Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Kitartóan virrasszatok!”

„Kitartóan virrasszatok!”

 „Kitartóan virrasszatok!”

„Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!” (MÁRK 13:37).

1—2. a) Mit tanult meg egy férfi a javainak megóvásáról? b) Mit tanulhatunk az éberségről Jézusnak a tolvajról szóló szemléltetéséből?

JÁNOS otthon tartotta az értékeit, az ágya alatt. Úgy gondolta, ez a legbiztonságosabb hely a házban. Egy éjjel azonban, míg ő és a felesége aludtak, egy tolvaj lopódzott be a szobájukba. Nyilván tudta, hol keresse, amiért jött. Szép csendben kivett minden értéket az ágy alól, sőt a pénzt is kiszedte az éjjeliszekrény egyik fiókjából. János csak másnap fedezte fel, hogy kirabolták. Ebből a keserves tapasztalatból egy életre megtanulta, hogy egy alvó ember nem tud vigyázni a javaira.

2 Ugyanez szellemi értelemben is igaz. Ha elszunnyadunk, nem tudjuk megóvni a reménységünket és a hitünket. Ezért intett Pál a következő szavakkal: „ne aludjunk tovább, mint a többiek, hanem maradjunk ébren, és maradjunk meggondoltak” (1Tesszalonika 5:6). Jézus egy tolvajjal szemléltette, hogy létfontosságú ébren maradni. Miután elmondta, hogy milyen események vezetnek el oda, hogy eljöjjön mint Bíró, így figyelmeztetett: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok,  melyik nap jön el Uratok. De azt az egyet tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálatkor jön a tolvaj, ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába. Emiatt ti is legyetek készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok” (Máté 24:42–44). A tolvaj nem jelenti be előre, hogy mikor jön. Szeretne olyankor érkezni, amikor senki sem számít rá. Ehhez hasonlóan, ahogy Jézus mondta, ennek a rendszernek a vége ’olyan órában jön el, amelyben nem gondolnánk’.

„Maradjatok ébren, álljatok szilárdan a hitben”

3. Hogyan mutatja az éberség fontosságát Jézusnak az a szemléltetése, amelyben a rabszolgák várják, hogy uruk hazajöjjön egy menyegzőről?

3 Lukács evangéliumában arról olvashatunk, hogy Jézus olyan rabszolgákhoz hasonlította a keresztényeket, akik arra várnak, hogy uruk hazajöjjön egy menyegzőről. Készenlétben kell lenniük, hogy fogadhassák, amikor megérkezik. Hasonló az a helyzet, amelyre Jézus így utalt: „olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondoljátok valószínűnek” (Lukács 12:40). Előfordul, hogy némelyek, akik hosszú évek óta szolgálják Jehovát, elveszítik a sürgősségérzetüket, sőt, talán arra gondolnak, hogy még sokára jön el a vég. Az effajta gondolatok arra ösztönözhetnek, hogy a szellemi dolgok helyett anyagi célokra összpontosítsunk, és az ilyen figyelemelterelődés szellemileg elálmosíthat (Lukács 8:14; 21:34, 35).

4. Milyen meggyőződés késztet minket arra, hogy kitartóan virrasszunk, és hogyan tárta ezt fel Jézus?

4 Jézus szemléltetéséből valami mást is tanulhatunk. Azt nem tudták a rabszolgák, hogy melyik órában érkezik meg az uruk, azt viszont bizonyára tudták, hogy melyik éjszaka. Nehéz lett volna egész éjjel ébren maradniuk, ha közben azt gondolták volna, hogy uruk talán egy másik éjszaka jön haza. De ők tudták, hogy melyik éjjel jön, és így erősebb volt az ösztönzés, hogy ébren maradjanak. Ehhez hasonlóan a bibliai próféciák egyértelműen azt mutatják, hogy a vég idején élünk, bár azt nem tárják fel konkrétan, hogy melyik napon vagy melyik órában jön el a vég (Máté 24:36). Már úgy is könnyebb ébren maradnunk, ha hisszük, hogy eljön a vég, de ha meg vagyunk győződve arról, hogy Jehova napja igazán közel van, akkor sokkal erősebb késztetést fogunk érezni arra, hogy virrasszunk (Sofóniás 1:14).

5. Hogyan fogadhatjuk meg Pál intését, hogy ’maradjunk ébren’?

5 Pál így buzdította a korintusiakat: „Maradjatok ébren, álljatok szilárdan a hitben” (1Korintus 16:13). Az tehát, hogy ébren maradunk-e, összefügg azzal, hogy szilárdan állunk-e a keresztényi hitben. Hogyan maradhatunk ébren? Úgy, hogy mélyebb ismeretet szerzünk Isten Szavából (2Timóteus 3:14, 15). A jó személyes tanulmányozási szokások és az összejövetelek rendszeres látogatása hozzájárul hitünk erősödéséhez. Továbbá hitünk fontos eleme az,  hogy élénken elménkben tartjuk Jehova napját. Ezért időről időre tekintsük át a szentírási bizonyítékokat, amelyek azt mutatják, hogy közel van ennek a rendszernek a vége. * Ez segíteni fog, hogy ne feledkezzünk meg a közelgő véggel kapcsolatos fontos igazságokról. Az is hasznos, ha figyeljük a kibontakozó világeseményeket, amelyek beteljesítik a bibliai próféciákat. Egy testvér Németországból ezt írta: „Mindig, amikor megnézem a híradót — a háborúkról, földrengésekről, erőszakról és a bolygónk szennyezéséről szóló jelentéseket —, megerősödik bennem, hogy közel van a vég.”

6. Hogyan szemléltette Jézus, hogy az idő múlásával az ember hajlamos veszíteni szellemi éberségéből?

6 Márk evangéliumának a 13. fejezete is beszámol arról, hogy Jézus éberségre buzdította a követőit. E fejezet szerint Jézus a helyzetüket egy ajtóőréhez hasonlítja, aki arra vár, hogy ura hazatérjen külföldi útjáról. Az ajtóőr nem tudja, melyik órában jön meg az ura; az a dolga, hogy kitartóan virrasszon. Jézus az őrszolgálat négy szakaszára utal, amelyek közül valamelyikben megérkezhet az úr. Az utolsó szakasz körülbelül hajnali három órától napkeltéig tart. Ilyenkor könnyen elnyomhatja az álom az ajtóőrt. Azt mondják, hogy a katonák szerint a virradat előtti órában a legkönnyebb hirtelen meglepni az ellenséget. Ugyanígy talán most, ebben a késői órában a legnehezebb ébren maradnunk, amikor szellemi értelemben a világ mélyen alszik körülöttünk (Róma 13:11, 12). Ezért Jézus a szemléltetésében többször is buzdít: „Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren . . . Kitartóan virrasszatok tehát . . . Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!” (Márk 13:32–37).

7. Milyen valós veszély fenyeget, és ezért milyen buzdítást olvashatunk gyakran a Bibliában?

7 Szolgálata során és feltámadása után Jézus sokszor ösztönzött a virrasztásra. Azt mondhatjuk, hogy amikor a Szentírás a világrendszer végére utal, szinte mindig figyelmeztet arra, hogy maradjunk ébren *, illetve hogy kitartóan virrasszunk (Lukács 12:38, 40; Jelenések 3:2; 16:14–16). A szellemi álmosság bizony nagyon is valós veszély, ezért mindannyiunknak szükségünk van ezekre a figyelmeztetésekre (1Korintus 10:12; 1Tesszalonika 5:2, 6).

 Három apostol, aki nem maradt ébren

8. Mit tett Jézus három apostola a Gecsemáné-kertben, amikor Jézus arra kérte őket, hogy kitartóan virrasszanak?

8 Az ébren maradáshoz nem elég, ha megvan bennünk a jó szándék, ahogy azt Péter, Jakab és János példájából is láthatjuk. Ők szellemi emberek voltak, akik lojálisan követték Jézust, és mélységesen ragaszkodtak hozzá. I. sz. 33. niszán 14-ének éjszakáján mégsem maradtak ébren. Elhagyva a felső szobát, ahol megünnepelték a pászkát, a három apostol elkísérte Jézust a Gecsemáné-kertbe. Jézus ott így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos a lelkem, igen, mindhalálig. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok velem!” (Máté 26:38). Jézus háromszor is buzgón imádkozott égi Atyjához, és mindháromszor, amikor visszament a barátaihoz, alva találta őket (Máté 26:40, 43, 45).

9. Feltehetően mitől voltak álmosak az apostolok?

9 Miért okoztak csalódást Jézusnak ezek a hűséges férfiak akkor éjjel? A fizikai fáradtság közrejátszott ebben. Késő volt, valószínűleg éjfél is elmúlt már, és az álmosságtól „elnehezült a szemük” (Máté 26:43). Jézus mégis ezt mondta nekik: „Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a hústest gyenge” (Máté 26:41).

10—11. a) Fáradtsága ellenére mi segített Jézusnak, hogy kitartóan virrasszon a Gecsemáné-kertben? b) Mit tanulhatunk abból, ami a három apostollal történt, amikor Jézus arra kérte őket, hogy kitartóan virrasszanak?

10 Kétségtelenül Jézus is fáradt volt ezen a jelentőségteljes éjszakán. De ő nem aludt el, hanem inkább buzgó imával töltötte azokat a fontos, utolsó perceket, amikor még szabad lehetett. Néhány nappal korábban így buzdította követőit az imádkozásra: „Maradjatok hát ébren, minden időben könyörögve, hogy sikerüljön megmenekülnötök mindattól, aminek meg kell történnie, és megállnotok az Emberfia előtt” (Lukács 21:36; Efézus 6:18). Ha megszívleljük Jézus tanácsát, és követjük ragyogó példáját az ima dolgában, akkor Jehovához intézett őszinte könyörgéseink segíteni fognak abban, hogy szellemileg ébren maradjunk.

11 Jézus természetesen tudta azt, amit a tanítványai akkor még nem, hogy hamarosan letartóztatják és halálra ítélik. Megpróbáltatásai betetőzéseként a kínoszlopon fog gyötrődni. Jézus már figyelmeztette apostolait ezekre az eseményekre, de ők nem értették, miről beszél, ezért elaludtak, miközben ő ébren imádkozott (Márk 14:27–31; Lukács 22:15–18). Hasonló helyzetben vagyunk, mint az apostolok: a mi testünk is gyenge, és vannak dolgok, amelyeket még nem tudunk. Ha nincs bennünk sürgősségérzet, szellemi értelemben elaludhatunk. Csak úgy tudunk ébren maradni, ha készenlétben vagyunk.

Három létfontosságú tulajdonság

12. Mely három tulajdonságot hozza összefüggésbe Pál azzal, hogy meggondoltak maradunk?

12 Hogyan őrizhetjük meg a sürgősségérzetünket? Azt már láttuk, hogy milyen fontos az ima, és hogy elménkben kell tartanunk Jehova napját. Pál ezenkívül három létfontosságú tulajdonságról beszél, melyeket ápolnunk kell. Ezt mondja: „Ami pedig minket illet, akik a nappaléi vagyunk, maradjunk meggondoltak, és viseljük a hit és a szeretet mellvértjét, és sisak gyanánt a megmentés reménységét” (1Tesszalonika 5:8). Röviden vizsgáljuk meg, hogy milyen szerepet játszik a hit, a reménység és a szeretet abban, hogy szellemileg ébren maradjunk.

13. Milyen szerepe van a hitünknek abban, hogy megőrizzük éberségünket?

13 Rendíthetetlenül hinnünk kell abban, hogy Jehova létezik, és „megjutalmazója lesz azoknak, akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6). Az, hogy Jézusnak a végről szóló próféciája egyszer már beteljesedett az első században, megerősíti a hitünket abban, hogy nagyobb mértékben is be fog teljesedni a mi időnkben. Hitünk pedig arra indít minket, hogy lelkesen várjuk Jehova napját, biztosak lévén abban, hogy a prófétai látomás mindenképpen „el fog jőni, nem marad el” (Habakuk 2:3).

14. Miért létfontosságú a reménység, ha ébren akarunk maradni?

14 A biztos reménységünk olyan, mint a „lélek  horgonya”, mely képessé tesz minket arra, hogy elviseljük a nehézségeket, még akkor is, ha várnunk kell Isten ígéreteinek a beteljesedésére, melyben nincs okunk kételkedni (Héberek 6:18, 19). Margaret, aki felkent, és túl van már a 90-en, több mint 70 évvel ezelőtt keresztelkedett meg. Elismeri: „Amikor a férjem 1963-ban meghalt rákban, arra gondoltam, hogy milyen csodálatos lenne, ha hamar eljönne a vég. De most már látom, hogy csak a saját érdekeimre gondoltam. Akkoriban el sem tudtuk képzelni, hogy mennyire kiterjedtté válik a munka az egész világon. Még mindig sok olyan hely van, ahol csak most nyílik meg a lehetőség a prédikálásra. Ezért boldog vagyok, hogy Jehova ilyen türelmes volt.” Pál apostol a következőkről biztosít minket: „a kitartás . . . helyeselt állapotot [eredményez], a helyeselt állapot pedig reménységet, és a reménység nem vezet csalódáshoz” (Róma 5:3–5).

15. Mire indít minket a szeretet, még akkor is, ha látszólag már régóta várunk?

15 A keresztényi szeretet kiemelkedő tulajdonság, mert minden tettünknek ez a mozgatórugója. Azért szolgáljuk Jehovát, mert szeretjük, és ez nem függ az időtervétől. Az  embertársaink iránti szeretet arra indít, hogy prédikáljuk a Királyság jó hírét, akármeddig kívánja is ezt meg tőlünk Isten, és akárhányszor megyünk is vissza ugyanazokhoz a házakhoz. Ahogy Pál írta, „megmarad a hit, a reménység, a szeretet, ez a három; de ezek közül a legnagyobb a szeretet” (1Korintus 13:13). A szeretet segít kitartanunk és ébren maradnunk. A szeretet „mindent remél, mindent kitartással tűr. A szeretet soha nem vall kudarcot” (1Korintus 13:7, 8).

„Továbbra is ragaszkodj erősen ahhoz, amid van”

16. Mit tegyünk, ahelyett hogy ellankadnánk?

16 Nagy jelentőségű időkben élünk, és a világesemények állandóan arra emlékeztetnek minket, hogy az utolsó napok végső szakaszába értünk (2Timóteus 3:1–5). Most nem annak van itt az ideje, hogy ellankadjunk, hanem annak, hogy ’továbbra is erősen ragaszkodjunk ahhoz, amink van’ (Jelenések 3:11). Ha ’éberek vagyunk az imák tekintetében’, és ha ápoljuk a hitünket, a reménységünket és a szeretetünket, készen állunk majd, amikor eljön a próbatétel órája (1Péter 4:7). Bőven van tennivalónk az Úr munkájában. Ha az Isten iránti odaadás tetteiben szorgoskodunk, könnyebb lesz teljesen ébren maradnunk (2Péter 3:11).

17. a) Miért ne törjön le bennünket az, hogy időnként csalódás ér? (Lásd a 21. oldalon levő kiemelt részt.) b) Hogyan utánozhatjuk Jehovát, és milyen áldás vár azokra, akik ezt teszik?

17 „Az Úr az én örökségem — írta Jeremiás —, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig” (Jeremiás siralmai 3:24–26). Némelyek közülünk még nem olyan régóta várnak. Mások már sok-sok éve várják, hogy meglássák Jehova szabadítását. De milyen rövid ez a várakozással töltött idő az előttünk álló örökkévalósághoz képest! (2Korintus 4:16–18). És miközben várjuk, hogy eljöjjön a Jehova által meghatározott idő, létfontosságú keresztényi tulajdonságokat ápolhatunk, és segíthetünk másoknak, hogy a javukra fordítsák Jehova türelmét, és elfogadják az igazságot. Ezért bárcsak mindannyian kitartóan virrasztanánk! Jehovát utánozva mutassunk türelmet, és legyünk hálásak a tőle kapott reménységért! És miközben hűségesen megőrizzük éberségünket, szilárdan ragaszkodjunk az örök élet reménységéhez! Akkor biztos, hogy beteljesednek rajtunk ezek a prófétai ígéretek: Jehova „fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok” (Zsoltárok 37:34).

[Lábjegyzetek]

^ 5. bek. Hasznos lehet átismételni azt a hat okot, amelyek azt bizonyítják, hogy „az utolsó napokban” élünk, és amelyek Az Őrtorony 2000. január 15-ei számának a 12—3. oldalán vannak felsorolva (2Timóteus 3:1).

^ 7. bek. Az „ébren marad” kifejezéssel fordított görög igéről W. E. Vine szótárszerkesztő elmondja, hogy szó szerint annyit jelent, hogy ’elhajtja az álmot’, és „nemcsak ébrenlétet fejez ki, hanem azt, hogy valaki éberen figyel valamire”.

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan erősíthetjük a meggyőződésünket azt illetően, hogy közel van ennek a világrendszernek a vége?

• Mit tanulhatunk abból, ami Péterrel, Jakabbal és Jánossal történt?

• Mely három tulajdonság segít nekünk, hogy szellemileg éberek maradjunk?

• Miért mondhatjuk, hogy most annak van itt az ideje, hogy ’továbbra is erősen ragaszkodjunk ahhoz, amink van’?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész/kép a 21. oldalon]

’Boldog, aki vár’ (Dániel 12:12)

Képzeljük el, hogy egy őr arra számít, hogy egy tolvaj betörni készül a házba, amelyre ő vigyáz. Amikor leszáll az éj, az őr minden olyan zajra felfigyel, amely azt jelezheti, hogy ott van a betörő. Ahogy telnek-múlnak az órák, az őr feszülten figyel. Érthető, hogy félrevezethetik más forrásokból érkező zajok, például a fák között susogó szél, vagy egy macska, amely véletlenül feldönt egy tárgyat (Lukács 12:39, 40).

Ilyesmi eshet meg azokkal, akik ’sóváran várják Jézus Krisztus, a mi Urunk kinyilatkozását’ (1Korintus 1:7). Az apostolok azt hitték, hogy Jézus nem sokkal a feltámadása után fogja ’helyreállítani Izraelnek a királyságot’ (Cselekedetek 1:6). Évekkel később a tesszalonikai keresztényeket arra kellett emlékeztetni, hogy Jézus jelenlétére majd csak a jövőben kell számítani (2Tesszalonika 2:3, 8). Ámde Jézus korai követői nem hagyták el az életre vivő utat azért, mert nem teljesedtek be a várakozásaik Jehova napját illetően (Máté 7:13).

Mi se engedjük most, hogy lankadjon az éberségünk amiatt, hogy e világrendszer végének látszólagos késlekedése esetleg csalódást okoz nekünk. Egy éber őrt félrevezethetnek bizonyos zajok, de továbbra is figyelnie kell, hiszen ez a dolga. Így van ez a keresztényekkel is.

[Kép a 18. oldalon]

Meg vagy győződve arról, hogy Jehova napja közel van?

[Képek a 19. oldalon]

Az összejövetelek, az ima és a jó tanulmányozási szokások segítenek, hogy kitartóan virrasszunk

[Kép a 22. oldalon]

Margarethez hasonlóan mi is türelmesen és tevékenyen virrasszunk!