Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2003. AUGUSZTUS 

„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

„Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

„INGYEN kaptátok, ingyen adjátok!” (Máté 10:8). Jézus ezt az utasítást adta az apostolainak, amikor kiküldte őket, hogy prédikálják a jó hírt. Vajon engedelmeskedtek az apostolok ennek a parancsnak? Igen, és azután is így tettek, miután Jézus elhagyta a földet.

Például, amikor Simon, a korábbi mágus látta Péter és János apostol csodatévő erejét, pénzt ajánlott fel nekik, hogy ő is kaphasson ebből az erőből. Péter azonban megfeddte Simont, ezekkel a szavakkal: „Vesszen el az ezüstöd veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy pénzért birtokába jutsz az Isten ingyenajándékának” (Cselekedetek 8:18–20).

Pál apostol Péterhez hasonlóan gondolkodott. Hagyhatta volna, hogy az ellátásához fűződő anyagi teher a Korintusban élő keresztény testvéreire háruljon. Ő ehelyett maga kereste meg a kenyerét (Cselekedetek 18:1–3). Így nyugodtan elmondhatta, hogy „költségmentesen” prédikálta a jó hírt a korintusiaknak (1Korintus 4:12; 9:18).

Sajnos azonban sokan, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem mutatnak ilyen készséget arra, hogy ’ingyen adják’. Igen, a kereszténységben sok vallási vezető ’megkéri az árát a tanításnak’ (Mikeás 3:11, Újfordítású revideált Biblia). Sőt néhány vallási vezető a nyájtól gyűjtött pénzből gazdagodott meg. 1989-ben egy evangelizátort az Egyesült Államokban 45 év börtönre ítéltek. Miért? „Több millió dollárt sikkasztott el, melyet az egyház támogatására adományoztak. A pénz egy részét házak, autók vásárlására és utazásra használta fel. Sőt még egy légkondicionált kutyaólat is vett!” (People’s Daily Graphic, 1989. október 7.)

Egy ghánai újság 1990. március 31-i száma arról számolt be, hogy Ghánában egy katolikus pap fogta a pénzt, amely az egyik mise alatt gyűlt össze, és a gyülekezetre szórta, „mivel — az újság szavai szerint — felnőttekként nagyobb címletű hozzájárulásokat vártak volna el tőlük” (The Ghanaian Times). Nem meglepő, hogy sok egyház még azzal is próbálkozik, hogy tagjait — kapzsiságukra hatva — szerencsejátékok űzésére és más mesterkedésekre ösztönzi, hogy így több pénzhez jusson.

Ezzel ellentétben Jehova Tanúi igyekszenek utánozni Jézusnak és korai tanítványainak a példáját. Nincs fizetett papságuk. Minden Tanú Isten szolgája, felruházva azzal a felelősséggel, hogy prédikálja ’a királyság jó hírét’ másoknak (Máté 24:14). Világszerte több mint 6 millióan viszik el az embereknek „az élet vizét” ingyen (Jelenések 22:17). Így azok is javukra fordíthatják a Biblia üzenetét, akiknek ’nincs pénzük’ (Ézsaiás 55:1). Bár világméretű munkájukat önkéntes adományokból fedezik, soha nem kéregetnek. Isten igaz szolgáiként ’nem házalnak az Isten szavával’, hanem „őszinteségből” beszélnek, „igen, mint akik Istentől küldettek” (2Korintus 2:17).

 De miért készek Jehova Tanúi a saját költségükön segíteni másoknak? Mi indítja őket erre? Az, hogy ingyen adják, azt jelenti, hogy egyáltalán semmi jutalmat nem kapnak az erőfeszítéseikért?

Válasz Sátán kihívására

A váltság, mely Isten ingyenajándéka, arra indítja a keresztényeket, hogy ingyen megosszák a jó hírt másokkal

Az igaz keresztényeket napjainkban elsődlegesen az a vágy indítja, hogy elnyerjék Jehova tetszését, nem pedig az, hogy meggazdagodjanak. Így válaszolhatnak Sátán, az Ördög sok évszázaddal ezelőtti kihívására. Egy igazságos férfival, Jóbbal kapcsolatban Sátán a következőket intézte Jehovához: „Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?” Sátán azt állította, hogy Jób csak azért szolgálja Istent, mert Isten körülveszi a védelmével. Ha Jób elveszítené az anyagi javait, akkor Sátán érvelése szerint, szemtől szembe megátkozná Istent! (Jób 1:7–11).

Válaszolva erre a kihívásra Isten megengedte Sátánnak, hogy próbára tegye Jóbot, ezt mondva: „mindazt, a mije van, kezedbe adom” (Jób 1:12). Mi lett az eredmény? Jób bebizonyította, hogy Sátán egy hazug. Bármilyen szerencsétlenség érte is Jóbot, ő lojális maradt. Ezt mondta: „Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből” (Jób 27:5, 6Úf.).

Az igaz imádók ma Jóbhoz hasonlóan gondolkodnak. Az Istennek végzett szolgálatra nem az anyagi érdekek indítják őket.

Isten ki nem érdemelt kedvességének ingyenajándéka

Egy másik ok, amiért az igaz keresztények készek arra, hogy ’ingyen adják’ az, hogy ők maguk is ’ingyen kapták’ Istentől. Ősatyánk, Ádám bűne miatt az emberiség a bűn és a halál fogságában van (Róma 5:12). Jehova szeretetteljesen gondoskodott arról, hogy Fia áldozati halált haljon; ez nagy ár volt Isten részéről. Az emberiség semmiképpen nem érdemelte ki. Nem, ez ajándék Istentől (Róma 4:4; 5:8; 6:23).

A Róma 3:23, 24-ben feljegyzettek szerint Pál ezt mondta a felkent keresztényeknek: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől, és ingyenajándék az, hogy igazságossá nyilváníttatnak az ő ki nem érdemelt kedvességéből, a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén.” Azok, akiknek az a reménységük, hogy örökké élhetnek a földön, hasonlóképpen egy „ingyenajándék” várományosai. Ez az ajándék egyebek között azt a kiváltságot foglalja magában, hogy igazságosnak vannak nyilvánítva mint Jehova barátai (Jakab 2:23; Jelenések 7:14).

Krisztus váltságáldozata azt is lehetővé teszi, hogy minden keresztény Isten szolgájaként tevékenykedjen. Pál apostol így írt erről: „Ennek [a szent titoknak] szolgája lettem az Isten ki nem érdemelt kedvességének ingyenajándéka szerint” (Efézus 3:4–7). Mivel olyan gondoskodás révén hívattak el erre a szolgálatra, amelyet nem érdemelhettek ki, vagy amelyre nem szolgálhattak rá, Isten igaz szolgái nem várhatnak anyagi fizetséget azért, amiért megosztják ennek a gondoskodásnak a jó hírét másokkal.

 Az örök élet — Vajon önző indíték?

Vajon ez azt jelenti, hogy Isten elvárja a keresztényektől, hogy bármiféle jutalom kilátása nélkül szolgálják őt? Nem, hiszen Pál apostol ezt mondta hívőtársainak: „nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkátokról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottatok” (Héberek 6:10). Igen, Jehova nem igazságtalan (5Mózes 32:4). Ellenkezőleg, Jehova „megjutalmazója . . . azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). De vajon nem az önzést mozdítja elő a Paradicsomban való örök élet ígérete? (Lukács 23:43).

Az igaz keresztényeket napjainkban elsődlegesen az a vágy indítja, hogy elnyerjék Jehova tetszését, nem pedig az, hogy meggazdagodjanak

Semmiképp sem. Először is azért nem, mert az a vágy, hogy örökké szeretnénk élni a paradicsomi földön, magától Istentől származik. Ő tárta ezt a kilátást az első emberpár elé (1Mózes 1:28; 2:15–17). És ő tette lehetővé ennek a kilátásnak a helyreállítását is, amikor Ádám és Éva elveszítették azt a leszármazottaikra nézve. Így Isten azt ígéri a Szavában, hogy „maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:21). Ezért hát teljesen helyénvaló, ha a keresztények napjainkban — ugyanúgy, mint annak idején Mózes — ’a megjutalmazásra szegezik a tekintetüket’ (Héberek 11:26). Isten ezt a jutalmat nem megvesztegetésként kínálja fel. Szolgái iránt érzett őszinte szeretetből teszi (2Tesszalonika 2:16, 17). Erre reagálva mi pedig „azért szeretünk, mert először ő szeretett minket” (1János 4:19).

Az Isten szolgálata mögött rejlő helyes indíték

Ma a keresztényeknek persze állandóan önvizsgálatot kell tartaniuk, hogy milyen indítékkal szolgálják Istent. A János 6:10–13-ban olvashatunk arról, amikor Jézus csoda útján több mint ötezer embert látott el élelemmel. Ezután néhányan csatlakoztak Jézushoz, de pusztán önző érdekből. Jézus ezt mondta nekik: „azért kerestek, mert . . . ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok” (János 6:26). Évtizedekkel később is voltak olyan önátadott keresztények, akik „nem tiszta indítékból” végeztek szolgálatot Istennek (Filippi 1:17). Néhányan, akik ’nem értettek egyet az egészséges szavakkal, Jézus Krisztusnak szavaival’, még személyes hasznot is akartak húzni a keresztényekkel való közösségből (1Timóteus 6:3–5).

Ha ma egy keresztény csupán azért szolgálja Istent, mert örökké akar élni a Paradicsomban, könnyen lehet, hogy szintén önző indítékból szolgál. Ez hosszú távon a szellemi bukásához vezethet. Mivel Sátán világrendszere esetleg tovább tart, mint gondolta, ’kifáradhat’, mert úgy érzi, hogy a vég késlekedik (Galácia 6:9). Talán megkeseredik azok miatt az anyagi áldozatok miatt, melyeket hozott. Jézus erre emlékeztet minket: „Szeretned kell Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel” (Máté 22:37). Igen, az, aki elsősorban szeretetből szolgálja Istent, nem szab időbeli határt a szolgálatának. Szilárd elhatározása, hogy örökké Jehovát fogja szolgálni (Mikeás 4:5). Nem sajnál semmilyen áldozatot, amelyet Isten szolgálatáért hozott (Héberek 13:15, 16). Isten iránt érzett szeretete arra indítja, hogy Isten érdekeit tegye első helyre az életében (Máté 6:33).

Ma több mint hatmillió igaz imádó „készséggel ajánlkozik” Jehova szolgálatára (Zsoltárok 110:3NW). Te is közéjük tartozol? Ha nem, gondolkozz el azon, mit kínál fel Isten: az igazság tiszta ismeretét (János 17:3), szabadulást a hamis vallásos tanítások rabságából (János 8:32) és az örök élet reménységét (Jelenések 21:3, 4). Hogy mindezt hogyan kaphatod meg Istentől, annak megismerésében Jehova Tanúi szívesen segítenek neked — ingyen.