Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

 Olvasók kérdései

Mi a keresztény gyülekezet álláspontja a falánkságról?

Isten Szava elítéli mind a részegeskedést, mind a falánkságot mint olyan viselkedésformákat, amelyek nem jellemezhetik Isten szolgáit. Ezért a keresztény gyülekezet ugyanúgy tekint arra, akinek szokásává vált a falánkság, és nem akar változtatni ezen, mint egy megrögzött italozóra. A keresztény gyülekezethez nem tartozhatnak sem részeges, sem falánk személyek.

A Példabeszédek 23:20, 21 kijelenti: „Ne légy azok közül való, akik sok bort isznak, azok közül, akik falánk húsevők, mert a részeges és a falánk szegénységre jut, és rongyokba öltöztet az aluszékonyság.” Az 5Mózes 21:20-ban egy „makacs és lázadó” személyről olvasunk. Őrá a Mózesi Törvény alatt halálbüntetés várt. E vers szerint ennek a lázadó, bűnbánást nem tanúsító illetőnek két jellemzője az, hogy „falánk és részeges”. Egyértelmű, hogy az ókori Izraelben nem lehetett falánk az, aki Istent akarta szolgálni.

De ki számít falánknak, és mit mond a Keresztény Görög Iratok erről a témáról? Falánknak nyilvánítható „az a valaki, akinek szokása, hogy kapzsin és telhetetlenül egyen és igyon”. Tehát egyrészt le lehet szögezni azt, hogy a falánkság a kapzsiság egyik formája, és Isten Szava kijelenti, hogy „kapzsik” nem fogják örökölni Isten Királyságát (1Korintusz 6:9, 10; Filippi 3:18, 19; 1Péter 4:3). Másrészt, amikor  Pál apostol óva intette a keresztényeket ’a test cselekedeteitől’, megemlítette az ’italozós tivornyázásokat, dorbézolásokat és efféléket’ is (Galácia 5:19–21). A túlzásba vitt evés gyakran italozós tivornyázással és dorbézolással jár együtt. Ezenkívül az ’effélékbe’ Pál biztosan beleértette a falánkságot is. Ugyanúgy el kell távolítani a gyülekezetből azokat a keresztényeket, akik széles körben a falánkságukról ismertek, és konokul megtagadják, hogy változtassanak kapzsi viselkedésükön, mint azokat, akiket a test más cselekedetei jellemeznek (1Korintusz 5:11, 13). *

Bár Isten Szava egy szintre emeli a részegséget a falánksággal, az előbbit sokkal könnyebb azonosítani, mint az utóbbit. Míg a részegség jelei általában elég nyilvánvalóak, azt már sokkal nehezebb behatárolni, hogy mikor válik valaki megrögzött falánkká, mivel a külső önmagában véve nem vezet nyomra. Így hát a gyülekezeti véneknek, akik ilyen ügyben járnak el, nagyon körültekintőnek és tisztán látónak kell lenniük.

Az elhízottság például a falánkság jele lehet, de ez nem mindig van így. Megeshet, hogy valaki betegség miatt szed magára kilókat. Örökölt hajlam is hozzájárulhat az elhízottsághoz. Azt is elménkben kell tartanunk, hogy az elhízottság fizikai állapot, a falánkság viszont a gondolkodásmódot tükrözi. Az elhízottságot úgy határozzák meg, mint ami „a szervezet zsírtartalmának kóros felszaporodása”, míg falánknak az nevezhető, aki „mohón, telhetetlenül eszik, habzsol, fal”. A falánkságnak tehát nem a testméret az ismertetőjele, hanem az, hogy az ember miként viszonyul az ételhez. Lehet valaki átlagos testméretű, sőt, akár sovány is, és ugyanakkor falánk. Megjegyzendő az is, hogy nagy különbségek vannak aközött, hogy egyes helyeken mit tekintenek ideális testsúlynak, illetve alaknak.

Melyek a falánkságra utaló jelek? Egy falánk személy rendszerint nem fékezi magát, és olyannyira túlzásba viszi az evést, hogy már nagyon rosszul érzi magát tőle, mi több, megbetegszik. Önuralomhiánya jelzi, hogy nem igazán törődik a gyalázattal, amelyet Jehovára hoz, és nem foglalkoztatja Isten népének jó hírneve sem (1Korintusz 10:31). Viszont nem tekinthető automatikusan „kapzsinak”, aki néhány alkalommal túl sokat eszik (Efézus 5:5). Ám a Galácia 6:1 szellemében az ilyen keresztény segítségre szorulhat. Pál erre ad utasítást: „Testvérek, még ha valami hibás lépést tesz is egy ember, mielőtt tudatában lenne annak, ti, akik szellemileg képesítettek vagytok, próbáljátok meg helyreigazítani az ilyet szelídség szellemében.”

Miért annyira fontos különösen napjainkban az a bibliai tanács, hogy ne együnk túl sokat? Azért, mert főleg a mi időnkről szólva figyelmeztetett így Jézus: „Ügyeljetek . . . magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől, mértéktelen ivástól meg az élet aggodalmaitól, és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap, mint valami csapda” (Lukács 21:34, 35). Ha tartózkodunk a túlzott evéstől, azzal sokat tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljünk egy szellemileg romboló életmódot.

A mértékletesség a keresztények erénye (1Timóteusz 3:2, 11). Ennélfogva Jehova biztosan segíteni fog azoknak, akik szívből igyekeznek alkalmazni a Biblia mértékletes evéssel és ivással kapcsolatos tanácsait (Héberek 4:16).

[Lábjegyzet]

^ 5. bek. Lásd Az Őrtorony 1987/9-es számában az „Olvasók kérdései” rovatot.