Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Áldottak, akik dicsőséget adnak Istennek

Áldottak, akik dicsőséget adnak Istennek

 Áldottak, akik dicsőséget adnak Istennek

„Meghajolnak előtted, ó, Jehova, dicsőséget adva nevednek” (ZSOLTÁROK 86:9)

1. Miért jelenthetjük ki, hogy az élettelen teremtésműnél magasabb rendű módokon tudunk dicsőséget szerezni Istennek?

JEHOVA méltó rá, hogy minden teremtménye dicsérje őt. Míg élettelen teremtésműve hangtalanul szerez neki dicsőséget, addig mi, emberek képesek vagyunk gondolkodni, felfogni dolgokat, hálát érezni, és imádatot bemutatni. Nekünk szólnak hát a zsoltáríró szavai: „Diadalmasan kiáltsatok Istenhez mindnyájan, ti föld lakói! Zengjetek éneket neve dicsőségének! Tegyétek dicsővé az ő dicséretét!” (Zsoltárok 66:1, 2).

2. Kik tesznek eleget a parancsnak, hogy adjanak dicsőséget Isten nevének, és miért?

2 Az emberek többsége nem hajlandó elismerni Isten létezését, és nem ad neki dicsőséget. De Jehovának több mint hatmillió Tanúja 235 országban bizonyítja, hogy látja Isten ’láthatatlan tulajdonságait’ az általa alkotott dolgokból, és ’hallja’ a teremtésmű hangtalan tanúskodását (Róma 1:20; Zsoltárok 19:2, 3). A Biblia tanulmányozása által meg is ismerték és megszerették Jehovát. A Zsoltárok 86:9, 10 ezt jövendölte: „A nemzetek, melyeket alkottál, mind eljönnek, és meghajolnak előtted, ó, Jehova, dicsőséget adva nevednek. Mert nagy vagy, és csodálatos dolgokat viszel véghez; te vagy az Isten, te egyedül.”

3. Milyen értelemben ’végez szent szolgálatot éjjel-nappal’ a „nagy sokaság”?

3 A Jelenések 7:9, 15 hasonló kijelentést tesz az Istent imádók ’nagy sokaságáról’, amikor azt mondja róluk, hogy „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki templomában”. Nem úgy kell ezt értenünk, hogy Isten a szó szoros értelmében azt követeli a szolgáitól, hogy megszakítás nélkül dicsérjék őt. Arról van inkább szó, hogy az imádói egy nemzetközi szervezetbe tömörülnek. Ebből adódóan amikor bizonyos országokban éjszaka van, Isten szolgái a föld másik felén éppen tanúskodnak. Így elmondható, hogy a nap sosem nyugszik le azok felett,  akik dicsőséget szereznek Jehovának. Nemsokára „minden, mi lélegzik”, Jehovát fogja dicsérni (Zsoltárok 150:6). De hogyan adhatunk dicsőséget Istennek addig egyénenként? Milyen nehézségek merülhetnek fel? És milyen áldások várnak azokra, akik dicsőséget adnak Istennek? Hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, vizsgáljuk most meg azt a bibliai beszámolót, amely Izrael Gád nevű törzséről szól.

Megpróbáltatás az ókorban

4. Milyen megpróbáltatással került szembe Gád törzse?

4 Izrael Gád nevű törzsének tagjai azt kérték az Ígéret földjére való bemenetel előtt, hogy hadd telepedjenek le a Jordántól keletre, mert az a föld jószágoknak való hely volt (4Mózes 32:1–5). Az ottani élet súlyos megpróbáltatásokkal járt. A Jordántól nyugatra lakó törzseket megvédte a Jordán völgye, amely természetes akadályt képezett a katonai behatolás előtt (Józsué 3:13–17). A Jordántól keletre fekvő területekről viszont egy könyv ezt írja: „Csupa sík vidék az Arab-félsziget hatalmas platóján, melyen szinte semmiféle akadály sincs. Emiatt ezeket a területeket minden korban elözönlötték az éhes nomádok, akik minden évben tömegesen jönnek legeltetni” (George Adam Smith: The Historical Geography of the Holy Land).

5. Hogyan buzdította Jákob Gád leszármazottait arra, hogy vágjanak vissza támadóiknak?

5 Hogyan állja majd meg a helyét Gád törzse ilyen könyörtelen nyomás alatt? Ősatyjuk, Jákob évszázadokkal korábban, a halálos ágyán ezt jövendölte: „Gádot rablóbanda támadja, majd pedig ő támadja az utóvédet” (1Mózes 49:19). Elsőre talán elkeserítően hangzanak ezek a szavak. Ám valójában arra szólítják fel a gádbelieket, hogy vágjanak vissza. Jákob biztosította őket afelől, hogy ha így tesznek, a fosztogatók megalázottan visszavonulnak majd, Gád fiai pedig üldözni fogják az utóvédet.

Az imádat elé tornyosuló akadályok ma

6—7. Miben hasonlít a mai keresztények helyzete Gád törzsének tagjaiéhoz?

6 Mi, keresztények most hasonló helyzetben vagyunk Gád törzsének tagjaihoz; Sátán rendszere nyomást gyakorol ránk, és megnehezíti az életünket. Semmilyen csoda nem óv meg minket, hogy ne kelljen megküzdenünk ezekkel a nehézségekkel (Jób 1:10–12). Sokunknak meg kell birkóznunk a stresszel, melyet az iskolába járás, a napi betevő előteremtése és a gyermeknevelés hoz magával. És akkor még nem is beszéltünk a személyes, belső küzdelmeinkről. Némelyikünknek súlyos betegséggel kell együtt élnie, mint egy ’tövissel a testében’ (2Korintusz  12:7–10). Másokat az nyomaszt, hogy kevés az önbecsülésük. Az időskor ’vészterhes napjai’ akadályozhatják az idős keresztényeket abban, hogy olyan lendülettel szolgálják Jehovát, mint régebben (Prédikátor 12:1).

7 Pál apostol arra is emlékeztet bennünket, hogy ’viaskodásunk van az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen’ (Efézus 6:12). Szünet nélkül ki vagyunk téve ’a világ szellemének’, azaz a lázadás és erkölcsi romlottság szellemének, melyet Sátán és a démonai táplálnak (1Korintusz 2:12; Efézus 2:2, 3). Az istenfélő Lóthoz hasonlóan talán mi is gyötrődünk a körülöttünk élő emberek erkölcstelen szavaitól és tetteitől (2Péter 2:7). Sátán közvetlenül is támad minket. Háborút visel a felkentek maradéka ellen, „akik megtartják az Isten parancsolatait, és akik ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához” (Jelenések 12:17). Jézus ’más juhait’ is támadja Sátán, mégpedig betiltás és üldözés formájában (János 10:16).

Meghátráljunk vagy visszavágjunk?

8. Hogyan reagáljunk Sátán támadásaira, és miért?

8 Hogyan reagáljunk Sátán támadásaira? Az ókori Gád törzséhez hasonlóan szellemileg erősnek kell lennünk, és Isten utasításaival összhangban vissza kell vágnunk. Sajnos némelyek belefáradtak az élet gondjaiba, és elhanyagolták szellemi felelősségeiket (Máté 13:20–22). Egy Tanú így indokolta, hogy miért látogatják kevesen az összejöveteleket a gyülekezetükben: „A testvérek egyszerűen kimerültek. Túlfeszített az életük.” Manapság bizony sok minden elfárasztja az embereket. Ezért könnyű úgy érezni, hogy Isten imádata is csak kényszerű, terhes kötelesség. De vajon egészséges, illetve helyes az effajta gondolkodásmód?

9. Hogyan hoz felüdülést az, ha felvesszük Krisztus igáját?

9 Figyeljük meg, mit mondott Jézus annak idején a sokaságnak, amelyet ugyancsak kimerítettek az élet gondjai: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket.” Vajon azt akarta ezzel mondani, hogy az hoz majd nekik felüdülést, ha csökkentik az Istennek végzett szolgálatukat? Ellenkezőleg, hiszen ezt mondta: „Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek.” Az iga fából vagy fémből készült szerkezet, amely lehetővé teszi egy embernek vagy egy állatnak a nehéz terhek cipelését. Miért akarna bárki felvenni egy ilyen igát? Hát nem vagyunk már így is ’megterhelve’? De igen, ám a görög szöveg így is értelmezhető: „Velem együtt hajtsátok magatokat az igám alá.” Gondoljunk bele! Jézus felajánlja, hogy segít nekünk vinni a terhünket. Nem kell csupán a saját erőnkre támaszkodnunk (Máté 9:36; 11:28, 29; 2Korintusz 4:7).

10. Mit eredményez az, ha erőfeszítéseket teszünk azért, hogy dicsőséget adjunk Istennek?

10 Amikor felvesszük a tanítványi igát, Sátán ellen harcolunk. A Jakab 4:7-ben ezt az ígéretet olvashatjuk: „álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek.” Persze szó sincs arról, hogy ezt könnyű megtenni. Isten szolgálata jelentős erőfeszítést igényel (Lukács 13:24). De a Biblia a Zsoltárok 126:5-ben ezt ígéri: „Akik könnyhullatással vetnek, örömkiáltással aratnak majd.” Az Isten, akit imádunk, nem hálátlan, hisz „megjutalmazója . . . azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt”, és megáldja azokat, akik dicsőséget adnak neki (Héberek 11:6).

Dicsőítsük Istent a Királyságot prédikálva

11. Hogyan véd a szántóföldi szolgálat Sátán támadásaival szemben?

11 „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” — parancsolta Jézus. A prédikálómunka a legfontosabb módja annak, hogy „dicséretáldozatot” ajánljunk fel Istennek (Máté 28:19; Héberek 13:15). Az, hogy lábunk „a béke jó hírének felszerelésével van felsaruzva”, nélkülözhetetlen része a ’teljes fegyverzetünknek’, amely véd minket Sátán támadásaival szemben (Efézus 6:11–15). Isten dicsérete a szántóföldi szolgálatban a hitünk  fenntartásának kiváló módja (2Korintusz 4:13). Segít abban, hogy távol tartsuk magunktól a borús gondolatokat (Filippi 4:8). A szántóföldi szolgálat végzése közben hívőtársaink építő társaságát élvezhetjük.

12—13. Hogyan válhat a családok javára az, ha rendszeresen részt vesznek a szántóföldi szolgálatban? Szemléltesd!

12 A prédikálómunka egy egészséges családi program is lehet. A fiataloknak természetesen szükségük van kiegyensúlyozott kikapcsolódásra. De a család közös szántóföldi szolgálatának sem kell lélekölő munkának lennie. A szülők kellemesebbé tehetik, ha megtanítják a gyermekeiknek, hogyan kell eredményesen tanúskodni. A gyermekek szívesen csinálnak olyasmit, amiben ügyesek. A szülők legyenek kiegyensúlyozottak, ne kívánjanak meg túl sokat a gyermekeiktől, így segíthetnek nekik, hogy örömet találjanak a szolgálatban (1Mózes 33:13, 14).

13 Ezenfelül ha egy családnak a tagjai együtt dicsérik Istent, szoros kapcsolatba kerülnek egymással. Például egy testvérnő magára maradt öt gyermekével, miután a nem hívő férje elhagyta. Munkát kellett vállalnia, hogy anyagilag gondoskodni tudjon a gyermekekről, ami nem volt kis feladat. Vajon ez annyira kimerítette, hogy a gyermekek szellemiségével már nem is törődött? Így emlékszik vissza: „Szorgalmasan tanulmányoztam a Bibliát és a bibliai kiadványokat, és megpróbáltam alkalmazni, amit olvastam. Rendszeresen magammal vittem a gyermekeket az összejövetelekre és az ajtóról ajtóra végzett szolgálatba. Fáradozásom gyümölcse, hogy most már mind az öten megkeresztelkedtek.” Ha teljes mértékben részt veszel a szolgálatban, az neked is segíthet abban a törekvésedben, hogy „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” neveld a gyermekeidet (Efézus 6:4).

14. a) Hogyan adhatnak dicsőséget Istennek a fiatalok az iskolában? b) Mi segíthet a fiataloknak abban, hogy ’ne szégyelljék a jó hírt’?

14 Fiatalok, ha olyan országban éltek, ahol azt a törvény lehetővé teszi, dicsőséget adtok-e Istennek azáltal, hogy tanúskodtok az iskolában, vagy visszatart benneteket az emberektől való félelem? (Példabeszédek 29:25). Egy tizenhárom éves Puerto Ricó-i Tanú ezt írja: „Soha nem szégyelltem tanúskodni az iskolában, mert tudom, hogy ez az igazság. Az órákon mindig jelentkezem, és elmondom, amit a Bibliából tanultam. Szünetekben a könyvtárban szoktam olvasgatni a Fiatalok kérdései * könyvet.” Vajon Jehova megáldotta ennek a lánynak az erőfeszítéseit? „Az osztálytársaim néha kérdezgetnek, és olyan is előfordul, hogy kérnek a könyvből” — meséli. Ha visszahúzódó vagy ezen a területen, talán arra van szükséged, hogy szorgalmas tanulmányozás által próbatétellel megállapítsd, „mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata” (Róma 12:2). Ha meg vagy róla győződve, hogy az igazságot ismerted meg, akkor soha ’nem fogod szégyellni a jó hírt’ (Róma 1:16).

Szolgálatra „nyíló ajtó”

15—16. Milyen ’nagy, tevékenységre nyíló ajtón’ lépett be némelyik keresztény, és milyen áldásokat eredményezett ez?

15 Pál apostol azt írta, hogy „nagy, tevékenységre nyíló ajtó tárult fel” előtte (1Korintusz 16:9). Lehetővé teszik a körülményeid, hogy nagyobb tevékenységbe fogj? Például az általános- és a kisegítőúttörő-szolgálat azt jelenti, hogy  havonta 70, illetve 50 órát szentelsz a prédikálómunkának. Az úttörőket természetesen értékelik a keresztény hittársaik hűséges szolgálatukért. De ők attól, hogy több időt töltenek a szolgálatban, még nem érzik úgy, hogy felette állnának testvéreiknek. Ellenkezőleg, az a gondolkodásmód jellemző rájuk, amelyet Jézus következő szavai tükröznek: „Semmirekellő rabszolgák vagyunk. Azt tettük, amit tennünk kellett” (Lukács 17:10).

16 Az úttörőszolgálat végzéséhez önfegyelemre, jó szervezésre és áldozatkészségre van szükség. Az áldásokért azonban megéri erőfeszítést tenni. „Igazi áldás, hogy helyesen tudom használni Isten igaz Szavát — mondja egy fiatal úttörő, akit Tamikának hívnak. — Mint úttörő, rengeteget forgatom a Bibliát, így az ajtóról ajtóra végzett munkában személyre szabottan tudok felolvasni írásszövegeket a házigazdáknak” (2Timóteusz 2:15). Mica, aki szintén úttörő, így nyilatkozik: „Egy másik csodálatos áldás az, hogy láthatom, hogyan formálja az igazság az emberek életét.” Hasonló gondolatot fogalmaz meg a fiatal Matthew is, amikor örömnek mondja, ha láthat valakit az igazsághoz jönni. „Nincs más öröm, amely pótolni tudná ezt” — jelenti ki.

17. Hogyan győzte le egy keresztény az úttörőszolgálattal kapcsolatos kishitűségét?

17 Fontolóra tudnád venni, hogy belépj az úttörőszolgálat ajtaján? Talán szívesen tennéd, de alkalmatlannak érzed magad rá. „Kishitű voltam az úttörőszolgálattal kapcsolatban — ismeri be egy fiatal testvérnő, Kenyatte. — Nem éreztem rá alkalmasnak magam. Nem tudtam, hogyan gondoljak ki bevezetőket, és hogyan érveljek a Bibliából.” Aztán a vének megkértek egy érett úttörő testvérnőt, hogy munkálkodjon vele. „Remek volt vele prédikálni — emlékszik vissza Kenyatte. — Megjött a kedvem az úttörőszolgálathoz.” Talán neked is kedved támad hozzá, ha kapsz egy kis buzdítást és képzést.

18. Milyen áldások áradhatnak azokra, akik elkezdik a misszionáriusi szolgálatot?

18 Az úttörőszolgálat más szolgálati kiváltságok előtt is megnyithatja az ajtót. Például néhány házaspár talán alkalmas arra, hogy misszionáriusi képzést kapjon, és külföldre küldjék prédikálni. A misszionáriusoknak hozzá kell szokniuk egy új országhoz, talán egy  új nyelvhez, új kultúrához és új ételekhez. De az áldások mellett ezek a kényelmetlenségek jelentéktelenné válnak. Mildred, aki tapasztalt misszionárius Mexikóban, ezt mondja: „Soha nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, misszionárius leszek. Már kislánykorom óta erre vágytam.” Milyen áldásoknak örvend? „Nálunk odahaza nehéz volt bibliatanulmányozást bevezetni. Itt volt, hogy egyszerre négy tanulmányozóm kezdte el a szántóföldi szolgálatot!”

19—20. Milyen áldásokat eredményezett sokaknak a Bétel-szolgálat, a nemzetközi szolgálat és a szolgálati kiképzőiskola?

19 Gazdag áldások áradnak a Bétel-szolgákra is, akik Jehova Tanúi fiókhivatalaiban dolgoznak. Egy fiatal testvér, Sven, aki Németországban szolgál, így beszél a Bételben végzett munkájáról: „Úgy érzem, olyasmivel foglalkozom, aminek maradandó értéke van. A világban is kamatoztathattam volna a tudásomat. De az olyan lett volna, mintha egy csőd szélén álló bankba teszem be a pénzemet.” Igaz, áldozatokkal jár az, ha valaki önkéntesként szolgál, és nem kap fizetést. De Sven ezt mondja: „Hazaérve tudod, hogy aznap mindent Jehováért tettél. Ez remek érzés.”

20 Vannak testvérek, akik a nemzetközi szolgálat áldásába kóstolnak bele, amikor fiókhivatalok építésén dolgoznak külföldön. Egy házaspár, amely nyolc külföldi megbízatásban szolgált már, ezt írta: „Az itteni testvérek csodálatos emberek. Megszakad a szívünk, hogy el kell válnunk tőlük. Most már nyolcadszor éljük át ezt a szívszorító élményt. Egyszerűen fantasztikus tapasztalataink vannak!” Megemlíthetjük még a szolgálati kiképzőiskolát is, mely rátermett, egyedülálló testvéreknek nyújt képzést. Egy végzős így írt: „Nem is tudom, hogyan köszönjem meg ezt a ragyogó oktatást. Melyik szervezet fektetne ennyi energiát a képzésbe?”

21. Mi a feladata minden kereszténynek Isten szolgálatában?

21 Nos igen, sokféle tevékenység előtt nyitva áll az ajtó. Persze a legtöbben nem tudunk a Bételben vagy külföldön szolgálni. Maga Jézus is elismerte, hogy a keresztények az eltérő körülményeik miatt nem egyforma mennyiségű „gyümölcsöt” fognak teremni (Máté 13:23). Keresztényekként tehát az a feladatunk, hogy a legtöbbet hozzuk ki a helyzetünkből, vagyis a körülményeinkhez képest a lehető legteljesebb mértékben vegyünk részt Jehova szolgálatában. Ezáltal dicsőséget adunk Jehovának, és biztosak lehetünk abban, hogy ő örül ennek. Ethel például idős testvérnő, és egy idősek otthonában él. Rendszeresen tanúskodik az otthon többi lakójának, és a telefonos tanúskodásban is részt vesz. Korlátai ellenére teljes lelkű szolgálatot végez (Máté 22:37).

22. a) Egyebek között milyen módokon szerezhetünk dicsőséget Istennek? b) Milyen csodálatos kor vár ránk?

22 Ne feledjük azonban, hogy a prédikálás csak az egyik módja annak, ahogyan dicsőséget szerezhetünk Jehovának. Azzal, hogy példásan viselkedünk és öltözködünk a munkahelyünkön, az iskolában és otthon, megörvendeztetjük Jehova szívét (Példabeszédek 27:11). „A hűségesen cselekvő ember sok áldást kap” — ígéri a Példabeszédek 28:20. Ezért ’vessünk bőven’ az Istennek végzett szolgálatunkban, tudva, hogy bőséges áldást fogunk aratni (2Korintusz 9:6). Így kiváltságunk lesz élni abban a csodálatos korban, amikor „minden, mi lélegzik”, megadja majd Jehovának a dicsőséget, melyet ő feltétlenül megérdemel (Zsoltárok 150:6).

[Lábjegyzet]

^ 14. bek. A Fiatalok kérdései — Gyakorlatias válaszok című könyv Jehova Tanúi kiadványa.

Emlékszel?

• Milyen értelemben szolgálja Jehovát a népe „éjjel-nappal”?

• Milyen megpróbáltatással nézett szembe Gád törzse, és mit tanulhatnak ebből a ma élő keresztények?

• Hogyan véd minket a szántóföldi szolgálat Sátán támadásaival szemben?

• Milyen ’nyitott ajtón’ lépnek be némelyek, és milyen áldásoknak örvendenek?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

Ahogyan a gádbeliek harcoltak a rablóbandák ellen, úgy a keresztényeknek is harcolniuk kell, amikor Sátán támadja őket

[Kép a 17. oldalon]

A szántóföldi szolgálatban építő társaságban lehetünk

[Képek a 18. oldalon]

Az úttörőszolgálat más szolgálati kiváltságok előtt is ajtót nyithat, például

1. a nemzetközi szolgálat,

2. a Bétel-szolgálat vagy

3. a misszionáriusi szolgálat előtt