Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mit tanulhatunk Jézus születésének a történetéből?

Mit tanulhatunk Jézus születésének a történetéből?

 Mit tanulhatunk Jézus születésének a történetéből?

A JÉZUS születése körüli események több millió embert lebilincselnek. Gondoljunk csak arra, hogy világszerte hány és hány betlehemes jelenetet és játékot lehet látni karácsony táján. Valóban lenyűgöző események történtek Jézus születésekor, de nem az emberek szórakoztatására jegyezték fel őket a Bibliában. Ez a történet részét alkotja a teljes Írásnak, melyet Isten azért ihletett, hogy tanítson és kiigazítsa a dolgokat (2Timóteus 3:16).

Ha Isten azt szerette volna, hogy a keresztények megünnepeljék Jézus születését, leíratta volna a Bibliában annak pontos dátumát. Megtaláljuk ezt a dátumot a Bibliában? Albert Barnes, egy XIX. századi bibliatudós megemlítette, hogy Jézus születésekor a pásztorok a szabadban tartózkodtak nyájaikkal, majd ezt a következtetést vonta le: „Ebből világosan látható, hogy Megmentőnk december 25-e előtt született . . . Abban az időszakban hideg van, kivált a Betlehem környéki magasan fekvő, hegyes vidéken. Isten nem árulta el [Jézus] születésének az időpontját . . . De nincs is jelentősége, hogy tudjuk-e, mikor született; ha fontos lenne, Isten feljegyeztette volna.”

Ezzel ellentétben a négy evangéliumíró pontosan közli Jézus halálának az időpontját. Pászka napjára esett, melyet tavasszal, a zsidó niszán hónap 14-én tartottak. Ráadásul Jézus kifejezetten megparancsolta követőinek, hogy emlékezzenek meg róla ezen a napon (Lukács 22:19). A Bibliában sehol sincs olyan parancs, hogy meg kellene ünnepelni Jézus születésnapját, és ami azt illeti, senki más születésnapjának a megünneplésére vonatkozó parancs sincs. Sajnos a Jézus születésének időpontjáról folyó viták  háttérbe szoríthatják azokat a figyelemre méltó eseményeket, melyek akkortájt történtek.

Isten által kiválasztott szülők

Izraelben több ezer család élt. Vajon milyen szülőket választott ki közülük Isten, hogy felneveljék a Fiát? Fontosnak tartotta, hogy előkelők vagy gazdagok legyenek? Nem. Neki inkább az számított, hogy milyen a szellemiségük. Vizsgáljuk meg a Lukács 1:46–55 alapján Mária dicsérő énekét, melyet azután énekelt, miután tudomást szerzett róla, hogy az a megtiszteltetés éri, hogy a Messiás anyja lehet. Egyebek közt ezt énekelte: „Magasztalja a lelkem Jehovát . . . , mert rátekintett rabszolgalányának alacsony sorára.” Alázatosan ’alacsony sorúnak’ és Jehova rabszolgalányának tartotta magát. Ami pedig még fontosabb, az énekében szereplő gyönyörű dicséretekből kiderül, hogy szellemi ember volt, és jól ismerte az Írásokat. Igaz, ő is Ádám bűnös leszármazottja volt, mégis eszményien megfelelt annak, hogy Isten Fiának földi anyja legyen.

Mit mondhatunk Mária férjéről, aki Jézus nevelőapja lett? József, aki ács volt, jól tudta kamatoztatni a szaktudását a gyakorlatban. Kész volt szorgalmasan dolgozni mint kétkezi munkás, így gondoskodni tudott családjáról, mely az évek során megszaporodott, hiszen összesen öt fiuk és legalább két lányuk született (Máté 13:55, 56). József nem volt tehetős ember. Amikor eljött az ideje, hogy Mária bemutassa elsőszülött fiát Isten templomában, József kétségtelenül sajnálta, hogy nem tud egy bárányt felajánlani áldozatul. Ezért élniük kellett egy olyan engedménnyel, mely a szegényeket illette meg. Isten törvénye az újszülött fiú anyjára vonatkozóan kimondta, hogy „ha . . . nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat, egyiket egészen égőáldozatul, a másikat bűnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz” (3Mózes 12:8; Lukács 2:22–24).

A Biblia „igazságosnak” nevezi Józsefet (Máté 1:19). Tudjuk például, hogy nem létesített nemi kapcsolatot szűz feleségével, amíg az meg nem szülte Jézust. Ez elejét vette bármiféle félreértésnek azt illetően, hogy ki Jézus igazi Atyja. Nem lehetett könnyű az ifjú házasoknak tartózkodni az intim kapcsolattól úgy, hogy egy fedél alatt laktak, de ezzel azt fejezték ki, hogy mindketten nagyra értékelték a kiváltságot, hogy Isten őket választotta ki Fiának a felnevelésére (Máté 1:24, 25).

József is szellemi ember volt, akárcsak Mária. Minden évben eljött az idő, amikor szünetet tartott a munkájában, és a családjával együtt megtette a három napig tartó utat Názáretből Jeruzsálembe, hogy részt vegyen a pászka évenkénti megünneplésén (Lukács 2:41). Ezenkívül biztosak lehetünk benne, hogy Jézust már kiskorában rászoktatta, hogy hetenként részt vegyen az imádatban a helyi zsinagógában, ahol Isten Szavából olvastak fel, és ahol megmagyarázták az olvasottakat (Lukács 2:51; 4:16). Így semmi kétségünk sem lehet afelől, hogy Isten a megfelelő nőt és férfit választotta ki, hogy Fiának földi anyja és nevelőapja legyen.

Egyszerű pásztorok, akik nagy áldásban részesültek

Mária kilenc hónapos terhes volt, és az utazás így megterhelő lehetett neki, József mégis úgy döntött, hogy elmennek az ősei városába, hogy bejegyezzék őket, a császár rendeletének megfelelően. Amikor megérkeztek Betlehembe,  már nem találtak szállást a városban, mely zsúfolásig tele volt emberekkel. Emiatt arra kényszerültek, hogy egy istállóban szálljanak meg. Mária ott szülte meg Jézust, majd egy jászolba fektette. A hitük megerősítésére Jehova arról biztosította az alázatos szülőket, hogy valóban az ő akaratából született a fiú. Hogyan nyugtatta meg őket? Talán Betlehem vezető véneit küldte el hozzájuk? Nem, Jehova Isten inkább szorgalmas pásztoroknak adott kinyilatkoztatást, akik a szabadban töltötték az éjszakát, nyájaik mellett őrködve.

Isten angyala megjelent nekik, és azt mondta, hogy menjenek Betlehembe, ott találják az újszülött Messiást, „aki egy jászolban fekszik”. Vajon ezek az egyszerű emberek meghökkentek vagy zavarba jöttek annak hallatán, hogy az újszülött Messiás egy istállóban van? Egyáltalán nem. Sietve otthagyták nyájaikat, és Betlehem felé vették az irányt. Amikor megtalálták Jézust, elmondták Józsefnek és Máriának, hogy mit hallottak Isten angyalától. Ez kétségtelenül megerősítette a házaspár hitét, hogy minden Isten szándékával összhangban történik. „A pásztorok azután visszamentek, dicsőítve és dicsérve az Istent mindazért, amit hallottak és láttak” (Lukács 2:8–20). Jehova bizony helyesen döntött, amikor az istenfélő pásztoroknak jelentette be Jézus születését.

A fentiekből megérthetjük, hogy milyen embereknek kell lennünk, ha szeretnénk Jehova kegyét élvezni. Fölösleges hírnévre vagy gazdagságra törekednünk. Inkább Józsefhez, Máriához és a pásztorokhoz hasonlóan engedelmeskedjünk Istennek, és bizonyítsuk be az iránta érzett szeretetünket, azáltal hogy a szellemi érdekeket fontosabbnak tartjuk az anyagiaknál. Látjuk tehát, hogy nagyszerű tanulságokat vonhatunk le, ha elmélkedünk azokon az eseményeken, melyek Jézus születése körül történtek.

[Kép a 7. oldalon]

Mire következtethetünk abból, hogy Mária két galambot ajánlott fel?

[Kép a 7. oldalon]

Isten úgy döntött, hogy néhány egyszerű pásztornak jelenti be Jézus születését