Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia egyetlen kötetben

A Biblia egyetlen kötetben

 A Biblia egyetlen kötetben

A BIBLIA másolásánál a korai keresztények élen jártak a kódex, vagyis tekercsek helyett a könyv használatában. Ám a keresztények kezdetben nem készítettek olyan egykötetes műveket, amelyek a Biblia összes könyvét tartalmazták volna. Flavius Cassiodorus munkássága a VI. században hozzájárult ahhoz, hogy széles körben elterjedjen az egykötetes Bibliák készítése.

Flavius Magnus Aurelius Cassiodorus i. sz. 485—90 körül született egy módos calabriai családban a mai Olaszország déli csücskében. Az olasz történelem egyik viharos időszakában élt, amikor a félsziget először a gótok, majd Bizánc fennhatósága alatt volt. Cassiodorus 60-70 éves korában alapította meg squillacei (Calabria) otthona közelében a Vivarium kolostort és könyvtárat.

Lelkiismeretes bibliaszerkesztő

Cassiodorust többek között az foglalkoztatta nagyon, hogy miként lehetne a Bibliát elérhetővé tenni az emberek számára. Peter Brown történész így ír: „Cassiodorus szerint minden latin irodalmi művet fel kell használni, hogy másokhoz is eljuthasson a Szentírás. A klasszikus szövegek tanulmányozásához és másolásához a korábban már alkalmazott összes segédeszközt fel kell használnunk, hogy megértsük, és szakképzettséget tükröző módon másoljuk a Szentírást. Mint egy újonnan megalkotott bolygórendszerben, a latin kultúrának mint egésznek Isten Szava körül, mint egy hatalmas nap körül kellene keringenie.”

Cassiodorus fordítókat és grammatikusokat hívott a Vivarium kolostorba, hogy vizsgálják meg az egész Bibliát, valamint ő vezette a gondos szerkesztői munkát. A munkát csupán néhány tanult férfira bízta. Ezeknek az embereknek nem volt szabad elhamarkodottan kijavítaniuk azokat a részeket a szövegben, melyeket betűelírásoknak véltek. Ha valami nyelvtani kérdés merült fel, az ősi bibliai kéziratokat hitelesebbnek kellett tekinteni, mint az általában használatban lévő latin nyelvűeket. Cassiodorus ezt az utasítást adta: „A nyelvtani sajátosságokat . . . meg kell őrizni, hiszen az ihletettnek ismert szöveg nem lehet eltorzítva . . . A bibliai kifejezésmódokat, metaforákat és idiómákat meg kell őrizni még akkor is, ha azok idegenszerűen hangzanak latinul. Ugyanígy kell eljárni a tulajdonnevek »héber« formáival is” (The Cambridge History of the Bible).

A Codex Grandior

A Vivarium kolostorban dolgozó másolók azzal lettek megbízva, hogy a Bibliának legalább három kiadását készítsék el. Ezek közül az egyik kilenckötetes volt, és valószínűleg az ólatin szöveget tartalmazta — ez a fordítás a második század vége felé látta meg a napvilágot. A második kiadás a latin Vulgatát tartalmazta, melyet Jeromos készített el valamikor az ötödik század elején. A harmadik, a Codex Grandior (jelentése: ’nagyobb kódex’) három bibliai szöveg alapján készült. Az utóbbi két kiadás a Biblia összes könyvét egyetlen kötetbe foglalja.

 Úgy tűnik, Cassiodorus készített először egykötetes, latin nyelvű Bibliákat, melyeket Pandektáknak nevezett el. * Kétségtelenül látta, milyen nagy gyakorlati értéke van annak, ha a Biblia összes könyve egyetlen kötetbe van rendezve, mellyel elejét lehet venni annak, hogy több kötetben kelljen keresgélni, ami időigényes munka.

Dél-Itáliából a Brit-szigetekre

Nem sokkal Cassiodorus halála után (mely 583 körül következett be) megkezdődött a Codex Grandior utazása. Ekkor a Vivarium könyvtár egy részét állítólag átvitték a Rómában lévő lateráni könyvtárba. 678-ban az angolszász Ceolfrith apát magával vitte a kódexet a Brit-szigetekre, amikor római tartózkodása után hazatért. A kódex így a Ceolfrith vezetése alatt álló két kolostorba, a Wearmouth és a Jarrow kolostorba került, mely kolostorok a ma Northumbriának nevezett területen állnak Angliában.

Cassiodorus egykötetes Bibliája minden bizonnyal lenyűgözte Ceolfrith-t és szerzeteseit, akiket valószínűleg az fogott meg, hogy a könyvet könnyű volt forgatni. Ezért csupán néhány évtized leforgása alatt a teljes Bibliából még három, egykötetes példányt készítettek. Ezek közül csak a Codex Amiatinusnak nevezett, hatalmas méretű kézirat maradt fenn. Ez 2060 darab 51 × 33 centiméteres pergamenlapból áll. A borítójával együtt 25 centiméter vastag, és mintegy 34 kilogrammot nyom. A még létező, teljes, egykötetes latin nyelvű Bibliák közül ez a legrégibb. A kiváló XIX. századi bibliatudós, Fenton J. A. Hort azonosította a kódexet 1887-ben. Hort ezt mondta: „A [kézirat] rendkívülisége még egy modern szemlélőben is döbbenetes hatást kelt.”

Visszatérés Itáliába

A Cassiodorus megbízásából készült eredeti Codex Grandior mára már elveszett. Ám ennek a kódexnek az angolszász leszármazottja, a Codex Amiatinus a befejezése után nem sokkal megkezdte visszautazását Itáliába. Ceolfrith röviddel a halála előtt úgy döntött, hogy visszatér Rómába. Három, latin nyelvű bibliai kéziratának egyikét magával vitte, hogy megajándékozza vele II. Gergely pápát. Ceolfrith 716-ban útközben meghalt a franciaországi Langresben. A Bibliája azonban az utazók csoportjával folytatta az utazást. A kódex végül a Közép-Itáliában lévő, Amiata-hegyen elhelyezkedő kolostor könyvtárába került — erről a helyről kapta a nevét a Codex Amiatinus. 1782-ben a kézirat a Mediciek alapította, firenzei Laurenziana Könyvtárba került, ahol még mindig a könyvtár egyik legnagyobb kincsének számít.

Milyen hatással van ránk a Codex Grandior? Cassiodorus napjai óta a másolók és a könyvnyomtatók egyre inkább megkedvelték az egyetlen kötetből álló Bibliák készítését. Az ilyen kivitelezésű Biblia mind a mai napig megkönnyíti az embereknek, hogy fellapozzák, és ezért könnyebben tudnak hasznot meríteni az erejéből (Héberek 4:12).

[Lábjegyzet]

^ 9. bek. Teljes, görög nyelvű Bibliák a negyedik vagy ötödik század óta forognak közkézen.

[Térkép a 29. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A Codex Grandior utazása

Vivarium kolostor

Róma

Jarrow

Wearmouth

A Codex Amiatinus utazása

Jarrow

Wearmouth

Amiata-hegy

Firenze

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Képek a 30. oldalon]

Fent: a Codex Amiatinus Balra: portré Ezsdrásról a Codex Amiatinusban

[Forrásjelzés]

Biblioteca Medicea Laurenziana, Firenze