Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Bár üldözik őket, mégis boldogok

Bár üldözik őket, mégis boldogok

 Bár üldözik őket, mégis boldogok

„Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem” (MÁTÉ 5:11)

1. Miről biztosította Jézus a követőit a boldogságot és az üldözést illetően?

AMIKOR Jézus először küldte el az apostolait, hogy prédikáljanak a Királyságról, figyelmeztette őket, hogy ellenállásba fognak ütközni. Ezt mondta nekik: „gyűlölet célpontjai lesztek minden ember előtt az én nevem miatt” (Máté 10:5–18, 22). Korábban azonban, a hegyi beszédében már biztosította az apostolait és másokat arról, hogy az efféle ellenségeskedés nem szükségszerűen veszélyezteti szívük mélyén érzett boldogságukat. Mi több, még össze is kapcsolta a boldogságot azzal, hogy keresztényekként üldözik őket! Milyen értelemben tehet boldoggá minket az üldözés?

Szenvedés az igazságosságért

2. Milyen szenvedés tesz boldoggá Jézus és Péter apostol szavai szerint?

2 A nyolcadik boldogság, melyre Jézus kitért, a következő: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mivel övék az egek királysága” (Máté 5:10). A szenvedés önmagában véve még nem dicséretes. Péter apostol ezt írta: „mi érdem van abban, ha kitartással  tűrtök, amikor vétkeztek és ütnek titeket? Ha ellenben olyankor tűrtök kitartással, amikor jót cselekszetek és szenvedtek, az kedves dolog Isten előtt.” Továbbá erre utasított: „Mindamellett egyikőtök se szenvedjen mint gyilkos vagy tolvaj vagy gonosztevő vagy mások dolgába avatkozó. De ha mint keresztény szenved, ne szégyenkezzen, hanem továbbra is dicsőítse az Istent ebben a névben” (1Péter 2:20; 4:15, 16). Jézus szavai alapján a szenvedés akkor tesz boldoggá, ha az igazságosságért viseljük el.

3. a) Mit jelent, hogy valakit az igazságosságért üldöznek? b) Hogyan hatott a korai keresztényekre az üldözés?

3 A valódi igazságosság abban mutatkozik meg, hogy az ember összhangban él Isten akaratával és parancsaival. Tehát az igazságosságért való szenvedés azt jelenti, hogy valaki azért szenved, mert ellenállva a nyomásnak, nem hagyja figyelmen kívül Isten irányadó mértékeit és követelményeit. A zsidó vezetők üldözték az apostolokat, mivel azok nem hagytak fel azzal, hogy Jézus nevében prédikáljanak (Cselekedetek 4:18–20; 5:27–29, 40). Vajon az üldözés kedvét szegte az apostoloknak, vagy leállította a prédikálómunkájukat? Egyáltalán nem! „Elmentek a szanhedrin elől, örvendezve, amiért méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. És a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról” (Cselekedetek 5:41, 42). Az üldözés örömmel töltötte el őket, és megújította a buzgalmukat a prédikálómunkában. Később a rómaiak üldözték a korai keresztényeket, mivel nem voltak hajlandók részt venni a császárimádatban.

4. Említs meg néhány okot, amiért üldözik a keresztényeket!

4 A mi időnkben azért üldözik Jehova Tanúit, mivel nem hajlandók abbahagyni ’a királyság jó hírének’ prédikálását (Máté 24:14). Amikor betiltják a keresztény összejöveteleket, inkább készek szenvedni, semhogy a Biblia parancsát áthágva felhagyjanak az egybegyűlésükkel (Héberek 10:24, 25). De üldözik őket keresztény semlegességük miatt is, vagy mert tartózkodnak a vér helytelen használatától (János 17:14; Cselekedetek 15:28, 29). Isten népét ma mégis nagy-nagy belső békével és boldogsággal tölti el az, hogy kiáll az igazságosságért (1Péter 3:14).

Gyalázat Krisztusért

5. Alapjában véve miért üldözik ma Jehova népét?

5 A kilencedik boldogság, amelyet Jézus megemlített hegyi beszédében, szintén az üldözéssel van összefüggésben. „Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak ellenetek énértem” — jelentette ki (Máté 5:11). Jehova népét alapjában véve azért üldözik, mert nem része a jelenlegi gonosz világrendszernek. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelné azt, ami az övé. Mivel pedig nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ” (János 15:19). Ezzel összhangban Péter apostol megjegyezte: „Mivel nem futtok már velük ezen a pályán a kicsapongás ugyanazon posványába, össze vannak zavarodva, és folyton becsmérlően beszélnek rólatok” (1Péter 4:4).

6. a) Miért gyalázzák és üldözik a maradékot és a társaikat? b) Vajon aláássa a boldogságunkat az efféle gyalázkodás?

6 Láthattuk, hogy a korai keresztényeket üldözték, mivel nem voltak hajlandók felhagyni azzal, hogy prédikáljanak Jézus nevében. Krisztus azzal bízta meg követőit, hogy ’legyenek tanúi a föld legtávolabbi részéig’ (Cselekedetek 1:8). Felkent testvéreinek hűséges maradéka lojális társaik, a „nagy sokaság”  segítségével buzgón végrehajtja ezt a feladatot (Jelenések 7:9). Ezért Sátán háborút visel „az asszony”, vagyis Isten szervezete égi részének „a magvából megmaradtak ellen, akik megtartják az Isten parancsolatait, és akik ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához” (Jelenések 12:9, 17). Jehova Tanúiként tanúskodunk Jézusról, a Királyság-kormányzat már uralkodó Királyáról. Ez a kormányzat elpusztít majd minden emberi kormányzatot, mely Isten igazságos új világának az útjában áll (Dániel 2:44; 2Péter 3:13). Ez az oka annak, hogy gyaláznak és üldöznek minket, de mi boldognak tartjuk magunkat, hogy Krisztus nevéért szenvedhetünk (1Péter 4:14).

7—8. Milyen hazugságokat terjesztettek a korai keresztényekről az ellenségeik?

7 Jézus kijelentette, hogy a követőinek boldognak kell tartaniuk magukat, noha az emberek „hazug módon mindenféle gonoszságot mondanak” ellenük őérte (Máté 5:11). A korai keresztények minden bizonnyal elszenvedtek ilyesmit. Amikor Pál apostol úgy i. sz. 59 és 61 között őrizetben volt Rómában, a zsidó vezetők ezt mondták a keresztényekről: „bizony ami ezt a szektát illeti, ismeretes előttünk, hogy mindenütt ellene beszélnek” (Cselekedetek 28:22). Pált és Silást az a vád érte, hogy ’felforgatják a lakott földet’, és „a császár rendeleteivel ellentétben cselekszenek” (Cselekedetek 17:6, 7).

8 A Római Birodalom uralma alatt élt keresztényekről szólva K. S. Latourette történész ezt jelentette ki: „Mindenféle vádat felhoztak ellenük. Mivel nem bonyolódtak bele a pogány szertartásokba, ateistáknak bélyegezték őket. Minthogy nem igazán vettek részt a közösségi életben — a pogány ünnepségeken, a nyilvános mulatságokon . . . —, az emberi faj gyűlölőinek csúfolták őket . . . Azt állították róluk, hogy mindkét nem képviselői összegyűlnek éjszaka . . . , és válogatás nélkül szexuális kapcsolatot létesítenek egymással . . . Amiatt, hogy [Krisztus halálának emlékünnepén] csak hívők voltak jelen, elindult az a szóbeszéd, hogy a keresztények rendszeresen csecsemőket áldoznak fel, s elfogyasztják azok vérét és húsát.” És mivel a korai keresztények nem voltak hajlandók részt venni a császárimádatban, az állam ellenségeinek kiáltották ki őket.

9. Mit tettek az első századi keresztények, amikor hamis vádak érték őket, és mi a helyzet napjainkban?

9 Ezek a hamis vádak nem akadályozták meg a korai keresztényeket abban, hogy eleget téve a kapott megbízatásnak prédikálják a Királyság jó hírét. I. sz. 60—61-ben Pál elmondhatta, hogy a „jó hír . . . gyümölcsöt is terem és gyarapodik az egész világon”, és ’az ég alatt levő egész teremtésben prédikálják’ (Kolosszé 1:5, 6, 23). Ma is ugyanezt látjuk végbemenni. Jehova Tanúit hamis vádakkal illetik, csakúgy, mint az első századi keresztényeket. A Királyság-üzenet prédikálása mégis sikeres, és azok, akik részt vesznek ebben a tevékenységben, nagyon boldogok.

A prófétákhoz hasonlóan boldogok, hogy üldözik őket

10—11. a) Hogyan zárta Jézus a kilencedik boldogság elemzését? b) Miért üldözték a prófétákat? Mondj példákat!

10 A kilencedik boldogság befejezéseként Jézus ezt mondja: „Örvendezzetek . . . ; hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Máté 5:12). Azokat a prófétákat, akiket Jehova küldött a hűtlen izraeliták figyelmeztetésére, nem fogadták szívesen, és gyakran voltak kitéve üldözésnek (Jeremiás 7:25, 26). Pál apostol is igazolta ezt, amikor így írt: „mit mondjak még? Hiszen kifogyok az időből, ha beszélek még . . . a többi prófétáról, [akiknek] hit által . . . csúfolódások és a korbácsolások voltak a próbáik, sőt mi több, a bilincsek és a börtönök” (Héberek 11:32–38).

 11 A gonosz Aháb király és a felesége, Jezabel uralmának az idején Jehova sok prófétáját megölték karddal (1Királyok 18:4, 13; 19:10). Jeremiás prófétát kalodába zárták, később pedig bedobták egy sáros víztárolóba (Jeremiás 20:1, 2; 38:6). Dániel prófétát az oroszlánok vermébe vetették (Dániel 6:16, 17). Ezek a keresztény kor előtti próféták azért váltak célponttá, mert megvédték Jehova tiszta imádatát. Számos prófétát a zsidó vallási vezetők üldöztek. Jézus azt mondta az írástudókról és farizeusokról, hogy „fiai . . . azoknak, akik meggyilkolták a prófétákat” (Máté 23:31).

12. Miért tartják Jehova Tanúi kiváltságnak, hogy üldözik őket, mint a hajdani prófétákat?

12 Manapság gyakran azért üldözik Jehova Tanúit, mert buzgón prédikálják a Királyság jó hírét. Ellenségeink azzal vádolnak minket, hogy „erőszakosan térítünk”, de mi tudjuk, hogy Jehova hűséges imádóit hasonló bírálat érte a régmúltban (Jeremiás 11:21; 20:8, 11). Kiváltságnak tartjuk, hogy ugyanazért szenvedhetünk, amiért a hajdani hűséges próféták. Jakab tanítvány ezt írta: „Testvérek, vegyetek példát a rossz elszenvedésében és a türelmességben a prófétákról, akik Jehova nevében szóltak. Íme! Boldognak mondjuk azokat, akik kitartottak” (Jakab 5:10, 11).

Nyomós okok a boldogságra

13. a) Miért nem csüggeszt el minket az üldözés? b) Miért tudunk szilárdan állni, és mit bizonyít ez?

13 Az üldözés egyáltalán nem csüggeszt el minket, mivel vigaszt nyerünk annak tudatából, hogy követjük a prófétáknak, a korai keresztényeknek és magának Krisztus Jézusnak a nyomdokait (1Péter 2:21). Mélységes megelégedettség forrása számunkra a Szentírás, például azok a szavak, melyeket Péter apostol jegyzett le: „Szeretteim, ne legyetek összezavarodva a köztetek égő tűz miatt, amely próbátokra van, mintha valami különös dolog érne benneteket. Ha a Krisztus nevéért gyaláznak titeket, boldogok vagytok, mert a dicsőség szelleme, igen, az Isten szelleme nyugszik rajtatok” (1Péter 4:12, 14). Tapasztalatból tudjuk, hogy csakis azért tudunk szilárdan állni az üldözés idején, mert Jehova szelleme nyugszik rajtunk, megerősítve minket. A szent szellem támogatása Jehova áldásának a bizonyítéka, és ez nagy boldogsággal tölt el minket (Zsoltárok 5:12; Filippi 1:27–29).

14. Miért örvendezünk, ha az igazságosságért tűrünk el üldözést?

14 Egy további ok, amiért az igazságosságért eltűrt ellenségeskedés és üldözés boldoggá tesz minket, hogy ez annak a jele, hogy Isten iránti odaadással élő igaz keresztények vagyunk. Pál apostol ezt írta: „mindazokat, akik Isten iránti odaadással kívánnak  élni Krisztus Jézusban, üldözni is fogják” (2Timóteusz 3:12). Végtelenül boldoggá tesz minket az a tudat, hogy feddhetetlenségünk megőrzése a próbákban további válasz Sátán azon rágalmára, hogy Jehovát minden teremtménye önző okokból szolgálja (Jób 1:9–11; 2:3, 4). Örvendezünk, hogy részt vehetünk — még ha csak csekély mértékben is — Jehova igazságos szuverenitásának az igazolásában (Példabeszédek 27:11).

Ugrándoznak örömükben a jutalom miatt

15—16. a) Jézus szavai szerint miért ’örvendezhetünk és ugrándozhatunk örömünkben’? b) Milyen jutalom vár a felkent keresztényekre az égben, és hogyan lesznek megjutalmazva társaik, a ’más juhok’ is?

15 Jézus megemlít még valamit, amiért a hajdani prófétákat ért rosszindulat és üldözés örömre ad okot. A kilencedik boldogság vége felé ezt mondta: „Örvendezzetek és ugrándozzatok örömötökben, mivel nagy a ti jutalmatok az egekben” (Máté 5:12). Pál apostol így írt: „a bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” (Róma 6:23). Igen, az élet ’nagy jutalom’, nem pedig zsold, melyhez keresetként jutunk hozzá. Az életet ajándékba kapjuk. Jézus azért mondta, hogy ez a jutalom „az egekben” van, mivel Jehovától jön.

16 A felkentek megkapják „az élet koronáját”, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy halhatatlan életet nyernek Krisztussal együtt az égben (Jakab 1:12, 17). A földi reménységű ’más juhoknak’ a földi paradicsomban való örök életre nyílik kilátásuk (János 10:16; Jelenések 21:3–5). Egyik osztály sem érdemli ki a ’jutalmat’; mind a felkentek, mind a ’más juhok’ Jehova ’kimagasló ki nem érdemelt kedvességének’ köszönhetően részesülnek benne. Ez a kedvesség indította Pál apostolt erre a kijelentésre: „Hála legyen az Istennek az ő leírhatatlan ajándékáért!” (2Korintusz 9:14, 15).

17. Miért lehetünk boldogok, amikor üldöznek minket, és jelképes értelemben miért ’ugrándozunk örömünkben’?

 17 Pál apostol ezt írta a keresztényeknek, akik közül némelyek nemsokára a saját bőrükön tapasztalták a Néró császár által indított kegyetlen üldözést: „ujjongjunk . . . , amikor nyomorúságokban vagyunk, mivel tudjuk, hogy a nyomorúság kitartást eredményez, a kitartás pedig helyeselt állapotot, a helyeselt állapot pedig reménységet, és a reménység nem vezet csalódáshoz.” És ezt is mondta még: „Örvendezzetek a reménységben. Tartsatok ki a nyomorúságban” (Róma 5:3–5; 12:12). Akár égi, akár földi reménységűek vagyunk, jóval nagyobb jutalmat kapunk a próbákban megmutatkozó hűségünkért, mint amekkorát megérdemlünk. Határtalan öröm tölt el minket, ha arra gondolunk, hogy örökké élhetünk majd, s örökké szolgálhatjuk és dicsérhetjük szerető Atyánkat, Jehovát, a Királyunk, Jézus Krisztus vezetése alatt. Jelképes értelemben ’ugrándozunk örömünkben’.

18. Mit várhatunk a nemzetektől a vég közeledtével, és mit tesz majd Jehova?

18 Néhány országban még mindig üldözik Jehova Tanúit. Jézus a világrendszer befejezéséről szóló próféciájában erre figyelmeztette az igaz keresztényeket: „gyűlölet célpontjai lesztek minden nemzet előtt az én nevem miatt” (Máté 24:9). Amint közeledik a vég, Sátán arra indítja a nemzeteket, hogy kifejezzék gyűlöletüket Jehova népével szemben (Ezékiel 38:10–12, 14–16). Ekkor Jehova cselekedni fog. „Fölmagasztalom és megszentelem magamat, és megismertetem magamat sok nemzet szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok Jehova” (Ezékiel 38:23). Jehova megszenteli hát nagy nevét, és véget vet népe üldözésének. Ezért mondható el, hogy „boldog az az ember, aki kitartással tűri a próbát” (Jakab 1:12).

19. Mit tegyünk, miközben várjuk Jehova nagy napját?

19 Amint Jehova nagy napja egyre közeledik, örvendezzünk, ’amiért méltónak bizonyulunk arra, hogy gyalázatot szenvedjünk Jézus nevéért’ (Cselekedetek 5:41; 2Péter 3:10–13). A korai keresztényekhez hasonlóan továbbra is ’szakadatlanul folytassuk a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról’ és Királyság-kormányzatáról, miközben várjuk, hogy megkapjuk jutalmunkat Jehova igazságos új világában (Cselekedetek 5:42; Jakab 5:11).

Ismétlésül

• Mit jelent szenvedni az igazságosságért?

• Milyen hatása volt az üldözésnek a korai keresztényekre?

• Miért mondhatjuk, hogy Jehova Tanúit a hajdani prófétákhoz hasonlóan üldözik?

• Miért ’örvendezhetünk és ugrándozhatunk örömünkben’, amikor üldöznek minket?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 16–17. oldalon]

„Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek benneteket”

[Forrásjelzés]

Börtönben lévő csoport: Chicago Herald-American