Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A keresztény reménységet megosztják másokkal Szenegálban

A keresztény reménységet megosztják másokkal Szenegálban

 Olyanok vagyunk, akiknek van hitük

A keresztény reménységet megosztják másokkal Szenegálban

A HAL már ősidők óta alapvető táplálék. Az emberek évezredek óta halásznak a föld tengerein, tavain és folyóin. Jézus Krisztus apostolai közül néhányan szintén halászok voltak a Galileai-tengeren. Számukra azonban Jézus másfajta halászatot vezetett be. Ez szellemi halászat volt, amelyet nemcsak a halász fordíthat javára, hanem a hal is!

Ezzel kapcsolatban Jézus ezt mondta az egyik halásznak, Péternek: „ezentúl emberhalász leszel!” (Lukács 5:10, Újfordítású revideált Biblia). Ilyenfajta halászat megy végbe ma több mint 230 országban, köztük Szenegálban is (Máté 24:14). Itt a mai „emberhalászok” bátran megosztják keresztény reménységüket másokkal (Máté 4:19).

Szenegál Afrika legnyugatibb részén található. Északon homokos-sivatagos területek borítják, melyeket a Szahara szegélyez, délen pedig a Casamance párás esőerdői találhatók. Szenegál földjét időnként sivatagi szél perzseli, máskor pedig az Atlanti-óceán felől érkező hűvös szellő frissíti fel a levegőt. Több mint kilencmillió ember él itt. Szenegál lakossága a vendégszeretetéről ismert. A legtöbben nem vallják magukat kereszténynek. Sokan juhpásztorok, mások marha-, teve- és kecskepásztorok. Vannak itt földművelők is, akik mogyorót, gyapotot és rizst termesztenek. Igen, és vannak halászok, akik az Atlanti-óceánból, valamint az országban kanyargó nagyobb folyókból húzzák fel halakkal megtelt hálóikat. A halászatnak alapvető szerepe van Szenegál gazdálkodásában. Például népszerű, ízletes nemzeti ételük, a ceebu jën, rizsből, halból és zöldségekből készül.

„Emberhalászok”

Isten Királyságának 863 lelkes prédikálója van Szenegálban. A szellemi halászat itt az 1950-es évek elején kezdődött el. A Watch Tower Society 1965-ben nyitotta meg fiókhivatalát a fővárosban, Dakarban. Misszionárius „halászok” kezdtek akkor ideözönleni sok távoli országból. Elkezdődött a „halászat”, és a keresztény reménység másokkal való megosztásának munkája gyorsan haladt előre Szenegálban. Majd Almadiesben, Dakar külvárosi részén új fiókhivatali létesítményeket építettek, melyeket 1999 júniusában adtak át Jehovának. Micsoda öröm ideje volt az!

Az igazság elfogadásával járó nehézségek

A legkülönfélébb hátterű emberek élnek itt, akikkel a Tanúk rendszeresen kapcsolatba lépnek; közülük néhányan kedvezően reagálnak az Isten Szavában található reménység üzenetére. Bár sokan egyáltalán nem ismerik a Bibliát, örömmel tanulnak azokról az ígéretekről, melyeket Jehova Isten tett régi, hűséges prófétáin keresztül, és amelyek hamarosan beteljesednek.

Gyakran bátorságot kíván meg, hogy valaki szilárdan kitartson a keresztény alapelvek mellett, különösen akkor, ha az családi hagyományokat és szokásokat is érint. Például széles körben elterjedt szokás Szenegálban a többnejűség. Figyeljük meg például egy férfi esetét. Amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát, két felesége volt. Vajon volt elég bátorsága ahhoz, hogy elfogadja a keresztényi hiten alapuló igazságot, és alkalmazkodjon a Szentírás követelményéhez, mely szerint egy férfinak csak egy felesége lehet? (1Timótheus 3:2). És vajon ragaszkodott ifjúsága feleségéhez, vagyis ahhoz a nőhöz, akit először vett el? Ő pontosan ezt tette, és most buzgón szolgál vénként Dakar egyik nagyobb gyülekezetében. Első felesége is elfogadta az igazságot, valamint mind a 12 gyermeke, akik közül 10-en az első feleségének, 2-en pedig az egykori második feleségének a gyermekei.

A keresztény reménység elfogadásának másik akadálya az írástudatlanság lehet. Vajon azt jelenti ez, hogy egy írástudatlan ember nem fogadhatja el és nem gyakorolhatja az igazságot? Egyáltalán nem. Figyeld meg például Marie esetét. Nyolc kisgyermeke van, és keményen dolgozik. Hamar felismerte, milyen fontos mindennap megbeszélni gyermekeivel egy részt a Bibliából, mielőtt az iskolába mennek,  ő pedig dolgozni indul. De hogyan tudta ezt megtenni, hiszen nem tud olvasni? Marie minden reggel korán kelt, vette a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című füzetét, és kiállt a poros utcára a háza elé. Amint valaki arra ment, megkérdezte, hogy tud-e olvasni. Ha igen, akkor átadta neki a füzetet, és határozottan ezt mondta: „Nem tudok olvasni, megkérhetném hát, hogy olvassa fel nekem ezt a részt mára?” Figyelmesen hallgatott, azután megköszönte a járókelőnek az olvasást, gyorsan bement a házba, és lelkesen megbeszélte a felolvasott szöveget a gyermekeivel, mielőtt elindultak az iskolába!

Mindenfajta ember reagál

Szenegálban gyakran lehet látni az embereket az utcán üldögélni, amint a piacon halat, zöldségeket és gyümölcsöt árulnak, vagy egy hatalmas baobabfa alatt pihenve atayát, kesernyés ízű zöld teát iszogatnak. Két testvér elhatározta, hogy mindenkivel megosztják a jó hírt, akivel találkoznak, így megszólítottak egy mozgássérült férfit, aki az utcán kéregetett. Üdvözölték, majd ezt mondták:

— Sokan adnak magának pénzt, de nem állnak meg, hogy beszélgessenek önnel. Mi azért jöttünk ide magához, hogy valami nagyon fontos dologról beszéljünk, amely a jövőjével kapcsolatos.

A koldus meglepődött. A testvérek így folytatták:

— Szeretnénk megkérdezni öntől, mit gondol, miért van olyan sok szenvedés a világon?

— Ez Isten akarata — válaszolt a koldus.

A testvérek ezután a Szentírásból érveltek, és a Jelenések 21:4-ről beszéltek neki. A koldusra nagy hatással volt ez a reménységüzenet és az a tény, hogy valaki érdeklődik annyira iránta, hogy megálljon és beszélgessen vele a Bibliáról. Könnybe lábadt a szeme. Ahelyett, hogy ő kért volna tőlük pénzt, inkább arra kérlelte a testvéreket, hogy fogadják el az ő pénzét, amit a kis dobozába összekéregetett! Annyira ragaszkodott ehhez, hogy még a járókelők is felfigyeltek rá, és a testvérek alig tudták meggyőzni őt arról, hogy tartsa meg a pénzt. Végül beletörődött, de ragaszkodott ahhoz, hogy a testvérek újra meglátogassák.

Dakar nagy egyeteme is gyarapítja a fogást a szellemi halászhálóban. Egy orvostanhallgató, Jean-Louis elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Hamarosan elfogadta az igazságot, átadta az életét Jehovának, és megkeresztelkedett. Az volt a vágya, hogy teljes idejű úttörőként szolgálja Istent, de az orvosi tanulmányait is szerette. A szülőföldjével kötött megállapodás miatt be kellett fejeznie a tanulmányait. De már közben elkezdett kisegítő úttörőként szolgálni. Röviddel azután, hogy megkapta az orvosi diplomáját, meghívták, hogy szolgáljon az egyik nagy afrikai Bétel-otthon családi orvosaként. Egy másik fiatalember is, aki szintén a dakari egyetemen ismerte meg az igazságot, most a Bétel-családban szolgál a szülőföldjén.

A szellemi halászat Szenegálban tehát kétségkívül eredményes. Nagyra értékelik ott Jehova Tanúi bibliai irodalmát, mely most már a helyi volof nyelven is megjelenik. Sok tiszta szívű egyén az anyanyelvén hallhatott a jó hírről, és ez arra indította, hogy kedvezően reagáljon. Jehova áldásával kétségtelenül még sok jelképes halat fognak majd ott, hiszen Szenegál lelkes „emberhalászai” továbbra is hűségesen és bátran megosztják keresztény reménységüket másokkal.

[Térkép/kép a 31. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

SZENEGÁL

[Kép]

A keresztény reménységet megosztják Szenegálban

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.