Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Úrrá lehetsz a csüggedésen!

Úrrá lehetsz a csüggedésen!

 Úrrá lehetsz a csüggedésen!

EGY bölcs ember hajdanán ezt írta: „Elcsüggedtél a nyomorúság napján? Szűkös lesz az erőd” (Példabeszédek 24:10NW). Ha volt már olyan, hogy elcsüggedtél vagy elkedvetlenedtél, akkor valószínűleg egyetértesz ezzel a kijelentéssel.

Senki sincs védve az elkedvetlenedés hatásaitól. Ha csak egy kissé kedvetlenedsz el, lehet, hogy eltelik egy-két nap, és rossz érzéseid máris tovaszállnak. De ha megbántottságról és neheztelésről is szó van, a nehézség jóval tovább fennállhat. Néhány keresztény, aki éveken át hűséges volt, annyira elcsüggedt, hogy már a keresztény összejövetelekre sem jár, és nem vesz részt a szántóföldi szolgálatban.

Ha elkedvetlenedtél, fel a fejjel! A múltban hűséges szolgák sikeresen úrrá lettek az elkedvetlenedésen, és Isten segítségével ez neked is sikerülhet.

Amikor megbántanak

Nem várhatod el, hogy védve legyél minden meggondolatlan szótól vagy tettől. Az ellen viszont tehetsz, hogy mások tökéletlensége megakadályozzon a Jehovának végzett szolgálatodban. Ha valaki megbántott, hasznosnak találhatod, hogy végiggondold, hogyan viselkedett Anna, amikor elkedvetlenítő helyzetbe került.

Anna roppantul vágyott rá, hogy gyermeke legyen, de meddő volt. Férje másodfeleségének, Peninnának már születtek fiai és lányai. Peninna nemhogy érzékenyen reagált volna Anna nehéz helyzetére, inkább vetélytársának tekintette, és úgy bánt vele, hogy Anna „sír vala és semmit sem evék” (1Sámuel 1:2, 4–7).

Egy nap Anna elment a sátortemplomba imádkozni. Éli, Izrael főpapja észrevette, hogy Anna ajka mozog. Nem ismerve fel, hogy Anna imádkozik, Éli azt a következtetést vonta le, hogy biztosan részeg. „Meddig leszel részeg? — vonta kérdőre. — Távolítsd el mámorodat magadtól” (1Sámuel 1:12–14). El tudod képzelni, hogyan érezhetett Anna? Azért jött a sátortemplomba, hogy buzdítást kapjon. Biztosan nem számított rá, hogy csúnyán megvádolja majd Izrael egyik legbefolyásosabb embere!

Minden adva volt ahhoz, hogy Anna nagyon elcsüggedjen. Rögtön otthagyhatta volna a sátortemplomot, megfogadva, hogy addig nem megy vissza, amíg Éli szolgál ott főpapként. Ám Anna nyilvánvalóan értékelte a Jehovával ápolt kapcsolatát. Tudta, hogy Jehovának nem tetszene, ha így tenne. A sátortemplom volt a tiszta imádat központja. Jehova oda helyezte a nevét. És Éli minden tökéletlensége ellenére Jehova kiválasztott képviselője volt.

Anna tisztelettudó reagálása Éli vádaskodására kiváló példa mindannyiunknak. Nem hagyta, hogy tévesen vádolják, de nagyon tiszteletteljesen válaszolt. „Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt — felelte. — Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig” (1Sámuel 1:15, 16).

Elmondta Anna azt, ami a szívét nyomta? El. Ugyanakkor tapintatosan beszélt Élivel, és nem vette magának a bátorságot arra, hogy kritizálja őt a téves vádaskodásért. Éli ezért kedvesen ezt válaszolta neki: „Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle.” Mihelyt a kérdés tisztázódott, Anna „elméne . . . az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú” (1Sámuel 1:17, 18).

 Mit tanulhatunk ebből a beszámolóból? Anna gyorsan cselekedett, hogy tisztázzon egy félreértést, de ezt mély tisztelettel tette. Ennek az lett az eredménye, hogy jó kapcsolatot őrzött meg Jehovával és Élivel. Milyen sokszor van úgy, hogy megfelelő kommunikációval és egy kis tapintattal meg lehet akadályozni, hogy a bolhából elefánt legyen!

Fel kell azonban ismerni, hogy a nézeteltérések rendezéséhez mindkét félnek alázatosnak és rugalmasnak kell lennie. Ha egy hittársad nem reagál kedvezően a nézeteltérés rendezésére tett erőfeszítéseidre, akkor talán Jehova kezében kell hagynod az ügyet, bízva abban, hogy a maga idejében és módján tisztázni fogja azt.

Elvesztettél egy szolgálati kiváltságot?

Néhányan azért váltak lehangolttá, mert meg kellett válniuk egy nagy becsben tartott kiváltságuktól, melynek Isten szolgálatában örvendhettek. Szerették szolgálni a testvéreiket, s amikor elvesztették a kiváltságot, úgy érezték, hogy Jehova vagy a szervezete már nem tudja többé hasznukat venni. Ha te is így érzel, talán helyes megvilágításban fogod látni a kérdést, miután megvizsgálod a Biblia egyik írójának, Márknak, más néven János Márknak az esetét (Cselekedetek 12:12).

Márk társa volt Pálnak és Barnabásnak az első misszionáriusi körútjukon, de nem maradt végig velük, hanem elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe (Cselekedetek 13:13). Később Barnabás szerette volna, hogy magukkal vigyék Márkot egy következő útra. Ám a Biblia ezt mondja: „Pál azonban nem tartotta helyénvalónak, hogy magukkal vigyék, mivel Pamfíliánál eltávozott tőlük, és nem ment velük a munkára.” Barnabás nem értett vele egyet. „Ez heves haragkitöréshez vezetett — folytatódik a beszámoló —, úgyhogy [Pál és Barnabás] elváltak egymástól; Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. Pál Szilászt választotta ki, és elment” (Cselekedetek 15:36–40).

Márkot biztosan lesújtotta, amikor megtudta, hogy a tiszteletben tartott Pál apostol nem akar vele dolgozni, és hogy az alkalmasságáról folytatott vita meghasonlást idézett elő Pál és Barnabás között. De ezzel a történet még nem ért véget.

Pálnak és Szilásznak még mindig szüksége volt egy utazótársra. Amikor Lisztrába értek, találtak valakit, akivel pótolni lehetett Márkot. Ez egy Timóteus nevű fiatal férfi volt. Amikor kiválasztották Timóteust, még csak két vagy három éve lehetett megkeresztelkedve. Márk viszont már a kezdet kezdetétől kapcsolatban volt a keresztény gyülekezettel — valójában már Pálnál is régebben. Mégis Timóteus kapta a kiváltságos megbízást (Cselekedetek 16:1–3).

Hogyan reagált Márk, amikor megtudta, hogy egy fiatalabb és kevésbé tapasztalt férfit választottak helyette? A Biblia nem beszél erről. Ám vannak utalások arra, hogy Márk tevékeny maradt Jehova szolgálatában. Élt azokkal a kiváltságokkal, melyek elérhetők voltak számára. Bár nem volt lehetősége arra, hogy Pállal és Szilásszal szolgáljon, Barnabással eljutott Ciprusra, Barnabás szülőföldjére. Márk Péterrel is szolgált Babilonban. Végül lehetősége nyílt arra, hogy Rómában együtt dolgozzon Pállal — és Timóteussal (Kolosszé 1:1; 4:10; 1Péter 5:13). Később Márk még a négy evangélium egyikének a megírására is ihletést kapott.

Értékes tanulságot vonhatunk le mindebből. Márk nem nyugtalankodott annyira az elveszített kiváltsága miatt, hogy ne értékelte volna azokat a kiváltságokat, melyek még mindig elérhetők voltak a számára. Márk továbbra is tevékenyen elfoglalta magát Jehova szolgálatában, és Jehova megáldotta őt.

Ha tehát elveszítesz egy kiváltságot, ne csüggedj. Amennyiben megőrzöd derűlátó szemléletmódodat, és tevékeny maradsz, talán más kiváltságokat kapsz majd. Bőven van tennivaló az Úr munkájában (1Korintus 15:58).

 Elcsügged egy hűséges szolga

Nem könnyű kemény harcot vívni a hitért. Olykor elcsüggedhetsz. Azután még bűntudatot is érezhetsz amiatt, hogy elcsüggedtél, azt a következtetést vonva le, hogy Isten hűséges szolgáinak sohasem szabad így érezniük. Gondolj Illésre, Izrael egyik nevezetes prófétájára.

Amikor Izrael királynéja, Jezabel, a Baál-imádat vakbuzgó támogatója megtudta, hogy Illés megölte Baál prófétáit, megesküdött rá, hogy leszámol Illéssel. Illés korábban már szembenézett Jezabelnél nagyobb ellenségekkel is, de most hirtelen annyira elcsüggedt, hogy meg akart halni (1Királyok 19:1–4). Hogyan történhetett ez meg? Elfelejtett valamit.

Illés elfelejtette, hogy Jehovára kell tekintenie, mint aki az erejének a Forrása. Ki adott erőt Illésnek, hogy feltámasszon egy halottat, és szembenézzen Baál prófétáival? Jehova. És Jehova bizonyosan tudott volna erőt adni neki, hogy szembenézzen Jezabel királyné haragjával (1Királyok 17:17–24; 18:21–40; 2Korintus 4:7).

Egy rövid időre bárkinek meginoghat a bizalma Jehovában. Illéshez hasonlóan olykor talán te is emberi szemszögből tekintesz egy bizonyos nehézségre, nem pedig „a felülről való bölcsességgel” igyekszel megoldani azt (Jakab 3:17). Jehova azonban nem hagyta el Illést ezért az átmeneti eltévelyedéséért.

Illés Beérsebába menekült, majd a pusztába, mivel azt gondolta, hogy ott senki sem találhat rá. De Jehova megtalálta. Küldött egy angyalt, hogy megvigasztalja. Az angyal frissen sült kenyérről és frissítő vízről gondoskodott Illés számára. Miután Illés pihent, az angyal azt az utasítást adta neki, hogy menjen el a mintegy 300 kilométerre található Hóreb hegyéig, ahol Jehova tovább erősíti majd őt (1Királyok 19:5–8).

A Hóreb hegyén Illés tanúja volt Jehova hatalma hiterősítő megnyilvánulásainak. Majd Jehova halk, szelíd hangon biztosította őt, hogy nincs egyedül. Jehova Illéssel volt, csakúgy, mint 7000 testvére, még akkor is, ha Illés nem tudott erről. Jehova végül feladattal bízta meg őt. Nem vetette el Illést mint prófétáját (1Királyok 19:11–18).

Van segítség

Ha alkalomadtán kissé elkedvetlenedsz, talán azt veszed majd észre, hogy jobban érzed majd magad egy kis pihenés után, vagy azután, hogy elfogyasztasz egy finom ételt. Nathan H. Knorr, aki Jehova Tanúi Vezető Testületében szolgált az 1977-ben bekövetkezett haláláig, egyszer megjegyezte, hogy a nagy nehézségek gyakran sokkal jelentéktelenebbnek tűnnek egy jóízű éjszakai alvás után. Amikor azonban tartósabb nehézségről van szó, talán nem lesz kielégítő az effajta gyógymód — ilyenkor segítségre van szükséged az elkedvetlenedés elleni harchoz.

Jehova angyalt küldött Illés erősítésére. Ma Isten a véneken és más érett keresztényeken keresztül gondoskodik buzdításról. A vének valóban ’rejtekek lehetnek szél ellen’ (Ézsaiás 32:1, 2). De ahhoz, hogy buzdítást kapj tőlük, lehet, hogy neked kell megtenned az első lépést. Bármennyire el volt is kedvetlenedve Illés, elment a Hóreb hegyéhez, hogy útmutatást kapjon Jehovától. Ezt az erősítő útmutatást a keresztény gyülekezeten keresztül kapjuk meg.

Amikor elfogadjuk a segítséget, és bátran szembenézünk a próbákkal, amelyek például amiatt érhetnek minket, hogy megbántanak, vagy elveszítünk kiváltságokat, egy fontos vitakérdésben állunk ki Jehova oldalán. Milyen vitakérdésben? Sátán azt állította, hogy az emberek csupán önző érdekekből szolgálják Jehovát. Sátán nem azt vitatja, hogy szolgálni fogjuk-e Istent, ha minden simán megy az életünkben, hanem azt bizonygatja, hogy felhagyunk Isten szolgálatával, ha nehézségekbe ütközünk (Jób könyve 1. és 2. fejezet). De ha az elkedvetlenedés ellenére rendíthetetlenül kitartunk Jehova szolgálatában, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy megfelelhessen az Ördög rágalmazó vádaskodásának (Példabeszédek 27:11).

 Annának, Márknak és Illésnek olyan nehézségeik voltak, melyek rövid időre elrabolták tőlük az örömüket. Ám megbirkóztak ezekkel, és eredményes életet folytattak. Jehova segítségével te is úrrá lehetsz a csüggedésen!