Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Biblia — Becsben tartották és betiltották

Biblia — Becsben tartották és betiltották

 Biblia — Becsben tartották és betiltották

„Azt szeretném, ha a szent könyveket az összes nép összes nyelvére lefordítanák” — írta a XVI. század elismert németalföldi tudósa, Desiderius Erasmus.

ERASMUSNAK az volt a legdédelgetettebb vágya, hogy mindenki olvashassa és megérthesse a Szentírást. A Biblia ellenségei azonban indulatosan elvetették ezt a gondolatot. Valójában ebben az időben bárkinek, aki akár csak kismértékben is kíváncsi volt a Biblia tartalmára, Európa rendkívül veszélyes helynek számított. Angliában egy országgyűlési rendeletet léptettek életbe, mely megparancsolta, hogy „bárki, aki angolul olvassa a Szentírást, annak a földje, ingóságai, vagyontárgya és az élete vétessék el . . . és ha megkegyelmeznek neki, de az továbbra is hajthatatlan vagy visszaeső, először fel kell akasztani felségárulásért, azután pedig Isten elleni eretnekség miatt meg kell égetni”.

Az európai kontinensen a katolikus inkvizíció könyörtelenül vadászott az „eretnek” szektákra, például a francia valdensekre, és üldözésre szemelte ki őket azon szokásuk miatt, hogy prédikáltak „az evangéliumokból, levelekből és más szent iratokból . . . , hiszen a laikusok számára a Szentírásról való prédikálás és annak megmagyarázása teljesen meg volt tiltva”. Megszámlálhatatlan férfi és nő szenvedett gyötrelmes kínzást és halált a Biblia iránti szeretete miatt. Pusztán azzal, hogy elmondták az Úr imáját vagy a tízparancsolatot, és hogy megtanították azokat a gyermekeiknek,  a legszigorúbb büntetés kockázatának tették ki magukat.

Az Isten Szava iránti ilyenfajta odaadás továbbra is fennmaradt sok bevándorló szívében, aki áthajózott, hogy letelepedjen Észak-Amerikában. A Histoire de la vie privée című könyv azt mondja, hogy Amerika gyermekkorában „az olvasás kibogozhatatlanul egybefonódott a vallással, meghatározva egy kultúrát, és ez teljes egészében azon alapult, hogy jól ismerték a Bibliát”. Sőt, egy 1767-ben Bostonban közzétett szentbeszéd ezt tanácsolta: „Olvasd szorgalmasan a Szentírást. Minden reggel és minden este el kell olvasnod a Bibliádból egy fejezetet.”

A Venturában (Kalifornia) működő Barna-kutatócsoport szerint az amerikaiak több mint 90 százalékának átlagosan három Bibliája van. Egy nem régi kutatás azonban azt mutatja, hogy noha ott még mindig nagy becsben tartják a Bibliát, „az, hogy időt szánjanak az olvasására, tanulmányozására és az alkalmazására . . . már a múlté”. A legtöbben csak felületesen ismerik a tartalmát. Egy újság rovatvezetője megjegyezte: „Ritkán fordul elő az az elképzelés, hogy [a Biblia] még mindig erőteljes hatással lehet az általános problémákra és nehézségekre.”

A vallás nélküli gondolkodás áramlata

Népszerű az a nézet, mely szerint pusztán értelem és emberi együttműködés által boldogulni tudunk az életben. Úgy tekintenek a Bibliára, mint ami csak egy a vallási véleményekről és személyes tapasztalatokról szóló sok könyv közül, és nem úgy, mint ami a tények és az igazság könyve.

Így hát hogyan küzd meg a legtöbb ember az élet egyre összetettebb és egyre több nehézséget okozó kérdéseivel? Szellemi ürességben tevékenykednek, szilárd erkölcsi és vallási irányelvek és vezetés nélkül. Olyanná váltak, mint egy kormány nélküli hajó, melyet a „megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor” (Efézus 4:14, Katolikus fordítás).

Így tehát felvetődik néhány kérdés: a Biblia is csak egy a többi vallásos könyv közül? Vagy pedig tényleg Isten Szava, mely gyakorlatias és lényegbe vágó felvilágosítást tartalmaz? (2Timóteus 3:16, 17). Vajon a Biblia méltó a figyelmünkre? A következő cikk ezekkel a kérdésekkel foglalkozik majd.

[Kép a 3. oldalon]

Desiderius Erasmus

[Forrásjelzés]

A Deutsche Kulturgeschichte című könyvből

[Kép a 4. oldalon]

A valdenseket üldözésre szemelték ki azért, mert a Szentírásból prédikáltak

[Forrásjelzés]

Stichting Atlas van Stolk, Rotterdam