Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Van-e halhatatlan szellemünk?

Van-e halhatatlan szellemünk?

 Van-e halhatatlan szellemünk?

„A TELJES Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a dolgok kiigazítására, az igazságosságban való fegyelmezésre” — írta Pál apostol (2Timóteus 3:16). Igen, a Biblia az igazság könyve, mely az igaz Istentől, Jehovától származik (Zsoltárok 83:19).

Mivel Jehova mindennek a Teremtője, ideértve az embereket is, jól tudja, mi történik velünk, amikor meghalunk (Héberek 3:4; Jelenések 4:11). Ihletett Szava, a Biblia pedig megbízható és kielégítő válaszokat ad a túlvilággal kapcsolatos kérdésekre.

Mi a szellem?

A Bibliában a „szellemnek” fordított szavak alapjelentése ’lélegzet’. De a légzés folyamatánál sokkal többre utal. Jakab, a bibliaíró például kijelenti: „a test halott szellem nélkül” (Jakab 2:26). A testet tehát a szellem teszi elevenné.

Ez az éltető erő nem lehet csupán a lélegzet, vagyis a tüdőn átáramló levegő. Miért? Azért, mert miután a légzés leáll, az élet még egy rövid ideig — a The World Book Encyclopedia szerint „több percen át” — megmarad a test sejtjeiben. Ezért lehetnek sikeresek az újraélesztési kísérletek. Ámde amint az élet szikrája kialszik a sejtekben, hiábavalóvá válik mindenféle újraélesztési kísérlet. A világ összes levegője sem tud újraéleszteni egyetlen sejtet sem. A szellem tehát az a láthatatlan életerő, vagyis az élet szikrája, amely életben tartja a sejteket és magát a személyt. Ezt az életerőt a légzés tartja fenn (Jób 34:14, 15).

Vajon a szellem csak az emberekben tevékenykedik? A Biblia segítségével helyes következtetésre juthatunk ebben a kérdésben. A bölcs Salamon király felismerte, hogy az emberekben és az állatokban egyaránt „ugyanazon egy lélek [szellem, NW] van”, és ezt kérdezte: „Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét [szellemét, NW], hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét [szellemét, NW], hogy a föld alá megy-é?” (Prédikátor 3:19–21). Itt tehát mind az állatokról, mind az emberekről úgy esik szó, mint akiknek van szellemük. Hogyan lehetséges ez?

 A szellemet, vagyis az életerőt az elektromos áramhoz hasonlíthatnánk, amely egy gépen vagy készüléken halad át. A láthatatlan áramot különféle célokra lehet felhasználni, attól függően, hogy milyenfajta készüléket működtet. A villanykályha például hőt termelhet, a számítógép információt dolgozhat fel, illetve számításokat végezhet, a televízió pedig képeket és hangokat alkothat az áram segítségével. Az elektromos áram viszont soha nem veszi fel az általa működtetett készülék jellegzetességeit. Egyszerűen végig egy erő marad. Ehhez hasonlóan az életerő sem veszi fel az általa éltetett teremtmény egyik jellemvonását sem. Nincs személyisége, nem képes gondolkodni. Az emberekben és az állatokban egyaránt „ugyanazon egy lélek [szellem, NW] van” (Prédikátor 3:19). Ezért amikor valaki meghal, a szelleme nem létezik tovább szellemteremtményként valamilyen másik birodalomban.

Akkor milyen állapotban vannak a halottak? És mi történik a szellemmel, amikor valaki meghal?

„Ismét porrá leszesz”

Amikor az első ember, Ádám szándékosan megszegte Isten parancsát, Jehova ezt mondta neki: „Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19). Hol volt Ádám, mielőtt Jehova megteremtette őt a porból? Sehol sem! Egyszerűen nem létezett. Ezért amikor Jehova Isten azt mondta, hogy Ádám ’visszatér a földbe’, úgy értette, hogy meg fog halni, és eggyé válik a föld elemeivel. Ádám nem került át a szellembirodalomba. Halálakor ismét élettelenné vált, nem létezett többé. A büntetése halál — más szavakkal az élet hiánya — volt, nem pedig az, hogy átmegy egy másik birodalomba (Róma 6:23).

Mi a helyzet a többi emberrel, aki már meghalt? A halottak állapotát világosan kifejezi a Prédikátor 9:5, 10 (Újfordítású revideált Biblia [9:7, 12]), ahol ezt olvashatjuk: „a holtak semmiről sem tudnak . . . nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában.” A halál tehát a nemlét állapota. A zsoltáríró úgy fogalmazott, hogy amikor valaki meghal, „elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai” (Zsoltárok 146:4, Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása).

Egyértelmű, hogy a halottak nem léteznek. Nem tudnak semmiről. Nem látnak és nem hallanak minket, és nem tudnak velünk beszélni. Segíteni sem tudnak, és ártani sem. Világos, hogy nem kell félnünk a halottaktól. De mit jelent az, hogy a szellem „elszáll” az emberből a halálakor?

 A szellem „visszatér Istenhez”

A Biblia kijelenti, hogy amikor valaki meghal, „a szellem visszatér Istenhez, a ki adta” (Prédikátor 12:7, IMIT [12:9]). Ez vajon azt jelenti, hogy a szellem szó szerint odaszáll Isten jelenlétébe az űrön át? Semmiképpen sem! A Biblia szóhasználatában a „visszatér” szó nem feltétlenül konkrét, egyik helyről a másikra történő mozgásra utal. A hűtlen izraeliták például ezt az üzenetet kapták: „térjetek vissza hozzám, hogy visszatérhessek hozzátok, mondja az Örökkévaló, a seregek ura” (Malakiás 3:7IMIT). Az, hogy Izrael ’visszatért’ Jehovához, azt foglalta magában, hogy otthagyták helytelen útjukat, és újra Isten igazságos útjához igazodtak. Az pedig, hogy Jehova ’visszatért’ Izraelhez, azt jelentette, hogy újra kedvezően tekintett népére. A ’visszatérés’ mindkét esetben valamilyen magatartásra utalt, nem pedig egyik földrajzi ponttól a másikra való elmozdulásra.

Az ember halálakor ugyanígy nincs szó arról, hogy a szellem konkrétan átkerülne a földről az égi birodalomba, amikor „visszatér” Istenhez. Ha az életerő elhagy valakit, azt már csak Isten képes visszaadni neki. Így hát a szellem abban az értelemben ’tér vissza Istenhez’, hogy az illetőnek a jövőre vonatkozó minden reménysége teljes mértékig Isten kezében van.

Vizsgáljuk meg például, mit mond a Szentírás Jézus Krisztus haláláról. Lukács evangéliumíró így számol be róla: „Jézus pedig hangos szóval kiáltott, és így szólt: »Atyám, kezedre bízom szellemem.« Miután ezt mondta, kilehelte utolsó leheletét” (Lukács 23:46). Jézus nem volt szó szerint útban az ég felé akkor, amikor kiment belőle a szelleme. Csak a harmadik napon támadt fel. És további 40 nap telt el azelőtt, hogy felment az égbe (Cselekedetek 1:3, 9). A halálakor azonban Jézus bizalommal az Atyja kezébe ajánlotta szellemét, teljesen bízva abban, hogy Jehova képes visszahozni őt az életbe.

Igen, Isten képes visszahozni az embereket az életbe (Zsoltárok 104:30). Milyen ragyogó távlatok nyílnak így!

Biztos reménység

A Biblia kijelenti: „eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják [Jézus] hangját, és kijönnek” (János 5:28, 29). Igen, Jézus Krisztus megígérte, hogy mindazok, akiket Jehova megőrzött az emlékezetében, feltámadnak, vagyis életre kelnek. Közöttük lesznek bizonyára azok, akiknek Jehova szolgáiként igazságos volt életútjuk. Több millió ember halt meg azonban, akik nem mutatták ki, hogy alkalmazkodnának-e Isten igazságos irányadó mértékeihez. Vagy nem tudtak Jehova követelményeiről, vagy nem volt elegendő idejük, hogy megtegyék a szükséges változtatásokat. Az ilyen személyek is Isten emlékezetében vannak, ezért fel fognak támadni, mivel a Biblia ezt mondja: „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15).

Ma a földet gyűlölködés, viszály, erőszak, vérontás, környezetszennyezés és betegségek jellemzik. Ha a halottak ilyen földön kelnének életre, biztosan rövid életű volna bármilyen boldogság. A Teremtő azonban azt ígérte, hogy hamarosan elhozza a jelenlegi világ társadalmának a végét, amely Sátán, az Ördög uralma alatt van (Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44; 1János 5:19). Akkor csodálatos valósággá válik egy igazságos emberi társadalom — egy „új föld” (2Péter 3:13).

Akkor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ézsaiás 33:24). Még a halál által okozott szenvedés is elmúlik, mert Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4). Milyen csodálatos kilátás ez azoknak, akik „az emléksírokban vannak”!

Amikor Jehova eltörli a gonoszságot a földről, nem fogja az igazságosakat elpusztítani a gonoszokkal együtt (Zsoltárok 37:10, 11; 145:20). Egy „minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” való „nagy sokaság” túléli majd a „nagy nyomorúságot”, amelyben elpusztul a jelenlegi gonosz világ (Jelenések  7:9–14). Így hát egy nagy sokaság fogadja majd a halálból visszatérőket.

Ha valaki vágyik rá, hogy újra lássa szeretteit, és szeretne örökké élni a földi Paradicsomban, akkor pontos ismeretet kell befogadnia Isten akaratáról és szándékairól (János 17:3). Jehovának az az akarata, hogy „mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteus 2:3, 4).

[Kép a 4. oldalon]

„Por vagy te s ismét porrá leszesz”

[Kép az 5. oldalon]

A szellemet az elektromos áramhoz hasonlíthatnánk

[Kép a 7. oldalon]

A feltámadás tartós örömet hoz majd