Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Fiatalok, akik olyanok, akár a felüdítő harmatcseppek

Fiatalok, akik olyanok, akár a felüdítő harmatcseppek

 „Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket”

Fiatalok, akik olyanok, akár a felüdítő harmatcseppek

JÉZUS KRISZTUS kétségtelenül a fiatalabb követőire is gondolt, amikor ezt mondta: „Jöjjetek hozzám . . . , és én felüdítelek benneteket” (Máté 11:28). Amikor az emberek kezdték odavinni Jézushoz a gyermekeiket, a tanítványai igyekeztek ezt megakadályozni, de Jézus kijelentette: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket; ne próbáljátok gátolni őket.” Sőt, Jézus „karjaiba vette a gyermekeket, s kezét rájuk téve megáldotta őket” (Márk 10:14–16). Vitathatatlan tehát, hogy Jézus szemében értékesek voltak a fiatalok.

A Biblia beszámol olyan hűséges fiatalemberekről és ifjú nőkről, kisebbekről és egészen kicsi gyermekekről, akik kiváló példát állítottak elénk Isten szolgálatában. A Zsoltárok könyvében egy jövendölés úgy beszél ’a fiatal férfiakból álló seregről’, mint akik olyan felüdítők, akár a harmatcseppek. Emellett ír még „ifjakról” és „szűzekről”, akik Jehova nevét dicsérik (Zsoltárok 110:3NW; 148:12, 13).

A környezet, ahol a fiatalok jól érzik magukat

Helyénvaló ez a hasonlat, hogy a fiatalok olyanok, akár a harmatcseppek, mivel a harmat a bőséggel és az áldással van kapcsolatban (1Mózes 27:28). A harmatcseppek lágyak és felüdítők. Krisztus jelenléte idején a fiatal keresztények sokasága készségesen és lelkesen ajánlja magát. Sok fiatal férfi és nő örömmel szolgálja Istent, és támogatja hívőtársait, s ilyenkor olyanok, akár a felüdítő harmatcseppek (Zsoltárok 71:17).

A keresztény fiatalok nemcsak másokra fejtik ki felüdítő hatásukat, hanem maguk is felüdülnek a szolgálatban. Isten szervezete olyan környezetet biztosít nekik, ahol jól érzik magukat. A fiatal férfiak és nők magas erkölcsi irányadó mértékek szerint élnek, így közeli kapcsolatot élveznek Istennel (Zsoltárok 119:9). A gyülekezeten belül hasznos feladataik vannak, és jó barátokat is találnak — ezek olyan dolgok, amelyek hozzájárulnak a kielégítő és értelmes élethez.

’Gyógyulás és felüdülés’

Vajon maguk a keresztény fiatalok is úgy érzik, hogy olyanok, akár a „harmatcseppek”? Kérdezzük meg Taniát, egy fiatal nőt, aki tevékenyen részt vesz a gyülekezeti életben, és boldogan szentel havonta több mint hetven órát a szolgálatra. Ő hogyan érez? „Frissnek érzem magam, és csak úgy szárnyalok! — meséli. — ’Gyógyulás és felüdülés’ nekem, hogy Jehova és a földi szervezete része az életemnek” (Példabeszédek 3:8, Újfordítású revideált Biblia).

Ariel, egy másik fiatal teljes idejű szolga nagyra értékeli a szellemi táplálékot, melyhez a gyülekezetben juthat  hozzá. „Amikor eljárok a keresztény összejövetelekre és kongresszusokra, és lakmározhatok Jehova szellemi asztaláról, szellemileg teljesen felüdülök — jegyzi meg. — Szárnyakat ad az a tudat, hogy az egész világon vannak munkatársaim a hitben.” A felüdülés forrásáról beszélve kijelenti: „Annyira felüdítő érzés, hogy Jehova a barátom! Főleg akkor érzem ezt, amikor hallom vagy látom, hogy milyen borzalmakat élnek át az emberek a világ jelenlegi állapota miatt” (Jakab 2:23).

A húszéves Abishai teljes idejű evangéliumhirdető és kisegítőszolga a gyülekezetben. Ezekkel a szavakkal írja le élményeit: „Az üdít fel, hogy tudom, hogyan birkózzak meg azzal a sok gonddal, amely a mai fiatalokat sújtja. A Biblia igazsága segít folyton arra összpontosítanom, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy teljes lélekkel tudjam szolgálni Jehovát.”

Antoine tizenéves korának elején hirtelen haragú volt. Egyszer egy osztálytársát fejbe vágta egy székkel, egy másikba pedig beledöfte a ceruzáját. Aligha volt felüdítő személyiség! A Bibliából kapott oktatás által azonban megváltozott a viselkedése. Most tizenkilenc évesen kisegítőszolgaként és teljes idejű evangéliumhirdetőként szolgál a gyülekezetben, és ezt mondja: „Köszönetet mondok Jehovának, mert megengedi, hogy ismeretet szerezzek róla, és segít megértenem, hogy önuralmat kell gyakorolnom, valamint változtatnom kell a viselkedésemen. Ezzel sok bajt megelőztem.”

Mások megfigyelik a fiatal keresztények felüdítő magatartását. Egy fiatal, név szerint Matteo, Tanúként él Olaszországban. A tanárnője elhatározta, hogy ha valaki az osztályban kiejt egy csúnya szót, büntetésből fizetnie kell egy csekély összeget. Egy idő után a gyerekek kérték a tanárnőt, hogy szüntesse be ezt a szabályt, mert mint mondták, „lehetetlen, hogy az ember ne beszéljen csúnyán”. „A tanárnő azonban kijelentette, hogy ez nem így van — meséli Matteo —, és engem mint Jehova Tanúját hozott fel példának, az egész osztály előtt dicsérve, hogy nem beszélek csúnyán.”

Thaiföldön egy rakoncátlan osztályban a tanárnő kihívta a táblához a tizenegy éves Rachát, és megdicsérte a magatartásáért: „Miért nem utánozzátok mindannyian a példáját? Szorgalmasan tanul, és jól viselkedik.” Majd hozzáfűzte még: „Bár az a sejtésem, hogy ahhoz, hogy jobban tudjatok viselkedni, nektek is Jehova Tanújának kell lennetek, mint Rachának.”

Öröm látni, hogy keresztény fiatalok ezrei ismerik meg jobban Jehovát, és cselekszik az akaratát. Ezek a kiváló fiatalok korukat meghazudtolva bölcsességet mutatnak fel. Isten képes segíteni nekik abban, hogy a jelenlegi életben is sikeresek legyenek, valamint dicsőséges jövőt is biztosít nekik az eljövendő új világban (1Timóteus 4:8). Felüdítő ez az ellentét a dolgok jelen rendszerének szellemi sivárságával szemben, amelyben a fiatalság elégedetlen és csalódott.