Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

 Olvasók kérdései

A világ sok részén megszokott, hogy esküvői ajándékot adnak a házasulandóknak. Milyen bibliai alapelveket vegyünk figyelembe, amikor ajándékozni készülünk, vagy amikor esküvői ajándékot kapunk?

A Biblia szerint az ajándékozás dicséretes, ha helyesek az indítékaink, és az alkalom is megfelelő. Ami az adakozást illeti, arra buzdítja az igaz keresztényeket, hogy utánozzák Jehovát, aki bőkezűen gondoskodik rólunk (Jakab 1:17). Pál apostol így ösztönözte keresztény hittársait: „ne feledkezzetek meg a jónak cselekvéséről és a javak másokkal való megosztásáról, mert az ilyen áldozatok igen kedvére vannak az Istennek.”  A keresztények tehát arra kapnak buzdítást, hogy legyenek nagylelkűek (Héberek 13:16; Lukács 6:38).

Mit mondhatunk az ajándéklisták készítéséről? Ez abból áll, hogy a leendő házaspár készít egy listát azokról a dolgokról, amelyeknek örülnének. Ezután ad egy-egy másolatot a rokonoknak és barátoknak, akik aztán megvásárolhatnak valamit a felsoroltak közül. Az ajándéklisták készítésének haszna az, hogy az adakozni kívánóknak nem kell órákat eltölteniük azzal, hogy ajándék után kutatnak, a házaspárnak pedig nem lesz abban a kellemetlenségben része, hogy vissza kelljen vinnie azokat az ajándékokat, amelyeket nem tud használni.

Minden házasulandónak a személyes döntésére van bízva, hogy szeretne-e ajándéklistát készíteni vagy sem. A keresztények azonban vigyáznak arra, hogy a tetteikkel még csak véletlenül se sértsenek bibliai alapelveket. Mi történhet például akkor, ha egy jegyespár listáján kimondottan drága ajándékok szerepelnek? Nos azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy költekezzenek, emiatt talán nem tudnak ajándékot venni, vagy jobbnak látják, ha nem fogadják el az esküvői meghívást, így nem kell szégyenkezniük szerény ajándékuk miatt. Egy keresztény nő a következőket írta: „Nem bírok lépést tartani az ajándékozással. Próbálok bőkezű lenni, de mostanában egyáltalán nem érzem azt az örömet, melyet korábban az adakozás nyújtott.” Milyen sajnálatos lenne, ha egy esküvő lehangoló élménnyé válna valakinek!

Semmi esetre sem szabad azt éreztetni az adakozókkal, hogy ajándékuk csak akkor ér valamit, ha azt adott helyen, adott összegért vásárolták. Hiszen Jézus Krisztus rávilágított, hogy Isten szemében az adakozó szívállapota a legfontosabb, nem pedig az, hogy mennyibe kerül az ajándék (Lukács 21:1–4). A rászorulóknak adott irgalmas adományokról szólva Pál apostol ezt írta: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 9:7).

A Biblia szemszögéből nézve semmi elítélendő sincs abban, ha valaki a másik tudtára adja, hogy tőle származik az ajándék, például úgy, hogy ír egy-két sort az ajándék mellé. Néhány helyen azonban az a szokás, hogy minden meghívottal tudatják, kitől kapja a jegyespár az ajándékot. Ez a szokás gondokat okozhat. Az ajándékozók mérlegelhetnék, nem lenne-e jobb, ha nem árulnák el, melyik ajándék az övék, így nem fognak túlzott figyelmet vonni önmagukra. Akik így döntenek, a Máté 6:3-ban található alapelv szerint járnak el. Ott Jézus a következőket mondja: „Te pedig, amikor irgalmas adományokat adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobbod.” Másrészt vannak, akik úgy érzik, hogy az ajándékozás személyes ügy, mely csak rájuk és a jegyespárra tartozik. Azt is vegyük figyelembe, hogy ha felfedjük az ajándékozók nevét, a jelenlévők elkezdhetik összehasonlítgatni az ajándékokat, „vetélkedést szítva egymás között” (Galácia 5:26). Biztosan egyetlen keresztény sem szeretne kellemetlenséget okozni vagy zavarba hozni valakit azzal, hogy közhírré teszi az ajándékozók nevét (1Péter 3:8).

Ha az Isten Szavában lefektetett alapelvekkel összhangban cselekszünk, akkor az ajándékozás valóban a boldogság forrása lesz (Cselekedetek 20:35).