Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova nagysága kikutathatatlan

Jehova nagysága kikutathatatlan

 Jehova nagysága kikutathatatlan

„Jehova nagy és felettébb dicsérendő, kikutathatatlan az ő nagy volta” (ZSOLTÁROK 145:3).

1—2. Milyen ember volt Dávid, és milyennek látta önmagát Istenhez viszonyítva?

ISMERT történelmi személyiség írta a 145. zsoltárt. Még ifjúkorában megölt egy hatalmas termetű, felfegyverzett katonát. Harcos királyként sok ellenségét legyőzte. Dávidnak hívták, és ő volt az ókori Izrael második királya. Hírneve fennmaradt, így még ma is milliók ismerik valamennyire.

2 Noha Dávid sok mindent elért, alázatos maradt. Így énekelt Jehovának: „Amikor látom egeidet, ujjaidnak műveit, a holdat és a csillagokat, melyeket készítettél: Micsoda a halandó, hogy gondolsz rá, és a földi ember fia, hogy gondját viseled?” (Zsoltárok 8:3, 4). Nagyságát nem tartotta a saját érdemének, hanem inkább Jehovának tulajdonította, hogy minden ellenségétől megszabadult. Ezt mondta Istenről: „Megmentő pajzsodat adod nekem, és alázatosságod tesz naggyá engem” (2Sámuel 22:1, 2, 36). Jehova alázatosan irgalmaz a bűnösöknek, és Istennek ezt a ki nem érdemelt kedvességét Dávid értékelte.

’Magasztalom Istent, a Királyt’

3. a) Kit tartott Dávid Izrael királyának? b) Meddig szerette volna Dávid dicsérni Jehovát?

3 Dávid bár Isten által kinevezett király volt, mégis Jehovát tartotta Izrael igazi Királyának. „Tiéd a királyság, ó, Jehova, aki fölemelkedsz mindenek fejévé” — jelentette ki (1Krónikák 29:11). És nagyra is értékelte Istent mint Uralkodót. „Magasztallak téged, Istenem, ó, Király! — énekelte. — Áldom nevedet időtlen időkig, igen, mindörökké. Egész nap áldalak téged, dicsérem nevedet időtlen időkig, igen, mindörökké” (Zsoltárok 145:1, 2). Dávid arra vágyott, hogy egész nap dicsérhesse Jehova Istent, méghozzá örökké.

4. Milyen hamis állításokat leplez le a 145. zsoltár?

4 A 145. zsoltár meggyőzően cáfolja Sátánnak azt az állítását, hogy Isten önző uralkodó, aki megfosztja a teremtményeit a szabadságuktól (1Mózes 3:1–5). Ez a zsoltár azt a sátáni hazugságot is leleplezi, hogy az emberek csak érdekből engedelmeskednek Istennek, nem azért, mert szeretik őt (Jób 1:9–11; 2:4, 5). Dávidhoz hasonlóan  a ma élő igaz keresztények is megválaszolnak az Ördög hamis vádjaira. Nagy becsben tartják a reménységüket, hogy örökké élhetnek a Királyság uralma alatt, mert szeretnék örökké dicsérni Jehovát. Milliók vannak, akik már dicsérik őt, azáltal hogy hitet gyakorolnak Jézus váltságáldozatában, és szeretetből, engedelmesen szolgálják Jehovát mint az ő önátadott, megkeresztelt imádói (Róma 5:8; 1János 5:3).

5—6. Milyen lehetőségeink vannak arra, hogy áldjuk és dicsérjük Jehovát?

5 Gondoljuk végig, milyen sok lehetőségünk van áldani és dicsérni Jehovát az ő szolgáiként. Megtehetjük ezt imában, amikor valami, amit Szavában, a Bibliában olvastunk, mélyen megérint bennünket. Dicsérhetjük Istent, és hálát adhatunk neki, amikor megindít minket a népével való bánásmódja, vagy lenyűgöz bámulatos teremtésművének valamelyik részlete. Úgy is áldhatjuk Jehova Istent, hogy a szándékairól beszélgetünk hívőtársainkkal a keresztény összejöveteleken vagy egymás között. Voltaképpen minden ’jó cselekedet’, amellyel Isten Királyságát támogatjuk, dicséretet szerez Jehovának (Máté 5:16).

6 Ilyen jó cselekedetekre példa, hogy az utóbbi időben Jehova népének tagjai sok imádati helyet építettek szegény országokban. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy más országokban élő hívőtársaik anyagi támogatást nyújtottak. Voltak olyan keresztények, akik önként elutaztak ilyen helyekre, és segítettek a Királyság-termek felépítésében. A Jehovát dicsérő legfontosabb jó cselekedet pedig az, hogy prédikáljuk a Királyságáról szóló jó hírt (Máté 24:14). A 145. zsoltárból később kiderül, hogy Dávid értékelte Isten uralmát, és magasztalta királyságát (Zsoltárok 145:11, 12). Te is hálás vagy azért, hogy Isten szeretettel uralkodik? És rendszeresen beszélsz másoknak a Királyságáról?

Isten nagyságának megnyilvánulásai

7. Mondj egy fontos okot, amiért dicsérhetjük Jehovát!

7 A Zsoltárok 145:3 egy fontos okot említ, amiért dicsérhetjük Jehovát. „Jehova nagy és felettébb dicsérendő, kikutathatatlan az ő nagy volta” — énekli Dávid. Jehova nagyságának nincs határa. Olyasvalami ez, amit az emberek képtelenek teljesen kikutatni, felfogni vagy felmérni. Mégis hasznos lehet, ha megvizsgáljuk Jehova kikutathatatlan nagyságának néhány megnyilvánulását.

8. Mit tár fel a világegyetem Jehova nagyságáról és hatalmáról?

8 Próbálj meg felidézni egy olyan alkalmat, amikor a városi fényektől távol felpillantottál a felhőtlen éjszakai égboltra. Ugye ámulatba ejtett a milliónyi csillag ragyogása, és úgy érezted, dicséret illeti Jehovát a nagyságáért, hogy megteremtette ezeket az égitesteket? Pedig amit láttál, az csupán töredéke volt annak a számtalan csillagnak, mely a földet is magában foglaló galaxishoz tartozik. Ráadásul a becslések szerint több mint százmilliárd galaxis létezik, amelyek közül távcső nélkül csak három látható. Kétségtelen, hogy a hatalmas világegyetem temérdek csillaga és galaxisa Jehova teremtői hatalmát és kikutathatatlan nagyságát bizonyítja (Ézsaiás 40:26).

9—10. a) Milyen módokon nyilvánult meg Jehova nagysága Jézus Krisztussal kapcsolatban? b) Hogyan érintse a hitünket Jézus feltámasztása?

9 Most vizsgáljuk meg Jehova nagyságát más oldalról is, mégpedig Jézus Krisztussal kapcsolatban. Isten nagysága mutatkozott meg abban, hogy megteremtette a Fiát, és korszakokon át a ’mestermunkásaként’ használta fel (Példabeszédek 8:22–31). Jehova szeretetének a nagyságáról tanúskodott az, hogy odaadta egyszülött Fiát váltságáldozatul az emberiségért (Máté 20:28; János 3:16; 1János 2:1, 2). Továbbá nekünk, embereknek felfoghatatlan, hogy Jehova dicsőséges, halhatatlan szellemi testet adott Jézusnak, amikor feltámasztotta (1Péter 3:18).

 10 Jézus feltámadásakor sokféle módon megnyilvánult Jehova kikutathatatlan nagysága. Isten biztosan visszaadta Jézusnak az emlékeit a láthatók és láthatatlanok megteremtésével járó munkáról (Kolosszé 1:15, 16). Gondolhatunk itt a szellemteremtményekre, a világegyetemre, a termékeny földre és a bolygónkon megtalálható mindenféle élőlényre. Jehova nemcsak azt az ismeretet adta vissza Fiának, amelyet a Fiú az ember előtti létekor szerzett, végig nyomon követve az égi és a földi élet történelmét, hanem azoknak az élményeknek az emlékét is, amelyeket Jézus tökéletes emberként élt át. Jézus feltámasztásában tehát nyilvánvalóan megmutatkozik Jehova kikutathatatlan nagysága. Azonfelül ez a hatalmas cselekedet szavatolja mások feltámadásának lehetőségét. Meg kell hogy erősítse az abba vetett hitünket, hogy Isten képes visszahozni az életbe halottak millióit, akiket tökéletes emlékezetében őriz (János 5:28, 29; Cselekedetek 17:31).

Csodálatos tettek és hatalmas cselekedetek

11. Milyen hatalmas tettet hajtott végre Jehova i. sz. 33 pünkösdjén?

11 Jézus feltámasztása óta Jehova számos további hatalmas és csodálatos tettet hajtott végre (Zsoltárok 40:5). I. sz. 33 pünkösdjén életre hívott egy új nemzetet, ’az Isten Izraelét’, mely Krisztus szent szellemmel felkent tanítványaiból áll (Galácia 6:16). Ez az új, szellemi nemzet addig növekedett, hogy végül már az egész akkor ismert világban voltak tagjai. A hitehagyás ellenére, mely a kereszténység kialakulásához vezetett Jézus apostolainak a halála után, Jehova továbbra is csodálatos tetteket vitt véghez, hogy valóra váltsa szándékát.

12. Mit bizonyít az, hogy a Biblia az összes főbb nyelvre le lett fordítva?

12 Például fennmaradt a Biblia kanonikus szövege, és idővel a ma beszélt összes főbb nyelvre le lett fordítva. A Biblia fordítói gyakran mostoha körülmények között és Sátán ügynökei miatt az életüket kockáztatva dolgoztak. Nem vitás, hogy nem sikerülhetett volna több mint 2000 nyelvre lefordítani a Bibliát, ha nem ez lett volna Jehova Isten akarata, akinek kikutathatatlan a nagysága!

13. Hogyan mutatkozott meg Jehova nagysága a Királyság-szándékaival kapcsolatban 1914 óta?

13 Jehova nagysága a Királyság-szándékaival kapcsolatban is megmutatkozott. Például 1914-ben beiktatta Fiát, Jézus Krisztust mint égi Királyt. Röviddel ezután Jézus intézkedett, hogy Sátán és a démonai ki legyenek űzve az égből, és ne hagyhassák el a föld közelségét. Itt várják most, hogy a mélységbe vessék őket (Jelenések 12:9–12; 20:1–3). Jézus felkent követői 1914 óta fokozott üldözést tapasztalnak, de Jehova fenntartja őket Krisztus láthatatlan jelenléte alatt, azaz a mi időnkben (Máté 24:3; Jelenések 12:17).

14. Milyen csodálatos tettet vitt véghez Jehova 1919-ben, és mi valósult meg ezáltal?

14 1919-ben Jehova egy másik csodálatos tettet vitt véghez, amely igazolta a nagyságát. Új életre keltette Jézus felkent követőit, akik szellemi tétlenségben voltak (Jelenések 11:3–11).  Azóta a felkentek buzgón prédikálják az égben létrejött Királyságról szóló jó hírt. További felkenteket gyűjtöttek be, hogy beteljen a 144 000-es létszám (Jelenések 14:1–3). És Krisztus felkent követői által Jehova lefektette egy ’új föld’, vagyis egy igazságos emberi társadalom alapját (Jelenések 21:1). De mi lesz az ’új földdel’, miután a hűséges felkentek mindannyian felmennek az égbe?

15. Milyen munkát vezetnek a felkent keresztények, és milyen eredménnyel?

15 Ennek a folyóiratnak az 1935. augusztus 1-jei és az augusztus 15-ei angol száma nagy horderejű cikkeket tartalmazott, melyek a Jelenések könyve 7. fejezetében említett ’nagy sokasággal’ foglalkoztak. A felkent keresztények elkezdték buzgón keresni ezeket a minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való hittársaikat, és maguk mellé vették őket. A „nagy sokaság” tagjai túlélik majd a küszöbönálló ’nagy nyomorúságot’, és kilátásuk van rá, hogy az ’új föld’ állandó tagjaiként örökké élhetnek a Paradicsomban (Jelenések 7:9–14). A felkent keresztények vezette Királyság-prédikáló és tanítványképző munkának köszönhetően ma több mint hatmillió ember ápolja azt a reménységet, hogy vég nélkül élhet egy földi paradicsomban. Kit illet elismerés ezért a növekedésért, mely Sátánnak és romlott világának a gyűlölködése ellenére következett be? (1János 5:19). Csakis Jehova tudta mindezt megvalósítani a szent szelleme által (Ézsaiás 60:22; Zakariás 4:6).

Jehova méltóságának dicső pompája

16. Miért nem láthatják az emberek szó szerint Jehova ’méltóságának dicső pompáját’?

16 Jehova ’csodálatos tettei’ és ’hatalmas cselekedetei’ — bármilyen jellegűek is — soha nem merülnek feledésbe. Dávid ezt írta: „Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hatalmas cselekedeteidről beszélnek. Méltóságod dicső pompájával és csodálatos tetteiddel foglalkozom. Félelmet keltő dolgaid erejéről beszélnek, én pedig hírül adom nagy voltodat” (Zsoltárok 145:4–6). De vajon mennyit tudhatott Dávid Jehova dicső pompájáról, hiszen „Isten Szellem”, így az embereknek láthatatlan? (János 1:18; 4:24).

17—18. Hogyan növelhette Dávid a Jehova ’méltóságának dicső pompája’ iránti nagyrabecsülését?

17 Bár Dávid nem látta Istent, növelhette a Jehova méltósága iránti nagyrabecsülését.  Például olvashatott a Szentírásban Isten hatalmas tetteiről, köztük arról, hogy egy világméretű özönvízben elpusztított egy gonosz világot. Dávid nagy valószínűséggel tisztában volt azzal, hogy Isten hogyan alázta meg Egyiptom hamis isteneit, amikor kiszabadította az izraelitákat az egyiptomi fogságból. Az ilyen események Jehova méltóságát és nagyságát tanúsítják.

18 Dávidnak bizonyára nem csupán a Szentírás olvasása, hanem az azon való elmélkedés is növelte az Isten méltósága iránti nagyrabecsülését. Egyebek között azon elmélkedhetett, ami akkor történt, amikor Jehova közölte a Törvényt Izraellel. Mennydörgött, villámlott, sötét felhő ereszkedett a hegyre, és hangos kürtzengés volt hallható. A Sínai-hegy rengett és füstöt okádott. A hegy lábánál összegyűlt izraeliták a tűz és a felhő közepében hallhatták „a Tíz szót”, amelyet Jehova egy angyal által mondott el nekik (5Mózes 4:32–36; 5:22–24; 10:4; 2Mózes 19:16–20; Cselekedetek 7:38, 53). Milyen félelmetes megnyilvánulásai voltak ezek Jehova nagyságának! Akik szeretik Isten Szavát, és elmélkednek ezeken a beszámolókon, azokat megindítja Jehova ’méltóságának dicső pompája’. Ma már természetesen a birtokunkban van az egész Biblia, és több olyan dicsőséges látomást tartalmaz, amely kiemeli Jehova nagyságát (Ezékiel 1:26–28; Dániel 7:9, 10; Jelenések 4. fejezet).

19. Hogyan növelhetjük a Jehova méltósága iránti nagyrabecsülésünket?

19 Dávidot akkor is lenyűgözhette Isten méltósága, amikor tanulmányozta azokat a törvényeket, amelyeket Isten az izraelitáknak adott (5Mózes 17:18–20; Zsoltárok 19:7–11). Jehova törvényeinek a megtartása méltósággal ruházta fel Izrael nemzetét, és elkülönítette az összes többi néptől (5Mózes 4:6–8). Dávidhoz hasonlóan mi is növelhetjük a Jehova méltósága iránti nagyrabecsülésünket, azáltal hogy rendszeresen olvassuk a Bibliát, mélyen elmélkedünk rajta, és szorgalmasan tanulmányozzuk.

Isten erkölcsi tulajdonságai magasztalják a nagyságát

20—21. a) Mely tulajdonságokkal kapcsolatban magasztalja Jehova nagyságát a Zsoltárok 145:7–9? b) Milyen hatással vannak az itt említett tulajdonságok mindazokra, akik szeretik Istent?

20 Láthattuk, hogy a 145. zsoltár első hat verse nyomós okokat sorol fel arra, hogy dicsérjük Jehovát a kikutathatatlan nagyságával összefüggő dolgokért. A 7-től 9-ig terjedő versek Isten erkölcsi tulajdonságait említik, ezzel magasztalják a nagyságát. Dávid így énekel: „Jóságod bőségét emlegetve áradoznak, és igazságosságod miatt kiáltanak örömmel. Jehova könyörületes és irgalmas, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben. Jehova mindenkihez jó, és irgalmassága minden műve fölé kiterjed.”

21 Dávid itt először Jehova jóságát és igazságosságát hangsúlyozza. Ezeket a tulajdonságait vonta kétségbe Sátán, az Ördög. Milyen hatással vannak ezek a tulajdonságok mindazokra, akik szeretik Istent, és alávetik magukat az uralmának? Jehova jósága és igazságos uralkodása annyira megörvendezteti az imádóit, hogy nem tudják abbahagyni a róla való áradozást. Azt is elmondhatjuk, hogy „Jehova mindenkihez jó”, és ez remélhetőleg még sokaknak segít abban, hogy az igaz  Isten imádóivá váljanak, mielőtt túl késő lenne (Cselekedetek 14:15–17).

22. Hogyan bánik Jehova a szolgáival?

22 Dávid azokat a tulajdonságokat is értékelte, amelyeket maga Isten is említett, amikor „elhaladt [Mózes] arca előtt, és kijelentette: »Jehova, Jehova irgalmas, könyörületes Isten, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben és igazságban«” (2Mózes 34:6). Dávid ezért megállapíthatta: „Jehova könyörületes és irgalmas, lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben.” Jóllehet Jehova kikutathatatlanul nagy, azzal tiszteli meg emberi szolgáit, hogy könyörületesen bánik velük. Telve van irgalmassággal, és Jézus váltságáldozata alapján kész megbocsátani a megbánást tanúsító bűnösöknek. Azt is elmondhatjuk, hogy Jehova lassú a haragra, hiszen lehetőséget ad a szolgáinak arra, hogy legyőzzék gyengeségeiket, melyek kizárhatnák őket igazságos, új világából (2Péter 3:9, 13, 14).

23. Melyik értékes tulajdonságról fogunk beszélni a következő cikkben?

23 Dávid magasztalja Isten szerető-kedvességét, azaz lojális szeretetét. A 145. zsoltár hátralévő versei elmondják, hogy miként mutatja ki Jehova ezt a tulajdonságot, és mire indítja lojális szolgáit a szerető-kedvessége. A következő cikkben ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk majd.

Hogyan válaszolnál?

• Milyen lehetőségeink vannak arra, hogy „egész nap” dicsérjük Jehovát?

• Milyen példák igazolják, hogy Jehova nagysága kikutathatatlan?

• Hogyan növelhetjük a Jehova dicsőséges méltósága iránti nagyrabecsülésünket?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 10. oldalon]

A világegyetem galaxisai Jehova nagyságát igazolják

[Forrásjelzés]

Courtesy of Anglo-Australian Observatory, photograph by David Malin

[Kép a 12. oldalon]

Hogyan nyilvánult meg Jehova nagysága Jézus Krisztussal kapcsolatban?

[Kép a 13. oldalon]

Amikor az izraeliták megkapták a Törvényt a Sínai-hegynél, láthatták Jehova dicsőséges méltóságának a bizonyítékait