Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

’Valóban feltámadt az Úr!’

’Valóban feltámadt az Úr!’

 ’Valóban feltámadt az Úr!’

Gondoljuk csak el, mekkora fájdalmat éreztek Jézus tanítványai, amikor az Urukat megölték. A reménységük ugyanolyan halottnak tűnt, mint amilyen az a holttest is volt, melyet az Arimateából való József fektetett a sírba. És minden várakozásuk, hogy Jézus majd felszabadítja a zsidókat a római iga alól, szertefoszlott.

HA EZZEL a dolgok lezárultak volna, akkor a sok állítólagos messiás követőihez hasonlóan Jézus tanítványai is minden bizonnyal szétszéledtek volna. Jézus azonban élt! A Szentírás szerint röviddel a halála után több ízben is megjelent a követőinek. Ezért néhányuk így kiáltott fel: ’Valóban feltámadt az Úr!’ (Lukács 24:34).

A tanítványoknak meg kellett védeniük a Jézusba mint Messiásba vetett hitüket. Hitük megvédelmezésében a feltámadás, Jézus messiási mivoltának bizonyítéka, főszerepet kapott. Igen, „az apostolok továbbra is nagy erővel közölték az Úr Jézus feltámadásáról szóló tanúságot” (Cselekedetek 4:33).

Ha valaha is rábizonyították volna Jézus feltámadására, hogy csalás volt — esetleg úgy, hogy egy tanítvány bevallja, csak csalás volt az egész, vagy igazolják, hogy Jézus teste a sírban maradt —, akkor a keresztényiség már rögtön az elején megbukott volna. De nem így történt. Azzal a tudattal, hogy Krisztus él, a követői mindenfelé hirdették a feltámadását, és rengetegen váltak hívőkké a feltámadott Krisztusban.

 Miért hihetünk mi is Jézus feltámadásában? Mivel bizonyítható, hogy egy valós eseményről van szó?

Miért jó, ha megvizsgáljuk a bizonyítékokat?

Mind a négy evangéliumi beszámoló * ír Jézus feltámadásáról (Máté 28:1–10; Márk 16:1–8; Lukács 24:1–12; János 20:1–29). A Keresztény Görög Iratok egyéb helyeken is meggyőződéssel beszélnek Krisztusnak a halálból való feltámadásáról.

Nem csoda, hogy Jézus követői hirdették a feltámadását! Ha valóban feltámasztotta őt Isten, akkor a legcsodálatosabb hírről van szó, amit a világ valaha is hallott. Hiszen ez azt jelenti, hogy Isten létezik. Sőt mi több, Jézus ma is él.

Hogyan érint ez minket? Jézus így imádkozott: „Az jelenti az örök életet, hogy ismeretet fogadjanak magukba rólad, az egyedüli igaz Istenről, és arról, akit elküldtél, Jézus Krisztusról” (János 17:3). Igen, életadó ismeretet szerezhetünk Jézusról és az Atyjáról. Ha alkalmazzuk ezt az ismeretet, akkor még ha meghalunk is, fel lehetünk támasztva, hiszen Jézus is feltámadt (János 5:28, 29). Ezenkívül reménykedhetünk abban, hogy örökké tartó életünk lesz egy paradicsomi földön Isten égi Királysága alatt, mely megdicsőült Fiának, Jézus Krisztusnak, a királyok Királyának a kezében van (Ézsaiás 9:6, 7; Lukács 23:43; Jelenések 17:14).

Így hát az, hogy Jézus valóban feltámadt-e a halottak közül, egy életbe vágóan fontos kérdés. Mind a mostani életünkre, mind a jövőbeli kilátásainkra hatással van. Ezért vizsgáljunk meg négy különböző bizonyítékot arra, hogy Jézus meghalt és feltámadt.

Jézus valóban meghalt a kínoszlopon

Néhány kételkedő azt állítja, hogy Jézust megfeszítették ugyan, de valójában nem halt meg a kínoszlopon. Szerintük Jézus csupán haldoklott, majd a sírban uralkodó hideg magához térítette. A különböző források viszont kivétel nélkül bizonyítják, hogy Jézus élettelen testét fektették a sírba.

Mivel Jézust a nyilvánosság előtt végezték ki, tanúk bizonyíthatták, hogy valóban meghalt a kínoszlopon. A halálát a kivégzést vezető százados igazolta. Ennek a hivatásos katonatisztnek a munkájába beletartozott, hogy megállapítsa a halál beálltát. Ezenfelül a római kormányzó, Poncius Pilátus csak azután szolgáltatta ki Jézus holttestét az Arimateából való Józsefnek, hogy eltemethesse, miután megbizonyosodott arról, hogy Jézus meghalt (Márk 15:39–46).

A sírt üresen találták

Az üres sír volt a tanítványok számára az első — és vitathatatlan — bizonyítéka annak, hogy Jézus feltámadt. Jézus egy addig soha nem használt, új sírba volt fektetve, amely közel volt a helyhez, ahol megfeszítették, és akkoriban minden gond nélkül, könnyűszerrel meg lehetett találni a sírt (János 19:41, 42). Az összes evangélium egybehangzóan azt írja, hogy amikor Jézus barátai a halála utáni második reggelen a sírhoz érkeztek, Jézus holtteste már nem volt ott (Máté 28:1–7; Márk 16:1–7; Lukács 24:1–3; János 20:1–10).

Az üresen tátongó sír ugyanúgy megdöbbentette Jézus ellenségeit, mint a barátait. Rosszakarói sokáig mesterkedtek azon, hogy halva lássák Jézust, a temetőben. Most, hogy elérték a céljukat, gondosan őrizték a sírt, és jól lezárták azt. Ennek ellenére a hét első napjának reggelére a sír üres volt.

Vajon Jézus barátai vitték el a holttestet a sírból? Ez igen valószínűtlen lenne, hiszen az evangéliumokból kiderül, hogy a kivégzést  követően nagyon zaklatottak voltak. Továbbá nemigen vállalták volna a további üldöztetést és a halált egy olyan dologért, amiről tudják, hogy csak csalás.

Akkor ki tette? Jézus ellenségeit gyanúsíthatjuk a legkevésbé. Még ha ők tették is volna, minden bizonnyal később bizonyítékként bemutatták volna a holttestet, hogy megcáfolják a tanítványoknak azt az állítását, hogy Jézus feltámadt, és életben van. De semmi ilyesmi nem történt. Isten volt az, aki cselekedett.

Jézus ellenségei nem hördültek fel tiltakozva, amikor néhány héttel később Péter a következőképpen tanúskodott: „Izraeli férfiak, halljátok meg e szavakat: a názáreti Jézust, a férfit, akit az Isten nyilvánosan megmutatott nektek hatalmas cselekedetek, előjelek és jelek révén, melyeket általa tett közöttetek, ahogy magatok is tudjátok, ezt a férfit, akit az Isten elhatározott szándéka és előretudása szerint kiszolgáltattak, ti törvénytelen emberek keze által oszlopra szegeztétek, és végeztetek vele. Az Isten azonban feltámasztotta őt, feloldva a halál kínjait, mert lehetetlen volt, hogy az továbbra is fogva tartsa őt. Dávid ugyanis ezt mondja róla: »Jehova állandóan a szemem előtt volt . . . Sőt, a hústestem is reménységben fog lakozni; mert nem hagyod lelkemet a hadészban, és azt sem engeded, hogy a te lojálisod romlást lásson«” (Cselekedetek 2:22–27).

Sokan látták a feltámasztott Jézust

Lukács, az evangéliumíró, ezt írta a Cselekedetek könyvében: „Ezeknek [az apostoloknak], miután szenvedett, [Jézus] sok cáfolhatatlan bizonyíték által meg is mutatta magát, hogy él: negyven napon át látták őt, és ő beszélt az Isten királyságára vonatkozó dolgokról” (Cselekedetek 1:2, 3). Számos tanítvány látta a feltámasztott Jézust más-más alkalmakkor — egy kertben, amikor úton voltak, egy étkezés közben és a Tibériás-tengernél (Máté 28:8–10; Lukács 24:13–43; János 21:1–23).

A kritikusok megkérdőjelezik Jézus ezen megjelenéseinek igaz voltát. Azt állítják, hogy a beszámolókat csak kitalálták az írói. Ezenkívül látszólagos ellentmondásokra mutatnak rá az egyes beszámolók között. Valójában az evangéliumi beszámolókban fellelhető kisebb eltérések azt bizonyítják, hogy nincs szó összejátszásról. Az csak bővíti az ismeretünket Jézusról, ha az egyik író által adott részletek kiegészítik a Krisztus földi életének egyes mozzanatairól szóló többi feljegyzést.

Csupán csak érzéki csalódásnak tudhatók be azok az alkalmak, amikor Jézus megjelent a feltámadása után? Nehéz lenne hinni ezeknek az érveknek, hiszen olyan sokan látták őt, köztük halászok, nők, egy köztisztviselő, de még Tamás is, a kételkedő apostol, aki csak akkor volt hajlandó hinni, amikor látta annak cáfolhatatlan bizonyítékát, hogy Jézus feltámadt a halottak közül (János 20:24–29). Többször is előfordult, hogy Jézus tanítványai először nem tudták azonosítani feltámadott Urukat. Egy ízben több mint ötszázan látták őt, akik majdnem mindannyian éltek még, amikor Pál apostol a feltámadást úgy védte meg, hogy erre az esetre utalt bizonyítékként (1Korintus 15:6).

Jézus, aki életben van, hatással van az emberekre

Jézus feltámadása nem egyszerűen csak egy érdekesség vagy egy vitatéma. Az a tény, hogy  Jézus életben van, mindenhol jó hatással volt és van az emberekre. Az első század óta rengeteg személy jutott arra a határozott meggyőződésre, hogy a keresztényiség az igaz vallás, jóllehet előtte közömbösek vagy egyenesen ellenségesek voltak ezzel a vallással szemben. Mitől változtak meg? A Szentírás tanulmányozása segített nekik bizonyítékokra találni, hogy Isten feltámasztotta Jézust, és dicsőséges szellemteremtménnyé tette őt az égben (Filippi 2:8–11). Hitet gyakoroltak Jézusban és abban a gondoskodásban, melyet Jehova Isten tett a megmentésünkre Krisztus váltságáldozata által (Róma 5:8). Valódi boldogságra leltek, mivel Isten akaratát cselekszik, és Jézus tanításaival összhangban élnek.

Figyeljük csak meg, mit jelentett kereszténynek lenni az első században. Nem tekintélyt, hatalmat és gazdagságot. Éppen ellenkezőleg, sok korai keresztény ’örömmel vette javainak elrablását’, ha az a hite miatt történt (Héberek 10:34). A keresztényi élet önfeláldozást jelentett és üldözéssel járt, mely sok esetben mártírhalállal végződött.

Néhányan, mielőtt Krisztus követőivé váltak, ígéretes jövő előtt álltak, tekintély és gazdagság várt rájuk. A tárzuszi Sault Gamáliel, a Törvény egyik neves tanítója oktatta, és a zsidók kezdtek felfigyelni rá (Cselekedetek 9:1, 2; 22:3; Galácia 1:14). Saulból azonban Pál apostol lett. Ő és még sokan mások hátat fordítottak a tekintélynek és a hatalomnak, melyet a világ kínált fel nekik. Miért? Azért, hogy egy olyan üzenetet terjeszthessenek, amely igaz reménységet adott, mivel Isten ígéretein és azon a tényen alapult, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül (Kolosszé 1:28). Készek voltak szenvedni azért az ügyért, amelyről tudták, hogy igazságon alapul.

Napjainkban több millió emberről mondható el ugyanez. Jehova Tanúinak a világ minden részén megtalálható gyülekezeteiben találkozhatunk velük. A Tanúk szívélyesen meghívnak mindenkit, hogy vegyen részt velük Krisztus halálának az évente megtartott emlékünnepén, amely 2001. április 8-án, vasárnap, naplemente után lesz megtartva. Örömmel látnak mindenkit, aki szeretne jelen lenni ezen az eseményen, valamint a Királyság-termeikben megrendezett összejöveteleiken, ahol a Bibliát tanulmányozzák.

Szeretnék, ha az emberek még több ismeretet szereznének, nemcsak Jézus haláláról és feltámadásáról, hanem az életéről és a tanításairól is. Jézus arra buzdít minket, hogy közeledjünk hozzá (Máté 11:28–30). Cselekedjünk már most, és szerezzünk pontos ismeretet Jehova Istenről és Jézus Krisztusról. Ha így teszünk, örök élet várhat ránk Isten Királysága alatt, mely drága Fia kezében van.

[Lábjegyzet]

^ 8. bek. Az evangéliumi beszámolók hitelességét alátámasztó bizonyítékokért lásd „Az evangéliumok — Történelem vagy mítosz?” című cikket Az Őrtorony 2000. május 15-i számában.

[Képek a 7. oldalon]

Jézus Krisztus követőiként több millióan lelnek igazi boldogságra

[Kép forrásának jelzése a 6. oldalon]

From the Self-Pronouncing Edition of the Holy Bible, containing the King James and the Revised versions