Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hűségesek, akik megbirkóztak a hústestükben lévő tövisekkel

Hűségesek, akik megbirkóztak a hústestükben lévő tövisekkel

 Hűségesek, akik megbirkóztak a hústestükben lévő tövisekkel

„Tövis adatott nekem a hústestbe, Sátán angyala, hogy csapkodjon engem” (2KORINTUS 12:7).

1. Egyebek között milyen gondokkal küszködnek manapság az emberek?

ÉPPEN valamilyen próbával küzdesz? Ha igen, akkor ezzel nem vagy egyedül. Ezekben a ’válságos időkben, amelyekkel nehéz megküzdeni’, a hűséges keresztények próbálnak megbirkózni a heves ellenállással, a családi gondokkal, betegségekkel, nyugtalanító anyagi helyzettel, érzelmi gyötrelmekkel, szeretteik halálával és más nehézségekkel (2Timóteus 3:1–5). Vannak olyan országok, ahol sokak életét veszélyezteti az élelmiszerhiány és a háború.

2—3. Milyen borúlátó gondolkodáshoz vezethet, ha tövishez hasonló gondokkal küzdünk, és ez miért lehet veszélyes?

2 Ilyen nehézségek közepette — különösen ha valakit egyszerre több gond is sújt — az ember úgy érezheti magát, mintha összecsaptak volna a hullámok a feje felett. Figyeljük csak meg, mit mond a Példabeszédek 24:10 (Szepessy-fordítás): „Ha nyomoruság’ idején elcsüggedsz, fogyni fog majd erőd.” Bizony-bizony, ha elcsüggedünk a próbák idején, az megfoszthat minket az erőtől — pedig arra ilyenkor nagy szükségünk van —, és meggyengíthet bennünket abban az elhatározásunkban, hogy mindvégig kitartunk. Miért mondhatjuk ezt?

3 Nos, azért, mert amikor elcsüggedünk, előfordulhat, hogy már nem látjuk tárgyilagosan a helyzetet. Például könnyen megtörténhet, hogy eltúlozzuk a nehézségeinket, és sajnálni kezdjük magunkat. Vannak, akik még addig a pontig is elmennek, hogy így fakadnak ki Istenhez szólva: „Miért engeded, hogy ez történjen velem?” Ha ilyen borúlátó gondolkodás ver gyökeret valakinek a szívében, akkor ez megfoszthatja az örömtől és az önbizalomtól. Istennek egy ilyen szolgája annyira elcsüggedhet, hogy még „a hit kiváló harcát” is feladja (1Timóteus 6:12).

4—5. Néhány esetben milyen része van Sátánnak a gondjainkban, mégis miben lehetünk biztosak?

4 Nyilvánvaló, hogy nem Jehova Isten idézi elő ezeket a próbákat (Jakab 1:13). Egyes próbák egyszerűen azért sújtanak bennünket, mert igyekszünk hűségesek lenni hozzá. Az igazság az, hogy mindazok, akik Jehovát szolgálják, annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy Isten ősellenségének, vagyis Sátánnak, az Ördögnek a célpontjaivá válnak. Az alatt a rövid idő alatt, ami még hátravan számára, a dolgok ezen rendszerének gonosz istene törekszik elérni, hogy mindaz, aki Jehovát szereti, hagyjon fel Isten akaratának cselekvésével (2Korintus 4:4). Sátán annyi szenvedést okoz testvéreink egész közösségének a világon, amennyit csak tud (1Péter 5:9). El kell azonban ismernünk, hogy nem Sátán okozza közvetlenül minden gondunkat, viszont kihasználhatja a nehézségeinket, igyekezve még inkább gyengíteni bennünket.

5 De bármilyen félelmetes legyen is Sátán vagy az ő fegyverei, mi mégis legyőzhetjük őt! Miért lehetünk ebben biztosak? Azért, mert Jehova Isten harcol az érdekünkben. Lépéseket tesz azért, hogy szolgái ne legyenek tudatlanságban Sátán taktikái felől (2Korintus 2:11). Isten Szava sokat beszél azokról a próbákról, melyek az igaz keresztényeket sújtják. Pál apostol esetében a Biblia azt a kifejezést használja, hogy ’hústestbe adatott tövis’. Miért fogalmaz így a Szentírás? Nézzük meg, hogyan magyarázza ezt a szókapcsolatot Isten Szava, majd pedig látni fogjuk,  hogy egyáltalán nem mi vagyunk az egyedüliek, akiknek szükségük van Jehova segítségére ahhoz, hogy győzelmet arassanak a próbáikban.

Miért hasonlítanak a próbák tövisekhez?

6. Mit akart kifejezni Pál ’a hústestébe adatott tövis’ kifejezéssel, és mi lehetett nála ez a tövis?

6 Pál, aki rendkívüli próbáknak volt kitéve, a következők leírására kapott ihletést: „tövis adatott nekem a hústestbe, Sátán angyala, hogy csapkodjon engem, nehogy túlontúl fel legyek magasztalva” (2Korintus 12:7). Mi volt ez a tövis Pál hústestében? Nos, ha egy tövis mélyen befúródik a bőrünk alá, az vitathatatlanul fájdalmas. A hasonlat tehát arra utal, hogy valami fájdalmat okozott Pálnak, akár fizikailag, akár érzelmileg, de az is lehet, hogy mind a kétféle módon. Talán egy szembetegség vagy valamilyen más fizikai gyengeség okozott neki szenvedést. Tövisként hathattak rá azok a személyek is, akik kétségbe vonták apostoli kinevezését, és megkérdőjelezték prédikáló- és tanítómunkájának értékét (2Korintus 10:10–12; 11:5, 6, 13). Bármi lehetett is ez a tövis, ott volt, és lehetetlenség volt eltávolítani onnan.

7—8. a) Mit jelent az a kifejezés, hogy „csapkod”? b) Miért létfontosságú megbirkóznunk bármilyen tövissel, ami csak kínoz minket?

7 Figyelemre méltó, hogy a tövis csapkodta Pált. Érdekes, hogy a Pál által itt használt görög ige az „arcul ver” kifejezés görög megfelelőjéből ered. A Máté 26:67-ben szó szerint, az 1Korintus 4:11-ben átvitt értelemben ugyanez az ige található. Ezekben a versekben azt a gondolatot hordozza, hogy valakit ököllel ütnek. Tekintettel arra, hogy Sátán halálosan gyűlöli Jehovát és a szolgáit, biztosak lehetünk benne, hogy örült annak, hogy Pált csapkodja a tövis. Sátán ma is éppígy örül annak, ha hasonlóan zaklat minket a hústestünkben lévő tövis.

8 Ezért Pálhoz hasonlóan nekünk is tudnunk kell, hogyan birkózhatunk meg az ilyen tövisekkel, mert az életünk függ ettől! Ne feledjük, hogy Jehova szeretné meghosszabbítani az életünket, hogy az örökké tartson az ő új világában, ahol soha többé nem fognak sújtani bennünket tövisekhez hasonló gondok. Isten azzal segít nekünk elnyerni ezt a csodálatos díjat, hogy Szent Szavában, a Bibliában sok-sok példát íratott le, melyek rámutatnak, hogy hűséges szolgáinak sikerült megbirkózniuk a hústestükben lévő tövisekkel. Ezek a személyek átlagos, tökéletlen emberek voltak, akárcsak mi vagyunk. Ha megvizsgálunk „a tanúknak ily nagy fellegéből” néhány személyt, az segíthet, hogy „kitartással fussuk az elénk helyezett versenyt” (Héberek 12:1). Elmélkedve azon, hogy min mentek keresztül, növelhetjük az önbizalmunkat, hogy mi is meg tudunk birkózni bármilyen tövissel, amit csak Sátán felhasznál ellenünk.

A Méfibósetet kínzó tövisek

9—10. a) Hogyan került a tövis Méfibóset hústestébe? b) Mivel mutatott kedvességet Dávid király Méfibóset iránt, és miként utánozhatjuk ebben Dávidot?

9 Vegyük most szemügyre Méfibósetet, Dávid barátjának, Jonathánnak a fiát. Amikor Méfibóset ötéves volt, hírt kaptak az édesapjának, Jonathánnak, valamint a nagyapjának, Saul királynak a haláláról, melynek hallatán a gyermek dajkáját páni félelem fogta el. „Fölkapta dajkája . . . De mivel a dajka gyorsan futott, a gyermek leesett és megsántult” (2Sámuel 4:4, Újfordítású revideált Biblia). Ez a fogyatékosság alighanem jókora tövis volt Méfibósetnek, amelyet gyermekkorától fogva el kellett viselnie.

10 Néhány évvel később Dávid király a Jonathán iránt érzett nagy-nagy szeretetéből fakadóan szerető-kedvességet mutatott Méfibóset iránt. Neki adta Saul egész birtokát, és kinevezte Saul szolgáját, Sibát ennek a földnek a gondviselőjévé. Dávid még ezt is mondta Méfibósetnek: „néked mindenkor asztalomnál lesz ételed” (2Sámuel 9:6–10). Biztosak lehetünk benne, hogy Dávid szerető-kedvessége vigasztaló volt Méfibósetnek, és hozzájárult ahhoz, hogy kevésbé érezze fájdalmasnak a fogyatékosságát. Milyen nagyszerű példa ez számunkra! Nekünk is kedvességet kell kimutatnunk azok iránt, akik a hústestükben lévő tövissel küzdenek.

11. Mit állított Siba Méfibósetről, de honnan tudjuk, hogy ez az állítása hazugság volt? (Lásd a lábjegyzetet.)

11 Később Méfibósetnek egy másik, hústestében lévő tövissel is küzdenie kellett. A szolgája,  Siba megrágalmazta őt Dávid király előtt, aki éppen menekült Jeruzsálemből a fia, Absolon lázadása miatt. Siba azt mondta, hogy Méfibóset azért maradt Jeruzsálemben, mert nem lojális a királyhoz, és azt reméli, hogy megszerezheti magának a királyi címet. * Dávid elhitte Siba rágalmát, és Méfibóset egész birtokát ennek a hazugnak adta! (2Sámuel 16:1–4).

12. Hogyan reagált Méfibóset a helyzetére, és miért mondhatjuk, hogy nagyszerű példa számunkra?

12 Amikor azonban Méfibóset végül találkozott Dáviddal, elmondta a királynak, hogy mi történt valójában: arra készült, hogy csatlakozik Dávidhoz, amikor Siba becsapta őt, önként vállalva, hogy elmegy helyette. Vajon Dávid ekkor jóvátette helytelen döntését? Részben igen. Elosztotta a birtokot a két férfi között. Ez egy újabb tövis lehetett volna Méfibóset hústestében. Nagyon csalódott eme döntés miatt? Kifogásolta Dávid döntését, hangoztatva, hogy az igazságtalan? Nem, Méfibóset alázatosan beleegyezett, hogy legyen úgy, ahogy a király óhajtja. A jóra összpontosított, és annak örült, hogy Izrael igazságos uralkodója épségben visszatért. Lenyűgöző példát állított elénk Méfibóset azzal, ahogyan elviselte a fogyatékosságát, a rágalmat és a csalódottságot (2Sámuel 19:24–30).

Nehémiás megbirkózott a próbáival

13—14. Milyen töviseket kellett elviselnie Nehémiásnak, amikor visszatért, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait?

13 Gondoljuk át, milyen jelképes töviseket kellett elviselnie Nehémiásnak, amikor i. e. az ötödik században visszatért Jeruzsálembe, mely ekkor még nem volt körülvéve fallal. Gyakorlatilag védtelenül találta a várost, a hazatért zsidók pedig el voltak csüggedve, tisztátalanok voltak Jehova szemében, és nem volt szervezettség közöttük. Bár Artaxerxes király engedélyt adott Jeruzsálem falainak újjáépítésére, Nehémiásnak hamar tudomására jutott, hogy küldetése utálatos a szomszédos területek uralkodóinak szemében. „Nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi” (Nehémiás 2:10).

14 Ezek az idegen ellenségek mindent megtettek, ami csak hatalmukban állt, hogy leállítsák Nehémiás munkáját. Fenyegetéseik, hazugságaik, rágalmaik és az, hogy meg akarták félemlíteni őt — például amikor kémeket küldtek, hogy elkedvetlenítsék Nehémiást —, biztosan olyan érzést keltettek benne, mintha folyamatosan tövisek lennének a hústestében. Vajon engedett ezen ellenségek mesterkedéseinek? Szó sincs róla! Teljes bizalmát Istenbe vetette, és nem gyengült meg. Így aztán, amikor Jeruzsálem falai végül felépültek, egy életre bizonyították, hogy Jehova szeretettel támogatta Nehémiást (Nehémiás 4:1–12; 6:1–19).

15. A zsidók között tapasztalt milyen nehézségek ejtettek mély sebet Nehémiáson?

15 Nehémiásnak mint kormányzónak Isten  népe között is sok nehézséget kellett elviselnie. Ezek a gondok olyanok voltak számára, mint a tövisek, melyek mély sebet ejtettek rajta, mivel a nép Jehovával ápolt kapcsolatát érintették. A gazdagok óriási kamatot szabtak ki, szegényebb testvéreik pedig kénytelenek voltak megválni a földjüktől, sőt saját gyermekeiket el kellett adniuk rabszolgának, csak hogy ki tudják fizetni az adósságukat, valamint a perzsa adót (Nehémiás 5:1–10). Sok zsidó nem tartotta meg a sabbatot, és nem támogatta a lévitákat meg a templomot. Megint mások „asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül”. Mennyire fájt ez Nehémiásnak! Mégsem adta fel, mindeme tövisek ellenére. Újra és újra a helyzet magaslatára emelkedett mint Isten igazságos törvényeinek buzgó támogatója. Nehémiáshoz hasonlóan mi se engedjük, hogy mások hűtlen viselkedése eltérítsen minket a Jehovának végzett lojális szolgálatunktól (Nehémiás 13:10–13, 23–27).

Sok más hűséges is megbirkózott a tövisekkel

16—18. Hogyan keserítette meg a családi viszály Izsák és Rebeka, Anna, Dávid és Hóseás életét?

16 A Biblia sok más személy példáját tartalmazza, akiknek sikerült megbirkózniuk tövisekhez hasonló, lesújtó helyzetekkel. A töviseket gyakran családi gondok okozták. Ézsau két felesége a szülőknek, „Izsáknak és Rebekának lelke keserűsége” volt. Rebeka még azt is mondta, hogy megutálta az életét ezek miatt a feleségek miatt (1Mózes 26:34, 35; 27:46, Úf.). Vagy gondoljunk csak Annára, és arra, hogy vetélytársa — férjének a másik felesége —, Peninna „igen bosszantja vala” őt, amiért meddő volt. Lehet, hogy Anna gyakran elszenvedte ezt a zaklatást otthon. Ráadásul Peninna nyilvánosan is bosszantotta őt — kétségtelenül a rokonok és barátok előtt —, amikor a család Silóban tartózkodott az ünnep idején. Anna számára ez olyan volt, mintha egyre mélyebbre nyomták volna a tövist a hústestében (1Sámuel 1:4–7).

17 Vegyük fontolóra most, hogy mit élt át Dávid, amikor apósa, Saul király betegesen féltékeny volt rá. Dávid kénytelen volt Engedi pusztájának barlangjaiban tengődni, ha életben akart maradni. Ezen a vidéken meredek és veszélyes sziklajáratokat kellett megmásznia. Biztosan bántotta őt az igazságtalanság, hiszen ő nem tett semmi rosszat Saulnak. Mégis évekig csak menekülésből állt az élete, s mindez Saul féltékenysége miatt (1Sámuel 24:15, 16; Példabeszédek 27:4Úf.).

18 Vagy gondoljunk csak bele, hogy Hóseás prófétának családi viszály keserítette meg az életét. A felesége házasságtörő lett, és ez az erkölcstelen viselkedése vitathatatlanul tövisként hatolt Hóseás szívébe. Mennyire gyötrődhetett Hóseás még amiatt is, hogy a feleségének két törvénytelen gyermeke született ennek a paráznaságnak a következményeként! (Hóseás 1:2–9).

19. Milyen üldözést kellett elviselnie Mikeás prófétának?

19 A hústestben lévő egy másik tövis az üldözés. Figyeljük meg Mikeás próféta esetét. Az, hogy a gonosz Akháb király a szeme láttára hamis  prófétákkal vette körül magát, és azok égbekiáltó hazugságainak hitt, biztosan lelki gyötrelmet okozott Mikeásnak, akiben volt igazságérzet. És amikor Mikeás megmondta Akhábnak, hogy ezek a próféták mind „a hazugságnak lelkétől” indíttatva beszélnek, mit tett ezeknek a csalóknak a vezére? ’Arcul csapta Mikeást!’ Sőt, ami még rosszabb volt, Akháb úgy reagált Jehova azon figyelmeztetésére, hogy a Rámóth Gileád visszaszerzésére irányuló hadjárat kudarcra van ítélve, hogy megparancsolta, vessék börtönbe Mikeást, és csökkentett fejadagot kapjon (1Királyok 22:6, 9, 15–17, 23–28). Vagy emlékezzünk Jeremiás helyzetére és arra, hogyan bántak vele gyilkos szándékú üldözői (Jeremiás 20:1–9).

20. Milyen tövisek okoztak fájdalmat Naóminak, és hogyan lett megjutalmazva?

20 Szeretteink halála szintén elkeserítő, és olyan lehet, mint egy tövis a hústestünkben. Naómit az a fájdalom érte, hogy a férjét és két fiát elragadta tőle a halál. Amikor lesújtva érezte magát eme csapások miatt, visszatért Betlehembe, és azt mondta a barátainak, hogy ne Naóminak hívják, hanem Márának, mely azt érzékeltette, hogy milyen keserű tapasztalatokat él át. Végül azonban Jehova megjutalmazta a kitartását azzal, hogy unokája született, aki a Messiás leszármazási vonalának egyik tagja lett (Ruth 1:3–5, 19–21; 4:13–17; Máté 1:1, 5).

21—22. Hogyan érte veszteség Jóbot, és ő milyen módon reagált erre?

21 Képzelhetjük, mennyire megrázta Jóbot, amikor értesült róla, hogy tíz drága gyermeke hirtelen, erőszakos halál áldozata lett, valamint hogy az egész állatállománya és az összes szolgája odaveszett! Egyszeriben mintha az egész élete felborult volna! Azután, miközben teljesen elgyötörtnek érezte magát e csapások miatt, Sátán betegséggel kínozta őt. Joggal gondolhatta volna Jób, hogy ez a rosszindulatú betegség megfosztja az életétől. Annyira elviselhetetlen fájdalom gyötörte, hogy úgy érezte, a halál megkönnyebbülés lenne számára (Jób 1:13–20; 2:7, 8).

22 Ennek tetejébe a felesége bánatában és aggodalmában így szólt hozzá: „Átkozd meg az Istent, és halj meg!” Ez aztán a tövis, az amúgy is fájó hústestében! Ezek után Jób három társa vigasz helyett rátámadt, amikor hamis érveléssel azt a vádat hozta fel ellene, hogy valami titkos bűne van, és azt bizonygatta, hogy ezért éri őt ez a szerencsétlenség. Téves okoskodásuk úgymond egyre mélyebbre nyomta a tövist Jób hústestébe. Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy Jób mit sem tudott arról, hogy miért történnek vele ezek a borzalmak, mint ahogy az is ismeretlen volt előtte, hogy az életét megkímélik. Ennek ellenére „mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék” (Jób 1:22; 2:9, 10; 3:3; 14:13; 30:17). Bár sok tövis került egyszerre a hústestébe, mégsem hagyott fel soha feddhetetlen életútjával. Mennyire buzdító ez!

23. Miért tudták a fentebb említett hűségesek elviselni a sokféle tövist a hústestükben?

23 A példákat kétségtelenül még sorolhatnánk, hiszen a Bibliában még jó néhányat találunk. Ezeknek a hűséges szolgáknak mind meg kellett küzdeniük a saját jelképes töviseikkel. És milyen sokféle gonddal néztek szembe! Egy valami azonban közös volt bennük: egyikük sem hagyott fel a Jehovának végzett szolgálatával. Valamennyi gyötrő próbájuk ellenére legyőzték Sátánt azzal az erővel, amelyet Jehovától kaptak. Hogyan sikerült ez nekik? A következő cikk erre a kérdésre válaszol majd, és rámutat, hogy miként tudunk mi is megbirkózni bármilyen próbával, amely olyan, mintha tövis lenne a hústestünkben.

[Lábjegyzet]

^ 11. bek. Az effajta nagyravágyó fondorlat nem illett Méfibóset jelleméhez, hiszen hálás természetű és alázatos ember volt. Minden bizonnyal jól ismerte édesapja, Jonathán hűséges életútját. Bár Jonathán Saul király fia volt, alázatosan elismerte, hogy Jehova Dávidot választotta Izrael királyának (1Sámuel 20:12–17). Jonathán Méfibóset istenfélő apjaként és Dávid lojális barátjaként biztos nem tanította volna a kisfiát arra, hogy királyi hatalomra törjön.

Hogyan válaszolnál?

• Miért hasonlíthatjuk a gondjainkat hústestünkben lévő tövisekhez?

• Egyebek között milyen tövisek okoztak fájdalmat Méfibósetnek és Nehémiásnak?

• Azoknak a férfiaknak és nőknek a szentírási példája közül, akiknek hústestében lévő tövisekkel kellett megküzdeniük, melyiket érzed különösen meghatónak, és miért?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 15. oldalon]

Méfibósetnek meg kellett birkóznia a fogyatékosságával, a rágalommal és a csalódottsággal

[Kép a 16. oldalon]

Nehémiás kitartott az ellenségeskedés ellenére