Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Valóban értem is meghalt Jézus?

Valóban értem is meghalt Jézus?

A BIBLIÁBAN számos őszinte gondolatot olvashatunk olyan emberektől, akiknek „a mieinkhez hasonló [érzéseik] voltak” (Jak 5:17). Például könnyen együtt tudunk érezni Pállal, aki ezt írta: „Amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van bennem . . . Én nyomorult ember!” (Róma 7:21–24). Nyílt szavai erőt öntenek belénk, amikor a saját hibáinkkal kell küzdenünk.

Pál másfajta érzéseket is lejegyzett. Ezt írta: „[Isten Fia] szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20). Pál meg volt erről győződve. Vajon ebben az esetben is igaz, hogy hozzá hasonlóan érzünk? Talán nem mindig.

Ha a múltbeli vétkeink miatt kevés az önbecsülésünk, időnként nehéznek érezhetjük, hogy elfogadjuk Jehova szeretetét és megbocsátását. Az pedig még nehezebb lehet, hogy a váltságáldozatot nekünk szánt, személyes ajándéknak tartsuk. Jézus vajon szeretné, hogy annak tekintsük? Ha igen, mi segíthet ebben? Vizsgáljuk meg ezt a két kérdést.

HOGYAN TEKINT JÉZUS AZ ÁLDOZATÁRA?

Jézus azt szeretné, ha személyes ajándéknak tartanánk az áldozatát. Miért lehetünk biztosak ebben? Idézd fel a Lukács 23:39–43-ban feljegyzett jelenetet. Egy férfi kínoszlopra szegezve függ Jézus mellett. Beismeri, hogy gonoszságot követett el. Súlyos dologról lehet szó, hiszen elvetemült bűnözőket végeztek ki ilyen kegyetlen módon. A zaklatott férfi így esedezik Jézushoz: „ne feledkezz meg rólam, amikor király leszel.”

Mit tesz ekkor Jézus? Képzeld magad elé, ahogy a fájdalommal küzdve elfordítja a fejét, hogy a férfi szemébe nézhessen. Bár haldoklik, erőt vesz magán, kedvesen rámosolyog, és így bátorítja: „Ígérem neked ma, velem leszel a paradicsomban.” Megtehette volna, hogy egyszerűen emlékezteti a férfit arra, hogy „az Emberfia. . . azért jött, hogy. . . az életét váltságul adja cserébe sokakért” (Máté 20:28). Ám Jézus ehelyett kedvesen arra utalt, hogy az áldozatát a férfi személyesen is a javára fordíthatja. Igazán barátságosan fogalmazott, mivel a „neked” és a „velem” szavakat használta. És azzal a gondolattal is személyessé tette a válaszát, hogy a férfi majd a földi paradicsomban élhet.

Tehát kétség sem fér hozzá, hogy Jézus azt szerette volna, ha a férfi személyesen neki szánt ajándéknak tekinti az áldozatát. Ha Jézus így érzett egy bűnöző iránt, akinek nem is volt lehetősége Istent szolgálni, mennyivel inkább így érez egy megkeresztelt tanítványa iránt! Vajon mi segíthet, hogy a múltbeli bűneink ellenére mi is ilyen pozitívan tudjunk gondolkodni magunkról?

MI SEGÍTETT PÁLNAK?

Arra, ahogyan Pál Jézus áldozatáról gondolkodott, nagy hatással volt a rábízott szolgálat.  Miért? Így magyarázta: „Hálás vagyok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki erőt adott nekem, mert hűnek tartott, és megbízott egy munkával, noha korábban káromló és arcátlan ember voltam, aki üldözött másokat” (1Tim 1:12–14). Pált a szolgálata Jézus irgalmáról, szeretetéről és bizalmáról biztosította. Jézus bennünket is egyénenként megbízott a prédikálómunkával (Máté 28:19, 20). Ez ránk is lehet olyan erőteljes hatással, mint Pálra volt?

Albert nemrég tért vissza Jehovához, miután közel 34 évig ki volt közösítve. Ezt mondja: „Nem tudom elfelejteni a bűneimet. De amikor részt veszek a szolgálatban, az mindig emlékeztet rá, hogy akárcsak Pál, én is kaptam Jézustól egy személyes megbízatást. Ez erőt önt belém, és segít, hogy derűlátóan gondolkodjak magamról, az életemről és a jövőmről” (Zsolt 51:3).

Biztosítsd a tanulmányozót Jézus irgalmáról és szeretetéről, bármilyen legyen is a háttere

Allan, aki erőszakos bűnöző volt, mielőtt megismerte az igazságot, beismeri: „Még mindig eszembe jut, hogy mennyi kárt okoztam másoknak. Ez időnként nagyon lehangol. De hálás vagyok Jehovának, hogy egy olyan bűnös személynek, mint én, megengedi, hogy elvigye az embereknek a jó hírt. Amikor látom, hogy az üzenetünk megérint másokat, az emlékeztet rá, hogy Jehova mennyire jó és szeretetteljes. Úgy érzem, felhasznál, hogy segítsek azoknak, akiknek az enyémhez hasonló a hátterük.”

Igen, a szolgálat segít nekünk, hogy az erőnket helyes tettekre és gondolatokra fordítsuk. Tudatosítja bennünk, hogy Jézus irgalmas velünk, szeret minket, és bízik bennünk.

JEHOVA NAGYOBB A SZÍVÜNKNÉL

Amíg áll Sátán világa, a szívünk talán folyamatosan elítél minket a múltbeli vétkeink miatt. Hogyan küzdhetünk meg a rossz érzéseinkkel?

„Olyan jó, hogy Isten nagyobb a szívünknél!” – mondja Jean, akit gyakran bűntudat gyötör, amiért fiatalon kettős életet élt (1Ján 3:19, 20). Minket is megvigasztalhat, ha arra gondolunk, hogy Jehova és Jézus sokkal jobban megérti, hogy milyen hatással van ránk az öröklött bűn, mint mi magunk. Ne feledd, ők nem tökéletes emberekért gondoskodtak szeretettel a váltságról, hanem bűnbánó vétkesekért (1Tim 1:15).

Úgy véshetjük a szívünkbe ezt az értékes igazságot, ha mélyen elgondolkodunk rajta, hogyan bánt Jézus a gyarló emberekkel, és ha lelkiismeretesen végezzük a ránk bízott szolgálatot. Így Pálhoz hasonlóan kijelenthetjük: „Jézus szeretett engem, és önmagát adta értem.