Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Gondolkodjunk józanul, és cselekedjünk bölcsen!

Gondolkodjunk józanul, és cselekedjünk bölcsen!

 Gondolkodjunk józanul, és cselekedjünk bölcsen!

KÉPZELD EL a következőt: Jézus Krisztus kifejti, hogy vallási ellenségei szörnyű fájdalmat fognak okozni neki Jeruzsálemben, és megölik őt. Jó barátja, Péter apostol nem hisz a fülének, félrevonja Jézust, és megdorgálja. Péter őszinteségéhez kétség sem férhet, igazán aggódik Jézusért. De Jézus miként vélekedik Péter gondolkodásáról? „Eredj mögém, Sátán! — mondja neki. — Botláskő vagy nekem, mert nem az Isten gondolatai szerint gondolkozol, hanem az emberekéi szerint” (Máté 16:21–23).

Micsoda döbbenet lehetett úrrá Péteren! Nemhogy segítségére lett volna szeretett Urának, ez alkalommal „botláskő” volt. Hogyhogy? Péter feltehetően beleesett abba a hibába, amely az emberi gondolkodásnak gyakori hátulütője: azt hitte, amit hinni akart.

Ne legyünk túlzottan magabiztosak!

A józan gondolkodásunkat veszélyezteti, hogy hajlamosak lehetünk a túlzott magabiztosságra. Pál apostol erre figyelmeztette az ókori Korintusban élő keresztény hittársait: „aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essen” (1Korintus 10:12). Miért mondta ezt? Nyilván azért, mert tudta, mennyire könnyen félresiklanak az ember gondolatai. Még a keresztények elméje is „megromolhat, és eltávolodhat a Krisztushoz illő őszinteségtől és tisztaságtól” (2Korintus 11:3).

Pál ősei között is volt egy egész nemzedék, melynek eltorzult a gondolkodása. Jehova akkoriban így szólt hozzájuk: „nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim” (Ézsaiás 55:8). „Bölcsek[ké váltak] tulajdon szemükben”, aminek gyászos következményei lettek (Ézsaiás 5:21, Katolikus fordítás). Mindenképp ésszerű hát megvizsgálni, hogy miként maradhatunk józan gondolkodásúak, hogy nekünk ne legyen ugyanaz a gondolkodásmód a vesztünk.

Őrizkedjünk a testi gondolkodástól!

Némelyeket Korintusban rossz irányba befolyásolt a testi gondolkodás (1Korintus 3:1–3). Nagyobb hangsúlyt fektettek az emberi bölcselkedésre, mint Isten Szavára. Vitathatatlan, hogy a kor görög gondolkodói nagyon okos emberek voltak, Isten azonban bolondoknak tekintette őket. Pál ezt jelentette ki: „meg van írva: »El fogom veszteni a bölcsek bölcsességét, és félretolom a műveltek intelligenciáját.« Hol a bölcs?  Hol az írástudó? Hol a dolgok ezen rendszerének vitázója? Nem tette-e bolondsággá az Isten a világ bölcsességét?” (1Korintus 1:19, 20). Ezeket a művelt embereket ’a világ szelleme’, nem pedig Isten szelleme irányította (1Korintus 2:12). Bölcselkedésük és elképzeléseik távol álltak Jehova gondolkodásától.

Az efféle testi gondolkodás igazi forrása Sátán, az Ördög, aki arra használta a kígyót, hogy tévútra vezesse Évát (1Mózes 3:1–6; 2Korintus 11:3). Vajon ő még mindig veszélyt jelent ránk nézve? Igen. Isten Szava szerint Sátán oly mértékben megvakítja az emberek elméjét, hogy jelenleg „az egész lakott földet félrevezeti” (2Korintus 4:4; Jelenések 12:9). Mennyire fontos, hogy tudatában legyünk a fondorkodásainak! (2Korintus 2:11).

Óvakodjunk ’az emberek ármánykodásától’!

Pál apostol óva intett ’az emberek ármánykodásától’ is (Efézus 4:14). Ő maga is találkozott ’csalárd munkásokkal’, akik azt állították, hogy az igazságot képviselik, de valójában eltorzították azt (2Korintus 11:12–15). Elképzelhető, hogy az ilyen személyek a céljuk elérése érdekében csak olyan bizonyítékokra hivatkoznak, amelyek alátámasztják az elképzeléseiket, mások szívére hatnak a szavaikkal, megtévesztő féligazságokat hangoztatnak, körmönfontan célozgatnak, vagy nyílt hazugságokat terjesztenek.

A propagandisták mások befeketítésére gyakran használnak olyan szavakat, mint a „szekta” szó. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűléséhez érkezett egy indítvány, mely azt javasolta, hogy jó lenne, ha az új vallási csoportokat vizsgáló szervek „kerülnék ennek a szónak a használatát”. Miért? Mert a beterjesztő szerint a „szekta” szó rendkívül negatív értelmű. A művelt görög emberek is tévesen azzal vádolták Pál apostolt, hogy „fecsegő”, ami szó szerint azt jelenti, hogy ’magot szedegető’. Ezzel arra utaltak, hogy Pál nem más, mint egy semmirekellő szószátyár, egy olyan valaki, aki ismeretanyag-foszlányokat szedeget fel, és ismételgeti azokat. Pál azonban „a Jézusról és a feltámadásról szóló jó hírt hirdette” (Cselekedetek 17:18; lásd még a Magyarázatos Károli Biblia lábjegyzetét).

Vajon beválnak a propagandisták módszerei? Igen. Ez abból is látszik, hogy nagyban hozzájárulnak az etnikai és vallási gyűlölködéshez, eltorzítva az emberek más nemzetekről vagy vallásokról alkotott nézetét. Sokan azért folyamodnak ilyen módszerekhez, hogy háttérbe szorítsanak népszerűtlen kisebbségeket. Nagy mestere volt ennek Adolf Hitler, aki úgy jellemezte a zsidókat és másokat, hogy „elkorcsosodottak”, „gonoszak”, illetve hogy „veszélyesek” az államra. Sohase hagyd, hogy az effajta ármánykodás megmérgezze a gondolkodásodat! (Cselekedetek 28:19–22).

Ne ámítsuk magunkat!

Az sem esik nehezünkre, hogy ámítsuk magunkat. Igazából kifejezetten nehéz lehet feladni vagy egyáltalán kétségbe vonni népszerű nézeteket. Miért? Azért, mert a szívünkhöz nőttek. Elképzelhető, hogy hamis érveléssel ámítjuk magunkat, ürügyet keresve, hogy igazoljunk téves és csalóka eszméket.

Ez történt néhány első századi kereszténnyel. Ők tudták, hogy mit mond Isten Szava, de nem engedték, hogy ez irányítsa a gondolkodásukat, és végül ’hamis érveléssel ámították magukat’ (Jakab 1:22, 26). Egyebek között az jelezheti, hogy az efféle önámítás csapdájába estünk, hogy mérgesek leszünk, amikor vitatják az elképzeléseinket. Bölcs dolog, ha a méltatlankodás helyett inkább nyitott szemmel járunk, és gondosan odafigyelünk, hogy mit mondanak mások, még akkor is, ha százszázalékosan biztosak vagyunk az igazunkban (Példabeszédek 18:17).

Kutassunk ’az Isten ismerete’ után!

Mit tehetünk azért, hogy józan gondolkodásúak maradjunk? Sokféle segítséget igénybe vehetünk, de késznek kell lennünk arra, hogy erőfeszítést tegyünk. A bölcs Salamon király ezt mondta: „Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, ha figyelmeztetvén a bölcseségre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre [tisztánlátásra, NW], igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért  a te szódat felemeled, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz” (Példabeszédek 2:1–5). Ha csakugyan megtesszük a magunk részét, hogy Isten Szavának az igazságaival töltsük meg az elménket és a szívünket, akkor valódi bölcsességet, éleslátást és tisztánlátást nyerünk. Biztosak lehetünk benne, hogy olyan dolgok után kutatunk, melyek jóval értékesebbek az ezüstnél vagy bármilyen más, anyagi természetű kincsnél (Példabeszédek 3:13–15).

A bölcsesség és az ismeret elengedhetetlen ahhoz, hogy józan gondolkodásúak legyünk. „Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány [ismeret, NW] a te lelkedben gyönyörűséges lesz — olvasható Isten Szavában. — Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged, hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól; a kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain” (Példabeszédek 2:10–13).

Nyomás alatt vagy vészhelyzetben különösen fontos engedni, hogy Isten gondolatai irányítsák a gondolkodásunkat. Erős érzelmek, például a düh vagy a félelem, megnehezíthetik, hogy józanul gondolkodjunk. „Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset” — jelentette ki Salamon (Prédikátor 7:7, Újfordítású revideált Biblia). Még az is előfordulhat, hogy Jehovára kezdünk haragudni (Példabeszédek 19:3). Hogyan történhet ez meg? Úgy, hogy Istent okoljuk a nehézségeinkért, és a bajainkra hivatkozunk, amikor cselekedeteink nincsenek összhangban Isten törvényeivel és alapelveivel. Ne gondoljuk azt, hogy mindig mi tudunk mindent a legjobban, inkább figyeljünk alázatosan a bölcs tanácsadókra, akik a Szentírást használva próbálnak segíteni nekünk. Ha szükséges, legyünk készek lemondani dédelgetett nézeteinkről, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy tévesek (Példabeszédek 1:1–5; 15:22).

’Kitartóan kérjük Istent’!

Zűrzavaros, veszélyes időkben élünk. Ha szeretnénk helyesen dönteni és bölcsen cselekedni, létfontosságú, hogy rendszeresen imádkozzunk a Jehovától jövő irányításért. „Semmi miatt ne aggódjatok — írta Pál —, hanem mindenben az ima és a könyörgés által hálaadással együtt ismertessétek kéréseiteket az Istennel; és az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szíveteket és gondolkodási képességeteket Krisztus Jézus által” (Filippi 4:6, 7). Ha híján vagyunk a nyugtalanító nehézségek vagy próbák elviseléséhez szükséges bölcsességnek, ’kitartóan kérjük Istent, mert ő nagylelkűen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek’ (Jakab 1:5–8).

Mivel Péter apostol tudatában volt, hogy keresztény hittársainak bölcsességre van szükségük, igyekezett ’ébresztgetni tiszta gondolkodóképességüket’. Szerette volna, hogy ’emlékezzenek a szent próféták által korábban mondott beszédekre, és az Úrnak és Megmentőnek, Jézus Krisztusnak a parancsolatára’ (2Péter 3:1, 2). Ha mi is így teszünk, és vigyázunk, hogy a gondolataink összhangban legyenek Jehova Szavával, akkor józan gondolkodás fog jellemezni minket, és bölcsen cselekszünk majd.

[Képek a 21. oldalon]

A korai keresztények az Istentől jövő bölcsességre támaszkodtak, és nem engedték, hogy emberi bölcselkedések formálják gondolkodásukat

[Forrásjelzések]

Filozófusok balról jobbra: Epikurosz: Photograph taken by courtesy of the British Museum; Cicero: Reproduced from The Lives of the Twelve Caesars; Platón: Roma, Musei Capitolini

[Képek a 23. oldalon]

Létfontosságú az ima és Isten Szavának tanulmányozása