Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Engedd, hogy a szokás hatalma a javadra váljon!

Engedd, hogy a szokás hatalma a javadra váljon!

 Engedd, hogy a szokás hatalma a javadra váljon!

EGY férfi már 12 éve Athén egyik külvárosában élt. Mindennap ugyanazt az utat tette meg az otthona és a munkahelye között. Később aztán elköltözött egy, a város másik szélén lévő külvárosi részre. Egyik nap munka után elindult hazafelé. Csak akkor vette észre, hogy rossz irányba ment, amikor a régi környéken találta magát. A szokás hatalma a hajdani lakásához vezette őt!

Nem csoda, hogy a szokás hatalmára néha beidegződésként utalunk, vagyis egy olyan befolyásként, amely erőteljesen kihat az életünkre. Ebből a szempontból a szokásokat a tűzhöz lehetne hasonlítani. Sötétben jól jön mint fényforrás, valamint melegíteni tudja a testünket és az ételünket. De ádáz ellenségünk is lehet, amely életeket követel, és a javainkban is kárt tesz. Ugyanez igaz a szokásokra is. Ha megfelelően ápoljuk őket, akkor nagy hasznunkra válnak. De rombolóan is hathatnak ránk.

 A cikk elején említett férfi esetében a szokás hatalma csupán egy kis időt vett el tőle, mivel a városban forgalmi dugóba keveredett. Amikor fontosabb dolgokról van szó, a szokás révén sikert érhetünk el, vagy bajba juthatunk. Nézzünk most meg a Bibliában néhány életből vett példát, mely rámutat, hogy a szokások miként lehetnek a segítségünkre, vagy hogyan akadályozhatják az Istennek végzett szolgálatunkat és a vele való kapcsolatunkat.

Bibliai példák a jó és a rossz szokásra

Noé, Jób és Dániel szoros kapcsolatnak örvendhetett Istennel. A Biblia az „igazságosságuk” miatt méltatja őket (Ezékiel 14:14NW). Érdemes megjegyezni, hogy mind a három férfinak az életútjából látszik, hogy jó szokásokat alakítottak ki.

Noénak bárkát kellett építenie, melynek egy futballpályánál hosszabb és egy ötszintes épületnél magasabb hajófélének kellett lennie. Az ókor bármelyik hajókészítőjének meghaladta volna a képességét egy ilyen óriási feladat végrehajtása. Noé hét családtagjával a mai felszerelések nélkül építette meg a bárkát, ráadásul közben folyton prédikált a kortársainak. Biztosak lehetünk benne, hogy Noé ezenkívül még családja szellemi és fizikai szükségleteiről is folyamatosan gondoskodott (2Péter 2:5). Mindezt kétségkívül csak úgy tudta véghezvinni, hogy jó munkaszokásai voltak. Továbbá Noéról az lett feljegyezve a bibliai történelemben, hogy „Istennel jár vala . . . Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala” (1Mózes 6:9, 22; 7:5). Mivel a Bibliában „tökéletesnek” minősítették, minden bizonnyal a Vízözön után is szüntelen Istennel járt, sőt még azután is, hogy lázadás tört ki Jehova ellen Bábelben. Elmondhatjuk, hogy Noé egészen élete végéig, vagyis 950 éves koráig Istennel járt (1Mózes 9:29).

Jóbnak a jó szokások segítettek, hogy „feddhetetlen, igaz” férfi legyen (Jób 1:1, 8; 2:3). Rendszeresen, vagyis szokás szerint a család papjaként áldozatokat mutatott be a gyermekeiért minden egyes lakomájuk után. Ezt arra az esetre tette, ha netán ’vétkeztek volna, vagy gonoszt gondoltak volna Isten ellen az ő szívükben’. „Így cselekedik vala Jób minden napon” (Jób 1:5, kiemelés tőlünk). Bizonyára kiemelkedők voltak Jób családjában azok a szokások, melyeknek a középpontjában Jehova imádata állt.

Dániel hosszú életén át „szüntelen” szolgálta Jehovát (Dániel 6:16, 20). Milyen jó szellemi szokásai voltak? Először is, rendszeresen imádkozott Jehovához. Annak ellenére, hogy egy királyi rendeletben megtiltották e szokás gyakorlását, Dániel „napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta” (Dániel 6:10, 11, Újfordítású revideált Biblia [6:10], kiemelés tőlünk). Még az élete kockáztatása árán sem akart lemondani arról a szokásáról, hogy imádkozzon Istenhez. Kétségtelen, hogy ez erősítette meg őt abban, hogy Istennek való rendkívüli feddhetetlenségben éljen. Nyilvánvaló, hogy Dánielnek egyéb jó szokásai is voltak: a tanulmányozás, valamint az, hogy mélyrehatóan elmélkedett Isten felpezsdítő ígéretein (Jeremiás 25:11, 12; Dániel 9:2). Minden bizonnyal ezek a jó szokások segítettek neki mindvégig kitartani, és hűséggel végigfutni az életért folytatott versenyt egészen a célig.

Ezzel szemben Dína egy rossz szokása miatt szerencsétlenül járt. „Rendszeresen látogatta annak a földnek a lányait”, akik nem Jehovát imádták (1Mózes 34:1NW). Ez a látszólag ártalmatlan szokás katasztrófához vezetett. Először is egy fiatalember, Sikem, akinek „atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete vala”, megerőszakolta őt. Azután Dína két bosszúszomjas fiútestvére az egész városban minden férfit lemészárolt. Milyen borzalmas vége lett az egésznek! (1Mózes 34:19, 25–29).

 Hogyan bizonyosodhatunk meg afelől, hogy a mi szokásaink a javunkra válnak-e, és nem okoznak kárt nekünk?

Hogyan fordíthatjuk javunkra a szokásokat?

„A szokás a végzetünk” — írta egy filozófus. De ennek nem kell így lennie. A Biblia egész világosan rámutat, hogy dönthetünk úgy, hogy lemondunk a rossz szokásainkról, és jó szokásokat veszünk fel.

Jó szokások gyakorlásával a keresztény életúton eredményesebben, az ütemet könnyebben tartva tudunk haladni. Egy görögországi keresztény, Alekosz ezt mondja: „Értékes időt nyerek azzal, hogy szokásommá tettem, hogy ragaszkodjam egy időtervhez különféle feladataim ellátásában.” Teofilosz, aki keresztény vén, szintén azt a szokást nevezi meg eredményessége titkának, hogy terveket készít. Ezt mondja: „Teljesen meg vagyok győződve róla, hogy képtelen lennék hatékonyan ellátni keresztény teendőimet, ha nem lenne szokásom az, hogy jó tervet készítek.”

Keresztényekként arra kapunk buzdítást, hogy „továbbra is rendezettségben járjunk ugyanebben a gyakorlatban” (Filippi 3:16). A „gyakorlat” többek között ’valaminek a rendszeres megvalósítási vagy megvalósulási módját, formáját’ jelenti. Az ilyen jó szokások azért válnak a javunkra, mert nem kell időt töltenünk minden egyes lépésünk megfontolásával, hanem már kialakítottunk egy jó sablont, amelyet a szokás hatalma által követünk. A bevett szokások szinte automatikussá válnak. Éppen úgy, ahogy a jó vezetési szokások által az úton felmerülő vészhelyzetekben a sofőr gyors, életmentő döntéseket hoz, a jó szokások segítenek nekünk abban, hogy a keresztény életúton haladva gyorsan tudjunk megfelelő döntéseket hozni.

Az angol író, Jeremy Taylor ezt így fejezte ki: „A szokásokat tettek szülik.” Ha a szokásaink jók, játszi könnyedséggel tudunk végrehajtani jó dolgokat. Például ha keresztény szolgákként az a szokásunk, hogy rendszeresen részt veszünk a prédikálómunkában, akkor könnyebb és élvezetesebb kimennünk a szántóföldi szolgálatba. Az apostolokról azt olvassuk, hogy „a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, Jézusról” (Cselekedetek 5:42; 17:2). Viszont ha csak időnként veszünk részt a szolgálatban, akkor talán izgulunk, valamint több idő kell, hogy felvegyük a ritmust, és magabiztosnak érezzük magunkat ebben a létfontosságú keresztény tevékenységben.

Ugyanez mondható el egyéb keresztény tevékenységekről is, melyeket rendszeresen végzünk. A jó szokások által rendszeressé válhatunk abban, hogy ’éjjel-nappal olvassuk’ Isten Szavát (Józsué 1:8NW; Zsoltárok 1:2). Az egyik kereszténynek az a szokása, hogy este, lefekvés előtt 20-30 percig olvassa a Bibliát. Még amikor nagyon fáradt, akkor is azt tapasztalja, hogy ha a bibliaolvasás nélkül fekszik le, nem tud jól aludni. Fel kell kelnie, és ki kell elégítenie ezt a szellemi szükségletét. Ez a jó szokás segített neki abban is, hogy már évek óta minden évben el tudja olvasni az egész Bibliát.

Példaképünknek, Jézus Krisztusnak szokása volt, hogy részt vett azokon az összejöveteleken, melyeken a Bibliát tanulmányozták. „Ahogy szokása volt sabbatnapon, belépett a zsinagógába, és felállt olvasni” (Lukács 4:16). Joe-ban — aki vén, nagy családja van, és hosszú órákat dolgozik — a szokás hatalma váltotta ki, hogy szükségét érezze az összejöveteleken való rendszeres részvételnek, és vágyat is érezzen erre. Így meséli: „Ez a szokás önt lelket belém, és ebből kapom meg azt a hőn áhított szellemi erőt, melynek  segítségével le tudom küzdeni a nehézségeket” (Héberek 10:24, 25).

Az effajta szokások nélkülözhetetlenek az életért folytatott, keresztény versenyben. Egy beszámolóban, mely olyan országból érkezett, ahol Jehova népét üldözik, ez olvasható: „Azoknak, akik jó szellemi szokásokat ápolnak, és mélyen értékelik az igazságot, nem nehéz szilárdan kitartaniuk, amikor a próba bekövetkezik, de azok, akik a »kedvező időszakban« elhanyagolják az összejöveteleket, rendszertelenek a szántóföldi szolgálatban, és megalkudnak kis dolgokban, gyakran elesnek a »tüzes« próbákban” (2Timóteus 4:2).

A rossz szokást kerüld, a jót gyakorold!

Azt mondják, az ember csak olyan szokást gyakoroljon, amelyet kész urának tekinteni. És ez így igaz, hiszen a rossz szokás valóban olyan, mint egy zsarnokoskodó úr. Mégis ki lehet szakadni a fogságából.

Stella egy ideig a tévé függőségében élt. Beismeri: „Minden rossz szokás mögött, amely rabul ejt, általában úgymond ártalmatlan indok rejlik.” Ez igaz volt a túlzott tévénézési szokására is. Azt mondta magának, hogy csak egy kis kikapcsolódás gyanánt néz tévét, vagy azért, hogy egy kicsit mást csináljon. Ám nem bírt uralkodni ezen a szokáson, s ezért órák hosszat ült a tévé előtt. „Mindenesetre ez a rossz szokás hátráltatta a szellemi fejlődésemet” — mondja Stella. Megfeszített erővel végül sikerült csökkentenie a tévénézéssel töltött időt, és igényesen meg tudta válogatni, hogy mit néz meg. „Igyekszem mindig észben tartani, hogy miért akartam leszokni erről a rossz szokásról, és Jehovára támaszkodom, hogy segítsen kitartanom az elhatározásom mellett” — magyarázza Stella.

Egy Xaralambosz nevű keresztény elmondja, hogy melyik rossz szokás gátolta őt a szellemi előrehaladásban: a halogatás. „Amikor rájöttem, hogy a halogatás káros, elkezdtem dolgozni azon, hogy változtassak az életemen. A célok kitűzésekor elterveztem, hogy konkrétan mikor és hogyan fogok nekilátni a megvalósításuknak. Az volt a halogatás ellenszere, hogy rendszeresen a döntéseimmel és a terveimmel összhangban cselekedtem, és ez a jó szokásom máig megvan.” Igen, a legjobb módszer az, ha a rossz szokásokat jókkal váltjuk fel.

Az is előfordulhat, hogy társaink hatására alakítunk ki bizonyos szokásokat, akár jókat, akár rosszakat. A jó szokások éppolyan ragályosak, mint a rosszak. Éppen úgy, ahogy a „rossz társaságok megrontanak hasznos szokásokat”, a jó társaságok jó példával szolgálhatnak arra, hogy milyen hasznos szokásokat utánozzunk (1Korintus 15:33). És ami a legfontosabb, a szokások erősíthetik vagy gyengíthetik az Istenhez fűződő kapcsolatunkat. Stella ezt mondja erről: „Ha jó szokásokat ápolunk, könnyebb lesz erőfeszítéseket tennünk Jehova szolgálatában. Ha rossz szokásaink vannak, azok hátráltatják az erőfeszítéseinket.”

Alakíts ki jó szokásokat, és engedd, hogy azok vezessenek. A szokás hatalma erőteljes, hasznos indítóerő lesz az életedben.

[Kép a 19. oldalon]

Akárcsak a tűz, a szokások is lehetnek hasznosak vagy rombolóak

[Kép a 21. oldalon]

Jézusnak szokása volt sabbatnapon a zsinagógában tartózkodni, hogy Isten Szavát olvassa

[Képek a 22. oldalon]

A jó szellemi szokások erősítik az Istenhez fűződő kapcsolatunkat