Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Tapsoljanak a folyók”

„Tapsoljanak a folyók”

 Jehova teremtésművének remekei

„Tapsoljanak a folyók”

VESS egy pillantást földünk térképére, és a legtöbb helyen kígyózó vonalakat fogsz látni, melyek behálózzák a szárazföldet. Kacskaringózva keresztülvonulnak a síkságokon, sivatagokon és mezőkön. Utat törnek maguknak völgyeken, kanyonokon és erdőkön át (Habakuk 3:9). Ezek a vonalak a folyók, bolygónk lüktető erei. Az ilyen vízfolyamok a föld Teremtőjének, Jehovának a bölcsességét és erejét mutatják. E folyók látványa a zsoltáríróéhoz hasonló érzésekkel tölt el bennünket, aki így énekelt: „Tapsoljanak a folyók, örömmel kiáltsanak mind a hegyek Jehova előtt” (Zsoltárok 98:8, 9). *

A folyók szorosan összefonódnak az emberiség történelmével. A Biblia arról ír, hogy az Édenből eredő folyó négy főágra szakadt (1Mózes 2:10–14). Az egyik legkorábbi civilizáció a Tigris és az Eufrátesz Közel-Keleten húzódó termékeny völgyében sarjadt. Nagy civilizációk jöhettek létre a Sárga-folyónál Kínában, a Gangesznél és az Indusnál Dél-Ázsiában, valamint a Nílusnál Egyiptomban.

Nem csoda hát, ha az emberek mindig is áhítattal adóztak a folyók fenségének, bőségének és gyönyörűségének. Az egyiptomi Nílus mintegy 6670 kilométer hosszú. A dél-amerikai Amazonast tartják a legnagyobb folyónak. Vannak méltóságteljes, nagy folyók, s vannak gyönyörű, kis folyók is, mint például az Amazonasnál sokkal kisebb, ám gyors folyású Tone folyó Japánban.

Mitől folyik a folyó? Egy szóval kifejezve a gravitáció miatt. A gravitáció vonzza a magasabban lévő vizet alacsonyabb szintre, aminek néha robajló vízesés az eredménye. Az erőnek e megnyilvánulásairól és lenyűgöző látványáról ezt mondja a Biblia: „Felemelték a folyók, ó, Jehova, felemelték a folyók hangjukat, szüntelenül felzúgnak a folyók” (Zsoltárok 93:3).

„Ki adott folyást a rohanó zápornak?” — kérdezte Jehova az istenfélő Jóbtól (Jób 38:25, Káldi-fordítás, 1892). Csakugyan, honnan is származik az a sok víz? A válasz egy bonyolult rendszerben rejlik, amelyet vízkörforgásnak neveznek. A föld vízkészlete állandó keringésben van, melyet a nap energiája és a gravitáció mozgat. Miután a víz elpárolog, felemelkedik a levegőben, majd lehűl, és felhőkké sűrűsödik. Idővel pedig ez a pára visszatér a földre hó vagy eső formájában. A legtöbb víz az óceánokban, tavakban, folyókban, gleccserekben, a sarkok jégtakarójában és a föld alatt halmozódik fel.

E rendkívüli körforgásról ezt mondja a Biblia: „Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy  tovább folyhassanak” (Prédikátor 1:7). Csakis Jehova, a végtelen bölcsesség és szerető törődés Istene indíthatott el egy ilyen körforgást. Mit árul el ez a leleményes tervezés Isten személyiségéről? Azt, hogy rendkívül bölcs Isten, aki szeretettel törődik teremtményeivel (Zsoltárok 104:13–15, 24, 25; Példabeszédek 3:19, 20).

Bármilyen nagyok a folyók, és bármilyen sok van is belőlük, a föld frissvíz-készletének csak kis hányadát teszik ki. Mindenesetre létfontosságúak. Egy ezzel a témával foglalkozó könyv ezt írja: „Ha nem juthatnánk hozzá, s ha nem volna bizonyos értelemben hatalmunk a víz felett, az emberek élete a legegyszerűbb életfunkciótól kezdve a legbonyolultabbig lehetetlenné válna. A civilizáció történelmi feljegyzéseinek nagy része is azt mutatja be, hogyan reagáltak erre a tényre az emberek” (Water).

A folyók évezredeken át oltották az ember szomját, és öntözték kertjeit, és soknak a partján termékeny a talaj, mely ideális a növénytermesztésre. Figyeld csak meg, hogyan derül ez ki egy áldásból, melyet Jehova szolgáinak ígértek: „Mily szépek a te sátraid, ó, Jákob, a hajlékaid, ó, Izrael! Mint völgyek, messzire terjednek, mint kertek a folyó mentén. Mint aloék, melyeket Jehova ültetett, mint cédrusok a vizek mellett” (4Mózes 24:5, 6). A folyók olyan állatokat is éltető vízzel látnak el, mint például az itt látható récék és sakál. Minél többet tudunk meg a folyókról, annál inkább arra érzünk késztetést, hogy hálát adjunk Jehovának.

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. Lásd Jehova Tanúi 2004. évi naptárában a május/június hónapokat.

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

Az Argentína és Brazília határán fekvő Iguazú-vízesés a legszélesebb zuhatagok egyike. Több mint 3 kilométer széles. Egy tropikus őserdőben helyezkedik el, és mintegy 300 kisebb vízesésből tevődik össze. Másodpercenként közel 10 000 köbméter víz zúdul alá itt az esős időszakban.

[Kép a 9. oldalon]

A Tone folyó (Japán)