Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Soha nem szólt még ember úgy, mint ez”

„Soha nem szólt még ember úgy, mint ez”

 „Soha nem szólt még ember úgy, mint ez”

„Mindannyian kedvező tanúságot kezdtek tenni róla, elálmélkodtak a szájából kijövő megnyerő szavakon” (LUKÁCS 4:22).

1—2. a) Miért tértek vissza üres kézzel azok a hivatalszolgák, akiket Jézus elfogására küldtek ki? b) Honnan tudjuk, hogy nem egyedül a hivatalszolgák voltak elragadtatva Jézus tanításától?

A HIVATALSZOLGÁK nem teljesítették a rájuk bízott feladatot. Azért küldték ki őket, hogy vegyék őrizetbe Jézus Krisztust, de ők üres kézzel tértek vissza. A papi fejedelmek és a farizeusok magyarázatot követeltek: „Miért nem hoztátok ide?” Csakugyan, hogyhogy nem tudtak elfogni egy olyan férfit, aki sosem tanúsítana fizikai ellenállást? A hivatalszolgák így magyarázták sikertelenségüket: „Soha nem szólt még ember úgy, mint ez.” Annyira hatással volt rájuk Jézus tanítása, hogy úgy érezték, nem tartóztathatják le ezt a békés embert (János 7:32, 45, 46). *

2 Nem egyedül ezek a hivatalszolgák voltak elragadtatva Jézus tanításától. A Biblia beszámol róla, hogy óriási tömegek gyűltek össze, hogy hallgassák, amint Jézus beszél. Abban a helységben, ahol nevelkedett, az emberek „elálmélkodtak a szájából kijövő megnyerő szavakon” (Lukács 4:22). Jézus több ízben is egy csónakból beszélt a Galileai-tenger partján összegyűlt nagy tömegeknek (Márk 3:9; 4:1; Lukács 5:1–3). Egyszer egy „nagy sokaság” napokig vele maradt úgy, hogy közben nem is ettek az emberek (Márk 8:1, 2).

3. Elsősorban mi tette Jézust olyan kiváló tanítóvá?

3 Minek köszönhette Jézus, hogy kiváló tanító volt? Elsősorban a szeretetnek. * Jézus szerette az általa tanított igazságokat, és szerette az embereket is, akiket tanított. Emellett nem mindennapi rátermettséggel alkalmazott különböző tanítási módszereket. Folyóiratunknak ebben a számában, a tanulmányozási cikkekben, Jézus hatékony módszereinek némelyikét vesszük nagyító alá, és arról is szó lesz, hogy miként alkalmazhatjuk mi magunk is ezeket.

Egyszerű és világos kifejezésmód

4—5. a) Miért használt egyszerű nyelvezetet Jézus, amikor tanított, és miért figyelemre méltó ez? b) Miért mondhatjuk, hogy a hegyi beszéd jól példázza Jézus egyszerű tanítási módját?

4 Nem szokatlan, hogy művelt emberek olyan nyelvezetet használnak, amely meghaladja a hallgatóik értelmi színvonalát. De ha nem értik mások, amit mondunk, akkor hogyan meríthetnek hasznot a tudásunkból? Jézus, amikor tanított, soha nem beszélt úgy, hogy ne értsék az emberek. Gondoljunk bele, milyen gazdag szókincse lehetett! Óriási tudása ellenére azonban nem akarta kiemelni magát, hanem figyelembe vette a hallgatóit. Tudta, hogy sokan közülük „iskolázatlan és átlagos emberek” (Cselekedetek 4:13). Az volt a célja, hogy üzenete megragadja  őket, ezért olyan kifejezéseket használt, amelyeket az ilyen emberek is megérthettek. Jóllehet egyszerű szavakkal élt, az általuk hordozott üzenet mély értelmű volt.

5 Gondoljunk például a hegyi beszédre, mely a Máté 5:3—7:27-ben van feljegyezve. Mindössze húsz percig tarthatott, míg Jézus elmondta ezt a beszédet. A benne foglalt tanítások azonban mélyen szántóak, és alapjaiban érintik például a házasságtörés, a válás és az anyagiasság kérdését (Máté 5:27–32; 6:19–34). Még sincsenek benne bonyolult vagy hangzatos kifejezések. Ha jól meggondoljuk, szinte egyetlen olyan szót sem tartalmaz, amelyet egy gyerek ne értene meg azonnal! Nem csoda, hogy amikor Jézus befejezte beszédét, a sokaság — melyben bizonyára sok földműves, pásztor és halász is volt — „ámult a tanítási módján” (Máté 7:28).

6. Mondj példát Jézus egyszerű, de sokatmondó kijelentéseire!

6 Jézus a világos, rövid kifejezések gyakori használatával egyszerű, de sokatmondó kijelentéseket tett. Ezáltal egy olyan korban, amikor még nem létezett könyvnyomtatás, kitörölhetetlenül belevéste üzenetét hallgatóinak az elméjébe és a szívébe. Íme, egypár példa ezekre a kijelentésekre: „Senki sem szolgálhat rabszolgaként két úrnak . . . Nem szolgálhattok rabszolgaként Istennek is, és a Gazdagságnak is.” „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek.” „Gyümölcseikről fogjátok felismerni ezeket az embereket.” „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen.” „Mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el.” „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené.” „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” * (Máté 6:24; 7:1, 20; 9:12; 26:52; Márk 12:17; Cselekedetek 20:35). Az ilyen nagy erejű mondásokat még ma is könnyű felidézni, csaknem 2000 évvel azután, hogy Jézus szájából először elhangzottak.

Kérdéseket tett fel

7. Miért tett fel Jézus kérdéseket?

7 Jézus figyelemre méltó módon tett fel kérdéseket. Gyakran még olyankor is kérdezett, amikor időt takaríthatott volna meg azzal, ha egyszerűen közli hallgatóival a mondanivalóját. Akkor miért tett fel kérdéseket? Volt, amikor  fogós kérdéseket tett fel, hogy leleplezze ellenfelei indítékait, és elhallgattassa őket (Máté 12:24–30; 21:23–27; 22:41–46). Sokszor azonban azért szánt időt a kérdezésre, hogy valamilyen igazságot közöljön, arra biztassa a hallgatóit, hogy mondják el, mit éreznek, valamint hogy gondolkodásra ösztönözze a tanítványait. Vizsgáljunk most meg két példát! Jézus mindkét alkalommal Péter apostollal beszélgetett.

8—9. Hogyan vezette rá Jézus kérdésekkel Pétert a helyes következtetésre a templomi adó megfizetésének dolgában?

8 Először idézzük fel azt a jelenetet, amikor az adószedők megkérdezték Pétertől, hogy megfizeti-e Jézus a templomi adót *. Péter, aki olykor lobbanékony volt, így felelt nekik: „igen.” Nem sokkal ezután Jézus így érvelt Péternek: „»Mit gondolsz, Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy fejadót? A fiaiktól vagy az idegenektől?« Amikor azt mondta: »az idegenektől«, Jézus így szólt hozzá: »Akkor hát a fiak szabadok az adótól«” (Máté 17:24–27). Péternek egyértelmű kellett hogy legyen, hogy mit akar vele megértetni Jézus ezekkel a kérdésekkel. Miért mondhatjuk ezt?

9 Jézus idejében az uralkodók családtagjai fel voltak mentve az adófizetés alól. Így Jézust, a templomban imádott égi Király egyetlen-nemzett Fiát nem kötelezhették volna az adó megfizetésére. Figyeljük meg, hogy Jézus nem azt a megoldást választotta, hogy egyszerűen megmondja Péternek a helyes választ, hanem kérdésekkel ügyesen, mégis finoman rávezette Pétert a helyes következtetésre. Talán azt is megértette vele, hogy máskor gondolkodjon, mielőtt mond valamit.

10—11. Mit tett Jézus, amikor Péter levágta egy férfi fülét i. sz. 33 pászkájának éjszakáján, és hogyan bizonyítja ez, hogy Jézus tisztában volt a kérdések értékével?

10 A második eset akkor történt, amikor i. sz. 33 pászkájának éjszakáján egy csőcselék jelent meg, hogy elfogja Jézust. A tanítványok megkérdezték Jézust, hogy harcoljanak-e érte (Lukács 22:49). Péter meg sem várva a választ, levágta az egyik férfi fülét karddal. (Elképzelhető, hogy komolyabb sérülést is akart okozni neki.) Urának akaratával ellentétesen cselekedett, hiszen Jézus teljesen felkészült rá, hogy letartóztatják. Mit tett Jézus ebben a helyzetben? Türelmes volt, mint mindig, és három kérdést tett fel Péternek: „Nem kell-e mindenképpen kiinnom a poharat, melyet az Atya adott nekem?” „Úgy gondolod, nem tudok Atyámhoz folyamodni, hogy most mindjárt több mint tizenkét légió angyalt adjon mellém? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?” (János 18:11; Máté 26:52–54).

11 Gondolkodjunk el egy kicsit ezen a történeten! Jézus a feldühödött csőcseléktől közrefogva tudta, hogy rövidesen meg kell halnia, és hogy rajta múlik az Atyja nevét ért gyalázat lemosása és az emberi család megmentése. Mégis azon nyomban időt szentelt annak, hogy kérdéseivel fontos igazságokat véssen Péter elméjébe.  Ez ékesen bizonyítja, hogy Jézus tisztában volt a kérdések értékével.

Túlzások, melyeknek erejük van

12—13. a) Mit mondhatunk a túlzásról? b) Hogyan hangsúlyozta Jézus ezzel a módszerrel, hogy ostobaság testvéreink kisebb hibáit bírálni?

12 Szolgálata során Jézus gyakran alkalmazott egy másik hatékony tanítási módszert, a szándékos túlzást, amelynek kifejezetten a hangsúlyozás a célja. Jézus ezzel a módszerrel olyan képeket idézett fel a hallgatói képzeletében, amelyeket nemigen lehetett elfelejteni. Nézzünk erre egy-két példát!

13 Jézus a hegyi beszédében, amikor azt hangsúlyozta, hogy ’ne ítéljünk többé’, ezt kérdezte: „Miért is nézed a testvéred szemében levő szálkát, a saját szemedben levő gerendát pedig miért nem veszed figyelembe?” (Máté 7:1–3). Magad elé tudod képzelni ezt a helyzetet? Valaki, aki hajlamos mások bírálgatására, felajánlja, hogy kivesz egy kis szálkát a testvére „szeméből”, azt bizonygatva, hogy a testvére nem lát elég tisztán, így nem tud megfelelően ítélni. Pedig a saját ítélőképességét egy „gerenda” gátolja, vagyis egy olyan hasábfa, amellyel a tetőszerkezetet szokták alátámasztani. Milyen emlékezetesen érzékelteti ez, hogy mennyire ostobaság lenne testvéreink kisebb hibáit bírálni, miközben nekünk nagyobb hibáink vannak!

14. Miért volt különösen nagy erejű az a túlzás, amelyben Jézus a szúnyog kiszűréséről és a teve lenyeléséről beszélt?

14 Egy másik alkalommal Jézus leleplezte a farizeusokat, mint akik ’vak vezetők, kik a szúnyogot kiszűrik, de a tevét lenyelik’ (Máté 23:24). Ez különösen nagy erejű túlzás volt. Miért? Igen szembeszökő volt a különbség a kicsiny szúnyog és a Jézus hallgatói által ismert egyik legnagyobb testű állat, a teve között. Kiszámolták, hogy egy átlagos teve tömege körülbelül 70 millió szúnyog együttes tömegének felel meg. Jézus azt is tudta, hogy a farizeusok szövetszitán szokták átszűrni a bort. Ezek a szőrszálhasogató emberek vigyáztak, nehogy lenyeljenek egy szúnyogot, és emiatt szertartásilag tisztátalanná váljanak. Jelképesen azonban lenyelték a tevét, amely szintén tisztátalan állat volt (3Mózes 11:4, 21–24). Egyértelmű, hogy mit akart mondani Jézus. A farizeusok kínos pontossággal betartották a Törvény legkisebb követelményét is, ellenben figyelmen kívül hagyták a súlyosabb dolgokat, tudniillik „az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget” (Máté 23:23). Jézus lerántotta róluk a leplet.

15. Mondj példákat arra, hogy mit tanított meg Jézus egy-egy túlzás által!

15 Jézus a szolgálata során gyakran használt túlzásokat. Figyeljünk meg néhány példát! Beszélt a hitről, mely akkora, mint egy apró mustármag, és el tud mozdítani egy hegyet. Aligha fejezhette volna ki érzékletesebben, hogy még egy kicsiny hit is nagy dolgokra képes (Máté 17:20). Aztán említett egy tevét is, amely nagy testével megpróbálja magát átpréselni egy varrótű lyukán. Milyen jól szemlélteti ez, hogy nehéz dolga van annak a gazdag embernek, aki megpróbálja Istent szolgálni, de közben ragaszkodik anyagias életviteléhez! (Máté 19:24). Hát nem csodálatra méltók Jézus szóképei és az a képessége, hogy kevés szóval óriási hatást tud elérni?

Cáfolhatatlan logika

16. Hogyan használta Jézus mindig az éles eszét?

16 Tökéletes gondolkodóképessége birtokában Jézus mestere volt a logikus érvelésnek. De soha nem élt vissza ezzel a képességével. Amikor tanított, éles eszét mindig arra használta, hogy az igazság ügyét előrevigye. Időnként elsöprő logikával cáfolta meg vallási ellenfeleinek a vádjait. Sokszor logikus érveléssel tanított meg fontos igazságokat a tanítványainak. Vegyük most szemügyre Jézusnak azt a ragyogó képességét, hogy logikusan tudott érvelni.

17—18. Milyen elsöprő logikával cáfolta meg Jézus a farizeusok egyik hamis vádját?

17 Gondoljunk arra az alkalomra, amikor Jézus meggyógyított egy démontól megszállt férfit, aki vak volt, és nem tudott beszélni.  Amikor a farizeusok hallottak a gyógyításról, kijelentették: „Ez nem űzi ki a démonokat másként, csak Belzebub [Sátán] által, a démonok uralkodója által.” Megfigyelhető, hogy a farizeusok elismerték, hogy Sátán démonainak a kiűzéséhez emberfölötti hatalomra van szükség. De hogy az emberek ne higgyenek Jézusban, a hatalmát Sátánnak tulajdonították. Jézus rámutatva, hogy nem gondolták át logikusan az állításukat, ezt mondta: „Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz, és egyetlen város vagy ház sem áll meg, amely meghasonlott önmagával. Ugyanígy, ha Sátán űzi ki Sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan áll meg hát a királysága?” (Máté 12:22–26). Jézus ezzel lényegében ezt a gondolatot fejezte ki: „Ha igaz lenne, amit állítotok, és én Sátán ügynöke lennék, és tönkretenném, amit Sátán létrehozott, akkor Sátán a saját érdekei ellen dolgozna, és csakhamar elbukna.” Elsöprő logika, nem igaz?

18 Jézus ezután tovább érvelt. Tudta, hogy a farizeusok táborában is vannak olyanok, akik űztek ki démonokat. Ezért a következő egyszerű, de lehengerlő kérdést tette fel: „ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok [vagy tanítványaitok] ki által űzik ki azokat?” (Máté 12:27). Jézus érvét tehát így fogalmazhatnánk meg: „Ha én valóban Sátán hatalmával űzöm ki a démonokat, akkor a ti tanítványaitoknak is ő ad hatalmat.” Mit mondhattak erre a farizeusok? Szóba sem jöhetett, hogy elismerjék, hogy a tanítványaik Sátán hatalmával tevékenykednek. Jézus a cáfolhatatlan logikájával rámutatott, hogy amivel vádolják, az képtelenség.

19—20. a) Milyen építő módon használta fel Jézus a logikát? b) Amikor a tanítványai arra kérték Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni, hogyan élt Jézus azzal az érveléssel, melynek kulcsa a „mennyivel inkább” kifejezés volt?

19 Jézus nemcsak az ellenfelei elhallgattatására használta fel a logikát, hanem akkor is logikusan és meggyőzően érvelt, amikor építő és buzdító igazságokat akart tanítani Jehováról. Számtalanszor élt azzal az érveléssel, melynek kulcsa a „mennyivel inkább” kifejezés volt, így segítve hallgatóinak, hogy egy ismert tényből kiindulva valamilyen mélyebb igazságot értsenek meg. Vizsgáljunk meg csupán két példát erre!

20 Amikor a tanítványai arra kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni, Jézus elmondott egy szemléltetést egy olyan férfiról, aki „elszánt rendületlenségének” köszönhette, hogy vonakodó barátja végül teljesítette a kérését. Jézus azt is érzékeltette, hogy a szülők szívesen adnak „jó ajándékokat” a gyermekeiknek, majd így következtetett: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!” (Lukács 11:1–13). Jézus mondanivalója ezúttal nem hasonlóságon, hanem ellentéten alapul. Ha egy vonakodó barátot végül rá lehet beszélni, hogy megadja a felebarátjának azt, amire szüksége van, és ha a tökéletlen szülők tudnak gondoskodni gyermekeikről, akkor szerető égi Atyánk mennyivel inkább ad szent szellemet lojális szolgáinak, akik alázatosan közelednek hozzá imában!

21—22. a) Hogyan érvelt Jézus akkor, amikor tanácsot adott az anyagiak miatti aggodalmaskodás leküzdésére? b) Milyen következtetésre juthatunk Jézus néhány tanítási módszerének az áttekintése után?

21 Jézus hasonlóan érvelt akkor, amikor tanácsot adott az anyagiak miatti aggodalmaskodás  leküzdésére. Ezt mondta: „Figyeljétek meg jól, hogy a hollók se nem vetnek, se nem aratnak, és nincsen se pajtájuk, se tárházuk, de azért az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti a madaraknál! Figyeljétek meg jól, hogyan növekednek a liliomok: nem is fáradnak, nem is fonnak . . . Ha pedig a mezőn a növényzetet, amely ma van, és holnap a sütőkemencébe vetik, így öltözteti az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!” (Lukács 12:24, 27, 28). Bizony, ha Jehovának gondja van a madarakra és a virágokra, mennyivel inkább gondoskodik a szolgáiról! Ez a szelíd, de határozott érvelés kétségtelenül megérintette Jézus hallgatóinak a szívét.

22 Jézus néhány tanítási módszerének az áttekintése után könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a hivatalszolgák, akik nem fogták el Jézust, egyáltalán nem túloztak, amikor azt mondták, hogy „soha nem szólt még ember úgy, mint ez”. De Jézus tanítási módszerei közül talán a legismertebb az, hogy szemléltetéseket, vagyis példázatokat mondott. Miért alkalmazta ezt a módszert? És miért voltak olyan hatásosak a szemléltetései? Ezeket a kérdéseket taglalja a következő cikk.

[Lábjegyzetek]

^ 1. bek. A hivatalszolgák feltehetően a szanhedrin megbízottjai voltak, és a papi fejedelmeknek voltak alárendelve.

^ 3. bek. Lásd az „Elétek adtam a példát” és az ’Állandóan kövessetek engem!’ című cikkeket Az Őrtorony 2002. augusztus 15-i számában.

^ 6. bek. Ezt az utolsó mondást, mely a Cselekedetek 20:35-ben van feljegyezve, csak Pál apostol idézi, de a lényege megtalálható az evangéliumokban. Pál talán valakitől hallotta ezt a kijelentést (például egy tanítványtól, aki fültanúja volt, amikor Jézus ezt mondta, vagy a feltámasztott Jézustól), vagy pedig isteni kinyilatkoztatás útján jutott a tudomására (Cselekedetek 22:6–15; 1Korintus 15:6, 8).

^ 8. bek. A zsidóknál követelmény volt, hogy évente fizessenek be két drachmát (hozzávetőleg két napi bért) templomi adóként. Az adóból befolyt összeget a templom karbantartására, az ott végzett szolgálat támogatására és a nemzetért naponta bemutatott áldozatokra fordították.

Emlékszel?

• Milyen példák mutatják, hogy Jézus egyszerűen és világosan tanított?

• Miért tett fel Jézus kérdéseket, amikor tanított?

• Mit mondhatunk a túlzásról, és hogyan alkalmazta Jézus ezt a tanítási módszert?

• Hogyan alkalmazott Jézus logikus érvelést, amikor buzdító igazságokat akart megtanítani Jehováról a tanítványainak?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 9. oldalon]

Jézus egyszerű nyelvezetet használt, melyet az átlagemberek megértettek

[Kép a 10. oldalon]

A farizeusok ’a szúnyogot kiszűrték, de a tevét lenyelték’