Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Mindnyájan testvérek vagytok”

„Mindnyájan testvérek vagytok”

 „Mindnyájan testvérek vagytok”

„Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (MÁTÉ 23:8, Katolikus fordítás).

1. Melyik kérdés érdemli meg a figyelmünket?

„KI ÉRDEMEL több tiszteletet: egy misszionárius vagy egy Bétel-szolga?” — kérdezte ártatlanul egy keresztény nő az egyik keleti országban egy ausztráliai misszionáriustól. Tudni akarta, kit kell jobban tisztelni: egy más országból jött misszionáriust vagy a Watch Tower Society fiókhivatalában szolgáló helyi testvért. A misszionárius meglepődött ezen az ártatlan kérdésen, amely a társadalmi helyzetre sokat adó kultúra gondolkodását tükrözte vissza. A kérdés azonban, hogy ki a nagyobb, abból fakad, hogy szeretnénk tudni, hol állnak az emberek a hatalmi rangsorban.

2. Hogyan tekintsük a hívőtársainkat?

2 Korántsem új keletű dolog, hogy az embereket foglalkoztatja ez a téma. Még Jézus tanítványai is folyton arról vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb (Máté 20:20–24; Márk 9:33–37; Lukács 22:24–27). Ők is olyan kultúrában nőttek fel — az első századi judaizmusban —, amely meglehetősen sokat adott a társadalmi helyzetre. Erre a társadalomra gondolt Jézus, amikor ezt tanácsolta tanítványainak: „Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23:8, K. f.). Albert Barnes bibliatudós megjegyezte, hogy egy vallásos cím, például a „rabbi” — amely ’tanítót’ jelent —, „a cím viselőiben büszkeséget és felsőbbrendűségi érzést kelt, a többiekben pedig irigységet és kisebbrendűségi érzést; ezenkívül a cím mögötti egész szellem és irányzat ellentétes »a Krisztusra jellemző egyszerűséggel«”. A keresztények nem is szólítják a felvigyázóikat „X. Y. vénnek”, tehát nem használják hízelgő címként a „vén” szót (Jób 32:21, 22). Másrészt azok a vének, akik Jézus tanácsának a  szellemében élnek, tisztelik a gyülekezet többi tagját, ahogy Jehova is tiszteli a lojális imádóit, és Jézus Krisztus tiszteli a lojális követőit.

Jehova és Jézus példája

3. Mivel tisztelte meg Jehova a szellemteremtményeit?

3 Bár Jehova a „Legfelségesebb”, már a kezdet kezdetétől fogva azzal tisztelte meg teremtményeit, hogy bevonta őket a ténykedéseibe (Zsoltárok 83:18, NW [83:19]). Amikor Jehova az első embert teremtette, az egyetlen-nemzett Fiát is bevonta a munkába mint „kézmívest” (Példabeszédek 8:27–30; 1Mózes 1:26). Jehova még az égi angyalait is megkérte, hogy mondják el véleményüket, hogyan lehetne elpusztítani a gonosz Akháb királyt, mivel úgy határozott, végez vele (1Királyok 22:19–23).

4., 5. Hogyan tanúsít tiszteletet Jehova az emberi teremtményei iránt?

4 Jehova a világegyetem Legfőbb Szuverénjeként uralkodik (5Mózes 3:24). Nincs szüksége rá, hogy kikérje az emberek véleményét. Mégis, úgyszólván lehajol hozzájuk, hogy figyelembe vegye őket. Az egyik zsoltáríró így énekelt: „Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik? A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön; a ki felemeli az alacsonyt a porból” (Zsoltárok 113:5–8).

5 Jehova meghallgatta Ábrahám kérdéseit, és figyelembe vette az igazságérzetét, mielőtt elpusztította Szodomát és Gomorát (1Mózes 18:23–33). Jehova már előre tudta, hová fognak vezetni Ábrahám kérései, mégis türelmesen végighallgatta őt, és elfogadta az érvelését.

6. Mit eredményezett az, hogy Jehova tiszteletet mutatott, amikor Habakuk kérdezett valamit?

6 Jehova Habakukra is odafigyelt, amikor a próféta ezt kérdezte: „Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg!” Vajon Jehova úgy értelmezte ezt a kérdést, hogy kétségbe vonták vele a hatalmát? Nem, ő értette, mire gondolt Habakuk, amikor tudakozódott, és válaszul feltárta szándékát, hogy a kaldeusokat ítélet-végrehajtókként fogja felhasználni. Biztosította a prófétát arról, hogy ez a megígért ítélet „el fog jőni” (Habakuk 1:1, 2, 5, 6, 13, 14; 2:2, 3). Jehova tiszteletet tanúsított Habakuk iránt azzal, hogy komolyan vette a próféta aggodalmait, és válaszolt neki. A zaklatott próféta erre felvidult és jókedvre derült, teljes szívből bízva megmentése Istenében. Ezt tükrözi Habakuk ihletett könyve, amely ma megerősíti a Jehovába vetett bizalmunkat (Habakuk 3:18, 19).

7. Miért figyelemre méltó Péter i. sz. 33 pünkösdjén betöltött szerepe?

7 Jézus Krisztus is szép példát mutatott a mások iránti tiszteletből. Azt mondta a tanítványainak, hogy aki „megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt” (Máté 10:32, 33). Elárulásának éjszakáján mégis elhagyta az összes tanítványa, Péter apostol pedig háromszor megtagadta őt (Máté 26:34, 35, 69–75). Jézus a külső mögé látott, és figyelembe vette Péter legbensőbb érzéseit és mélységes megbánását (Lukács 22:61, 62). Mindössze 51 nappal később Krisztus azzal tüntette ki a megbánást tanúsító apostolt, hogy Jézus 120 tanítványát képviselhette pünkösd napján, és használhatta a ’Királyság kulcsai’ közül az elsőt (Máté 16:19, Vida fordítás; Cselekedetek 2:14–40). Péter lehetőséget kapott arra, hogy ’megtérve, az atyjafiait erősítse’ (Lukács 22:31–33).

Tiszteletadás a családtagoknak

8., 9. Hogyan utánozhatja a férj Jehovát és Jézust, amikor tiszteletet tanúsít a felesége iránt?

8 A férjek és a szülők jól teszik, ha utánozzák Jehovát és Jézus Krisztust az Istentől kapott hatalmuk gyakorlásakor. Péter erre buzdított: „A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén” (1Péter 3:7). Képzeld el, hogy egy finom porcelánedény van a kezedben, amely természetesen törékenyebb, mint egy faedény. Ugye óvatosabb lennél vele? Egy férj akkor jár el így, ha utánozza Jehovát, és meghallgatja a felesége véleményét a család életét érintő döntések előtt. Emlékezz vissza, hogy Jehova időt szánt rá, hogy érveljen Ábrahámnak. Mivel a férj tökéletlen, talán nem látja át olyan jól az egész ügyet. Akkor vajon nem lenne bölcs dolog, ha  tiszteletet tanúsítva a felesége iránt, komolyan figyelembe venné a véleményét?

9 Az olyan országokban, ahol a férfiuralom mélyen beivódott az emberek gondolkodásába, a férj ne felejtse el, hogy a feleségének talán óriási gátlásokat kell leküzdenie, hogy kifejezze a legbensőbb érzéseit. Utánozd Jézus Krisztust abban, ahogyan a tanítványaival — jövőbeli menyasszonyosztályának egy részével — bánt, amikor a földön járt. Gyöngéden szerette őket, figyelembe vette fizikai és szellemi korlátaikat, még mielőtt kimondták volna, mire van szükségük (Márk 6:31; János 16:12, 13; Efézus 5:28–30). Szánj időt arra is, hogy megfigyeld, mi mindent tesz érted és a családodért a feleséged, és fejezd ki az értékelésedet szavaiddal és tetteiddel. Jehova és Jézus mindketten értékelték, megdicsérték és megáldották azokat, akik rászolgáltak erre (1Királyok 3:10–14; Jób 42:12–15; Márk 12:41–44; János 12:3–8). Egy keleti országban élő keresztény asszony így nyilatkozott, miután a férje Jehova Tanúja lett: „A férjem azelőtt mindig három-négy lépéssel előttem ment, és hagyta, hogy mindent én cipeljek. Most ő viszi a szatyrokat, és értékeli az otthoni munkámat!” Ha hangot adsz őszinte értékelésednek, az sokat segít a feleségednek, hogy érezze a megbecsülést (Példabeszédek 31:28).

10., 11. Mit tanulhatnak a szülők abból a jó példából, amelyet Jehova mutatott azáltal, ahogyan Izráel lázadó nemzetével bánt?

10 A gyermekeikkel való bánásmódjukban a szülőknek utánozniuk kell Isten példáját, különösen akkor, amikor helyreigazításra van szükség. Jehova „figyelmeztette Izraelt és Judát”, hogy térjenek meg gonosz útjaikról, de ők „még nyakasabbnak bizonyultak” (2Királyok 17:13–15, K. f.). Sőt, az izraeliták „hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki”. Sok szülő úgy érezheti, hogy a gyermeke néha ugyanígy viselkedik. Az izraeliták „kísértették az Istent”, és fájdalmat okoztak neki, megbántották. Jehova azonban ’irgalmas és bűnbocsátó volt, nem semmisítette meg’ őket (Zsoltárok 78:36–41).

11 Sőt, Jehova ezzel a felhívással fordult az izraelitákhoz: „No jertek, törvénykezzünk [tisztázzuk a dolgokat egymás között, NW] . . . ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek” (Ésaiás 1:18). Bár Jehova nem tévedett, arra kérte a lázadó nemzetet, hogy jöjjön, és tisztázzák a dolgokat. Milyen kiváló gondolkodásmód, amelyet a szülők utánozhatnak a gyermekeikkel való bánásmódjukban! Ha a helyzet úgy kívánja, tiszteld meg őket azzal, hogy meghallgatod az álláspontjukat, és érvekkel indokolod, miért kell megváltozniuk.

12. a) Miért kerüljük el, hogy a gyermekeinket többre becsüljük, mint Jehovát? b) Mire van szükség, ha szeretnénk tiszteletben tartani gyermekeink méltóságát, amikor helyreigazítjuk őket?

12 A gyermekeknek persze időnként határozott tanácsra van szükségük. A szülők nem akarnak olyanok lenni, mint Éli, aki ’többre becsülte fiait, mint Jehovát’ (1Sámuel 2:29). De azért a fiataloknak látniuk kell a fenyítés mögötti szeretetteljes indítékot. Érezniük kell, hogy a szüleik valóban szeretik őket. Pál így inti az apákat: „ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4). Bár ez a vers elismeri az apa hatalmát, a lényeg az, hogy az apa tartsa tiszteletben a gyermekek méltóságát úgy, hogy nem bosszantja fel őket túlzott szigorúságával. Igaz, hogy a gyermekek méltóságának figyelembevétele időt és erőfeszítést igényel a szülőktől, de az ebből származó gyümölcsök minden áldozatot megérnek.

13. Mi a Biblia nézőpontja a család idősebb tagjairól?

13 A családtagok iránti tisztelet kimutatása  nem csupán a feleség és a gyermekek tiszteletét foglalja magában. „Ha idős vagy, engedelmeskedj a gyermekeidnek” — tanácsolja egy japán közmondás. A közmondásnak az a mondanivalója, hogy az idősödő szülők ne lépjék túl szülői hatáskörüket, és vegyék figyelembe, amit felnőtt gyermekeik mondanak. Jóllehet a Szentírással is összhangban van, hogy a szülőknek meg kell tisztelniük gyermekeiket azzal, hogy meghallgatják őket, a gyermekeknek sem szabad tiszteletlenül viselkedniük a család idősebb tagjaival. „Meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik” — mondja a Példabeszédek 23:22. Salamon király hűen élt ehhez a példabeszédhez, és tiszteletet tanúsított az édesanyja iránt, amikor az kéréssel folyamodott hozzá. Salamon egy trónt tétetett a magáétól jobbra, és figyelt arra, amit idősödő édesanyja, Bethsabé mondani akart neki (1Királyok 2:19, 20).

14. Hogyan mutathatunk tiszteletet a gyülekezet idősebb tagjai iránt?

14 Nagy szellemi családunkban számtalan lehetőségünk van arra, hogy a gyülekezet idősebb tagjai iránti tiszteletadásban „egymást megelőzők” legyünk (Róma 12:10). Talán már nem tudnak ugyanannyit tenni, mint régebben, s emiatt csalódottak (Prédikátor 12:3–9). Egy idős, felkent Tanú, aki ágyban fekvő beteg volt egy kórházban, egyszer így adott hangot csalódottságának: „Már alig várom, hogy meghaljak, és újra dolgozhassak.” Segíthetünk az ilyen idősebb embereknek, ha megbecsüljük őket, és tiszteletet tanúsítunk irántuk, amelyet meg is érdemelnek. Az izraeliták ezt a parancsot kapták: „Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg” (3Mózes 19:32). Légy figyelmes, és éreztesd az idősekkel, hogy szükség van rájuk, és értékeled őket. Az, hogy ’felkelsz’, néha azt is jelentheti, hogy leülsz meghallgatni őket, amikor elmesélik, mi mindent tettek évekkel ezelőtt. Ez megtisztelő az idős embernek, a te szellemiségedet pedig gazdagítja.

„A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek”

15. Mit tehetnek a vének, hogy tiszteletben tartsák a gyülekezeti tagok méltóságát?

15 A gyülekezet tagjaira ösztönző hatással van, ha a vének jó példát mutatnak nekik (1Péter 5:2, 3). Szoros időbeosztásuk ellenére a gondoskodó vének kezdeményezők, és odamennek a fiatalokhoz, a családfőkhöz, a gyermekeiket egyedül nevelő anyákhoz, a háziasszonyokhoz és az idősekhez, akár vannak ezeknek a testvéreknek gondjaik, akár nincsenek. A vének odafigyelnek a gyülekezet tagjainak a mondandójára, és megdicsérik őket azért, amit képesek megtenni. Egy figyelmes vén, aki értékelését fejezi ki azért, amit egy testvér vagy testvérnő tesz, Jehovát utánozza, aki értékeli földi teremtményeit.

16. Miért tekintsük úgy a véneket, mint akik ugyanúgy tiszteletet érdemelnek, mint a gyülekezetben mások?

16 Jehova utánzásával a vének jó példát mutatnak, és egyben Pál intése szerint járnak el: „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Nehezebb lehet ezt megtenni a véneknek az olyan országokban, ahol az emberek általában sokat adnak a társadalmi helyzetre. Az egyik keleti országban például két szót használnak a „testvér” megjelölésére, az egyik udvarias forma, a másik pedig hétköznapi. Még a közelmúltban is úgy volt, hogy a gyülekezet tagjai az udvarias formával szólították meg a véneket és az idősebbeket, a többieknél pedig a hétköznapi formát alkalmazták. De buzdítást kaptak, hogy mindig a hétköznapi formát használják, mert Jézus azt mondta a követőinek,  hogy „mindnyájan testvérek” (Máté 23:8). Más országokban talán nem ilyen egyértelmű a különbségtétel, mégis mindannyiunknak tudatában kell lennünk, hogy az ember hajlamos a társadalmi helyzet alapján különbséget tenni (Jakab 2:4, K. f.).

17. a) Miért kell a véneknek megközelíthetőeknek lenniük? b) Hogyan utánozhatják a vének Jehovát a gyülekezet tagjaival való bánásmódjukban?

17 Igaz, Pál arra ösztönzött minket, hogy bizonyos vénekkel „kettős tisztességre” méltókként bánjunk, de azért ők is csak testvérek (1Timótheus 5:17). Ha megtehetjük, hogy ’bizodalommal járulunk a kegyelem királyi székéhez’, az egyetemes Szuverén trónjához, akkor vajon nem kellene ugyanígy képesnek lennünk megközelíteni a véneket, akiknek utánozniuk kell Jehovát? (Zsidók 4:16; Efézus 5:1). A felvigyázók úgy mérhetik le, hogy mennyire megközelíthetőek, ha átgondolják, milyen gyakran jönnek hozzájuk tanácsot kérni vagy javaslatokat tenni. Vond le a tanulságot abból, hogy Jehova másokat is bevon a munkáiba. Megtisztel másokat azzal, hogy átruház rájuk bizonyos felelősségeket. Még ha nem tűnik is gyakorlatiasnak az egyik Tanú javaslata, a véneknek akkor is értékelniük kell, hogy a testvér foglalkozik az üggyel. Jusson eszedbe, hogyan reagált Jehova Ábrahám vizsgálódó kérdéseire és Habakuk fájdalmas kiáltására.

18. Hogyan utánozhatják a vének Jehovát, amikor helyreigazítják a segítségre szorulókat?

18 Némelyik keresztény hittársunknak bizony helyreigazításra van szüksége (Galátzia 6:1). Ennek ellenére értékes Jehova szemében, és megérdemli, hogy méltósággal bánjanak vele. „Ha tiszteletteljesen viselkedik velem az, aki tanácsot ad, könnyű szívvel megyek oda hozzá” — mondta egy Tanú. A legtöbben jól fogadják a tanácsot, ha méltósággal bánnak velük. Ez talán több időbe telik, de ha meghallgatod azokat, akik helytelenséget követtek el, azzal megkönnyíted nekik, hogy elfogadják a tanácsot, amelyet adnod kell. Emlékezz rá, hogyan érvelt Jehova az izraelitáknak újra meg újra, az irántuk érzett könyörületéből fakadóan (2Krónika 36:15; Titus 3:2). A beleéléssel és együttérzéssel adott tanács megérinti a segítségre szorulók szívét (Példabeszédek 17:17; Filippi 2:2, 3; 1Péter 3:8).

19. Hogyan kell tekintenünk azokat az embereket, akik nem abban hisznek, amiben a keresztények?

19 A mások iránti tisztelet kimutatása azokra is kiterjed, akik a jövőben talán szellemi testvéreink lesznek. Lehet, hogy ezek az emberek most lassan reagálnak az üzenetünkre, de akkor is türelmesnek kell lennünk irántuk, és figyelembe kell vennünk emberi méltóságukat. Jehova ’nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson’ (2Péter 3:9). Vajon nem kellene Jehovához hasonlóan gondolkodnunk? Ha mindig próbálunk barátságosan viselkedni az emberekkel, akkor talán könnyebben tudunk tanúskodni nekik. Persze tartózkodunk attól a fajta kapcsolattartástól, amely szellemi veszélyeket rejthet magában (1Korinthus 15:33). De azért „emberséget” mutatunk ki azáltal, hogy nem vetjük meg azokat, akik nem abban hisznek, amiben mi (Cselekedetek 27:3).

20. Mire kell hogy indítson minket Jehova és Jézus Krisztus példája?

20 Igen, Jehova és Jézus Krisztus mindegyikünket úgy tekint, mint akik méltók vagyunk a tiszteletre. Bárcsak mindig emlékeznénk rá, hogy ők hogyan viselkednek, és a tiszteletadásban hozzájuk hasonlóan egymást megelőzők lennénk. És bárcsak mindig gondolnánk Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a szavaira: „mindnyájan testvérek vagytok” (Máté 23:8).

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan tekintsd a hívőtársaidat?

• Hogyan indít téged Jehova és Jézus példája arra, hogy tisztelj másokat?

• Hogyan mutathatnak tiszteletet a férjek és a szülők?

• Hogyan fognak viselkedni a vének, ha keresztény hittársaikat a testvéreiknek tekintik?

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kép a 18. oldalon]

Mutass tiszteletet feleséged iránt azzal, hogy szavakba öntöd az értékelésedet

[Kép a 18. oldalon]

Vedd figyelembe gyermekeid méltóságát azáltal, hogy meghallgatod őket

[Kép a 18. oldalon]

Bánj méltósággal a gyülekezet tagjaival