Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Gileád Iskola 60 éve képez misszionáriusokat

A Gileád Iskola 60 éve képez misszionáriusokat

 A Gileád Iskola 60 éve képez misszionáriusokat

„A BEHATÓ bibliatanulmányozásnak köszönhetően közelebb kerültünk Jehovához, és többet megtudtunk a szervezetéről. Ez felkészített bennünket a külföldi megbízatási területen való életre.” Így nyilatkozott az Őrtorony Gileád Bibliaiskola első osztályának egyik végzettje a tanulmányairól. A Gileád Iskola a 60 évvel ezelőtti megalakulása óta folyamatosan küld ki misszionáriusokat. 2003. március 8-án a 114. osztály diplomaosztására került sor a New York állambeli Pattersonban lévő Őrtorony Oktatási Központban. Az előadóteremben és a közeli helyszíneken összegyűlt 6404 személy feszülten figyelt a programra, amely előadásokból, interjúkból és egy csoportos megbeszélésből állt.

A Vezető Testület egyik tagja, Theodore Jaracz elnökölt, és nyitó szavaiban a hallgatóság nemzetközi összetételére irányította a figyelmet. A vendégek ugyanis Ázsiából, Európából, a Karib-tenger vidékéről, valamint Közép- és Dél-Amerika különböző tájairól érkeztek. Jaracz testvér ezután főleg a 2Timóteus 4:5 verséről beszélt, hiszen a Gileád Iskolán kiképzett misszionáriusoknak az itt említett munka az elsődleges feladatuk: ’az evangéliumhirdető munkáját kell végezniük.’ Azzal, hogy megtanítják az embereknek a Biblia ismeretét, tanúskodnak az igazságról.

Néhány szó még útravalóul

A rövid előadások sorát John Larson kezdte meg, aki az Egyesült Államokbeli Fiókbizottság tagja. Témája hiterősítő volt: „Ha az Isten mellettünk van, ki lesz ellenünk?” (Róma 8:31). Larson testvér elmondta, hogy milyen bibliai alapjuk van a tanulóknak arra, hogy feltétel nélkül bízzanak Jehova erejében, amely segíteni tud nekik bármilyen akadály leküzdésében, amellyel csak szembetalálják magukat a megbízatásuk közben. A Róma 8:38, 39 szavait idézve Larson testvér a következőket tanácsolta a tanulóknak: „Álljatok meg, és gondolkodjatok el Isten erején, amelyet a ti érdeketekben is felhasznál. Ne feledjétek, hogy Jehova irántatok való személyes kötődését semmi sem gátolhatja.”

Ezután Guy Pierce-en, a Vezető Testület tagján volt a sor, aki előadásának témájául ezt választotta: „Őrizzétek meg boldognak a szemeteket!” (Lukács 10:23). Pierce testvér arról beszélt, hogy a valódi boldogság magában foglalja, hogy az ember ismeri Jehovát, megérti örökkévaló szándékát, és figyelemmel kíséri a bibliai próféciák beteljesedését. A tanulók bárhová mennek is, ha megőrzik boldognak a szemüket, továbbra is valódi boldogságban lesz részük. A végzettek ösztönzést kaptak arra, hogy elmélkedjenek Jehova jóságán, valamint hogy elméjük és szívük középpontjában mindig Jehova akaratának a cselekvése legyen (Zsoltárok 77:13). Derűlátó gondolkodással a végzettek bármilyen akadállyal, mely az útjukba kerül, meg tudnak majd küzdeni.

Ezután az oktatók közül, akik nap mint nap tanították az osztályt, most ketten buzdították őket búcsúzóul. Lawrence Bowen az előadásának címében ezt kérdezte: „Dicsőségre törekszetek?” A legtöbb embernek a dicsőségről a dicséret és a megbecsülés jut eszébe, amivel kitűnnek  mások közül. A zsoltáríró Aszáf azonban megértette, mi az igazi dicsőség: a Jehovával ápolt áldott kapcsolat felbecsülhetetlen kincse (Zsoltárok 73:24, 25). A végzettek arra kaptak buzdítást, hogy őrizzék meg bensőséges kapcsolatukat Jehovával azáltal, hogy folyton mélyrehatóan tanulmányozzák a Bibliát. Angyalok „kívánnak beletekinteni” annak részleteibe, hogy Jehova miként hajtja végre Krisztus által a szándékát (1Péter 1:12). Ők szeretnének lehetőleg mindent megtudni Atyjukról, hogy vissza tudják tükrözni a dicsőségét. Az előadó arra ösztökélte a tanulókat, hogy ők is dicsőítsék Jehovát a misszionáriusi megbízatásukban, segítve másoknak is meglelni ezt az igen becses kincset.

A Gileád Iskola titkárának, Wallace Liverance-nek az előadássorozat zárásaként ez volt a témája: „Szóljátok Isten szent titokban levő bölcsességét” (1Korintus 2:7). Mit jelent Isten bölcsessége, amelyről Pál apostol beszélt a misszionáriusi szolgálata során? Arra a módra utal, ahogyan Jehova a bölcsességét és hatalmát felhasználva világméretű békét és egységet valósít meg. Ennek a bölcsességnek a középpontjában Jézus áll. Pál nem úgynevezett társadalmi evangéliumot hirdetett, hanem segített az embereknek felfogni, hogy Isten miként ellensúlyozza Ádám bűnének következményeit (Efézus 3:8, 9). Az előadó így ösztönözte hallgatóit: „Éljetek a szolgálat kiváltságával, ahogyan Pál,  aki úgy tekintette misszionáriusi megbízatását, mint lehetőséget arra, hogy segítsen az embereknek megérteni, hogy Jehova miként valósítja meg szándékát.”

Ezt követően Mark Noumair Gileád-oktató következett, aki lelkes megbeszélést folytatott az osztály több tagjával. Témája — „Isten Szavának tanulmányozása buzgó szolgákat eredményez” — Pálnak a Róma 10:10-ben feljegyzett szavait emelte ki. Miközben a tanulók oktatást kaptak, a szántóföldi szolgálatban is részt vettek, és az itt szerzett élményeik közül sokat megosztottak a hallgatósággal. Ezek a történetek mind azt bizonyították, hogy ha tanulmányozzuk Isten Szavát, és elmélkedünk rajta, akkor szívünk megtelik Jehova Isten és Királysága csodálatos dolgaival, s ez a szavainkban is tükröződik. A tanulók az Őrtorony Oktatási Központban töltött öt hónap alatt több mint harminc házi bibliatanulmányozást kezdtek el a közeli gyülekezetek jól bemunkált területein élő érdeklődő személyekkel.

Véleményt mondanak az érett keresztények

Az iskola végzése közben a tanulók hasznot merítettek az egyesült államokbeli Bétel-család tagjainak társaságából. Az ottani fiókbizottság két tagja, Robert Ciranko és Robert P. Johnson interjút készített több olyan személlyel, aki régóta hűségesen szolgálja Jehovát. Voltak köztük utazófelvigyázók, akik akkor éppen egy különleges képzés kapcsán tartózkodtak az Őrtorony Oktatási Központban. Az interjúalanyok maguk is mind Gileád-végzettek voltak, akik egykor misszionáriusokként szolgáltak. A tanulóknak, a családjuknak és a barátaiknak megnyugtató volt hallani azokat a bölcs szavakat, amelyek e tapasztalt szellemi emberek szájából hangzottak el.

Íme néhány tanács a sok közül: „Mindig legyetek olyan elfoglaltak a szolgálatban és a gyülekezeti tevékenységekben, amilyenek csak tudtok.” „Ne vegyétek magatokat túl komolyan. Arra összpontosítsatok, hogy mi a célja a misszionáriusi szolgálatotoknak, és tekintsétek otthonotoknak az új megbízatási helyeteket.” Más hasznos gondolatok arra világítottak rá, hogy a Gileád Iskolán kapott képzés mennyire felszereli Isten szolgáját a jó munkára, bárhová szóljon is később a megbízatása. Egy kis ízelítő ezekből is: „Megtanultuk, hogyan kell együttműködni, vállvetve dolgozni másokkal.” „Az iskola segített abban, hogy el tudjunk fogadni számunkra új kultúrákat.” „Megtanultuk új szempontok szerint használni a Szentírást.”

A nap fő előadását John E. Barr tartotta, aki már régóta tagja a Vezető Testületnek. Szentírásból vett témája ez volt: „Az egész földre kiment a hangjuk” (Róma 10:18). Programjában ezt kérdezte: „Isten népe ma képes eleget tenni ennek a nehéz feladatnak?” De még mennyire! Az Őrtorony folyóirat olvasóitól már 1881-ben ezt kérdezték: „Prédikáltok?” Ezután Barr testvér emlékeztette a hallgatóság valamennyi tagját arra a történelmi felhívásra, amely 1922-ben az ohiói Cedar Pointban (USA) megtartott kongresszuson hangzott el: „hirdessétek a Királyt és az ő Királyságát!” Az idő múlásával Isten hűséges szolgái buzgón hirdették minden nemzetnek a csodálatos Királyság-igazságokat. A jó hír nyomtatott oldalak által és élőszóval az egész lakott földre eljutott, Jehova tiszteletére és dicséretére. Ösztönző befejezésként Barr testvér arra intette a végzetteket, hogy vegyék számba, milyen áldásokban részesülnek. „Nap mint nap, amikor Jehovához imádkoztok a megbízatási területeteken, mondjatok szívből jövő köszönetet neki azért, hogy részetek lehet a következő szavaknak a beteljesítésében: »az egész földre kiment a hangjuk.«”

Ez után az előadás után üdvözleteket olvastak fel, majd a program elnöklője átadta a végzetteknek a diplomájukat. Az osztály képviselője — akinek úgymond az egyik szeme sírt, a másik nevetett amiatt, hogy ott kell hagyniuk ezt a szeretett iskolát — felolvasta azt a szívből jövő levelet, amelyet a tanulók a Vezető Testületnek és a Bétel-családnak címeztek, és amelyben kifejezték, hogy eltökélt szándékuk „mostantól fogva mindörökké” áldani Jehovát (Zsoltárok 115:18).

Imádkozunk azért, hogy ezek a végzettek alkalmazkodni tudjanak új otthonukhoz, és nagyszerűen támogatni tudják a világméretű prédikálómunka előrehaladását, akárcsak elődeik, akik már 60 éve ezt teszik.

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

OSZTÁLYSTATISZTIKA

A képviselt országok száma: 12

A kijelölt országok száma: 16

A tanulók száma: 48 fő

Átlagéletkor: 34,4 év

Az igazságban eltöltött évek átlaga: 17,6

A teljes idejű szolgálatban eltöltött évek átlaga: 13,5

[Kép a 24. oldalon]

Az Őrtorony Gileád Bibliaiskolát elvégző 114. osztály

Az alábbi felsorolásban a sorok számozása elölről hátra, a nevek felsorolása minden sorban balról jobbra történik.

1. Rosa, D.; Garrigolas, J.; Lindström, R.; Pavanello, P.; Tait, N. 2. Van Hout, M.; Donabauer, C.; Martínez, L.; Millar, D.; Festré, Y.; Nutter, S. 3. Martínez, P.; Clarke, L.; Maughan, B.; Fischer, L.; Romo, G. 4. Romo, R.; Eadie, S.; Tuynman, C.; Campbell, P.; Millar, D.; Rosa, W. 5. Lindström, C.; Garrigolas, J.; Markevich, N.; Lindala, K.; Van den Heuvel, J.; Tait, S.; Nutter, P. 6. Maughan, P.; Pavanello, V.; Eadie, N.; West, A.; Clarke, D.; Markevich, J. 7. Fischer, D.; Donabauer, R.; Curry, P.; Curry, Y.; Carfagno, W.; West, M.; Tuynman, A. 8. Van Hout, M.; Campbell, C.; Festré, Y.; Carfagno, C.; Van den Heuvel, K.; Lindala, D.