Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Valóságos Istenben bízol?

Valóságos Istenben bízol?

 Valóságos Istenben bízol?

Az Amerikai Természettudományi Múzeum megbízásából elindult egy kutatócsoport, hogy közelebbről szemügyre vegye azt az északi-sarki vidéket, melyet a saját beszámolója szerint Robert E. Peary felfedező látott úgy hét évvel korábban, 1906-ban.

PEARY Észak-Amerika legészaknyugatibb csücskéből, Cape Colgate-ből szárazföldnek tűnő fehér hegycsúcsokat pillantott meg a messzeségben. Az egyik anyagi támogatójáról Crocker-földnek nevezte el. Milyen óriási lehetett a lelkesedés egy későbbi kutatócsoport tagjai között, amikor az ő szemük előtt is kibontakozott a dombokkal, völgyekkel és hófedte csúcsokkal borított föld! Ám gyorsan rájöttek, hogy csupán egy sarkvidéki délibáb játszadozott velük. Igen, rájöttek, hogy Pearyt egy légköri fényjelenség az orránál fogva vezette, és egészen addig egy olyan föld felkutatására áldozták idejüket, energiájukat és erőforrásaikat, mely valójában nem is létezik.

Napjainkban sok ember szenteli életét és idejét olyan isteneknek, melyeket valóságosnak vél. Jézus apostolainak a napjaiban az emberek olyan isteneket imádtak, mint például Hermész és Zeusz (Cselekedetek 14:11, 12). Ma a sintó, a hindu és a világ egyéb vallásainak tagjai több millió istent imádnak. A Biblia szavaihoz hűen „sok »isten« és sok »úr«” van (1Korintus 8:5, 6). Vajon ezek mind valóságos istenek lennének?

Istenek, akik ’nem tudnak megmenteni’

Figyeljük csak meg például a szobrok és a jelképek használatát az imádatban. A bálványok emberfeletti hatalom birtokában lévő megmentőknek tűnnek azok szemében, akik bíznak bennük, és rajtuk keresztül imádkoznak. Szerintük ezek a bálványok meg tudják jutalmazni az embereket, és a vészhelyzetekből is ki tudják menteni őket. De csakugyan képesek erre? A zsoltáríró így énekelt ezekről a tárgyakról: „A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!”  Kétségtelen, hogy az ilyen istenek ’nem tudnak megmenteni’ (Zsoltárok 135:15–17; Ézsaiás 45:20NW).

Persze a bálványok készítői úgy tartják, hogy kezük munkái élnek; hatalommal ruházzák fel őket. A bálványimádók pedig bíznak ezekben a tárgyakban. „Vállukra veszik [a bálványt] és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll” — mondta Ézsaiás próféta, majd hozzátette: „helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg” (Ézsaiás 46:7). Igen, egy bálványba nem lehel életet az emberek bizalma, legyen az még oly erős is. Az ilyen faragott képmások és öntött szobrok „értéktelen istenek” (Habakuk 2:18NW).

Napjainkban az is megszokott dolog, hogy bálványozzák és hőn imádják, vagy rajongással veszik körül a szórakoztatóipar hírességeit, a sportvilág sztárjait, a politikai rendszereket és egyes vallási vezetőket. Ezenkívül ott van a pénz, amely sokak életében istenként uralkodik. Ezeknek a bálványoknak kivétel nélkül többet tulajdonítanak, mint amennyit megérdemelnek, hiszen nem felelnek meg azok várakozásainak, akik bíznak bennük. És hát nem is tudnak megfelelni. Vannak például olyanok, akik azt hiszik, hogy ha gazdagok lennének, sok gondjuk megoldódna. A gazdagság hatalma azonban megtévesztő (Márk 4:19). Egy kutató megkérdezte: „Hogyan magyarázzuk azt a tényt, hogy amikor az ember hozzájut egy olyan dologhoz, ami után annyian áhítoznak, és amiről úgy tartják, hogy minden problémát megold, akkor a legjobb esetben csalódás éri, a legrosszabb esetben pedig akár trauma is?” Igen, előfordulhat, hogy ha valaki meg szeretne gazdagodni, fel kell hogy áldozza az igazi értékeit, úgymint az egészségét, a megelégedést nyújtó családi életét, meghitt baráti kapcsolatait vagy a Teremtővel való kapcsolatát, ami olyan sokat jelent az embernek. Így válik az istenéből, akit szolgál, csupán egy ’mihaszna bálvány’! (Jónás 2:9, Katolikus fordítás).

„Senki sem felelt”

Ostobaság valóságosnak könyvelni el valamit, ami valójában nem az. A Baál nevű isten imádóinak Illés próféta napjaiban saját kárukon kellett rájönniük erre. Szilárdan hitték, hogy Baálnak megvan a hatalma ahhoz, hogy az égből tüzet bocsásson alá, és feleméssze az állatáldozatukat. „Segítségül hívták Baál nevét reggeltől fogva délig, ezt mondva: »Ó, Baál, felelj nekünk!«” Nos, volt Baálnak füle, hogy meghallhassa őket? Volt szája, hogy beszélhessen hozzájuk? A beszámoló így folytatódik: „nem jött hang, és senki sem felelt.” Nem, „senki sem figyelt” (1Királyok 18:26, 29NW). Baál nem volt valóságos. Nem élt, és nem tudott cselekedni.

Mennyire fontos, hogy olyan Istent ismerjünk meg és imádjunk, aki csakugyan valóságos! De ki ez az Isten? És hogyan válik javunkra, ha benne bízunk?

[Képek a 3. oldalon]

Peary társa, Egingwah a horizontot kémleli, szárazföld után kutatva

Robert E. Peary

[Forrásjelzés]

Egingwah: From the book The North Pole: Its Discovery in 1909 Under the Auspices of the Peary Arctic Club, 1910; Robert E. Peary: NOAA

[Képek a 4. oldalon]

Sok embert becsapnak e világ bálványai