Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egységben az Isten iránti szeretet révén

Egységben az Isten iránti szeretet révén

 Egységben az Isten iránti szeretet révén

AMIKOR az i. sz. I. században létrejött a keresztény gyülekezet, az egyik kiemelkedő jellemzője az egység volt, ámbár a tagjai sok mindenben különböztek egymástól. Az igaz Isten akkori imádói ázsiai, európai és afrikai nemzetekből származtak. A hátterük eltért egymástól; voltak közöttük papok, katonák, rabszolgák, menekültek, kézművesek, hivatalnokok és üzletemberek. Néhányan zsidók voltak, a többiek pedig más nemzetbeliek. Noha korábban sokan közülük házasságtörők, homoszexuálisak, részegesek, tolvajok vagy zsarolók voltak, amikor kereszténnyé váltak, elhagyták a helytelen szokásaikat, és szoros egységbe kerültek egymással a hitben.

Hogyan tudott az első századi kereszténység egységet teremteni ezek között az emberek között? Miért voltak békében egymással és másokkal? Miért nem vettek részt felkelésekben és összetűzésekben? Miért tért el annyira a korai kereszténység napjaink nagy vallásaitól?

Mi kovácsolta össze a gyülekezet tagjait?

Elsősorban az Isten iránti szeretet egyesítette az első századi hívőtársakat. Az akkori keresztények felismerték, hogy a legfőbb kötelezettségük az, hogy szeressék az igaz Istent, Jehovát teljes szívükkel, lelkükkel és elméjükkel. A zsidó származású Péter apostol például azt az utasítást kapta, hogy látogassa meg egy más nemzetbeli  otthonát, egy olyan személyét, akivel általában nem ápolt volna közeli kapcsolatot. Pétert mindenekelőtt a Jehova iránt érzett szeretete ösztönözte, hogy engedelmeskedjen. Ő és a többi korai keresztény szoros kapcsolatnak örvendett Istennel. Ez a kapcsolat azon alapult, hogy pontos ismeretet szereztek Isten személyiségéről és arról, hogy mit szeret, és mit nem. Idővel az összes imádó megértette, hogy az Jehova akarata velük kapcsolatban, hogy ’egységesek legyenek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban’ (1Korintusz 1:10; Máté 22:37; Cselekedetek 10:1–35).

A Jézus Krisztusba vetett hit még erősebbre fűzte a hívők közötti egység szálait. A vágyuk az volt, hogy szorosan Jézus nyomdokait kövessék, aki ezt a parancsot adta nekik: „szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket . . . Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). Nem egy mulandó érzésről volt szó, hanem önfeláldozó szeretetről. És mi ennek a gyümölcse? Jézus így imádkozott azokért, akik hitet gyakorolnak benne: „kérlek . . . , hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, hogy ők is egységben legyenek velünk” (János 17:20, 21; 1Péter 2:21).

Jehova kiárasztotta szent szellemét, vagyis tevékeny erejét az igaz szolgáira, és ez a szellem előmozdította közöttük az egységet, valamint képessé tette őket a bibliai tanítások megértésére, amelyeket az összes gyülekezet elfogadott. Jehova imádói ugyanazt az üzenetet prédikálták: Jehova nevének a megszentelését egy égi kormányzat, Isten messiási Királysága által, amely majd az egész emberiség felett uralkodik. A korai keresztények megértették, hogy nem lehetnek „része e világnak”. Így valahányszor polgári megmozdulásra vagy katonai összetűzésre került sor, a keresztények semlegesek maradtak. Mindenkivel a békére törekedtek (János 14:26; 18:36; Máté 6:9, 10; Cselekedetek 2:1–4; Róma 12:17–21).

Valamennyi hívő vállalta a felelősséget, hogy hozzájárul az egységhez. Hogyan tették ezt? Úgy, hogy a Bibliával összhangban viselkedtek. Ezért írta Pál apostol a keresztényeknek: „le kell vetnetek a régi egyéniséget, amely korábbi viselkedésmódotokhoz igazodik”, és „fel kell öltenetek az új egyéniséget” (Efézus 4:22–32).

Az egység megőrzése

Természetesen az első századi hívők tökéletlenek voltak, és előfordultak olyan helyzetek, amelyek próbára tették az egységüket. A Cselekedetek 6:1–6 például arról számol be, hogy nézeteltérés támadt a görögül és a héberül beszélő zsidó keresztények között, mivel a görögül beszélők hátrányos megkülönböztetést tapasztaltak. Mihelyt az apostolok tudomást szereztek az ügyről, tüstént rendezték azt igazságosan. Később egy tantételbeli kérdés okozott vitát azt illetően, hogy milyen kötelezettségeik vannak a nem zsidókból lett keresztényeknek a gyülekezetben. Döntés született a bibliai alapelvek figyelembevételével, és ezt a döntést a gyülekezetekben mindenki elfogadta (Cselekedetek 15:1–29).

Ezek a példák mutatják, hogy az első századi keresztény gyülekezetben a nézetkülönbségek nem vezettek etnikai megosztottsághoz, sem széthúzásokhoz egyes hittételbeli tanításokhoz való merev ragaszkodás miatt. Vajon miért nem? Azért, mert az egyesítő tényezők — a Jehova iránti szeretet, a Jézus Krisztusba  vetett hit, az egymás iránti önfeláldozó szeretet, a szent szellem vezetésének az elfogadása, a bibliai tanítások egységes értelmezése, valamint az a készség, hogy akinek kell, változtasson a magatartásán — elég erőteljesek voltak ahhoz, hogy a korai gyülekezet egységes maradjon, és béke uralja.

Egységes imádat napjainkban

Ma vajon ugyanígy megvalósítható az egység? Ugyanezek a tényezők összekovácsolhatják az egy hithez tartozókat, és képessé tehetik őket arra, hogy békében legyenek minden rasszal a világ minden részén? Igen! Jehova Tanúi egy egységes világméretű testvériséget alkotnak több mint 230 országban. Ugyanazok a tényezők teszik őket egységessé, mint az első századi keresztényeket.

A Jehova Tanúi közti egységet elsődlegesen a Tanúk Jehova Isten iránti odaadása teszi lehetővé. Ez azt jelenti, hogy törekednek rá, hogy lojálisak maradjanak Istenhez, bármilyen körülmények között is. Emellett hitet gyakorolnak Jézus Krisztusban és a tanításaiban. Ezek a keresztények önfeláldozó szeretetet mutatnak hívőtársaik iránt, és Isten Királyságának ugyanazt a jó hírét prédikálják minden országban, ahol tevékenyek. Szívesen beszélnek erről a Királyságról mindenféle hithez, rasszhoz, nemzethez és társadalmi csoporthoz tartozókkal. Ezenkívül Jehova Tanúi semlegesek maradnak a világ ügyeiben. Ez segít nekik abban, hogy ellenálljanak az olyan politikai, kulturális, társadalmi és kereskedelmi nyomásoknak, amelyek megosztják az embereket. Valamennyi Tanú vállalja a felelősséget, hogy a bibliai irányadó mértékekkel összhangban élve hozzájárul az egységhez.

Az egység vonzó

Ez az egység gyakran felkelti azok érdeklődését, akik nem Tanúk. Ez történt Ilsével * is, aki annak idején katolikus apáca volt egy németországi zárdában. Mi vonzotta Ilsét Jehova Tanúihoz? Ezt mondja: „A legnagyszerűbb emberek, akikkel valaha is találkoztam. Nem mennek háborúba, semmi olyat nem tesznek, amivel ártanának másnak. Segíteni szeretnének az embereknek, hogy boldogan élhessenek a paradicsomi földön Isten Királysága alatt.”

Vagy ott van például Günther, akit német katonaként Franciaországba küldtek a II. világháború idején. Egy nap istentiszteletet tartott egy protestáns pap a Günther egységében szolgáló katonáknak. A pap áldásért, védelemért és győzelemért imádkozott. Az istentisztelet után Günther őrszemként elfoglalta a posztját. A látcsövén keresztül nézte, amint a harcvonalak túloldalán az ellenséges csapatok is istentiszteleten vesznek részt egy pap irányításával. Günther utóbb megjegyezte: „Az a pap valószínűleg szintén áldásért, védelemért és győzelemért imádkozott. Azon gondolkodtam, hogyan lehetséges az, hogy keresztény egyházak az ellentétes térfélen vesznek részt ugyanabban a háborúban.” Ez a tapasztalat bevésődött Günther elméjébe. Amikor később kapcsolatba lépett Jehova Tanúival, akik nem háborúznak, Günther maga is csatlakozott a világméretű testvériségükhöz.

Ashok és Feema egy keleti vallás tagjai voltak. Az egyik isten számára egy családi szentélyt is felállítottak. Amikor súlyos betegség érte a családot, elgondolkodtak a vallásukon. A Jehova Tanúival folytatott beszélgetéseik során a Biblia tanításai és a Tanúk között tapasztalt szeretet mély benyomást tett Ashokra és Feemára. Ma már ők is buzgón hirdetik a Jehova Királyságáról szóló jó hírt.

Ilse, Günther, Ashok és Feema egy egységes világméretű testvériség tagjai több millió Jehova Tanújával együtt. Hiszik, hogy a Biblia ígéretével összhangban ugyanazok a tényezők, amelyek most egyesítik őket az imádatban, hamarosan az egész engedelmes emberiséget egyesíteni fogják. Akkor nem lesznek többé rémtettek, sem megosztottság és széthúzás a vallás nevében. Az egész világ egységes lesz az igaz Isten, Jehova imádatában (Jelenések 21:4, 5).

[Lábjegyzet]

^ 16. bek. A cikkben néhány nevet megváltoztattunk.

[Képek a 4–5. oldalon]

Bár eltérő hátterűek voltak, a korai keresztények egységben éltek