaságban vannak, nem vesznek tudomást egymásról. Megtartva a tisztes távolságot lopva figyelik egymást, vagy összeakasztják hideg, gyűlölködő tekintetüket. Ha mégis szót váltanak, mondandójukat kurtán vetik oda a másiknak, vagy pengeéles szavakkal sértegetik egymást.

Ugyanakkor bár a látszat azt mutatja, hogy teljesen egymás ellen fordultak, néhány dologról valószínűleg hasonlóan vélekednek. Talán mindketten elismerik, hogy komoly gondjaik vannak, és hogy szomorú, hogy megszakadt egy jó barátság. Bizonyára mindketten szenvednek az egyre mélyebb sebektől, és tudják, hogy valahogy be kellene gyógyítani őket. De ki kezdeményezze a békülést, hogy helyreálljon a sérült kapcsolat? Egyikük sem hajlandó erre.

Kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus apostolai időnként haragos vitákba keveredtek egymással (Márk 10:35–41; Lukács 9:46; 22:24). Az egyik ilyen összeszólalkozás után Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitáztatok az úton?” Szégyenükben csak hallgattak, feleletet egyikük sem adott (Márk 9:33, 34). Jézus tanításai segítettek helyreállítaniuk maguk közt a békét. Jézusnak és néhány tanítványának a tanácsai ma is segítenek az embereknek rendezni a nézeteltéréseiket, és helyrehozni a megromlott kapcsolataikat. Nézzük meg, hogyan.

Próbálj meg kibékülni vele!

„Nem akarok vele beszélni. Nem bánnám, ha soha az életben nem látnánk többé egymást.” Ha te is ilyen érzéseknek adtál hangot valakivel kapcsolatban, akkor cselekedned kell, amint az a következő bibliai részekből is kiderül.

Ezt tanította Jézus: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy a testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, és menj el; előbb békülj ki a testvéreddel” (Máté 5:23, 24). Valamint kijelentette: „ha a testvéred bűnt követ el, menj, tárd fel a hibáját négyszemközt” (Máté 18:15). Akár te bántottál meg valakit, akár téged bántottak meg, Jézus mondanivalójának a lényege az, hogy te menj oda a másikhoz megbeszélni a dolgokat, méghozzá azonnal. A „szelídség szellemében” cselekedj (Galácia 6:1). A beszélgetés célja nem az, hogy kifogásokat hozz fel a tetteidre, hogy megóvd a rólad kialakult képet, vagy hogy kicsikarj az ellenfeledből egy bocsánatkérést, hanem hogy kibéküljetek. Vajon a gyakorlatban is beválik ez a bibliai tanács?

Ernest * egy nagy cégnél tölt be vezetői beosztást. A munkája évek óta megkívánja tőle, hogy kényes ügyeket rendezzen el a legkülönbözőbb típusú emberekkel, és hogy jó munkatársi kapcsolatot tartson fenn velük. Tapasztalatból tudja, hogy milyen könnyen alakulhatnak ki konfliktusok. „Volt már egy-két nézeteltérés köztem és mások közt — mondja —, de amikor ilyesmi történik, leülök az illetővel, és megbeszéljük a dolgot. Az embernek meg kell keresnie az érintett személyt. Beszélnie kell vele, éspedig azzal a céllal, hogy helyreálljon a béke. Ez a módszer mindig eredményhez vezet.”

Alicia, akinek a baráti körében keverednek a kultúrák, ezt mondja: „Egyszer-egyszer mondok valamit, amivel aztán úgy érzem, megbántottam valakit. Ilyenkor megyek, és bocsánatot kérek. Talán többször kérek bocsánatot, mint ahányszor szükséges lenne, de még  ha a másik nem vette is zokon, amit mondtam, a bocsánatkérés után jobban érzem magam. Így ugyanis tudom, hogy nincs köztünk félreértés.”

Az akadályok leküzdése

A békéhez vezető utat azonban gyakran akadályok torlaszolják el. Te reagáltál már valahogy így: „Miért én kezdeményezzem a békülést? Őmiatta volt az egész.” Vagy talán szerettél volna tisztázni egy ügyet valakivel, de ő így felelt: „Nincs mondanivalóm számodra.” Azért viselkednek néhányan így, mert fájdalmasan érintette őket az eset. A Példabeszédek 18:19 kijelenti: „Az olyan testvér, aki ellen törvényszegést követtek el, félelmet keltőbb az erős városnál; és vannak viszályok, amelyek olyanok, mint a lakótorony retesze.” Ezért vedd figyelembe a másik érzéseit. Ha barátságtalanul elutasítja a kezdeményezésedet, várj egy kicsit, majd próbálkozz újra. Az ’erős város’ megnyílhat, és a ’retesz’ lekerülhet az ajtóról, utat nyitva a békének.

A békülés előtt még egy akadály tornyosulhat, amely az ember önbecsülésével van kapcsolatban. Néhányan megalázónak érzik a bocsánatkérést, sőt már azt is, ha szóba kell állniuk ellenfelükkel. Természetesen helyénvaló törődnünk az önbecsülésünkkel, de vajon ha valaki nem hajlandó kibékülni másokkal, azzal növeli vagy aláássa az önbecsülését? És vajon lehetséges, hogy amit mi magunk önbecsülésnek vélünk, az valójában a büszkeségünk?

A bibliaíró, Jakab segít meglátnunk a kapcsolatot a perlekedésre való hajlam és a büszkeség között. Miután felfedi, hogy néhány keresztény közt milyen „háborúk” és „harcok” folynak, ezt írja: „Az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (Jakab 4:1–3, 6). Miként hátráltatja a békülést a gőgösség, vagyis a büszkeség?

Az emberrel elhiteti a büszkesége, hogy jobb másoknál. A gőgös egyének úgy érzik, hogy hatalmukban áll megítélni embertársaik erkölcsi mivoltát. Miben nyilvánul ez meg? Amikor nézeteltérésbe keverednek valakivel, gyakran reménytelen esetnek tartják a másikat, akire úgysem lehet hatni semmivel. Néhányan a büszkeségük miatt úgy vélik, hogy azok, akikkel nézetkülönbségük támad, nem érdemelnek figyelmet, őszinte bocsánatkérést meg főleg nem. Ezért a büszkeségtől vezérelt egyének sokszor inkább hagyják, hogy fennálljon a konfliktus, mint hogy megfelelően rendezzék az ügyet.

Ahogyan egy úttorlasz megállítja a forgalmat, úgy a büszkeség is gyakran meggátolja az embert a békéhez szükséges lépések megtételében. Ha tehát belső ellenállást tapasztalsz magadnál, amikor ki kellene békülnöd valakivel, meglehet, hogy a büszkeséged okozza a nehézségeket. Hogyan tudsz leadni belőle? Úgy, hogy egy vele ellentétes tulajdonságot fejlesztesz ki — az alázatot.

Tedd pont az ellenkezőjét!

A Biblia nagyon fontosnak tartja az alázatot. „Az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” (Példabeszédek 22:4). A Zsoltárok 138:6-ból megtudjuk, hogyan vélekedik Isten az alázatos egyénekről, és mi a véleménye a büszkékről: „Jehova magasságos, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig csak távolról ismeri.”

Sokan azt hiszik, hogy az alázatosság megaláztatást jelent. Úgy látszik, a politikusok is így gondolkodnak. Bár egész nemzetek engedelmeskednek az akaratuknak, ha rajtuk a sor, hogy alázatosan beismerjék a hibáikat, meghátrálnak. Ha egy vezetőtől ilyet hallani: „sajnálom”, az mindjárt bekerül a hírekbe. Amikor egy korábbi kormánytisztviselő nemrégiben bocsánatot kért a mulasztásáért egy halálos kimenetelű szerencsétlenségben, szavait az újságok címlapjain közölték.

Az alázatosság olyan emberek tulajdonsága, akik szerényen vélekednek önmagukról, ellentétben a büszke, gőgös emberekkel. Az alázatosság tehát a magunkról alkotott képet tükrözi, nem azt, hogy mások hogyan vélekednek rólunk. A hibák alázatos beismerése és egy őszinte bocsánatkérés nem tépázza meg az emberi méltóságot; inkább tiszteletet ébreszt másokban. A Biblia kijelenti: „Az összeomlás előtt az ember szíve felfuvalkodik, ám a dicsőség előtt alázat jár” (Példabeszédek 18:12).

 Egy megfigyelő ezt mondta azokkal a politikusokkal kapcsolatban, akik nem kérnek bocsánatot a tévedéseikért: „Sajnálatos módon úgy vélik, hogy egy bocsánatkérés gyengeségről árulkodna. Gyenge és félelmekkel küszködő emberektől szinte soha nem hallani olyat, hogy »sajnálom«. A nemes lelkű és bátor emberek azok, akik nem érzik méltóságon alulinak kimondani: »Hibáztam.«” Ez azokra is igaz, akik nem töltenek be politikai tisztséget. Ha erőfeszítést teszünk, hogy alázattal váltsuk fel a büszkeséget, sokkal nagyobb esélyünk lesz arra, hogy békésen rendezni tudjuk a személyes nézeteltéréseinket. Figyeld meg, hogy egy család miként jött rá erre.

Julie és az öccse, William közt félreértés történt, ami feszültséget szült. William annyira mérges lett Julie-ra és a férjére, Joseph-re, hogy minden kapcsolatot megszakított velük. Az összes ajándékot visszaadta nekik, melyet valaha kapott tőlük. Teltek a hónapok, és a két testvér közti bensőséges érzéseket keserűség váltotta fel.

Joseph ekkor elhatározta, hogy a Máté 5:23, 24 szerint fog eljárni. Megpróbált a szelídség szellemével közeledni a sógorához, és több levelet is írt neki, melyekben bocsánatot kért a sérelmekért. A feleségét is kérte, hogy bocsásson meg az öccsének. Idővel William rájött, hogy Julie és Joseph őszintén szeretnének békét kötni, és meglágyult a szíve. William és a felesége találkozót beszélt meg Julie-val és Joseph-fel, mindenki bocsánatot kért mindenkitől, megölelték egymást, és a barátság helyreállt.

Ha van valaki, akivel nagyon szeretnéd helyreállítani a kapcsolatod, türelmesen alkalmazd a Biblia tanításait, és próbálj meg kibékülni vele. Jehova segíteni fog. Rád is igaz lesz az, amit Isten az ókori izraelitáknak mondott: „Ó, bárcsak odafigyelnél parancsolataimra! Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó” (Ézsaiás 48:18).

[Lábjegyzetek]

^ 3. bek. Stanley Cloud és Lynne Olson The Murrow Boys​—Pioneers on the Front Lines of Broadcast Journalism című művéből.

^ 12. bek. Néhány nevet megváltoztattunk.

[Képek a 7. oldalon]

Egy bocsánatkérés gyakran békülést eredményez