Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan lehetünk igazán boldogok?

Hogyan lehetünk igazán boldogok?

 Hogyan lehetünk igazán boldogok?

A BUDDHISTA vallási vezető, a dalai láma ezt mondta: „Úgy vélem, életünk fő célja, hogy keressük a boldogságot.” Majd elmagyarázta, hogy szerinte a boldogságot az elme és a szív nevelésével vagy fegyelmezésével lehet elérni. „A tökéletes boldogság kulcsa alapvetően semmi másban nem rejlik, mint magában az elmében.” Úgy gondolja, hogy nem szükséges Istenben hinni. *

Gondoljunk azonban Jézusra, akinek erős hite volt Istenben, és akinek a tanításai az évszázadok során emberek százmillióira voltak hatással. Jézust érdekelte az emberek boldogsága. Jól ismert hegyi beszédének az elején kilenc boldogságot említett meg. Kilenc mondatát kezdte így: „Boldogok . . .” (Máté 5:1–12). Ugyanebben a beszédben arra tanította a hallgatóit, hogy vizsgálják meg, tisztítsák meg és fegyelmezzék az elméjüket és a szívüket, békés, tiszta és szeretetteljes gondolatokra cserélve fel erőszakos, erkölcstelen és önző gondolataikat (Máté 5:21, 22, 27, 28; 6:19–21). Ahogy az egyik tanítványa később figyelmeztetett, ’továbbra is azokkal foglalkozzunk, amik igazak, komoly figyelmet érdemelnek, igazságosak, tiszták, szeretetre méltók, amikről jót mondanak, amik erényesek és dicséretre méltók’ (Filippi 4:8).

Jézus tudta, hogy az igazi boldogsághoz hozzátartozik az, hogy kapcsolatot ápolunk másokkal. Mi, emberek a természetünkből adódóan társas lények vagyunk, ezért nem lehetünk igazán boldogok, ha elszigeteljük magunkat, vagy ha állandó összetűzésben vagyunk azokkal, akik körülvesznek minket. Csak akkor lehetünk boldogok, ha érezzük, hogy szeretnek minket, és mi is szeretünk másokat. Jézus azt tanította, hogy az effajta szeretethez elengedhetetlen az Istennel ápolt kapcsolat. Ennél a pontnál Jézus tanítása különösen eltér a dalai lámáétól, mivel Jézus azt tanította, hogy az emberek Istentől függetlenül nem lehetnek igazán boldogok. Miért nem? (Máté 4:4; 22:37–39).

Gondolj a szellemi szükségleteidre

Az egyik boldogság ez: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3). Miért mondta ezt Jézus? Mivel nekünk, az állatoktól eltérően, vannak szellemi szükségleteink. Minthogy Isten képmására lettünk megteremtve, bizonyos fokig ki tudunk fejleszteni isteni tulajdonságokat, például szeretetet, igazságosságot, könyörületet és bölcsességet (1Mózes 1:27; Mikeás 6:8; 1János 4:8). A szellemi szükségleteink közé tartozik az a szükséglet, hogy az életünknek értelme legyen.

Hogyan tudjuk kielégíteni az effajta szellemi szükségleteket? Nem transzcendentális meditáció vagy puszta önmegfigyelés által. Jézus ehelyett ezt mondta: „Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel, amely Jehova szájából származik” (Máté 4:4). Figyeld meg, hogy Jézus szavai szerint Isten a forrása „minden kijelentésnek”,  mely létfontosságú az életünkhöz. Néhány kérdésre csak Isten segítségével kaphatunk választ. Az Istentől kapott éleslátásra különösen szükségünk van napjainkban, amikor elárasztanak minket az élet céljáról és a boldogsághoz vezető útról alkotott elméletekkel. Könyvesboltokban külön részek vannak olyan művek számára, melyek egészséget, gazdagságot és boldogságot ígérnek az olvasóknak. Olyan internetoldalakat is létrehoznak, melyek kifejezetten a boldogsággal foglalkoznak.

Ám az emberi gondolkodás gyakran téves ezeken a területeken. Megvan a veszélye annak, hogy önző vágyakra terelődjön vagy énközpontú legyen. Korlátozott ismereten és tapasztalaton alapul, és nagyon gyakran helytelen nézetekre épül. Például a segíts magadon könyvek írói között vannak olyanok, akik egyre inkább hajlamosak arra, hogy az „evolúciós pszichológia” elméletére építsék az elgondolásaikat. E szerint az elmélet szerint az emberi érzések gyökerét fel lehet fedezni az állítólagos állati őseinkben. Az igazság az, hogy a boldogság elérésére tett minden erőfeszítés, amely a Teremtőnk szerepét mellőző elméleten alapul, hiábavaló, és végül csalódáshoz vezet. Egy ókori próféta ezt mondta: „Megszégyenülnek a bölcsek . . . Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?” (Jeremiás 8:9).

Jehova Isten ismeri a felépítésünket, és tudja, mi tesz igazán boldoggá minket. Tudja, hogy miért helyezte az embert a földre, és hogy mit tartogat a jövő. Ezt az információt megosztja velünk a Bibliában. Az, amit feltár ebben az ihletett könyvben, kedvező reagálásra készteti a jószándékú embereket, és valóban a boldogság forrása (Lukács 10:21; János 8:32). Ez volt a helyzet Jézus két tanítványával is. Jézus halála után szomorúak voltak. De miután a feltámasztott Jézus saját szájából hallottak arról, hogy milyen szerepet tölt majd be Isten szándékában az emberiség megmentése érdekében, ezt mondták: „Hát nem égett a szívünk, amikor beszélt nekünk az úton, amikor teljesen feltárta nekünk az Írásokat?” (Lukács 24:32).

Az effajta öröm erősödik, amikor engedjük, hogy a bibliai igazság irányítsa az életünket. Ebben a tekintetben a boldogságot egy szivárványhoz lehetne hasonlítani. A szivárvány akkor jön létre, amikor kedvezők a körülmények, de akkor válik még ragyogóbbá — sőt kettős szivárvánnyá —, amikor a körülmények ideálisak. Vizsgáljunk meg most néhány példát arra, hogy a bibliai tanítások alkalmazása miként növeli a boldogságunkat.

Maradjon egyszerű az életed

Először is vizsgáljuk meg, milyen tanácsot adott Jézus a gazdagsággal kapcsolatban. Miután figyelmeztette a tanítványait arra, hogy ne a vagyonszerzés legyen az életük középpontjában, egy szokatlan kijelentést tett. „Ha tehát a szemed egyszerű, az egész tested világos lesz” — mondta (Máté 6:19–22). Lényegében ezzel azt jelentette ki, hogy ha mohón vágyunk a vagyon és a hatalom megszerzésére, vagy más olyan célok elérésére, melyeket általában véve az emberek kitűznek  maguknak, elszalaszthatjuk a fontosabb dolgokat, mivel ahogy Jézus egy másik alkalommal mondta: „még ha bőségnek örvend is valaki, az élete nem azokból a dolgokból származik, amelyek vannak neki” (Lukács 12:15). Ha első helyre tesszük az igazán fontos dolgokat, például az Istennel ápolt kapcsolatunkat, családi ügyeinket és mindent, ami ezekkel összefüggésben van, akkor a ’szemünk egyszerű’ lesz, vagyis tisztán látunk vele.

Figyeld meg, hogy Jézus nem aszketizmusra vagy szélsőséges önmegtagadásra buzdított. Elvégre Jézus sem volt aszkéta (Máté 11:19; János 2:1–11). Ő inkább azt tanította, hogy azok, akiknek az élet nem jelent mást, mint lehetőséget a vagyon felhalmozására, valójában sok mindent elszalasztanak.

Néhány olyan személyről szólva, akik az életükben már nagyon korán gazdagok lettek, egy San Franciscó-i lélekgyógyász kijelentette, hogy náluk a pénz „a stressz és a fejetlenség gyökere”. Hozzátette, hogy ezek az emberek „két vagy három házat vásárolnak, van autójuk, és szórják a pénzt. Majd amikor ennek semmi hasznát sem látják [vagyis nem lesznek ettől boldogak], depresszióssá, üressé válnak, és bizonytalanok, hogy mihez kezdjenek az életükkel.” Ezzel ellentétben sokkal nagyobb valószínűséggel lelnek igazi boldogságra azok, akik megszívlelik Jézus tanácsát, hogy az anyagiakat tekintve éljenek egyszerű életet, és engedjenek teret a szellemi dolgoknak.

Tom, egy Hawaiin élő építész, önkéntesként segít csendes-óceáni szigeteki imádati helyek felépítésében. Ezeken a szigeteken az emberek nem dúskálnak az anyagiakban. Tom észrevett valamit ezekkel az alázatos emberekkel kapcsolatban. „Ezeken a szigeteken a keresztény testvéreim és testvérnőim igazán boldogok voltak — mondta. — Segítettek nekem, hogy tisztábban lássam, hogy a boldogsághoz nem a pénz és az anyagi javak birtoklása vezet.” Megfigyelte azokat az önkénteseket is, akikkel együtt dolgozott a szigeteken, és látta, hogy mennyire elégedettek. „Sok pénzt szerezhettek volna — meséli Tom. — De ők inkább első helyre tették a szellemieket, és egyszerű életmódot folytattak.” Ezeknek az embereknek a példájától indíttatva Tom leegyszerűsítette az életét, hogy több időt tudjon szentelni a családjának és a szellemi tevékenységeknek — és ezt a lépését sohasem bánta meg.

Boldogság és önbecsülés

A boldogsághoz elengedhetetlen, hogy az embernek méltósága vagy önbecsülése legyen. Az emberi tökéletlenség és az abból eredő gyarlóságok miatt néhányan negatívan tekintenek magukra. Sok személynél ezek az érzések gyermekkorra vezethetők vissza. Nehéz lehet a mélyen belénk ivódott érzéseket leküzdeni, de nem lehetetlen. A megoldás kulcsa az, hogy alkalmazzuk-e Isten Szavát.

A Biblia elmagyarázza, hogy a Teremtő hogyan érez felőlünk. Vajon nem fontosabb-e az ő véleménye, mint bármely másik emberé, akár még a magunké is? Isten, aki a szeretet megtestesítője, előítélet és rosszindulat nélkül tekint ránk. Azt is látja bennünk, amik vagyunk, és azt is, amik lehetnénk (1Sámuel 16:7; 1János 4:8). Valójában értékes, igen, kívánatos személyeknek tekinti azokat, akik szeretnék a tetszését elnyerni, bármilyen tökéletlenséggel küzdjenek is (Dániel 9:23; Aggeus 2:7NW).

Természetesen Isten nem hagyja figyelmen kívül a gyarlóságainkat és az elkövetett bűneinket. Elvárja tőlünk, hogy nagyon igyekezzünk azt tenni, ami helyes, és támogat, ha így teszünk (Lukács 13:24). De azért a Biblia kijelenti: „A milyen könyörülő  az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.” Azt is kijelenti: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!” (Zsoltárok 103:13; 130:3, 4).

Tanuld meg tehát Isten szemével látni magadat. Növelheti a boldogságot az a tudat, hogy Isten kívánatosnak tartja az őt szeretőket, és bízik bennük, még akkor is, ha ezek a személyek értéktelennek tartják magukat (1János 3:19, 20).

A reménység létfontosságú a boldogsághoz

Egy napjainkban népszerű elképzelés, a pozitív pszichológia hívei úgy vélik, hogy a derűlátó gondolkodás és a személyes erősségekre való összpontosítás által életre keltett optimizmus boldogsághoz vezethet. Kevesen tagadják, hogy az élet és a jövő optimista szemlélete boldogabbá tesz minket. De az effajta optimizmusnak tényeken kell alapulnia, nem pedig a vágyálmainkon. Ezenkívül nincs az az optimizmus vagy pozitív gondolkodás, mely megszünteti a háborút, éhezést, környezetszennyezést, időskort, betegséget és a halált — vagyis mindazt, ami oly sok embert megfoszt a boldogságtól. Ám az optimizmusnak megvan a maga helye.

Érdekes módon a Biblia nem tartalmazza az optimizmus szót. Helyette egy sokkal erőteljesebb szót használ: a reménységet. A Vine’s Complete Expository Dictionary azt írja, hogy a „reménység” szó olyan értelemben jelenik meg a Bibliában, mint „jóval kecsegtető és bizakodó várakozás . . . , a jó boldog várása”. A bibliai szóhasználatban a reménység többet foglal magában, mint egy helyzet optimista szemléletét. Arra a valamire is utal, amire valakinek a reménye összpontosul (Efézus 4:4; 1Péter 1:3). A keresztény reménység például az, hogy az előző bekezdésben említett nemkívánatos dolgok hamarosan a múltéi lesznek (Zsoltárok 37:9–11, 29). De ez a reménység még ennél is többet foglal magában.

A keresztények előre tekintenek arra az időre, amikor a hűséges emberek tökéletes életet kapnak egy paradicsomi földön (Lukács 23:42, 43). Erről a reménységről még bővebben beszél a Jelenések 21:3, 4: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek . . . És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”

Minden okuk megvan a boldogságra azoknak, akik egy ilyen jövőt várnak, még ha a jelenlegi körülményeik hagynak is kívánnivalót maguk után (Jakab 1:12). Tehát miért ne vizsgálnánk meg egyénenként a Bibliát, és vennénk fontolóra, hogy miért hihetünk benne? Erősítsük meg a reménységünket azáltal, hogy mindennap időt fordítunk a Biblia olvasására. Ha így teszünk, gazdagabbak leszünk szellemileg, és segítséget kapunk ahhoz, hogy kerüljük mindazt, ami megfoszt a boldogságtól, ezenkívül az elégedettség érzése fog eltölteni minket. Igen, az igazi boldogság legnagyobb titka az, hogy az ember Isten akaratát cselekszi (Prédikátor 12:15). Boldognak mondható az az élet, mely a bibliai tantételeknek való engedelmességre épül, mivel Jézus ezt mondta: „boldogok, akik hallják az Isten szavát, és megtartják!” (Lukács 11:28).

[Lábjegyzet]

^ 2. bek. A buddhisták nem szükségszerűen hisznek Istenben.

[Képek az 5. oldalon]

Nem lesz boldog az a személy, aki vagyon felhalmozására törekszik, elszigeteli magát másoktól, vagy a korlátozott emberi ismeretben bízik

[Kép a 6. oldalon]

Boldognak mondható az az élet, mely az Isten Szavának való engedelmességre épül

[Kép a 7. oldalon]

A keresztény reménység boldoggá teszi az embert