Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Figyeljünk Isten csodálatos műveire!

Figyeljünk Isten csodálatos műveire!

 Figyeljünk Isten csodálatos műveire!

„Sok mindent vittél véghez értünk, ó, Jehova Istenem, igen, a te csodálatos cselekedeteidet és gondolataidat; senki sem hasonlítható hozzád” (ZSOLTÁROK 40:5, NW [40:6]).

1—2. Milyen bizonyítékaink vannak Isten csodálatos műveire? Mire sarkalljon ez bennünket?

A BIBLIA olvasásakor szembetűnik, hogy Isten csodálatos dolgokat tett ókori népéért, Izraelért (Józsué 3:5; Zsoltárok 106:7, 21, 22). Még ha Jehova most nem avatkozik is bele ilyen módon az emberi ügyekbe, bőséges bizonyítékot láthatunk magunk körül az ő csodálatos műveire. Ezért van rá okunk, hogy a zsoltáríróval együtt mi is elmondjuk: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal” (Zsoltárok 104:24; 148:1–5).

2 Ma sokan figyelmen kívül hagyják vagy visszautasítják a Teremtő tetteire utaló világos bizonyítékokat (Róma 1:20). Mi azonban jól tesszük, ha elgondolkodunk ezeken, és levonjuk a helyes következtetést azzal kapcsolatban,  hogy hogyan állunk Alkotónk előtt, és milyen kötelességeink vannak iránta. Jób könyvének a 38—41. fejezete kitűnő segítséget nyújt ebben, hiszen ezekben a részekben Jehova az ő csodálatos műveinek bizonyos részleteire hívja fel Jób figyelmét. Vegyünk szemügyre néhány megalapozott kérdést, amelyet Isten feltesz.

Hatalmas és csodálatos művek

3. A Jób 38:22, 23, 25–29 szavai szerint mikről kérdezte Isten Jóbot?

3 Jehova ezt kérdezi Jóbtól: „Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?” A hó és a jégeső földünk sok részén hozzátartozik az élethez. Isten így folytatja: „Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?” (Jób 38:22, 23, 25–29).

4—6. Miért mondhatjuk, hogy nem teljesek az ismereteink a hóról?

4 Akik gyors életritmusú társadalomban élnek, és utazniuk kell, azoknak a hó nem jelent egyebet, mint gondot. Számos más ember viszont úgy tekinti a havat, mint ami örömforrás, hiszen meseországgá varázsolja a téli tájat, ahol egyedülálló tevékenységekben lehet részt venni. Ha Isten kérdésére gondolunk, vajon elmondhatjuk, hogy alapos ismereteink vannak a hóról, például arról, hogy hogyan néz ki? Azt persze tudjuk, milyen a hó nagy mennyiségben, mert vagy fényképen láttunk már hókupacokat, vagy igaziból láttunk már havat nagy mennyiségben. De mit mondhatunk az egyes hópelyhekről? Tudjuk-e, hogy néznek ki? Talán megvizsgáltuk már őket a forrásuknál?

5 Vannak, akik évtizedekig tanulmányozták és fényképezték a hópelyheket. Egyetlen hópehely akár száz finom jégkristályból is állhat, melyek végtelenül sokféle, gyönyörű mintázatot alkotnak. Egy könyvben ezt olvassuk: „A hópelyhek végtelen változatossága mesébe illő, és bár a tudósok bizonygatják, hogy semmilyen természeti törvény nem akadályozza meg két egyforma pehely kialakulását, még soha nem találtak két egyformát. Egy nem mindennapi méretű kutatást . . . Wilson A. Bentley vezetett, aki több mint negyven évet töltött hópelyhek mikroszkópos vizsgálatával és fényképezésével, és soha nem talált két olyat, amelyik pontosan egyforma lett volna” (Atmosphere). De még ha olykor-olykor két hópehely egyformának tűnne is, mit változtatna ez a csodán, hogy annyiféle hópehely létezik?

6 Idézd fel Isten kérdését: „Eljutottál-é a hónak tárházához . . . ?” Sokan a felhőket tartják a hó tárházainak. El tudjuk képzelni, hogy elmegyünk egy ilyen tárházba, hogy leltárba vegyük a végtelenül sokféle hópelyhet, és hogy vizsgálgatjuk, hogyan keletkeztek? Egy tudományos enciklopédia kijelenti: „Még mindig nem világos, milyen természetűek és honnan erednek a jég magvai, amelyekre szükség van ahhoz, hogy meginduljon a felhőcseppek fagyása körülbelül –40°F-on (–40°C-on)” (Zsoltárok 147:16, 17; Ézsaiás 55:9, 10).

7. Mennyit tud az ember az esőről?

7 Mit mondhatunk az esőről? Isten ezt kérdezte Jóbtól: „Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?” Az előbb említett enciklopédia megállapítja: „A légköri mozgások összetettsége miatt és a levegő pára- és részecsketartalmának hallatlan változatossága miatt lehetetlennek tűnik részletes, általános elméletet alkotni arról, hogy miként alakulnak ki a felhők és a csapadék.”  Egyszerűbben kifejezve, a tudósoknak vannak részletes elméleteik, de valójában nem tudják teljesen megmagyarázni az esőt mint jelenséget. Mindenesetre tudjuk, hogy az életadó eső esik, megöntözi a földünket, életben tartja a növényeket, és lehetővé, sőt kellemessé teszi az életet.

8. Miért állja meg a helyét az, amit Pál a Cselekedetek 14:17-ben feljegyzettek szerint mondott?

8 Ugye egyetértünk Pál apostol következtetésével? Arra ösztönzött másokat, hogy ezekben a csodálatos művekben bizonyítékot lássanak Annak a létezése mellett, aki működteti őket. Pál ezt mondta Jehova Istenről: „nem hagyta magát tanúság nélkül, hiszen jót cselekedett, esőket adva nektek az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és derűvel” (Cselekedetek 14:17; Zsoltárok 147:8).

9. Hogyan nyilvánul meg Isten nagy hatalma az ő csodálatos műveiben?

9 Nem lehet kérdéses, hogy aki ilyen csodálatos és hasznos tetteket visz véghez, Annak mérhetetlen bölcsessége és hatalma van. Hatalmának a szemléltetéséül gondoljunk a következőkre: Állítólag mindennap körülbelül 45 000 zivatar fordul elő, vagyis évente több mint 16 millió. Ez azt jelenti, hogy ebben a pillanatban is mintegy 2000 helyen zivatar van. Egyetlen zivatar összetett felhői akkora vagy annál is nagyobb energiával kavarognak, mint a II. világháborúban ledobott atombombák energiájának a tízszerese. Ennek az energiának egy részét villámlások formájában láthatjuk. A villámlás nemcsak félelmet keltő, hanem elősegíti a nitrogén olyan formáinak a kialakulását is, amelyek bekerülnek a talajba, a növények pedig természetes trágyaként felszívják. A villámlás tehát energiakifejtés, de igazi haszna is van (Zsoltárok 104:14, 15).

Milyen hatással van rád mindez?

10. Hogyan válaszolnál a Jób 38:33–38-ban található kérdésekre?

10 Képzeljük magunkat Jób helyzetébe, mintha minket kérdezne a Mindenható Isten. Bizonyára egyetértünk azzal, hogy a legtöbben  csak kevés figyelmet szentelnek Isten csodálatos műveinek. Jehova felteszi nekünk a Jób 38:33–38-ban olvasható kérdéseket. „Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?”

11—12. Egyebek közt mik bizonyítják, hogy Isten csodálatos tetteket vitt véghez?

11 Csak néhány területet érintettünk, amelyet Elihu felvetett Jóbnak, majd pedig megnéztünk néhány olyan kérdést, amelyet Jehova tett fel Jóbnak, hogy válaszoljon rájuk „mint férfiú” (Jób 38:3). Azért mondjuk, hogy „néhány”, mert a 38. és 39. fejezetben Isten a teremtésnek még más figyelemre méltó jellegzetességeire is felhívta a figyelmet. Megemlítette például az ég csillagképeit. Ki ismeri összes törvényüket és szabályukat? (Jób 38:31–33). Jehova felhívta Jób figyelmét néhány állatra: az oroszlánra és a hollóra, a kőszáli kecskére és a zebrára, a bivalyra és a struccra, majd az erős lóra és a sasra. Isten tulajdonképpen azt kérdezte Jóbtól, hogy ő ruházta-e fel ezeket az állatokat a jellegzetes tulajdonságaikkal, amelyek lehetővé teszik, hogy éljenek és fejlődjenek. Néha talán szívesen tanulmányozod ezeket a fejezeteket, különösen akkor, ha szereted a lovakat vagy más állatokat (Zsoltárok 50:10, 11).

12 Jób könyvének a 40. és 41. részét is megvizsgálhatod, amelyekben Jehova újra arra kérte Jóbot, hogy válaszoljon két konkrét állattal kapcsolatos kérdéseire. Ez a két állat, ahogy értjük, a hatalmas termetű és erős testfelépítésű víziló (behemót) és a félelmetes nílusi krokodil (leviatán). A maga módján mindkettő a teremtés csodája, és megérdemli a figyelmünket. Most nézzük, milyen következtetéseket kell levonnunk.

13. Milyen hatással voltak Jóbra Isten kérdései? Hogyan érintsenek minket ezek a tények?

13 Jób könyvének a 42. fejezetéből kiderül, milyen hatással voltak Jóbra Isten kérdései. Korábban Jób túl sok figyelmet fordított önmagára és másokra. De elfogadta a Jehova kérdéseiben rejlő fenyítést, és kiigazította a gondolkodásmódját. Bevallotta: „Tudom, hogy te [Jehova] mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. Ki az — mondod — a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok [túl csodálatosak, NW] ezek nékem, és fel nem foghatom” (Jób 42:2, 3). Igen, Jób, miután figyelmet fordított Isten csodálatos műveire, azt mondta, hogy ezek a dolgok túl csodálatosak neki. Miután áttekintettük a teremtésnek ezeket a csodáit, ránk is ugyanígy hatással kell hogy legyen Isten bölcsessége és ereje. Miért? Csak arról van szó, hogy lenyűgöz Jehova hatalmas ereje és képességei? Vagy valami másra is kell minket indítaniuk ezeknek a tényeknek?

14. Hogyan reagált Isten csodálatos tetteire Dávid?

14 A 86. zsoltárban Dávid ezzel összefüggő gondolatokat fogalmazott meg. Egy korábbi zsoltárban Dávid ezt mondta: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést” (Zsoltárok 19:2, 3). Dávid ennél tovább ment. A Zsoltárok 86:10, 11-ben ezt olvassuk: „nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül! Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet.” Dávid tisztelte a Teremtőt az összes csodálatos műve miatt, de emellett kellő mértékű tiszteletteljes félelmet is érzett iránta. Érthető, hogy miért. Dávid nem akarta Annak a nemtetszését kiváltani, aki képes ezeket a csodálatos tetteket véghezvinni. Mi se akarjuk!

15. Miért volt indokolt Dávid tiszteletteljes félelme?

15 Dávid biztosan felismerte, hogy mivel Isten roppant nagy erőt tart ellenőrzése alatt, azt bárki ellen fel tudja használni, aki nem érdemli meg a jóindulatát. Ez semmi jót nem jelent  az ilyen embereknek. Isten ezt kérdezte Jóbtól: „Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?” Hó, jégeső, zivatarok, szél és villámlás — mind Isten fegyvertárában vannak. És milyen megdöbbentően hatalmasak ezek a természeti erők! (Jób 38:22, 23).

16—17. Mi szemlélteti Isten félelmet keltő erejét? Hogyan használta fel ezt az erőt a múltban?

16 Talán emlékszel valamilyen katasztrófára, amelyet ezek közül a természeti erők közül valamelyik a ti környéketeken okozott, akár hurrikán, akár tájfun, ciklon, jégeső vagy árvíz volt. Nézzünk egy példát: 1999 vége felé hatalmas vihar csapott le Európa délnyugati részére. Még a meteorológusokat is meglepte. A viharos szél 200 kilométeres óránkénti sebességgel száguldott, több ezer tetőt szakított le, villanyoszlopokat döntött ki, és teherautókat borított fel. Próbáld magad elé képzelni a következőket: A viharok mintegy 270 millió fát gyökerestől kiszaggattak vagy kettétörtek — ebből 10 000-t csak a versailles-i parkban, Párizs mellett. Több millió háztartás áram nélkül maradt. Közel 100 ember vesztette életét. Mindezt csupán egy rövid idő alatt. Micsoda erő!

17 Valaki azt mondhatná, hogy a viharok az időjárás irányíthatatlan, ellenőrizhetetlen szeszélyei. Mi történhetne azonban akkor, ha a korlátlan hatalmú Úr csodálatos tetteket vinne véghez, ellenőrzött és irányított módon használva fel ezeket az erőket? Ábrahám idejében valami ilyesmit tett. Ábrahám megtudta, hogy az egész föld Bírája felmérte két városnak, Szodomának és Gomorrának a gonoszságát. Ezek a városok annyira romlottak voltak, hogy a miattuk való panaszkiáltás Isten elé jutott. Isten lehetővé tette, hogy minden igazságos ember elmenekülhessen az elítélt városokból. A történelmi beszámoló elmondja: „És bocsáta az Úr [ezekre a városokra] kénköves és tűzes esőt az Úrtól az égből.” Ez is csodálatos tett volt, amellyel Isten megőrizte az igazságosakat, és elpusztította azokat, akik javíthatatlanul gonoszak voltak (1Mózes 19:24).

18. Milyen csodálatos dolgokról szól Ézsaiás könyvének a 25. fejezete?

18 Később Isten bírói döntést hozott az ókori Babilon városa ellen, és talán erre a városra utal Ézsaiás a könyvének 25. fejezetében. Isten megjövendölte, hogy egy város rommá lesz: „a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül” (Ézsaiás 25:2). Ha valaki ma ellátogat Babilon területére, megerősítheti, hogy ez így is lett. Vajon Babilon pusztulása csak történelmi véletlen? Nem. Elfogadhatjuk Ézsaiás értékelő gondolatait: „Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság” (Ézsaiás 25:1).

Csodálatos tettek a jövőben

19—20. Reményeink szerint hogyan fog beteljesedni az Ézsaiás 25:6–8?

19 Isten beteljesítette az imént említett próféciát a múltban, és csodálatosan fog cselekedni a jövőben is. Annak a versnek a szövegkörnyezetében, amelyben Ézsaiás Isten ’csodáit’ említi, egy olyan, megbízható próféciát találunk, amely még nem teljesedett be, de be fog, ahogy a Babilon elleni ítélet is valóra vált. Milyen „csoda” ígéretéről van szó? Az Ézsaiás 25:6 ezt mondja: „szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból.”

20 Ez kétségtelenül be fog teljesedni az Isten által megígért új világban, amely közvetlenül  előttünk áll. Az emberiség akkor megszabadul azoktól a gondoktól, amelyek ma oly sok ember vállára ránehezednek. Sőt, az Ézsaiás 25:7, 8-ban feljegyzett prófécia biztosít arról, hogy Isten arra fogja felhasználni teremtői képességét, hogy véghezvigye minden idők egyik legcsodálatosabb tettét: „Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.” Pál apostol később idézte ezt a részt, és arra alkalmazta, hogy Isten életre kelti, vagyis feltámasztja a halottakat. Milyen csodálatos tett lesz ez! (1Korintus 15:51–54).

21. Milyen csodálatos tetteket fog végrehajtani Isten a halottakért?

21 A bánat miatti könnyek azért is el fognak tűnni, mert megszűnnek az emberek fizikai betegségei. Amikor Jézus a földön volt, sok embert meggyógyított: visszaadta a vakok látását, a süketek hallását és a rokkantak erejét. A János 5:5–9 arról ír, hogy Jézus meggyógyított egy férfit, aki 38 éve sánta volt. Akik látták, azt gondolták, hogy ez csoda, vagyis csodálatos tett. És az is volt! Jézus azonban azt mondta, hogy még csodálatosabb lesz, amikor feltámasztja a halottakat: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, az élet feltámadására” (János 5:28, 29).

22. Miért tekinthetnek reménykedve a jövőbe a szűkölködők és a nyomorultak?

22 Ez biztosan bekövetkezik, mert Jehova ígérte meg. Biztosak lehetünk benne, hogy amikor nagy erejét felhasználja a helyreállításra, és gondosan irányítja, az eredmény csodálatos lesz. A 72. zsoltár feltárja, mit tesz majd Jehova a Fia, a Király által. Virágozni fog az igaz. Bőséges lesz a béke. Isten megszabadítja a szűkölködőket és a nyomorultakat. Ezt ígéri: „Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a[z ókori] Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve” (Zsoltárok 72:16).

23. Mire indítsanak bennünket Isten csodálatos művei és tettei?

23 Nyilvánvalóan van okunk arra, hogy figyelmet fordítsunk Jehova minden csodálatos művére és tettére — arra, hogy mit tett a múltban, mit tesz ma, és mit tesz majd a közeljövőben. „Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat [csodálatos tetteket, NW] cselekszik egyedül! Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!” (Zsoltárok 72:18, 19). Legyen ez rendszeresen témája a rokonainkkal és másokkal folytatott lelkes beszélgetéseinknek! Igen, ’hirdessük a nemzetek között dicsőségét, minden nép között az ő csodálatos tetteit’! (Zsoltárok 78:3, 4; 96:3, 4NW).

Hogyan felelnél?

• Hogyan emelik ki a Jóbnak feltett kérdések az emberi tudás korlátait?

• Isten csodálatos művei közül, amelyekről Jób könyvének a 37—41. fejezetében van szó, melyek nyűgöztek le?

• Mit tegyünk, miután megvizsgáltuk Isten néhány csodálatos művét és tettét?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 10. oldalon]

Milyen következtetésre jutottál a hópelyhek megdöbbentő változatosságával és a villámlás félelmet keltő erejével kapcsolatban?

[Forrásjelzés]

snowcrystals.net

[Képek a 13. oldalon]

Rendszeresen foglald bele beszélgetéseidbe Isten csodálatos műveit és tetteit!