Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Van-e Ördög?

Van-e Ördög?

 Van-e Ördög?

„Volt olyan időszak a keresztény egyház történetében, amikor az ördög, Belzebub, vagyis Sátán, a gonoszság ura éppoly valóságos és fontos személy volt, mint ahogy ma — igaz,

egyre kevesebben — »Istenre« tekintenek. Az ördög a zsidók és a korai keresztények találmánya, mely félig ember, félig állat alakban testesíti meg a körülöttük levő gonoszságot. Később a keresztények rájöttek, hogy csak kitalált alakról van szó, amelynek semmiféle valóságalapja nincsen, ezért szép csendben félretették” (Ludovic Kennedynek az „All in the Mind​—A Farewell to God” című művéből).

LUDOVIC Kennedy író és műsorvezető kijelentésének megfelelően a kereszténységben évszázadokig senki sem kételkedett az Ördög létezésében. Sőt, olykor „Sátán és démonainak hatalma rögeszmésen foglalkoztatta” a keresztényeket, ahogy Norman Cohn professzor fogalmaz (Európa démonai). Ez a rögeszme nem csak az egyszerű, tanulatlan parasztoké volt. Például az a hiedelem, hogy az Ördög testet ölt egy állat alakjában, hogy visszataszító és obszcén rítusokon elnököljön, „nem az írástudatlan többség folklórjának, hanem a szellemi elit világképének része volt” — mondja Cohn professzor. Ez a „szellemi elit” — beleértve a művelt papságot is — tehető felelőssé a boszorkányüldözési hullámért, mely a XV. és a XVII. század között végigsöpört Európán. Abban az időben az egyházi és a világi hatóságok állítólag mintegy 50 000 embert kínoztak és öltek meg boszorkányság vádjával.

Nem kell meglepődni azon, hogy sokan elvetik az Ördögről szőtt vad elképzeléseket, amelyeknek szerintük több közük van a babonához, mint a valósághoz. Daniel Defoe már 1726-ban nevetségessé tette azt a hiedelmet, mely az Ördögöt egy ijesztő szörnynek festi le, „denevérszárnyakkal, szarvakkal, hasadt patával, hosszú farokkal, kettéágazó nyelvvel és egyéb ilyen vonásokkal”. Szerinte az ilyen elgondolások „szegényes képzelet szülte ostobaságok”, az „ördögnépszerűsítők és ördögcsinálók” gyártmányai, akik „becsapták a tudatlan világot egy általuk alkotott ördög képével”.

Te is így látod ezt a kérdést? Egyetértesz azzal, hogy „az ördögöt valójában az ember találta ki, hogy őt tegye felelőssé saját bűnösségéért”? Ez a kijelentés egy bibliai enciklopédiában (The Zondervan Pictorial Encyclopedia of the Bible) olvasható, és sokan, akik kereszténynek vallják magukat, ugyanezen az állásponton vannak. Jeffrey Burton Russell szerint a kereszténység teológusai általában „elvetik az Ördög és a démonok létezését, és csupán itt felejtett babonának gondolják őket”.

 Vannak azonban olyan emberek, akik nagyon is valóságosnak tartják az Ördögöt. Úgy érvelnek, hogy kell lennie valamiféle emberfölötti, rosszindulatú erőnek az emberi történelmet átható, újra és újra felbukkanó gonoszság mögött. Russell elmondja, hogy „a huszadik század borzalmai” szolgáltatják az egyik okot arra, hogy „hosszú idő után most egyszeriben megint előkerült az Ördög létébe vetett hit”. Don Lewis író szerint számos modern gondolkodású, művelt embert, aki „megmosolyogja tudatlan elődei” babonás hiedelmeit, „újfent elbűvöl a természetfölötti gonosz gondolata” (Religious Superstition Through the Ages).

Akkor hát mi az igazság? Az Ördög csupán babonás képtelenség lenne? Vagy olyan valaki, akit még a XXI. században is komolyan kell venni?

[Kép a 4. oldalon]

Gustave Doré metszetén látható, hogy a régi babonák szerint az Ördög félig ember, félig állat

[Forrásjelzés]

The Judecca​—Lucifer/The Doré Illustrations For Dante’s Divine Comedy/Dover Publications Inc.