Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A jutalomra összpontosítasz?

A jutalomra összpontosítasz?

 A jutalomra összpontosítasz?

EZ A betegség lassan fejlődik ki. Először az ember periferiális látását szűkíti. Ha nem kezelik, elérheti a látóközpontot. Végül teljes látásvesztéshez vezethet. Milyen betegségről van szó? A glaukómáról, azaz a zöld hályogról. Nagyon sok vak ember ezt a kórt okolhatja a szeme világának elvesztéséért.

Ahogyan a fizikai szemünk világát ilyen alattomosan, lassan elveszíthetjük, éppen úgy elveszíthetjük a látás még ennél is értékesebb formáját: a szellemi látásunkat. Ezért létfontosságú, hogy tekintetünket folyton a szellemi dolgokra összpontosítsuk.

Folyton összpontosítsunk a jutalomra!

A fizikai szemünk számára a „láthatatlanok” közé tartozik a dicsőséges örök élet jutalma, melyet Jehova az ő lojálisainak tart fenn (2Korintusz 4:18). Természetesen a keresztények legfőképpen azért szolgálják Istent, mert szeretik őt (Máté 22:37). Mindazonáltal Jehova azt szeretné, ha igazi várakozással tekintenénk előre a jutalmunkra. Szeretné, ha úgy tekintenénk őrá, mint egy nagylelkű Édesapára, aki „megjutalmazója . . . azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Ennélfogva, akik igazán ismerik Istent és szeretik őt, azok kincsként értékelik az általa megígért áldásokat, és sóvárogva várják a beteljesülésüket (Róma 8:19, 24, 25).

Sokan, akik olvassák ezt a kiadványt, az Ébredjetek! című társfolyóiratával együtt, kedvüket lelik az eljövendő paradicsomi föld művészi ábrázolásaiban. Természetesen nem tudjuk pontosan, hogyan fog kinézni a paradicsomi föld. Ezek a képek csupán művészi ábrázolások, melyek olyan bibliaverseken alapulnak, mint az Ézsaiás 11:6–9. Mindemellett egy keresztény nő ezt mondta: „Valahányszor megpillantok Az Őrtorony vagy az Ébredjetek! folyóiratban egy olyan képet, mely az eljövendő paradicsomot ábrázolja, közelről szemügyre veszem, mintha egy utazási katalógus lenne. Igyekszem odaképzelni magam, mert szívből vágyom rá, hogy ott lehessek az Isten által meghatározott időben.”

Pál apostol hasonlóan érzett a „felfelé való elhívása” felől. Mivel mindvégig hűségesnek kellett bizonyulnia, nem vélekedett úgy magáról, mint aki már elnyerte azt. Inkább folyton ’nekifeszült az előtte lévő dolgoknak’ (Filippi 3:13, 14). Hasonlóképpen Jézus halált tűrt kitartással egy kínoszlopon „az eléje helyezett örömért” (Héberek 12:2).

Kételkedtél valaha abban, hogy te is beléphetsz majd az új világba? Nos, mindenképpen jó, ha nem vagyunk túl magabiztosak, hiszen az, hogy elnyerjük-e az élet díját, attól függ, hogy mindvégig hűségesen kitartunk-e (Máté 24:13). De ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megfeleljünk Isten követelményeinek, okkal bízhatunk abban, hogy megkapjuk a jutalmat. Tartsd elmédben: Jehova „nem kívánja,  hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Ha bízunk Jehovában, ő segíteni fog, hogy elérjük a célunkat. Valójában ellentmondana a természetének, ha azt keresné, miként foszthatja meg a jutalomtól azokat, akik őszintén megpróbálnak a kedvében járni (Zsoltárok 103:8–11; 130:3, 4; Ezékiel 18:32).

Ha arra gondolunk, hogyan érez Jehova a népe iránt, az reménnyel tölt el bennünket. A remény ugyanolyan fontos, mint a hit (1Korintusz 13:13). A Bibliában a ’reménynek’ fordított görög szó a jó lelkes várásának gondolatát hordozza. Pál apostol erre a reményre gondolva ezt írta: „Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a serénységet tanúsítsa, hogy a reménységnek teljes bizonyosságával legyen mindvégig, hogy ne váljatok restté, hanem legyetek utánzói azoknak, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Héberek 6:11, 12). Megfigyelhettük, hogy ha továbbra is hűségesen szolgáljuk Jehovát, biztosak lehetünk benne, hogy a reménységünk beteljesül. Mindenféle világi kívánsággal ellentétben ez a reménység „nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:5). Hogyan őrizhetjük hát meg élőnek a reménységünket, és hogyan összpontosíthatunk folyton erre?

Hogyan válhat élesebbé a szellemi látásunk?

Fizikai szemünkkel nem tudunk egyszerre két dologra összpontosítani. Ugyanez igaz a szellemi látásunkra is. Ha a jelenlegi rendszer dolgaira összpontosítunk, akkor Isten megígért új világa egy kissé elhomályosodik az elménkben. Idővel ez az elmosódott kép, amely látóterünk szélére került, elveszítheti vonzerejét, és egyszerűen eltűnhet a szemünk elől. Micsoda veszteség lenne! (Lukács 21:34). Éppen ezért nagyon fontos, hogy ’egyszerű legyen a szemünk’, amely állandóan Isten Királyságára és az örök élet jutalmára összpontosít! (Máté 6:22).

Nem mindig könnyű elérni, hogy egyszerű legyen a szemünk. A napról napra felmerülő gondok elvonhatják a figyelmünket, és más figyelemelterelő dolgok, sőt még kísértések is adódhatnak az életünkben. Ilyen körülmények között hogyan tudunk továbbra is a Királyságra és Isten megígért új világára összpontosítani anélkül, hogy elhanyagolnánk más szükséges teendőinket? Vizsgáljunk meg három módot, melyek segítenek ebben.

Naponta tanulmányozd Isten Szavát! A Biblia rendszeres olvasása és a Biblián alapuló kiadványok tanulmányozása segít nekünk, hogy az elménket folyton szellemi dolgokra összpontosítsuk. Igaz, talán már évek óta tanulmányozzuk Isten Szavát, de továbbra is tanulmányoznunk kell, ugyanúgy, mint ahogy az ételt is folyton magunkhoz kell venni, hogy fenntartsuk az életünket. Nem hagyunk fel az étkezéssel csupán azért, mert korábban már számtalanszor ettünk. Tehát függetlenül attól, hogy mennyire ismerjük a Bibliát, szükségünk van rá, hogy állandóan, rendszeresen magunkhoz vegyük a belőle származó szellemi táplálékot. Így a reménységünk élő, a hitünk és a szeretetünk pedig erős marad (Zsoltárok 1:1–3).

 Értékeléssel elmélkedj Isten Szaván! Miért létfontosságú az elmélkedés? Két ok miatt. Először is az elmélkedés képessé tesz bennünket arra, hogy magunkévá tegyük, amit olvastunk, és szívből fakadó értékelést fejlesszünk ki az olvasottak iránt. Másodszor, az elmélkedés megakadályoz bennünket abban, hogy elfelejtkezzünk Jehováról, az ő csodálatos tetteiről és a reménységről, melyet elénk tárt. Szemléltetésül: Az izraeliták, amikor Mózessel elhagyták Egyiptomot, a saját szemükkel láthatták Jehova félelmetes erejének megnyilvánulásait. Szerető védelmezését is érezhették, miközben az örökségük felé vezette őket. Mégis, ahogy az izraeliták az Ígéret földje felé haladva a pusztába értek, panaszkodni kezdtek, ami a hit súlyos hiányáról tanúskodott (Zsoltárok 78:11–17). Mi volt a baj?

A nép többé nem Jehovára és arra a csodálatos reménységre összpontosított, melyet eléjük tárt, hanem a pillanatnyi kényelmükre és a testi dolgokra. A természetfölötti jelek és csodák ellenére, melyeknek szemtanúi voltak, sok izraelita hűtlen panaszkodóvá vált. „Hamar elfeledték [Jehova] tetteit” — jegyzi meg a Zsoltárok 106:13. Ez a generáció azzal fizetett megbocsáthatatlan nemtörődömségéért, hogy nem léphetett be az Ígéret földjére.

Ezért, amikor a Szentírást vagy a bibliatanulmányozási segédeszközöket tanulmányozod, szánj időt rá, hogy elmélkedj az olvasottakon. Ahhoz, hogy szellemileg egészséges légy és növekedj, elengedhetetlen az elmélkedés. Például amikor a 106. zsoltárt olvasod, melyet az előbbi részben idéztünk, elmélkedj Jehova tulajdonságain. Figyeld meg, mennyire türelmes és irgalmas volt az izraelitákkal. Vizsgáld meg, hogyan tett meg mindent, ami lehetséges volt, hogy segítsen nekik elérni az Ígéret földjét. Tekintsd át, hogyan lázadtak ellene folyamatosan. Érezd át Jehova gyötrelmét és fájdalmát, amint a végsőkig kimutatta könyörületét és türelmét egy olyan nép iránt, amely érzéketlen és hálátlan volt. Továbbá, amikor a 30. és a 31. versen elmélkedünk, ahol Fineásnak az igazság melletti rendíthetetlen, bátor állásfoglalásáról olvashatunk, biztosítékot kapunk arra, hogy Jehova nem felejtkezik el az ő lojálisairól, és bőségesen megjutalmazza őket.

Alkalmazd életedben a bibliai alapelveket! Amint követjük a Biblia alapelveit, saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy Jehova tanácsa valóban működik. A Példabeszédek 3:5, 6 ezt mondja: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj. Minden utadban vedd figyelembe őt, és akkor ő fogja egyengetni ösvényeidet.” Gondold át, hogy sok embernek az erkölcstelen életmódja hogyan okozott elmebeli, érzelmi és fizikai nehézségeket. Az ilyen személyek a pillanatnyi örömök kedvéért évekig, vagy akár egy életen át tartó fájdalmat aratnak. Ezzel éles ellentétben azok, akik a ’keskeny úton’ járnak, ízelítőt kapnak az új rendszerből, és ez ösztönzi őket arra, hogy továbbra is az élet ösvényén járjanak (Máté 7:13, 14; Zsoltárok 34:8).

A bibliai alapelvek alkalmazása erőpróbát jelenthet. Időnként egy próbateljes helyzetben egy Írás-ellenes megoldás azonnali megkönnyebbüléssel kecsegtet. Anyagi nehézségek idején  például arra érezhetünk kísértést, hogy a Királyság-érdekeket a második helyre tegyük. Ám azok, akik hittel cselekednek, és megőrzik a szellemi látásukat, biztosítékot kapnak arra, hogy „majd jól lesz dolga azoknak, akik félik az igaz Istent” (Prédikátor 8:12). Egy kereszténynek időnként talán túlóráznia kell, de sohasem lesz olyan, mint Ézsau, aki lebecsülte, sőt értéktelennek ítélve elvetette a szellemi dolgokat (1Mózes 25:34; Héberek 12:16).

Jézus világosan kifejtette, hogy keresztényekként milyen felelősségeink vannak. ’Továbbra is először a királyságot és Isten igazságosságát kell keresnünk’ (Máté 6:33). Ha így teszünk, érezhetjük majd Jehova atyai szeretetét, amint arról biztosít, hogy mindenünk meglesz, amire anyagi szempontból szükségünk van. Biztosan nem szeretné, ha olyan dolgok miatt aggodalmaskodnánk, melyekről — kijelentése szerint — ő fog gondoskodni. Az ilyen indokolatlan aggodalom hasonló lehet a szellemi glaukómához: ha nem kezeljük, lassan leszűkíti a látásunkat az anyagiakra, és végül szellemi értelemben vakká tesz. Ha ez az állapot tartósan megmarad, akkor Jehova napja úgy fog elérni bennünket, „mint valami csapda”. Micsoda tragédia lenne ez! (Lukács 21:34–36).

Továbbra is összpontosíts úgy, mint Józsué!

Folyton összpontosítsunk a Királyság-reménységünkre, megfelelő helyen tartva az egyéb felelősségeinket. Ha állhatatosan kitartunk a tanulmányozásban, az elmélkedésben és a bibliai alapelvek alkalmazásában, Józsuéhoz hasonlóan mi is biztosak maradhatunk a reménységünkben. Amikor bevezette Izraelt az Ígéret földjére, ezt mondta: „jól tudjátok teljes szívetekből és teljes lelketekből, hogy egyetlen szó sem maradt beteljesületlenül mindabból a jó szóból, melyet Jehova, a ti Istenetek mondott nektek. Mind beteljesült rajtatok. Egyetlen szó sem vallott kudarcot” (Józsué 23:14).

Adjon erőt neked a Királyság-reménység, és tegye derűssé napjaidat, amint visszatükröződik gondolataidban, érzéseidben, döntéseidben és tetteidben! (Példabeszédek 15:15; Róma 12:12).

[Kép a 21. oldalon]

Kételkedtél valaha abban, hogy te is beléphetsz majd az új világba?

[Kép a 22. oldalon]

Az elmélkedés elengedhetetlen része a bibliatanulmányozásnak

[Képek a 23. oldalon]

Folyton összpontosíts a Királyság-érdekekre