Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Tartsd meg parancsolataimat, és élj”

„Tartsd meg parancsolataimat, és élj”

 „Tartsd meg parancsolataimat, és élj”

A FÉRFI fiatal és értelmes, „szép külsejű és szép arcú volt”. Munkaadójának a felesége pedig érzéki volt és merész. Mivel ellenállhatatlanul vonzódott a fiatal férfihoz, mindennap próbálta elcsábítani. „Amikor [a férfi] egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, az megfogta a ruháját és így szólt: »Hálj velem!«” De József, Jákob patriarcha fia hátrahagyta a ruháját, és elmenekült Pótifár feleségétől (1Mózes 39:1–12, Katolikus fordítás).

Természetesen nem mindenki utasít vissza egy csábító helyzetet. Például figyeld meg annak a fiatalembernek az esetét, akit Salamon, az ókori Izrael királya látott éjjel az utcán. Miután egy akaratos nőszemély elcsábította, egyszerre csak ’utána ment, mint az ökör a vágóhídra’ (Példabeszédek 7:21, 22).

A keresztények azt a figyelmeztetést kapják, hogy ’meneküljenek a paráznaságtól’ (1Korintus 6:18). Pál apostol ezt írta Timóteusnak, a fiatal keresztény tanítványnak: „Menekülj hát a fiatalkorral járó kívánságoktól” (2Timóteus 2:22). Amikor paráznaságra, házasságtörésre vagy más, erkölcsi helytelenségre ösztönző helyzetekkel kerülünk szembe, nekünk is olyan ellentmondást nem tűrően kell menekülnünk, mint ahogyan József menekült Pótifár felesége elől. Mi fog segíteni abban, hogy elhatározzuk, mi is így teszünk? A bibliai Példabeszédek könyvének 7. fejezetében Salamon néhány felbecsülhetetlen értékű tanácsot ad. Nemcsak tanításokról beszél, amelyek megóvnak bennünket az erkölcstelen emberek mesterkedéseitől, hanem leleplezi az eljárásmódjukat is. Ezt azáltal teszi meg, hogy élénken leírja a forgatókönyvét annak, ahogyan egy feslett nőszemély elcsábít egy fiatalembert.

’Kösd a parancsolataimat az ujjaidra’

A király atyai tanáccsal kezdi: „Fiam, tartsd meg beszédeimet, és őrizd meg magadnál parancsolataimat. Tartsd meg parancsolataimat, és élj, s törvényemet, mint a szemed fényét” (Példabeszédek 7:1, 2NW).

A szülőknek, különösen pedig az apáknak Istentől kapott felelősségük megtanítani a gyermekeiknek Isten irányadó mértékeit arra vonatkozóan, hogy mi jó és mi rossz. Mózes így buzdította az apákat: „ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szivedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5Mózes 6:6, 7). Pál apostol pedig ezt írta: „ti apák, ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és elmebeli szabályozásában neveljétek őket” (Efézus 6:4). Ezért a szülői oktatás, melyet a gyermeknek meg kell őriznie magánál, vagyis nagy becsben kell tartania, feltétlenül magában foglalja az Isten Szavában, a Bibliában található emlékeztetőket, parancsolatokat és törvényeket.

A szülői tanítás más rendszabályokat — családi körön belüli szabályokat — is magában foglalhat. Ez a családtagok javára válik. Igaz, a szabályok a szükséglettől függően családonként változhatnak. Mindamellett a szülők dolga eldönteni, hogy a saját családjuknak mi a legjobb.  És az általuk felállított szabályokkal rendszerint őszinte szeretetüket és törődésüket fejezik ki. A fiatalok azt a tanácsot kapják, hogy vessék alá magukat ezeknek a szabályoknak, és a szüleiktől kapott szentírási tanításoknak. Igen, úgy kell tekinteni erre a fajta oktatásra, ’mint szemünk fényére’, vagyis a lehető legnagyobb gondossággal kell őrizni. Ez a módja annak, hogy elkerüljük a halálos végeredményt, amely Jehova irányadó mértékeinek semmibevevéséből származik, és így ’éljünk’.

„Kösd [a parancsolataimat] ujjaidra — folytatja Salamon —, írd fel azokat szíved táblájára” (Példabeszédek 7:3). Mint ahogyan az ujjaink feltűnően a szemünk előtt vannak, és létfontosságúak ahhoz, hogy véghezvigyük a szándékainkat, az Írás szerinti neveltetés során megtanult leckék vagy a bibliai ismeret megszerzése állandóan emlékeztetnek és vezetnek mindenben, amit teszünk. Fel kell jegyeznünk szívünk táblájára, természetünk részévé kell tennünk azokat.

Nem felejtve el a bölcsesség és az értelem fontosságát, a király így buzdít: „Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek” (Példabeszédek 7:4, Újfordítású revideált Biblia). A bölcsesség az Istentől kapott ismeret megfelelő felhasználásának a képessége. Úgy kell vonzódnunk a bölcsességhez, mint egy hőn szeretett nővérhez. Mi az értelem? Az a képesség, hogy valaki belelát a dolgokba és megérti, azáltal hogy felfogja a részek és az egész közötti kapcsolatot. Olyan közel kell hogy legyen hozzánk az értelem, mint egy meghitt barát.

Miért kell ragaszkodnunk az Írás szerinti képzéshez, és közel maradnunk a bölcsességhez, valamint az értelemhez? Azért, hogy ’megóvjon az idegen asszonytól, a hízelgő szavú idegen nőtől’ (Példabeszédek 7:5, K. f.). Igen, ha így teszünk, az meg fog óvni bennünket egy idegen * — egy erkölcstelen személy — hízelgő és csábító útjaitól.

A fiatalember találkozik egy „álnok” asszonnyal

Izrael királya a továbbiakban leír egy jelenetet, melyet ő maga figyelt meg: „házam ablakából letekintettem a rostélyon át, hogy megfigyeljem a tapasztalatlanokat. Érdeklődéssel vettem észre a fiúk között egy ifjút, akinek nem volt értelem szívében. Ment az utcán, közel az asszony utcasarkához, a házához vivő úton lépdelve, alkonyatkor, a nap estéjén, az éjszaka és a sötétség közeledtével” (Példabeszédek 7:6–9NW).

Az ablakon, melyen keresztül Salamon kinéz, van egy rostély — nyilvánvalóan egy keret lécekkel, és talán alaposan kidolgozott faragással.  Amint leszáll az alkonyat, éjszakai sötétség borul az utcákra. Salamon egy különösen sebezhető fiatalembert pillant meg. Hiányzik nála a tisztánlátás, vagyis a jó ítélőképesség, nincs értelem a szívében. Valószínűleg tudatában van annak, hogy milyen környékre jött, és hogy mi történhet itt vele. A fiatalember a nő „utcasarkának” közelébe jön, a házához vivő úton. Ki ez a nő? És miben sántikál?

A király megfigyelőként így folytatja: „És íme, egy asszony jött feléje prostituált nő öltözékében és álnok szívvel. Zajongó és makacs. Lába nem marad meg otthon. Hol kint az utcán van, hol a köztereken, és minden sarkon lesben áll” (Példabeszédek 7:10–12NW).

Erről a nőről sok mindent elárul az öltözködési stílusa (1Mózes 38:14, 15). Szemérmetlenül van felöltözve, mint egy prostituált. Ezenfelül álnok és „csalfa” a szíve, ’kész a lelkek megejtésére’ (Úf; Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás). Zajongó és makacs, bőbeszédű és akaratos, lármás és konok, szemtelen és kihívó. Ahelyett, hogy otthon maradna, inkább gyakorta ellátogat a közterületekre, leselkedik az utcasarkokon, hogy felszedje az áldozatát. Olyanvalakire vár, mint ez a fiatalember.

’Mesterkedések sokasága’

Így tehát a fiatalember találkozik egy feslett nőszeméllyel, aki kész a lelkek megejtésére. Mennyire meg kellett hogy ragadja ez Salamon figyelmét! Így meséli el: „A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá: Békeáldozatot [közösségi áldozatot, »NW«] kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!” (Példabeszédek 7:13–15Úf).

Ennek a nőnek hízelegnek az ajkai. Szemtelen képpel, magabiztosan mondja a szavait. Minden, amit mond, gondosan ki lett tervelve azért, hogy elcsábítsa a fiatalembert. Kijelentésével, hogy közösségi áldozatot mutatott be éppen azon a napon, és hogy teljesítette a fogadalmait, az igazságosságát fitogtatja, és arra céloz, hogy nem hiányos a szellemisége. A közösségi áldozatok a jeruzsálemi templomban húsból, lisztből, olajból és borból álltak (3Mózes 19:5, 6; 4Mózes 15:8–10). Mivel a felajánló részt kaphatott a közösségi áldozatból a maga és a családja számára, a nő ezzel azt akarja sugalmazni, hogy bőven van mit enni és inni a házában. Egyértelmű a burkolt célzás: A fiatalember kitűnően fogja érezni magát nála. A nő kimondottan csak azért jött ki a házából, hogy megkeresse őt. Milyen megható, ha valaki elhisz egy efféle történetet! „Igaz, hogy a nő azért volt kint, hogy keressen valakit — mondja egy bibliatudós —, de vajon tényleg csak azért jött, hogy konkrétan ezt az embert megkeresse? Csak egy ostoba személy — mint amilyen ő — hihet neki.”

Miután a csábító vonzóvá teszi magát az öltözetével, hízelgő szavainak hangzásával, ölelésének érintésével és ajkainak az ízével, a szaglás érzékét használja fel. Ezt mondja: „Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal” (Példabeszédek 7:16, 17Úf). Az ágyát tarka egyiptomi szőttesekkel ízlésesen előkészítette, és válogatott mirhával, aloéval meg fahéjjal illatosította be.

„No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben — folytatja —; vígadjunk szerelmeskedésekkel.” A meghívás sokkal többet jelent egy kellemes, két személyre szóló vacsoránál. A nő szexuális kapcsolatot ígér. A fiatalember számára ez a kérés merész és izgalmas. További ösztönzésként a nő hozzáteszi: „Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza” (Példabeszédek 7:18–20). Tökéletesen biztonságban lesznek, biztosítja őt, mivel a férje üzleti úton van, és egy ideig nem várható a visszatérése. Milyen tehetséges abban, hogy elszédítsen egy fiatal személyt! „És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá [elcsábította, »Úf«] őt” (Példabeszédek 7:21). Csak egy Józsefhez hasonló erkölcsű férfi tud visszautasítani egy ilyen kecsegtető kérést (1Mózes 39:9, 12). Ilyen ez a fiatalember?

 „Mint az ökör a vágóhídra”

„Utána megy — számol be róla Salamon —; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van [hogy a tulajdon lelkéről van szó, »NW«]” (Példabeszédek 7:22, 23).

A fiatalember nem tud ellenállni a meghívásnak. Figyelmen kívül hagyva a józan ítélőképességét, utána megy, „mint az ökör a vágóhídra”. Miképpen egy béklyóba vert ember nem tudja elkerülni a büntetését, úgy vezették bele ezt a fiatalembert is a bűnbe. Egészen addig nem látja a veszélyt, amíg egy ’nyíl át nem járja a máját’, vagyis amíg nem kap egy olyan sebet, mely a halálát okozhatja. Ez lehet fizikai értelemben vett halál, amennyiben halált okozó, szexuális úton terjedő betegségeknek teszi ki magát. * Ez a seb a szellemi halálát is okozhatja, és bizony „a tulajdon lelkéről van szó”. Az ő egész létére és életére komoly hatással van, és ezzel súlyosan vétkezik Isten ellen. Mint a madár a tőrre, akképpen siet a halál torkába!

„Ne tévedj rá ösvényeire!”

Levonva a tanulságot abból, amit látott, a bölcs király így sürget: „Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le” (Példabeszédek 7:24–27, Úf).

Salamon tanácsa nyilvánvalóan az, hogy forduljunk el az erkölcstelen személy halált okozó útjaitól, és ’éljünk’ (Példabeszédek 7:2NW). Milyen időszerű ez a tanács napjainkban! Feltétlenül el kell kerülni az olyan helyeket, melyeket gyakran látogatnak azok, akik lesben állnak, hogy felszedjék az áldozatukat. Miért tennéd ki magad a mesterkedéseiknek, azáltal hogy ilyen helyekre mész? Csakugyan, miért lennél olyan, akinek ’nincs értelem szívében’ és aki rátéved egy idegen ösvényeire?

Az „idegen asszony”, akit a király látott, azzal a meghívással csalogatta a fiatalembert, hogy ’vigadjanak szerelmeskedésekkel’. Nemde sok fiatalt — különösen lányokat — kihasználtak hasonló módon? De gondold át: Amikor valaki szexuális helytelenségre próbál rábeszélni, az az igaz szerelem vagy az önző nemi vágy jele? Az a férfi, aki őszintén szeret egy nőt, miért próbálná arra kényszeríteni, hogy keresztényi neveltetésével ellentétesen cselekedjen és megsértse keresztényi lelkiismeretét? „Ne vezessen szíved” ilyen útra, figyelmeztet Salamon.

A csábító szavai általában hízelgőek és jól ki vannak tervelve. A bölcsesség és az értelem megtartása segíteni fog, hogy átlássunk rajtuk. Soha ne feledd el, hogy az, amit Jehova parancsol, megvéd bennünket. Ezért állandóan törekedjünk arra, hogy ’megtartsuk Isten parancsolatait, és éljünk’, akár örökké (1János 2:17).

[Lábjegyzetek]

^ 11. bek. Az „idegen” szót azokra alkalmazták, akik elidegenítették magukat Jehovától azáltal, hogy elfordultak a Törvénytől. Ezért utaltak az erkölcstelen asszonyra, mint például egy prostituáltra úgy, mint „idegen asszonyra”.

^ 24. bek. Egyes szexuális úton terjedő betegségek kárt tesznek a májban. Például a szifilisz előrehaladott stádiumában bizonyos baktériumok elárasztják a májat. A gonorrhoeáért felelős organizmusok májgyulladást okozhatnak.

[Képek a 29. oldalon]

Hogyan tekintesz a szülők által felállított szabályokra?

[Kép a 31. oldalon]

Isten parancsolatainak a megtartása életet jelent